2013. december 3., kedd

Neonreklámokra vadászunk

Vendégbejegyzés – ismét Walter Mittytől.

„A szocializmus jobb a kapitalizmusnál. Kivéve...” Mikes György hatvanas évekbeli humoreszkjében a párbeszéd résztvevői meg is fogalmazzák, melyik az az EGY eset, amikor amaz jobb, mint emez. Nagyvárosban, ködben, éjszaka. Merthogy az üzletek neonfeliratai egyiknél olyanok, hogy „Baumstark és Tsa.” vagy „Horváth Lali Kocsmája”, míg a másiknál csak annyi, hogy „Keravill”, „Méteráru”, „Zöldért”. És a kapitalizmusban az ember pontosan ki tudja találni, hol áll éppen, melyik körút melyik sarkán, míg a szocializmusban, ugyebár, nemigen.
A hetvenes évek közepén készült Utánam, srácok! című tévésorozatban is mi mással jellemezhették volna a történet helyszínéül szolgáló nagyvárost, nevezetesen Miskolcot, mint az esti homályban is ragyogóan világító bolti neonokkal. Az egyik epizód főcímét végig ilyen piros-kék-sárga képek teszik ki. (Nota bene, a felvételek bizonyára a fővárosban készültek, az egyszerűség végett.)
Az ötven-hatvan-hetven-nyolcvanas évek miliőjéhez hozzátartoztak ezek a jellegzetes városképi elemek. S bár az adott politikai rendszer „elvi” velejárói, pláne „szimbólumai” voltak, a kapitalizmus újbóli eljövetelével kezdtek eltűnni. Nem kerültek a helyükre újak, új nevekkel, feliratokkal. A (nyomda)technika vívmányai és az a tempó száműzhette a villanymeghajtású grafikai játékokat  a cégérekből, amivel manapság alakulnak, szűnnek meg és váltják egymást az épületek, boltok, szolgáltatások bérlői, gazdái, működtetői.

Ha valaki napjainkban neonfeliratokat kezd keresni, hamar rádöbben: alig talál. Jelen sorok írója néhány hónapnyi nyomozás után megkockáztatja: talán tíz sincs (!) jelenleg már egész Miskolcon... Ahol még akad egy, lehet, hogy épp holnap, vagy a jövő hónapban cserélik ki, veszik használaton kívülre, szedik-verik le, takarják el.
Márpedig ha ezt a technológiát és látványát egy adott kor jellegzetes városképi elemének tekintjük, akkor valamiképp alkalmas volna a megőrzésre. Legalább emlékében, látványában, képi megörökítésében.

Szeretnénk minél többet találni, ami ma még lefotózható.
A főutcán, a Városház tér és az Ady-híd között jószerével már nincs egy sem. Talán még félreesőbb utcákban, vagy külső városrészek nem teljesen átépített egykori bolti épületein fellelhetők. Perecesen, Diósgyőrben, netán az avasi lakótelepen, s más efféle helyszíneken. Lakóházak között, szűk utcácskákban megbújva. S ha van is még, nemigen világít már esténként. De még le lehet fényképezni. Ha mást nem, töredezett maradványait, mint a néhai Avas szállón a volt Kossuth mozi „Filmszínház” feliratát. Máshol már csak a neonok hűlt helyét.

Arra biztatjuk olvasóinkat, segítsék a keresést-kutatást. Akár tippekkel (ki hol tud ilyet), akár saját készítésű fotókkal.
Egy Picasa-galériába gyűjtjük az eddigi találatokat (kicsit kibővítve, egyéb régi üzleti cégérek képeivel), ott lehet ellenőrizni, megvan-e már egy-egy találat, vagy friss felfedezésnek minősül. A lelkes lokálpatrióták segítségét előre is köszönjük!

A cím, ahova az üzeneteket várjuk:
wmitty16 [kukac] gmail.com

Még egyszer a galéria: NEON

És egy kis játék: az olvasó vajon kitalálja, hogy ez a három neonfelirat hol látható ma is?





Kapcsolódó bejegyzések:

2013. november 28., csütörtök

Előtte-utána: lakóház a Reményi utcában

Előtte-utána rovatunkban most egy elsőre nem feltűnő, de azért jelentős változtatást mutatunk be.
A Reményi Ede utcán áll az egyik kedvenc belvárosi házunk, főleg a bejáratát szeretjük, mindig Olaszországot juttatja az eszünkbe a kis udvarkával és a padlásfeljáró pici ablakával. 





Sokáig eladó volt, most megvették és felújították. Első pillantásra úgy tűnik, hogy minden rendben van, bár azért valami nem stimmel.


Itthon jöttem rá, hogy mi: az ablakok aránya megváltozott, és ez okozza a disszonanciát.
A régi épületek, történelmi városrészek azért olyan harmonikusak a szemünknek, mert a történeti építészetnek nagyon szigorú arányrendszere volt, amit még a középszerű építészek is ismertek. Ezért is van az, hogy míg egy középszerű történeti épület általában tetszik az embereknek, egy (klasszikus arányokat nem használó) középszerű modern épület nem. Ezekhez az arányokhoz hozzá vagyunk szokva, tudat alatt érzékeljük őket, hasonlóan a zenei harmóniákhoz: a disszonáns bántja a fülünket akkor is, ha nem értünk a zenéhez vagy nincs abszolút hallásunk.
Ezért nem szerencsés egy régi épülethez így hozzányúlni. Látszólag kicsi a változás, az eredmény mégis zavaró.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. november 21., csütörtök

Tea és időutazás – pénteken a kilátóban

Pénteki programra hívjuk fel a figyelmeteket.


Újra itt vannak: a jövőből jöttek. A helytörténettel és környezetvédelemmel foglalkozó KAMA projekt résztvevői, mint ismeretes, 2099-ben élnek, onnan utaznak vissza, ide a mába, hogy egy jövőbeni ökológiai katasztrófa elkerülés-megelőzése érdekében megtegyék, amit lehet. A kamaprojekt.hu weboldalon zajló online és offline (élő akciókkal vegyített) játékra regisztrálókat az egyéves sorozat végén értékes nyeremények várják.
Most pénteken, november 22-én egy valóságos esemény következik: vetélkedő, előadások, vetítés, színielőadás és koncert az avasi kilátóban. Abban az idén ötven éves létesítményben, amely az alatta elterülő település természetes és megkerülhetetlen szimbóluma; felső része, a vendéglátóhely azonban évek óta jellemzően zárva van.
Az erre az alkalomra megnyitott létesítményben – ahol alkalmilag teaház is üzemel ezen a délutánon –14.30-tól zajlik a kamázók vetélkedője. Körülbelül 16.30-kor előadások és vitanap következik, amelyre várják az érdeklődőket, miskolci lokálpatriótákat, környezetvédőket – civileket és szakembereket egyaránt. A KAMAfutuRÁMA – Jövőfesztivál keretében előadást tart R. Nagy József, Kardos Rita és Hudák Katalin, a témák: szabadidő-eltöltés a XXI. században, közösségi kertek Miskolcon. 18.00-tól filmklub: Chris Marker 1962-es Le Jetée – A kilátóterasz című műve. 19.00-kor a Waldorf iskola színháza Weöres Sándor verseire írt előadást mutat be. Este 21.00: Liquid Limb-koncert és Dj Astro. A belépés minderre díjtalan.


Maga a KAMA verseny mindeközben folyamatosan zajlik. A kamaprojekt.hu-n napról napra bővülő választékban várják a játékosokat a kvízkérdések, amelyek részben Miskolccal – mind a jelenkori, mind a múltbeli (az elmúlt száz évre, azon belül is a közelmúltra koncentrálva) várossal – foglalkoznak, részben pedig ökológiával, illetve általános műveltségi témákkal. Miskolcot mutatja a már elérhető két párkeresős játék is, valamint a fotóvadászatban is a borsodi megyeszékhely egy-egy jellegzetes, amolyan „minden nap látom, mégse veszem észre sose” jellegű helyét, pontját, épületét-épületrészletét teszik fel feladványként a szervezők. Az offline rendezvények is mindig a város szépítéséről, felfedezéséről, értékeinek megőrzéséről fognak szólni.

Az aktuális fotókereső játékot itt találjátok, a válaszokat kommentben várjuk!

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 31., csütörtök

A Pece-patak ágai egykor és most: 2. a Pece

Újabb vendégszerzőt üdvözölhetünk a blogon: ezt a bejegyzést Ádám Gábor építész kollégám írta, akinek az egész Pece-sorozatot köszönhetjük.

A Pece korábban térképen már bemutatott négy ága méret és jelentősség szerint közel sem egyenrangú: a két legnagyobb, egymással közvetlenül már csak a Belvárosban érintkező fő mederbe ezt megelőzően egy-egy kisebb patakocska ömlik. Valamiféle természetes kiegyenlítődés folytán a legkisebb, legutóbb már bemutatott Forrás-ág magával a Pecével egyesül, így utóbbi bejárása volt a soron következő túránk.



A főág két, nevük helyett inkább a gerincükön futó utcákról ismert dombhát, a Feszty Árpád utca és az Árok utca között halad észanyugati-délkeleti irányban. A záportározó gátja, illetve meglepő módon maga a tározó-tér is sűrűn lakott területek közé ékelődve található, a patak völgye így egyfajta zöld folyosóként húzódik a dombos, furcsamód szinte teljesen zártkertek nélküli városhatártól egészen a Forrás-patakkal közös medencéig. Ennek logikus oka van: a Pece valamikor gazdasági tengelyként is működött a völgyének viszonylag széles külterületi részén kialakult közlegelő (itt volt a dögkút is egykor) és a mai Dózsa György utca felső szakaszán egykor volt ún. „Városmajorság” között. Ez a beékelt zöldfelület mai, sajátosan lepusztult formájában is a város jellegzetes területe, megfelelően kezelve pedig méginkább azzá lehetne. A terület egykori fontossága és vele éles kontrasztban álló mai állapota alapján – bár elsőre talán meredek a hasonlat – kicsit szerintem a Vasgyáréval rokonítható.

A patak forrását az újabb, Nagy-Miskolc térképek nagyjából a Szentpéteri kapui köztemetőt Perecessel összekötő szélességi körre teszik. Mivel ezek a városrészek korábban vagy nem léteztek, vagy nem tartoztak a városhoz, 1945 előtti térképeken nem is tudták ábrázolni a forrást – már ha egyáltalán létezik ilyen. A túra során megkérdezettek egyike a “Bábonyból ered” információt adta; ez praktikusan legfeljebb a két település közti dombgerinc lehet – ami viszont lényegében egybeesik a későbbi térképi ábrázolásokkal.

A Pece völgye részleteiben is teljesen más képet mutat, mint a legutóbb bejárt Forrás-ág. De menjünk sorjában.



Innen visszafelé követtük a patakot. Bár a terület jócskán túl van az ebben a völgyben egyébként sem jelentős hétvégiházas beépítésű részen, továbbá itt már nem találtunk vizet...


...a meder még kiszáradt állapotában is komolyabb vízfolyásra utalt.
Itt egy kis „filmszakadás” következik, egy darabon nem készültek képek. Ennek oka, hogy a száraz meder alatt nem sokkal elértük a völgynek a – Forrás-ághoz képest elenyésző területű – relatíve sűrűbben beépített szakaszát, ami feljebb egy kis, tanyaszerű épületcsoportot, lejjebb pedig néhány zártkertet jelent. Mivel mindegyik telek közös jellemzője, hogy az út és a patak között helyezkedik el, itt nem volt módunk megörökíteni túra tárgyát. Néhány házzal lejjebb azonban...


... előkerült a patak is! A völgy itt, a városhatár előtt teljesen beépítetlen, a legelő jelleg még mindig tetten érhető. A háttérben a dombgerinc a Feszty Árpád utca folytatása.


Közlegelő vs. Város. Bal oldalt az első házak, az út tengelyében a Kilátó, jobb oldalon a Feszty házai.

Ugyanez vízközelből (a patak és az út a völgy két szélén halad).


A lakott területek közti záportározó a gátról visszafelé, a külterület felé nézve.


A gát (sajnos csak) egyik végéhez az Árok utca felől egy kifejezetten igényes lakónegyed csatlakozik.

A gát után a völgy, mint zöldsáv rendületlenül halad tovább. A horizonton a Jókai lakótelep egyik panelháza is kibukkan, a jobb oldali házak közt egy, a Tetemvárhoz hasonló kisebb pincesor bújik meg.


A Bábonyi-bérci temetőnél összeszűkül a medert kísérő zöldterület, emiatt a beépített rész is közelebb kerül – falusi milliő a Belvárostól kőhajtásnyira...


Végtére ez az ág is betonmederbe kényszerül – de itt legalább van hely némi zöldnek is.


Kicsivel az Árok utca hídja előtt a házak közti sűrűből nyílt területre ér a patak.



Az Árok utca és az iskola közti, kies területtel határos utolsó mederszakasz...


...melynek végén ez az ág is a Forrás-patakkal közös, földalatti medencébe folyik, az ennek építését ábrázoló archív képet legutóbb már bemutattuk...
A bevezetőben tett megjegyzést csak megismételni tudom: a zártkertekkel sűrűn beépített, a „forrásvidékén” eső után is inkább csak kerti folyókára, lejjebb meg vízelvezető árokra emlékeztető, az épített városi környezettel nemigen kommunikáló Forrás-ággal ellentétben a most bejárt Pece merőben más; a jóformán teljes hosszán természetes környezettel határos, mégis településformáló hatású vízfolyása ez Miskolcnak.
A következő bejegyzésben már az egy völggyel odébb föld alá bújtatott két ág egyikét mutatjuk be.


Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 30., szerda

Az Osztály

Z. reggel bement a Hivatalba. Az öreg épület nemrég bővült új szárnnyal. Z. lelakatolta kerékpárját, majd a világos, üvegezett folyosón keresztül bement az új aulába. Az Osztályra szeretett volna felmenni, de az átépítés miatt nem találta az ismerős lépcsőt. Egy hivatalszolga készségesen megszólította. Z. elmondta neki, hogy az Osztályon lenne elintéznivalója. A Hivatalszolga adott neki egy sorszámot, amin az szerepelt, hogy nincs előtte egy ügyfél sem. Ennek ellenére Z.-t nem szólították azonnal, amit nem is bánt, mert legalább egy kicsit körülnézhetett az új épületben. Még tetszett is neki, hogy nem az Osztály sötét, szűk folyosóin kell várakoznia, mint eddig, hanem egy új, világos, tágas aulában.
Nemsokára szólították. Z. odament a pulthoz, ahol egy szúrós tekintetű hölgy fogadta. Z. elmondta neki, amit az Osztályon meg szeretett volna kérdezni. Még a végére sem ért, amikor a hölgy tulajdoni lapot és térképet kért tőle. Z. mondta, hogy ezek nincsenek nála, a vonatkozó helyrajzi számokat viszont tudja.
- A kolléga ez alapján nem biztos, hogy ki tudja keresni a kért információt. Ráadásul szabadságon is van, a helyettesítője pedig nem hiszem, hogy tud mit kezdeni ezekkel az adatokkal. Adok magának egy tollat, és leírhatja, amit szeretne. De azért várjon, felhívom az Osztályt.
Azzal feltelefonált az Osztályra. A telefon sokáig csöngött, úgy tűnik, a keresett hivatalnok nem volt a helyén. Végül valaki felvette.
Z. nem hallotta, hogy a vonal túlsó végén mit mondanak, csak a hölgy szavaira hagyatkozhatott.
- Nem tudod, E. Z. hol van? Egy ügyfél adatokat szeretne v.-i telkekről.
- ...
- Igen, ráadásul rögtön kettőről.
- ...
- Hát akkor adok a kezébe egy tollat.
- ...
A telefont letette, majd a türelmesen ücsörgő Z-hez fordult. „Én megmondtam” - volt az arcára írva.
- Adok magának egy tollat, ott annál az asztalnál leülhet, és írjon egy beadványt, hogy mi a problémája.
- De nekem nincs semmilyen problémám, csak információt szeretnék.
- Írja meg egy beadványon.
- Nem mehetnék fel az Osztályra, és akkor el tudnám mondani a kollégának, amit szeretnék, és azonnal megkaphatnám az információt?
Erre a hölgy lenézéssel vegyes felháborodással nézett Z.-re. Felmenni az Osztályra? Személyesen érdekődni? A válasz csak egy kurta „nem” volt.
Z. még gondolkodott egy kicsit, hogy érdemes-e tovább harcolni, hiszen tudta, hogy a kért információ a helyrajzi számok alapján a rendszerből azonnal kinyomtatható, de belátta, hogy ha tovább erősködik, azzal csak ront a helyzetén. Elvette a papírt, a tollat, félreült, és megírta a Beadványt. Az email-címét és a postacímét is feltüntette rajta, és kérte, hogy a kért információkat oda küldjék meg neki. A végén elgondolkodott, hogy úgy kellene lezárni a levelet, hogy „mélységes tisztelettel”, de félt tőle, hogy az Osztály gyúnyolódásnak venné, így elvetette az ötletet.
Amikor elkészült, a papírt leadta a hölgynek, majd elment. Pontosan tudta, hogy a kért információ nem fog megérkezni sem emailben, sem postán, így hamarosan újra fel kell keresnie az Osztályt.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 28., hétfő

Elkészült a Pereces múltját bemutató oldal

Ahogy múlt héten írtuk, pénteken volt a régi Perecest bemutató virtuális tanösvény bemutatója.
A hivatalos bemutató után írunk pár szót a honlapról itt a blogon is.
A cél a régi Pereces bemutatása volt. Ehhez archív anyagok (fotók és tervek), illetve saját helyszíni fotóim és méréseim alapján megmodelleztem az egykori bányatelep jellemző épületeit.
Közben egy honlapot is megterveztünk és elkészítettünk, ahol egy térkép, egy videó és tizenkét állomás segítségével a látogató is bejárhatja a települést.
Az egyes állomásoknál forgatható modellek vannak az épületekről, az állomás szöveges bemutatása, archív fotók és térkép.
Így néz ki pl. a legdíszesebb épületet, a bányaigazgatóságot bemutató állomás oldala:


Itt egy videó a modellről:


És végül magának az oldalnak a linkje:

http://perecesitanosveny.hu/

Jó böngészést!

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 24., csütörtök

Holnap: Pereces 3D-premier!

Több, mint három hónapja ezen dolgozom (kisebb-nagyobb megszakításokkal). És nem csak én.
Holnap Perecesen, a Vilma-forrásnál ti is megnézhetitek, milyen is lett.



Kezdés: 15:30
Lesz élőzene, tánc, vetítés, minden, ami egy premierhez dukál.

Kapcsolódó bejegyzések: