Akkor még más volt minden: miskolci közlekedéstörténeti film (2010)

A napokban rázott meg Balázsi László, volt MVK-s kollégám halálhíre. Rövid ideig dolgoztunk együtt, egymás mellett, de hosszú időn át ismertük egymást. Emlékezetes közös munkánk a 2010-es készítésű céges dokumentumfilm, amely épp az ő javaslata nyomán kapta végül az Akkor még más volt minden címet.*

Tanácsadó voltam akkoriban a miskolci önkormányzat tömegközlekedési vállalatánál, és amikor felmerült, hogy valami egymillió forintot hirtelen el kell költeni imázsra, reklámra, akkor felvetettem: költsük el hasznosabban (mint pár nagy méretű hirdetés az újságokban) – készítsünk egy filmet. Méghozzá játékfilmszerű dokumentumfilmet: a miskolci közösségi közlekedés történetéről, érdekes legendáiról. Az ötlet támogatásra talált az illetékesek részéről, és sikerült megnyerni hozzá a Mikomot, azaz a városi tévét, s annak akkori riporterét, Petruskó Norbertet, aki megírta a forgatókönyvet és megrendezte a művet. Egy néhány héten át tartó forgatási időszak volt ez, amit azért több hónapnyi előkészítő munka, egyeztetések, kutatások, nyomozások előztek meg. Hogy mást ne mondjak, rettentő nehéz volt olyan vetítőberendezést találni, amivel egy réges-régi filmfelvételt meg tudtunk jeleníteni a sztoriban, ráadásul úgy, hogy nem csak digitalizálni kellett a szalagot, hanem „élőben” látható a vetítés a történetben.

 

Megtaláltuk aztán az interjúalanyokat, különféle idősebb szakembereket, cégvezetőket a megelőző évtizedekből, akik egy-egy korszakhoz kötődő legendákról, kalandokról tudtak mesélni a kamera előtt. Az összekötő narrációt egy időutazás képzete adta: a fantasztikus adottságú főhős ugyanis maga járja végig az évszázados közlekedéstörténet izgalmas állomásait – nem időgépen, hanem olyan járműveken utazva, ami a korhoz passzol. Büszke vagyok rá, hogy az időutazó szerepére nemcsak hogy egy profi színészt tudtunk felkérni, aki szívesen vállalta és tiszteletreméltó alapossággal teljesítette a kihívást, de hogy az illető maga Luke Skywalker lett, azaz az eredeti Csillagok háborúja, egész pontosan A Birodalom visszavág, az elsőként szinkronizált Star Wars-rész főhősének magyar hangja. (Ez a szinkron 1982-ben született, az 1980-as gyártású mozihoz.) Szatmári György szerencsés módon ezekben az esztendőkben épp a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, ez kínálta az apropót és a lehetőséget is a közös munkára.

 

 
Balázsi Lacival, aki az MVK Zrt. kommunikációs osztálynak munkatársa volt, gardíroztuk a filmkészítést. A móka kedvéért úgy is írattuk fel nevünket a stáblistára, illetve a DVD-kiadás borítójára, hogy „executive producer”, ez olyan menőn hangzott. Igen, a film DVD-lemezre került, hogy a céges marketingben mint ajándékot használhassák a következőkben. Díszbemutatót is tartottunk, 2010 nyarán egy vállalati rendezvényen. A dolog utóéletéről, tehát hogy tényleg ajándékozgatták-e a későbbi igazgatók üzleti partnereiknek, pláne az önkormányzat ilyen-olyan vendégeiknek mint városmarketing-anyagot, sajnos nincs tudomásom.
Én magam az előkészítő munka keretében sok érdekességgel, tanulsággal gazdagodtam, ezek egy részét például az évekkel később az Észak-Keleti Átjáró Egyesületnél folyó civil helytörténeti kutatómunkában, például az Utánam, srácok! című tanulmánykötetet írva-szerkesztve hasznosítottam.

Maga a film pedig szerintem jól sikerült, jól esik újranézni és jó szívvel ajánlom megtekintését. Ezzel emlékezve Balázsi Laci kollégámra. Ő maga egyébként az utolsó szereplője a filmnek, 31:24-től látható-hallható.

* Ma is megvannak a feljegyzéseim, milyen ötleteken törtem a fejem, „poén” adódott volna bőven, de sehogy se sikerült a frappáns megoldást megtalálni:

Utas és holdvilág (Szerb Antal regénycímének második szavát kellett volna valami idepasszoló kifejezésre cserélni), Mindig meg-megállva, Álmában csönget egy picit, Szendereg a robogás, Hosszú jegyesség (Jeunet filmje nyomán), Három utas egy megállóban (Jerome regénye), Csak felszállók részére!, Nem végállomás, megyünk tovább!, Évszázados menetidő, Jegyben az utasokkal, Érvényes végtelen utazásra, Egymillió fontos buszjegy, és hasonlók...

A film akkori tévés bemutatójának (Miskolc Városi Televízió) előzetese:

És maga a film:

A DVD-borító:

Új geoláda létesült egy bejegyzésünknek köszönhetően

A tavaszi bloggertalálkozón az egyik megvitatott téma az volt, hogy milyen hatással lehet egy online blog az offline városi életre. Mert remek dolog bejegyzéseket írni és olvasni, de még jobb, ha valami kézzelfogható dolognak is a katalizátorai, esetleg létrehozói lehetünk.

Ezért is örültünk nagyon, amikor néhány hónapja megkeresett minket egy aktív geokesser, hogy felkeltette a figyelmét a „miskolci metróról” (tehát a vasgyári iparvágányról) szóló bejegyzésünk, és a helyszínt ideálisnak tartaná egy láda rejtésére.

A láda létre is jött, és adatlapja szerint a megtalálások gyakorisága 4,5 hetente, tehát úgy tűnik, sikerült felhívni a figyelmet Miskolcnak erre a rejtett érdekességére.

A láda adatlapját itt találjátok:

3854. Miskolci "metró" - vasúti alagút a Vargahegyen át

Bár nem vagyunk aktív geokesserek, a napokban szerintem mi is megkeressük.

Kapcsolódó bejegyzések:

• A „miskolci metró”
• A vasgyári iparvágány, a halálvonatok és a Pink Floyd
• Sajó-völgyi Regionális Vasút

A vasgyári iparvágány, a halálvonatok és a Pink Floyd

A „miskolci metró”-ról szóló bejegyzésünk kapcsán küldte el nekünk Kapusi Krisztián történész egy írását, amit a benne szereplő tragikus események 70. évfordulójához közeledve a szerző engedélyével most teljes terjedelmében közlünk. Az írást Walter Mitty helyszíni fotóival illusztráltuk. Mindkettőjüknek köszönet!

Nyomtáv a völgyben

Gyermeknek a vasút: távol és közel, tiltott terep, halálszagú kaland. Ötéves koromtól vagyok avasi. Ablakomból nézem a Ruzsinszőlő és a paneltömbök közötti völgyben, a vasgyári kémények felől kanyarodó iparvágányt, amely nyugatról és délről határolja az Avast. Gyerekkor – félkész lakótelep vízzel telt gödrei, átmeneti fatákolmány üzletek színes kávédarálói, elvadultan is termő gyümölcsfák. A dombot ölelő sín intő határ, ahol a röhögést elfojtja egy-egy szétvágott macskatetem látványa, vagy az éberebb társunk kiáltása: „jön a vonat”! Telente odáig szánkózunk, és pillanatok alatt felnövünk. Ma már inkább a múltba zötyögtetnek a szerelvények.

Százakárhány esztendővel korábban csak úgy csillogott a millennium bohémre fésülten is tekintélyes pofaszakálla! Dús és romantikus, azzal együtt modern ráció szerint igazgatott. Csodaszámba ment a vasgyár, vöröslő téglákból épült a munkáskolónia, házai között jól tartott tehénkék bóklásztak, rügyeztek a Szinva parti gyümölcsösök. Európa közepén még üdébb volt a tavasz. A lényeg, hogy az én iparvágányom már akkoriban megépült.

Néhány idézet a korból. Miskolc hetilapja írja 1872 márciusában a tervezett szakaszról, hogy az a „közép ruzsin oldalon fekvő szőlőkön fog vezettetni, egész a Bárczi úr majorjáig, innen Csaba felett vonul el s a veres ráki vendégfogadó irányában szakad be az állami vaspályába”. Keretezett pillanatkép: a diósgyőri üzemet a tiszai fővonallal összekötő sínpárt 1873 október 16-án átadják a forgalomnak. Az ipari használat eleinte nem kizárólagos, próbálkoznak személyszállítással, ez a kezdeményezés egy hónapon belül megbukik. Marad az ipari jelleg és persze a látvány, ami valóban pazar. Miskolci naplóírónk, Szűcs Sámuel 1873 őszén veti papírra mindezt: „október 23, 24, 25. napján a Ruzsinban szüreteltem, a gyönyörű helyen fekvő szőlőnek érdekességét neveli a diósgyőri vasútvonalnak derekán át menetele. A természet gyönyörűségének szemlélete közben többször láttuk az emberi ész egyik legszebb találmányát, a mozdonyt a távirati oszlopok mellett itt keresztül robogni”. (Később, egészen 1954-ig mégis beindul a személyszállítás, naponta munkások százai vonatoznak át a völgyön, az utolsó években diákokat szállít az egyetemet érintő vonal.) A vágány együtt öregszik a monarchiával, ráfér némi frissítés a világháború küszöbén. Mai arculata 1913 és 1915 között alakul ki, amikor a vasgyár és az Avas közti szakaszát északabbra helyezik. Állomás létesül a Tatár utcán, belga módszerrel vájják, verpeléti andezittel boltozzák a Muszkásoldal alagútját.  

Összeomlik a monarchia, szerelvények jönnek-mennek, baljósan csikordulnak a vasúti kerekek. Az Avas alatt Miskolc és Diósgyőr Szinva parti határa összefüggő ipari övezetté alakul. A Miskolci Gőztéglagyár Rt. megegyezik az állammal, és a Tatár utcai telepéből átengedett területen 1913-ban állomás létesül a diósgyőri iparvágányon. A vas- és acélmű összeköttetése az országos fővonallal alapvető a nyersanyagok, termékek és a munkaerő szállítása szempontjából, 1944 nyarán viszont a téglagyár és az iparvágány szomszédossága kap tragikusan hangsúlyos szerepet.

Ott, a szőlődomboknál kanyarodó bukolikus vágányomon indultak Auschwitzba a halálvonatok. Öt vasúti szerelvény gördült ki 1944. június 12. és 15. között a miskolci téglagyárból. A tízezernél is több bevagonírozott ember némileg talán megkönnyebbült az indulásnál, amikor elmaradtak lassan a gettó és a téglagyári színek verőlegényei. A marhavagon résein át látták még a napsütötte Avas virágzó lankáit. Elindultak gyermekkorom vasútján, ütemesen csattogtak a kerekek.

Iparvágány kéménytől kéményig. Vasgyártól az egyetemi erőműig, 1944-ben a láger krematóriumáig. A halálvonatok útvonaláról alig néhány éve van fogalmam és valószínűleg csak bebeszélem magamnak, hogy annak idején ezt érzem én szánkózó gyerekként az Avast övező vágányhoz érve. Ma is járjuk a domboldalt a fiammal, figyeljük a síneket, az alagutat és a szemafor vörösét. Anélkül, hogy bármit is mondanék, neki is megvannak a saját gyereksejtelmei, igézően nyomasztó érzései a helyről.

Nyomtatásban megjelent: Örökség, VII. évf. 1–2. szám, 2008. május, 20–22. p.

Még egyszer köszönjük a fotókat és az írást! Amikor először elolvastam, a Pink Floyd – The Wall című film egyik jelenete jutott eszembe róla, ami annyira passzol hozzá, mintha direkt illusztrációnak készült volna.

Ennek a videónak az első fele az:

Kapcsolódó bejegyzések:

• A „miskolci metró”
• Lassan összedől Miskolc egyik legértékesebb épülete
• Légókocka a vasgyári piacon

Vigyorgós villamos

Gimnazista voltam, amikor a miskolci közlekedési vállalat járműparkjában új buszok jelentek meg. Azon a vonalon kezdtek közlekedni, amin mi is utaztunk hazafelé a gimiből. Az új busz mindenkinek elnyerte a tetszését, megfigyeltük, hogy ha feltűnt a távolban, és a megálló felé közeledett, a rá várakozók közül többen mosolyogni kezdtek. Ezért neveztük el „vigyorgós busz”-nak.

Egyetemre Debrecenbe kerültem. Ott éppen akkor állítottak forgalomba új, korszerű villamosokat: tágasak, csöndesek és púderszínűek voltak, jó érzés volt rajtuk utazni. Ismét mosolyognom kellett.

Miskolc új villamosa még nem érkezett meg a városba. A közlekedési vállalat azonban karácsony környékén, Bálint-napon és most tavasszal, nyár elején is gondoskodott arról, hogy egy-egy színesen-kellemesen feldíszített villamoskocsival késztesse mosolygásra az utazóközönséget. Örömmel állapítottam meg télen, hogy az adventi villamos kibírta a szezont, nem tették tönkre vandálok a jópofa díszítését. Elkészítéséhez nem volt szükség hatalmas összegekre, inkább egy kis kreativitásra a megtervezők és a kivitelezők részéről. Most pedig a tavaszi villamos, a „Miskolci Kikelet” mosolyogtat meg, talán azért is, mert díszítése – a plafonon elhelyezett műgyeppel és az abból fejjel lefelé „kinövő” művirágokkal – egy csöppet bizarrabb látvány. (A cink.hu újságírója szerint egyenesen szürreális és giccses, de ennek ellenére – vagy éppen ezért – tetszett neki.) Még a hónap végéig lehet benne utazni.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Miért egyszerre indítják a buszokat?
• Linkajánló: honlap a miskolci tömegközlekedésről
• Becsomagolt villamosok

A „miskolci metró”

Amikor a diósgyőri vasgyár épült, elsődleges fontosságú volt az új ipartelep összekötése a vasúttal. Az akkor még különálló Miskolc és Diósgyőr völgyi fekvése miatt ez nem volt egyszerű feladat: a legegyszerűbb vonalvezetés Miskolcon át ment volna. Itt most jöjjön egy idézet:

„…vajon nem lehetne-e az egész vasúti vonalat a városon keresztül az utcák színe alatt, mint egy alagútban vezetni… – írja a pénzügyminiszteri levél.
Nem lehetett, mert a város nem járult hozzá, ui. nem találták meg a módját a föld alatti tulajdon telekkönyvezésének.” 

Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770–1919. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és Országos Műszaki Múzeum Központi Kohászati Múzeuma, 2003. 146. p.

Így az akkoriban nagy újdonságnak számító (még a budapesti se volt sehol) földalatti vasút nem épült meg, pedig a szükséges pénz is rendelkezésre állt. Valahogy azonban meg kellett oldani a vasúti szállítást, így épült ki a ma is funkcionáló vasgyári iparvágány. A Soltész Nagy Kálmán utca déli részénél válik ki az országos fővonalból, egy híddal keresztezi a Hejőcsabára vezető utat, délről megkerüli az Avast, átmegy a Ruzsinszőlő dűlő fölött, majd eltűnik egy alagútban, hogy már a gyárterületen bukkanjon újra elő. 

Erről az alagútról kaptunk fotókat nemrég olvasóinktól. Azt hiszem, hogy ez egy igen érdekes téma,  mivel nem sokan járnak arra, sőt a legtöbb miskolci talán nem is tud a létezéséről.

Az alagút bejárata

Kétoldalt biztonsági beállók, ha jönne a vonat

Az alagút vasgyári kijárata

A vasgyári oldalon áll a vasgyári vasútállomás épülete, amiről sokan nem is tudják, hogy létezik, pedig több vágány tartozik hozzá, mint a Tiszai Pályaudvarhoz. Valaha személyforgalmat is bonyolított.

2010-ben megmodelleztem a Google Earth-re:

Ma már nem használják, legfeljebb az egyik emeleti helyiségét. Így néz ki belülről:

További képek a srácok Facebook-galériájában láthatók, ezúton is szeretnék köszönetet mondani értük:
Kalandtúra első felvonás

Mindenki figyelmét szeretném rá felhívni, hogy a kohászat területe le van zárva és szigorúan őrzik, tehát senki se csinálja utánuk a túrát, mert könnyen bajba kerülhet!

Bár a vasgyári iparvágány elhagyatottnak látszik, valójában egy karbantartott, villamosított vasútvonal, ami egykor lakatlan területeken haladt, a város növekedése miatt azonban ma olyan fontos helyek mellett megy el, mint az avasi lakótelep vagy az egyetem. Pár száz méter vágány építésével össze lehetne kötni a kettes villamos vasgyári végállomásával. Ha a vonal bekerülne a város tömegközlekedési hálózatába gyorsvillamosként, akkor össze tudná kötni egymással Diósgyőrt, az egyetemet, az avasi lakótelepet, a fontos közlekedési csomópont Tapolcai elágazást és a Tiszai pályaudvart, ezzel némileg tehermentesítve a város fő közlekedési tengelyét. Amennyire tudom, vannak is erre vonatkozó tervei a városházának.

Aki szeretné megnézni a vasgyári rendezőpályaudvart, annak éppen holnap adódik rá lehetősége: a Vasgyári Rekultiváció keretében rendezendő biciklis gyártúrán vetni fogunk rá egy pillantást.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Milyen lesz a közlekedés a vasgyári kolóniában?
• Sajó-völgyi Regionális Vasút
• Észak-déli városi vasút
• Programajánló: családi kerékpáros buli a Vasgyárban

Autogerechte Stadt

Az Autogerechte Stadt-kifejezést a táj-kert blogon olvastam, és rögtön a miskolci közlekedéstervezés jutott róla eszembe. Pontosan lefordítani nem lehet, körülírni kb. úgy tudnám, hogy „autósokat előnyben részesítő város”. Ahogy a táj-kertesek is leírják, nálunk ezt a tendenciát általában a szocializmussal hozzák kapcsolatba, pedig nyugaton találták ki. Nagyvonalakban arról van szó, hogy a városfejlesztés az autóközlekedést részesíti előnyben, és ennek érdekében akár a belvárosokban is többszintes csomópontokat alakítanak ki. Így fordulhatott elő például, hogy a pozsonyi vár és az óváros közé 2x2 sávos út épült, és ennek köszönhetőek Budapesten a Keleti és a Nyugati Pályaudvar előtti hidak, amik teljesen tönkreteszik a nevezett tereket. A Ferenciek terén nem híd épült, hanem alagút, itt van egy térbeli ábra, amin látszik, hogy valóban egy többszintes autópálya-csomópontot alakítottak ki a belvárosi környezetben:

A kép forrása a táj-kert blog.

Az Urbanista Blog előásott egy tervet arról, hogy a Blahán is akartak hidat építeni. Szerencsére ez nem valósult meg.

Illetve ami a hozzászólásokban számomra megdöbbentő, az az, hogy sok ember sajnálja, hogy ez csak terv maradt. Pedig már a közlekedéstervezők is megértették (és nem csak nyugaton, ld. pont a Ferenciek terének a most zajló átépítését), hogy az Autogerechte Stadt hibás elképzelés volt. A történelmi belvárosoknak nem az az elsődleges funkciójuk, hogy az autóközlekedést meggyorsítsák. Ha ez az utóbbi megvalósul, azzal sajnos az összes többi funkció veszélybe kerül: rossz lesz ott lakni, nem lesz ott érdemes sétálni, kerthelyiségbe beülni, egyáltalán, az autózáson kívül bármit is csinálni.

Úgy tűnik, ezt Miskolcon még nem nagyon értik, különben hogy épülhetett nemrég a Szinva két partjára kétsávos út, a patakot gyakorlatilag egy autópálya sávelválasztójává silányítva. A mostani városvezetés becsületére legyen mondva, hogy az eredeti tervet megváltoztatták, így a két sávból az egyik parkolósáv, ezzel tompítva az autópálya-hangulatot. 

Az Autogerechte Stadt-elképzelés „legszebb” miskolci megvalósulása amúgy a Szinva belvárosi lefedése, ami elvágta a történelmi Avast a belvárostól. Azóta rájöttek, hogy ez nagy hiba volt, az új Főtér-koncepció is megpróbálja kezelni, de szerintem nem az abban szereplő alagút lenne a jó megoldás.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Sokadszor a Szinváról
• Miért egyszerre indítják a buszokat?
• A főtér-koncepció véleményezése

Programajánló: tíz éves a bécsi villamos Miskolcon

Szinte pontosan két éve írtunk arról, hogy mennyire szeretjük a kettes villamost: magát a szerelvényt és az útvonalát is. Akkor arra hívtuk fel a figyelmeteket, hogy a bécsi villamos az új villamosok érkezésével el fog tűnni Miskolc utcáiról, így minél több fényképet kellene csinálni róla.

Erre (a fényképkészítésre) lesz egy kiváló alkalom most szombaton. Mivel tíz éve jelentek meg Miskolcon a bécsi villamosok, ebből az alkalomból az MVK Zrt. különleges programot szervez:

11:15–11:30 – Gyülekező a Tiszai pályaudvaron (jegyvásárlás)

11:40–12:15 – Telephely külső bejárás

12:15–12:45 – Tiszai pályaudvar – Újgyőri főtér 2 megállással

13:00 – 0-s kör kb 5 megállóval (hidak, gyógyszertár, kitérő)

13:30–13:55 – Újgyőri főtér Felső-Majláth 2–3 megállóval

13:55–14:10 – Felső-Majláthon tartózkodás

14:10–14:35 – Felső-Majláth – Piac delta 2–3 megállóval

14:45–15:15 – Vasgyár – Felső-Majláth 2–3 megállóval

15:30–16:15 – Felső-Majláth – Tiszai pu. 2–3 megállóval

A részvételhez regisztráció szükséges! További részletek és regisztráció:

http://www.mvkzrt.hu/vallalati-hirek/www-mvkzrt-hu/1309/

Mi sajnos nem tudunk ott lenni, de ha valamelyik olvasónk elmegy és küld képeket, azokat nagyon szívesen kitesszük a blogra!

Frissítés: 

Az időjárási helyzet miatt a program elmaradt, új időpontról az MVK Zrt. később ad hírt.

Kapcsolódó bejegyzések:

• A kettes villamos
• Észak-déli városi vasút
• A vasút rejtett arca – dupla élménybeszámoló

Utánam, srácok! – Felhívás

Kattints a nagyobb képért!

Kapcsolódó bejegyzések:

• Linkajánló: honlap a miskolci tömegközlekedésről
• A kettes villamos
• Becsomagolt villamosok

Miért egyszerre indítják a buszokat?

Úgy tűnik, a reggeli csúcsban a Búza téri buszállomásról egyszerre indítják a buszokat, amik aztán tömött sorokban hagyják el a várost, útközben a megállók környékén persze kellemetlen torlódásokat okozva. 

Mire beizzítottuk a fényképezőgépet, a sárga (távolsági) buszok már épp elvonultak, inkább csak a helyi buszok tömött sorát sikerült megörökíteni a Gömöri felüljáró után.

Miért jó az, hogy egyszerre indítják a buszokat? Főként, hogy nem túl szerencsés módon még mindig a város közepén van a távolsági buszok végállomása, tehát bármerre is haladnak, végig kell menniük a város jelentős szakaszán.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Végre rendeződik a Tiszai pályaudvar és a Búza tér környéke?
• Linkajánló: honlap a miskolci tömegközlekedésről
• Becsomagolt villamosok

Programajánló: nosztalgiavillamos

Egy mai programot ajánlunk a figyelmetekbe. Az MVK Zrt. veterán villamosa (a „százas”) ma ünnepli az ötvenedik születésnapját. Ebből az alkalomból újra forgalomba áll, az alábbi menetrend szerint:

• A Tiszai pu. végállomásról a villamos indulási időpontjai: 11:10, 12:07, 13:22, 14:31, 15:25 (Felső-Majláthig)
• A Vasgyár végállomásról a villamos indulási időpontjai: 11:40, 12:46, 14:00, 14:56
• Felső-Majláth végállomásról történő indulási ideje: 16:20

A fotósok kedvéért néhány megállóban pár percig állni is fog (köztük az én kedvencemen, a vasgyári végállomáson).

A kép forrása Dobos Róbert honlapja

A villamoson természetesen utazni is lehet majd, helyszínen váltott 400 Ft-os jegyért.

Itt tájékozódhattok bővebben:

50. évfordulóján közlekedik a 100-as nosztalgiavillamos

Frissítés:
Képes beszámoló a minap.hu oldalán:
Ötven éves lett a miskolci nosztalgiavillamos

Kapcsolódó bejegyzések:

• Becsomagolt villamosok
• A kettes villamos
• Linkajánló: honlap a miskolci tömegközlekedésről

Gyorsabb vonatközlekedés Miskolcról Budapestre... majd

A CivilEra oldalán olvastam azt az MTI hírt, hogy egy 2013-ban induló beruházásnak köszönhetően az eddigi 120 km/h-s sebességhez képest a vonatok óránként 160 kilométeres sebességgel haladhatnak majd a Miskolc–Hatvan közötti szakaszon.

Jómagam heti rendszerességgel utazom a Miskolc–Budapest viszonylaton amit a nemrég kitüntetett Serfőző Simon is versbe foglalt. Szükség is lenne a gyorsulásra, mert az IC-nek – ami valaha 1 óra 50 perc alatt tette meg a távot – most menetrend szerint egy 2 óra 2 percre van szüksége. A közleményben további érdekességeket is megemlítenek: 

„a vasúti pálya fejlesztésére vonatkozó környezeti hatástanulmány szeptember 17-ig megtekinthető az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségen, valamint a miskolci polgármesteri hivatal építési és környezetvédelmi hatósági osztályán.”

Ez viszont már elkeserít. Egy ekkora beruházásnál miért jelent problémát egy úgyis elektronikusan elkészült anyagot publikálni a neten? Ki tudna vele visszaélni? Ez a bemehetek a Hivatalba és ott megtekinthetem nagyon emlékeztet a Zoli egyik bejegyzésében idézett jelenetre:

„- De hiszen a tervek ki voltak állítva.
- Ki voltak állítva? Éppenséggel a pincébe kellett lemennem, hogy megtaláljam őket.
- Ott van a kiállítási részleg.
- Zseblámpával.
- Talán leszakadt a villanyvezeték.
- Meg a lépcső.
- Nézze, végül is megtalálta a feljegyzést, nem?
- Ó, hogyne - felelte Arthur -, megtaláltam. Egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!”

A fenti részlet a Galaxis útikalauz stopposoknak című műből származik és a hasonlóság csak a véletlen műve lehet.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Közösségi tervezés műhelye: vigyázz, a leopárd harap!
• Észak-déli városi vasút
• Séta a Máv-telepen

Végre rendeződik a Tiszai pályaudvar és a Búza tér környéke?

Elvileg tegnap döntött a rendkívüli közgyűlés azokról a szabályozásiterv-változásokról, amik ezt lehetővé teszik.

Íme a térkép, hogy miről is lenne szó:

Térkép forrása: minap.hu

Az a lényeg, hogy új közlekedési út épül a Vörösmarty út meghosszabbításában, ami átszelné a Máv-telepet, térszín alatt keresztezné a Kandó teret, és egy új hídon és a Szondi-telepen át jutna ki a 3-as útra. Ez az út tehermentesítené a Búza teret, ezenkívül a buszpályaudvar is átkerülne a Tiszai mellé, ami abszolút logikus döntés. Valljuk be, elég otromba dolog egy piacra buszpályaudvart tenni. Ami nagyon jó a kofáknak, nem biztos, hogy jó a városlakóknak, ráadásul a Volán valamiért imádja egyszerre indítani a járatait, ezért egyes időpontokban mozdulni se lehet a Zsolcai kapuban a sárga buszoktól.

A minap.hu vonatkozó cikke említ egy tramtrain rendszerű elővárosi vasúti hálózatot is. Ez nem tudom, hogy mi lehet, de bízom benne, hogy valami olyasmi, amit Perlaki Attila leírt korábban: egy olyan elővasút, ami a városon kívül vasútként, a városban villamosként közlekedik. Erről korábban itt írtunk: Sajó-völgyi Regionális Vasút. Ha valami ilyesmi megvalósulna, esetleg a vasgyári iparvágányt is bevonva a városi közlekedésbe, az csodálatos lenne.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Észak-déli városi vasút
• Sajó-völgyi Regionális Vasút
• Séta a Máv-telepen

Parkolás Tapolcán

A sajtó korábban már foglalkozott a magánparkolók által foglalkoztatott ún. fehajtók tevékenységével, akik az út mentén állva hirdetik parkolójukat, és terelik be a turistákat szállító autókat az általuk üzemeltetett parkolóhelyekre. A minap.hu megkereste a miskolci polgármesteri hivatal hatósági és ügyfélszolgálati osztályát, ahol azt a tájékoztatást kapta, hogy a vendégfogók alkalmazása nem a hivatalra tartozó tevékenység. Mi  viszont értetlenül állunk ez előtt.

A hétvégén Tapolcán jártunk, és azt láttuk, hogy a Hotel Kitty magánparkolójának felhajtói már Tapolca elején ott álltak, aztán a hotel felé közeledve egyre többen lettek, nagy P betűs felsőt viselve integettek, és igyekeztek beterelni az autókat a hotel parkolójába. Láthatóan sikerrel jártak, ugyanis a szálláshely előtt egyre gyűlt a kocsi, miközben a város által üzemeltetett parkolóban, az út túloldalán alig állt jármű.

Nem tudom, mennyivel ajánlanak alá a városi parkolónak, ha egyáltalán olcsóbbak, azt azonban tudom, hogy megtévesztő módon szerzik a kliensek egy részét: erőteljes jelenlétükkel, ruházatukkal, tábláikkal ugyanis azt a benyomást keltik, mintha ők lennének a „hivatalos”, esetleg egyetlen parkolóhely képviselői. A Tapolca elején álló felhajtó nagyon hivatalosnak tűnő tábláján ez állt a P jel mellett: A BARLANGFÜRDŐHÖZ. A tábla persze nem hazudik, nem állítja, hogy ez lenne a Barlangfürdő saját parkolója, s azt sem, hogy ez az egyetlen parkoló a Barlangfürdő közelében, csakhogy a Tapolcát nem ismerő látogatót könnyen meg lehet így téveszteni.

Aggályaim vannak abban a tekintetben is, hogy közterületre táblákkal kiállni vajon nem számít-e reklámtevékenységnek, amiért fizetni kellene. Valaki, aki ért ehhez, felvilágosíthatna.

A felhajtók tehát a közterületen állnak (vajon a két sávot elválasztó fűsávban nem tilos-e, nem balesetveszélyes-e tartózkodni?), megtévesztő táblákkal terelgetik parkolóikba a tudatlan turistákat, miközben a város parkolási pénzektől esik el. Ez tényleg nem tartozik semmilyen hivatalra?

Pár évvel ezelőtt Olaszországban, Punta Sabbionin találkoztunk először a magánparkolók felhajtóinak agresszív fellépésével. Csak a véletlennek köszönhettük, hogy nem hajtottunk be a magánparkolókba, miközben nem is messze ingyenes parkolási lehetőség állt a turisták rendelkezésére. Minket nem húztak csőbe, de mégis feldühített ezeknek a turisták lehúzására szakosodott műfaj művelőinek az erőszakossága. Szomorú látni, hogy nálunk is egyre inkább elterjednek. Furcsa, hogy egy magát elegánsként pozicionáló hotel ilyen legkevésbé sem elegáns módszerekkel próbál további bevételhez jutni. 

Miközben nyugatról várnánk a turistákat, abban reménykedve, hogy az elégedett német turista majd a barátainak is ajánlja a helyet. Persze még az is lehet, hogy a magánparkoló vendégeként elégedettebben távozik: a Régió Park Kft. tapolcai parkolóhelyének tábláján ugyanis még véletlenül sem olvasható semmilyen európai nyelven, hogy mik a parkolás szabályai. Miért is lenne kiírva Miskolc turisztikailag kiemelt helyén másként, mint magyarul...? Azt esetleg még meg is fejthetni szótár segítségével a jól felkészült turista, hogy a hét napjain hogyan alakulnak a parkolási szabályok, de hogy a nyári időszakban mi a helyzet, az már komolyabb nyelvtudást igényel. Ha pedig téved, megbüntetik.

Welcome to Tapolca, please spend your money here.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Mások szemével: Tapolcza blues
• Mi hiányzik nekem Miskolcról? A Hejő
• Murvás parkoló a város egyik legértékesebb helyén

A vasút rejtett arca – dupla élménybeszámoló

Pénteken mi is kitettük ennek a nagyon jónak ígérkező rendezvénynek a plakátját. Blogunk két szerzője is kint volt egymástól függetlenül. Dávid kisfiával a déli turnuson vett rész, én az öcsémmel a délután négykor induló vonattal mentem a Tiszairól. A vonat (InterPici) az első vágányról indult, könnyű volt megtalálni. Már ott feltűnt, hogy ez a program zömmel a kisgyerekeseket érdekli. Arról beszélgettünk, hogy vajon hány olyan felnőtt van, aki igaziból csak alibiből hozta a gyerekét, mert valójában ő akarja megnézni a vonatokat. Akik karonülő gyerekkel voltak, azok gyanítom, hogy ebbe a kategóriába tartoztak :-)

A (kicsit zsúfolt) vonatunk a fűtőháznál azonnal a fordítókorongra állt rá, ahol meg is fordították. Utána a fűtőházban kicsit tumultuózus jelenetek voltak, a szervezők láthatóan nem számítottak ekkora érdeklődésre. Gyors regisztráció után (amire azért volt szükség, hogy igazolni tudják a résztvevők létszámát, és jövőre is legyen rendezvény) bemehettünk egy motorkocsi alá. 

Elvileg egyébként csoportokra próbálták osztani a szervezők az embertömeget, de ez nem igazán működött, kis idő múlva mindenki összevissza bóklászott. Ami nem is volt baj, merthogy a kihirdetett programmal ellentétben a rendezvény fő látványossága nem is a Pfaff Ferenc által tervezett fűtőház volt, hanem a kiállított rengeteg mozdony, amikbe fel is lehetett menni. Mivel egy mozdonynak korlátozott a befogadóképessége, jobb volt így a dolog, hogy szép lassan egyenletesen eloszlott a tömeg.

A mozdonyok egyébként információs táblával ellátva, patyolattisztán várták a látogatókat. Nemcsak a vezetőfülkébe, hanem a motortérbe is be lehetett menni.

A régi fűtőház műhelyeibe is szabad bejárás volt, és a villanymozdonyok hatalmas szerelőcsarnokába is, ahol szintén rengeteg mozdony volt látogatható. Nekem legjobban az tetszett, amelyik javításhoz fel volt emelve. Az a hatalmas, súlyos tömeg a levegőben olyan hatást keltett, mint egyik kedvenc fesményem.

Eközben odakint is zajlottak az események: egy traktorral kivontattak egy mozdonyt a fordítókorongra és megfordították, majd mi is ráállhattunk a korongra, és minket is megfordítottak.

Először azt gondoltam, hogy a közel két óra, ami a különvonat érkezése és indulása között volt, kicsit túlzás, de végül épphogy elég volt ahhoz, hogy mindent megnézzünk.

Külön köszönet illeti a szervezőket, akik kedvesek és felkészültek voltak, és a MÁV munkásait, akik láthatóan élvezettel és büszkén fogadták a nagy érdeklődést („gyertek, felemelem nektek a hómarót, hogy lefényképezhessétek”).

A rendezvényen készült fotóinkat ebben a galériában láthatjátok.

Kiegészítés Dávidtól:

Nekem is nagyon megtetszett a felhívás, úgyhogy én is kilátogattam a nagyobbik fiammal, Vincével az eseményre. Egy kicsit sűrűre sikerült a szombati nap, így mi a 12 órai indulást céloztuk meg a Kinizsi utcáról.

Az épületen átsétálva érkeztünk meg a csarnokba, ahová kicsit később érkeztek be az InterPicivel indulók is. Vince vonatmániája csak közepesnek mondható, de mivel minden érdekli, ami mozog-forgatható-csavarható, így egyből lenyűgözték a vezetőfülke és a motortér részletei.

Vonatokból én sem vagyok túlképzett, viszont nagyon sok lelkes és nagy vonattudással rendelkező szülő és gyerek volt, így tőlük igyekeztem felszedni és továbbadni az információkat.

Ez, ha jól emlékszem, a Szergej becenevű orosz csoda gépháza, ami engem leginkább egy tengeralattjáró belsejére emlékeztetett.

Szemed a pályán legyen!

Nem csak belülről, kívülről is fel lehetett mászni. A teljes két órát mi nem csináltuk végig, mert egy családi program miatt egy óra után el kellett jönnünk, de így is rengeteg élményben volt részünk. Gyerekszemmel persze minden kicsit más, Vincének a legjobban az tetszett, mikor be lehetett mászni egy mozdony alá, illetve ez egyik munkapadon volt egy hatalmas satu.

(Ez a satu nekem is nagyon tetszett, így le is fényképeztem. Z.)

Nagyon nagyon jó volt a program, a szervezők nagyon türelmesek voltak, és a gyerekek tényleg mindent meg tudtak nézni. Reméljük jövőre is lesz hasonló program.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Holnapi program: A vasút rejtett arca
• A felújított kisvasútállomás belülről
• Észak-déli városi vasút

Holnapi program: A vasút rejtett arca

Kapcsolódó bejegyzések:

• A felújított kisvasútállomás belülről
• Műemlékem.hu: a közösség ereje és a műemlék-nyilvántartás

Linkajánló: honlap a miskolci tömegközlekedésről

A közlekedés, azon belül a tömegközlekedés, azon belül pedig főleg a villamosközlekedés nálunk is állandóan visszatérő téma. Ezért is örültünk nagyon, amikor megtaláltuk ezt az oldalt:

http://garazsmenet.uw.hu/

Dobos Róbert szerkeszti, aki bemutatkozása szerint kiskora óta foglalkozik a miskolci tömegközlekedéssel és rendszám szerint ismeri a járműveket, jellemzőiket.

A témának tényleg nagyon gazdag és alapos adatbázisa található itt. Szinte minden egyes járműnek van adatlapja, legtöbbször fotóval.

Az én szívemet leginkább az archív részleg dobogtatja meg. Itt olyan járművek sorsát ismerhetjük meg, amelyek már nem közlekednek, kezdve az 1910-ben forgalomba állt 62-es pályaszámú villamossal, ami 65 éven át közlekedett menetrendszerűen.

Dobos Róbert fotója, forrás: http://garazsmenet.uw.hu/archiv.htm

Sajnos ráférne egy kis karbantartás az oldalra, mert nem minden kép jelenik meg, de ez érdemben nem zavarja a használatot.

Kapcsolódó bejegyzések:

• A kettes villamos
• Sajó-völgyi Regionális Vasút
• Becsomagolt villamosok

Heti civil fórumok

Két rendezvényre szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Mindkettő a kapcsolódik a kerékpárút- bővítéshez:

1. Kerékpáros sajtótájékoztató az Autóklubnál

Az ÉMOP-ból finanszírozott Északi Tehermentesítő út melletti kerékpárút Thököly csomópontnál tervezett módosítási elképzelés anomáliájára hívja fel a figyelmet néhány miskolci kerékpáros 2012. március 28-án, szerdán 10 órakor.

Helyszín: Autóklub melletti ÉTM bekötő (Zöldséges stand körül)

A  szervezők szeretettel várják a sajtó képviselőit:

Kovács Nándor

30/9024-566

nandee7@freemail.hu

2. Lakossági fórum a II. Rákóczi Ferenc Általános  Iskolában (3532 Miskolc, Zoltán u. 5.)

Csütörtökön 16 órakor lakossági fórum lesz a Zoltán utcai általános iskolában, ahol a téma az Andor utca, Görögszőlő utca gépjármű forgalom miatti szélesítése.

A villamosvonal felújítás miatt „ideiglenesen” teljesen megnyitották a belváros felé ezt a szakaszt. Ez folyamatos konfliktusforrás nemcsak az ott élőknek, hanem az ott közlekedő gyerekeseknek, bicikliseknek is. A múlt héten elkezdődött ennek a szakasznak a kibővítése úgy, hogy kétsávos út legyen, de kiegészítő járda nélkül.

Ezekről a problémákról fog szólni a lakossági fórum

Megpróbálunk mindkettőn ott lenni.

• Fekete, sárga, fekete, sárga...
• Zöld út a kerékpárosoknak?
• Bicikliút "hálózat"

Buszközlekedés az egyetem és a belváros között

Sokan sokat szóltak már, sokszor kritikai felhanggal az új miskolci menetrendről. Én most csak egyetlen, a város életét szerintem jelentősen befolyásoló aspektusról szeretnék szót ejteni.

A Miskolci Egyetemnek, pontosabban az Egyetemvárosnak ugyanaz az előnye, ami a hátránya: a várostól elkülönülten fekszik és létezik. Saját infrastruktúrája és az Avason elérhető infrastruktúra megkönnyíti az Egyetemváros lakóinak életét: nem kell messzire menniük bevásárolni, postára, és ha bulizni akarnak, akkor azt is elsősorban az Egyetemváros területén teszik. Persze nem mindenki, de sokan így élnek. Van, aki csak akkor megy be a városba (nem is a belvárosba, hanem a Tiszai Pályaudvarra), ha hazautazik. Ennek megfelelően havi nyolc buszjegynél többre nincs is szüksége. 

Ez sajnos a város életére nézve szerintem negatív következményekkel jár. Igenis jó az, ha az egyetem szervesen integrálódik a városi életbe, ha a fiatal értelmiség aktívabban részt vesz a város vérkeringésében, ha az éjszakai élet nemcsak részeg nyolcadikosok, hanem egyetemisták szórakozását is jelenti. Én olyan városban töltöttem az egyetemi éveimet, ahogy ez így volt, és a különbség látványos.

Miskolcon ez sajnos nem így működik. Tudom, hogy a külön városként működő, elszeparált egyetemváros sok diák kedvence. Én azonban a város miatt sajnálom, hogy az egyetem nem a város szerves része.

És ami azt illeti, a megújult buszközlekedés ezen csak rontani fog.

Az új menetrend szerint a 12-es hajnali fél 5 után kezd közlekedni, este 6 után már csak óránként két járat indul, az utolsó a Repülőtérről 20:30-kor indul az egyetemvárosba, és az egyetemről a város felé 21:00 előtt megy az utolsó járat. Ezzel szórakozni menni a belvárosba nem igazán lehet, különösen nem hétvégén, amikor is a busz egyáltalán nem jár. A 22-es óránként két járattal közlekedik, késő reggeltől kora délutánig, ekkor befejezi a közlekedést, hétvégén pedig nem is jár. (Azóta már indítottak hétvégén buszokat, belátva, hogy ez nagyon elhibázott döntés volt. Az egyetem bevételének jelentős részét képezi a hétvégén tartott levelező oktatás, erre nagy számban érkeznek hallgatók tömegközlekedéssel is, a 22-es busz most szombaton is tele volt.) A 20-as busz hétköznapokon alig közlekedik, hétvégén valamivel sűrűbben.

Ilyen menetrend mellett egyetemistaként én is kétszer meggondolnám, hogy a városban akarom-e tölteni az estéimet. 

Kapcsolódó bejegyzések:

• Becsomagolt villamosok
• Földalatti Miskolcon
• Észak-déli városi vasút

Zöld Nyíl-pályázat

Február 21-i dátummal jelent meg a minap.hu-n és a Zöld Nyíl honlapján is a pályázati felhívás, miszerint általános és középiskolás diákok tervezhetik a Thököly utcai villamosmegálló egyedi elemét.

Látványkép a pályázati felhívásból

Jó az ötlet, kár, hogy kicsit későn került ki a pályázat, a leadási határidő ugyanis március 5.

A felhívás letölthető innen.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Becsomagolt villamosok
• A kettes villamos
• Sajó-völgyi Regionális Vasút