2012. június 6., szerda

Évszázados hiperbolikus paraboloid tető a belvárosban

Kicsit mérnöki jellegű lesz a mai bejegyzés, előre is elnézést kérek. Ígérem, érthetően lesz megfogalmazva.
A hiperbolikus paraboloid felület síkba nem teríthető, de egyenes alkotókkal leírható felület. Ebből adódóan a vasbeton-építészetben közkedvelt, hiszen egyenes deszkákkal lehet zsaluzni, de a végeredmény látványos, ívelt felület.
Mivel leginkább nyereg formában szokták használni, simán nyeregfelületnek is nevezik.
Íme, hogy miről is van szó:

Tulajdonképpen van két kitérő egyenesünk, amiket párhuzamos síkban lévő egyenesekkel kötünk össze. Így néz ki egy ilyen tető általában:


És hogy jönnek ide a történeti épületek? Nos, ha van egy házunk, aminek a falai nem párhuzamosak (ami régi házaknál elég gyakran előfordul), akkor ha vízszintes gerincű tetőt szeretnénk rászerkeszteni, ugyanezzel a problémával találjuk szembe magunkat: az eresz és a gerinc kitérő egyeneseket fognak alkotni. Azonban kényelmesen össze lehet őket kötni egyenes szarufákkal. Igaz, ekkor maga a tetőfelület nem lesz sík, de kiselemes fedéssel (pl. cseréppel) jól lefedhető.
Csináltam egy kis ábrasorozatot, hogy érthetőbb legyen a dolog:





Nagyon kézenfekvő ez a megoldás, mégis csak most először találkoztam vele a gyakorlatban. Sőt, építészkaron is más módszereket tanultunk erre a problémára (mármint a nem párhuzamos falú ház magastetővel való lefedésére). Pedig ez a módszer eredményezi szerintem a legszebb és a legegyszerűbb eredményt. A szem csak azt látja, hogy vízszintes a gerinc és az eresz is, azt nem veszi észre, hogy a tető nem sík, hacsak nem direkt erre figyel.

Íme, miről beszélek:





 Kapcsolódó bejegyzések:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése