2012. július 31., kedd

Végre rendeződik a Tiszai pályaudvar és a Búza tér környéke?

Elvileg tegnap döntött a rendkívüli közgyűlés azokról a szabályozásiterv-változásokról, amik ezt lehetővé teszik.
Íme a térkép, hogy miről is lenne szó:

Térkép forrása: minap.hu
Az a lényeg, hogy új közlekedési út épül a Vörösmarty út meghosszabbításában, ami átszelné a Máv-telepet, térszín alatt keresztezné a Kandó teret, és egy új hídon és a Szondi-telepen át jutna ki a 3-as útra. Ez az út tehermentesítené a Búza teret, ezenkívül a buszpályaudvar is átkerülne a Tiszai mellé, ami abszolút logikus döntés. Valljuk be, elég otromba dolog egy piacra buszpályaudvart tenni. Ami nagyon jó a kofáknak, nem biztos, hogy jó a városlakóknak, ráadásul a Volán valamiért imádja egyszerre indítani a járatait, ezért egyes időpontokban mozdulni se lehet a Zsolcai kapuban a sárga buszoktól.
A minap.hu vonatkozó cikke említ egy tramtrain rendszerű elővárosi vasúti hálózatot is. Ez nem tudom, hogy mi lehet, de bízom benne, hogy valami olyasmi, amit Perlaki Attila leírt korábban: egy olyan elővasút, ami a városon kívül vasútként, a városban villamosként közlekedik. Erről korábban itt írtunk: Sajó-völgyi Regionális Vasút. Ha valami ilyesmi megvalósulna, esetleg a vasgyári iparvágányt is bevonva a városi közlekedésbe, az csodálatos lenne.

Kapcsolódó bejegyzések:

Kimaradt részletek a Weidlich-palotán

Tavasszal már írtunk a Weidlich-palota nagyon jól sikerült minőségi felújításáról, amibe már akkor is egy kis keserűség vegyült, mert a házszám tábla és a reklámtáblák eléggé kilógtak az amúgy egységes homlokzati képből.

Azóta szemrevételeztük a hátsó, a Dr. Antall József park felé néző homlokzatát is, ahol sajnos jóval nagyobb hiányosságok vannak.

Ebből a szögből nézve minden rendben, a nagy fa szerencsésen kitakarja a szomszéd ház homlokzatát.

Egy kicsit előre és jobbra lépve viszont előkerül egy szigeteletlen és felújítatlan oldalsó homlokzat darab.

Olyan, mintha a szomszédé lenne, de mégsem: ez a Weidlich-palota nem túl palotás része
A vizuális problémák mellett ez hőtechnikai problémát is jelent, hiszen a homlokzat többi részét leszigetelték, ezen a felületen pedig kilátszik a nyers tégla. A felújításkor valahogy kimaradt ez a feldarab, az már nem nagyon érdekel, kinek a hibájából, de félek, hogy jó ideig ezt most így fog maradni.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 27., péntek

Meghívó kiállításra

Meghívó

A Miskolci Galéria és a Csatárlánc csoport önkéntesei  szeretettel meghívják Önt és kedves családját
2012. augusztus 2-án, csütörtökön 17 órára a Rákóczi-házba (Miskolc, Rákóczi út 2.)
az
ÉPÍTETT ÖRÖKSÉG ÉS FOTOGRÁFIA
című kiállítás ünnepélyes megnyitójára

A tárlatot megnyitja:
Dobrik István művészettörténész
és
Pusztai Tamás régész

Közreműködik:
Ács Ferenc hegedűművész


A kiállításon Bujnovszky Tamás fotográfus alkotásai,
az  Épített örökség és fotográfia című fotópályázat díjnyertes képei
és a szentléleki pálos kolostorrom történetét bemutató fotósorozat tekinthető meg.

A kiállítás a szentléleki pálos kolostorrom megmentéséért
a Csatárlánc önkéntesei által szervezett kulturális rendezvénysorozat része

Nyitva: 2012. szeptember 1-ig, vasárnap és hétfő kivételével 10-18 óráig


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 26., csütörtök

Vihar után

A tegnapi vihar után készítettünk néhány képet. Sajnos már eltűnőben voltak a szivárványok, de halványan látszik, hogy kettő is volt belőlük.





Kíváncsiságból megnéztük, hogy tavaly ilyenkor milyen képeket készítettünk. Kiderült, hogy július 20-án hasonló idő volt, akkor készültek ezek a kép.




Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 25., szerda

Lego híd

Dávid a Gyerekszoba blogon, ők pedig a megx.de-n találták ezt a jópofa hidat:


Ilyen volt a festés előtt:



Nagyon tetszik nekünk, jó lenne ilyen Miskolcra is. Pl. a Bajcsy-Zsilinszky úti vasúti hidat nagyon fel tudná dobni.



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 24., kedd

Avasi? Tóth sajtos ostya

Egy nyári buliban akadt a kezembe egy általam sajtos tallérnak ismert rágcsálnivaló (értsd: sörkorcsolya). Nem mindennapi a csomagolása, mert az Avasi kilátó szerepel az egyik oldalán, a nevében viszont semmi Miskolcra vagy Avasra utaló nincs: a szimplán hangzó Tóth sajtos ostya névre hallgat.



A hátoldal szerint a sajtos ostyát a mátészalkai Csoki-Duo Kft. gyártja, a terméket a manapság nagyon divatos hungarikum jelzővel lehetne illetni, idézet a gyártó a honlapjáról:
„A piacon meghatározó szerepet tölt be, levédett termék köszönhető titkos receptjének, kitűnő ízének. Francia márványsajt (kék nemes penésszel érlelt technológiával mely táplálkozásbiológiai szempontból kifogástalan mind a gyomor, mind a bélrendszer működését figyelembe véve).”
Ez szép és jó, de az Avasi kilátóról nem derült ki semmi. Írtam nekik egy udvarias emailt, hogy osszanak már meg valami izgalmas háttérinformációt a csomagolásról, de semmi válasz nem jött.


Az ostya azért elfogyott.

Frissítés:
Egy olvasónknak hála megvan a megfejtés:
„Csak 5-6 éve forgalmazza az ostyát a Csoki-Duo Kft, és korábban itt Miskolcon az Alkotmány utcában készítették. Persze lehet még mai napig is ott készítik és kizárólag a forgalmazás lett a Csoki-Duo feladata, hiszen gyártóként nincs feltüntve. A lényeg, hogy ez a remek nasi Miskolcról való.”
Köszönjük az információt, egy rejtéllyel kevesebb :-)

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 23., hétfő

2. Borpályázat: Szász Csaba pályaműve

Legutóbbi Borpályázatunk témája az egykori pálos kocsma volt, ami ma Gerendás sörözőként ismert.

A helyszín egyszerre izgalmas és lehangoló. A Szinva patak mellett elhelyezkedő kis kocsma a mestergerenda tanúsága szerint 1772-től ott áll, az őt körülölelő 10 emeletes panelházak rengetege minden bizonnyal jóval későbbi terméke az emberiségnek. A Szinva túloldalán fekvő házak még mutatják az egykori emberi léptékű gondolkodás nyomait, de a kocsma környékén megtalálható egykori pálos rendi épületekre és helyi védettség alatt álló kertrendszerre nagyon kevés jel mutat. Egyszóval a hely ellentmondásokkal teli, városképi, társadalmi szempontból rendezetlen, kihasználatlan, és ami a legszomorúbb: elfeledett.

Tervezési koncepcióm nagyrészt erre épül. Tervezőtársaimmal ellentétben kevesebb hangsúlyt fektettem a funkciók kialakítására. Egy olyan jelszerű épületet szerettem volna lerajzolni, mely egyszerre ad „fricskát” a környező épülettömegeknek, gondoskodik arról, hogy aki erre jár, azonnal észrevegye (most ez messze nem történik meg), és bírjon olyan szakrális jelleggel, erővel, mely méltó lehet a pálosok gondolkodásához és a kulturált, érzelmekkel és alázattal teli borfogyasztáshoz.

Ezért az épületet tömegileg lecsupaszítottam, kapott egy archaikus házformát, melyet a mostani szürke alapvakolattal ellentétben süttői mészkőlapokkal burkoltam, hogy szinte világítson a környezetében. Az épületet felnemesítettem.

Ezek után két nagy gesztus végeztem el rajta. Kijelöltem a bejáratot egy hasítékkal, mert a mostani bejárat mellett – ha nem állnának ott a jókedélyű, késes törzsvendégek – simán elmennénk. Továbbá egy szakrális jelet, egy újabb hasítékot vágtam az épületbe, nem foglalkozva ennek a szerkezeti következményeivel, ami hosszában szeli ketté az épületet. Ezzel egyrészt egy kereszt formát alakítottam ki az épületen, másrészt a hasíték vízszintessel bezárt szöge – mely egy bizonyos napmagassági állás felé mutat – elvontan arra az időpontra utal, mikor a feljegyzések szerint Szent Pál megvilágosodik (azon a napon ilyen magasan állt a nap az égen). A szerkesztés középpontjában a bejárati ajtó állt.

Ez inkább csak egy mély geg, kicsi az esélye, hogy a törzsvendégek bármelyike az épület fényjátékainak hatására adott időpontban megvilágosodik. :)

A tervből sok minden kimaradt. De a szellemiség, amit szerettem volna kialakítani, jól érezhető.

Jelszerűség – a szürke, semmitmondó környezetben egyéni, markáns karakter létrehozása, szakralitás –, ami a pálosok szellemiségével és a borfogyasztással együtt jár.







Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 19., csütörtök

Beszámoló az Avas Szálló építkezéséről

Többször foglalkoztunk már a blogon az Avas Szálló pusztulásával.
Most a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal oldalán botlottam bele egy fotókkal gazdagon illusztrált régebbi írásba az építkezésről, ajánlom figyelmetekbe:

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 18., szerda

Milyen volt a miskolci bor?

Koháry István: Embernek ételében mértékletesnek kell lenni... (1682–1685 k.)

„Örömben hogy legyünk, s hogy jókedvet vegyünk, van gondom italra,

Lotombergi borra, olaszra, spanyorra s finum tokajira,

Narancs, citromosra és rozmaringosra s az jó vernaciára.

Ürmös a sopronyi, örvényes bazinji, zsályás az tarcali,

Nem kell keresztúri, sem a szentpéteri, hanem mézesmáli,

Kihagyjuk az vácit, gyöngyösit, miskolcit, nem minden kedveli.”


Bertalanffi Pál: Világnak két rend-béli rövid ismérete, Nagyszombat, 1757.



Borsod Vármegye; azon névü mezö várostó eredett. A’ fö-városa Miskólcz; melly-is igen nagy, és népes, a’ boráról-is hires...” 


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 17., kedd

Vitorlázók Miskolc fölött

Kedden Budapestről jöttem haza, és a Tiszai előtt gyalogolva vettem észre ezeket a repülőket a felhős égen. Nagyon szép látványt nyújtottak. Szerencsére nálam volt a fényképezőgép, így tudtam néhány fotót csinálni.
Valószínűleg az Avas Kupa résztvevőit láttam.










Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 16., hétfő

Szolgálati közlemény: nyaralás

A szerkesztőség nagyobb hányada tegnap elutazott, és csak a hét végén jön haza, így a blogon a héten előre beállított, rövidebb lélegzetű bejegyzések lesznek.

Újabb épületek a Google Earth-ön

A februári nagy menet után májusban újabb öt belvárosi épületet töltöttünk fel a Google Earth-re, köztük egy olyan nagy falatot is, mint a Megyeháza, ezzel teljessé vált a Városház tér keleti oldala.
A folytatás sajnos bizonytalan, a városháza egyelőre leállította a dolgot, pedig nagyon szívesen folytatnánk. A fotózással-méréssel már előrébb vagyunk, kész van a Városház tér nyugati oldala is és a Hunyadi utca déli oldala a Zenepalotáig. Reméljük, lesz alkalmunk feldolgozni ezeket.






Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 13., péntek

Miskolc a rádiózásban

R. Nagy Józseftől kaptuk az alábbi nagyon érdekes anyagot, köszönte érte!

1. A múltban Miskolc neve számos rádiókészülék skáláján is szerepelt. Az 1,25 kW-os miskolci rádióállomást 1933. május 28-án avatták fel, mely kezdetben a 209,8 m-es, nagyjából fél évvel későbbtől pedig a 208,6 m-es hullámhosszon dolgozott. 

A miskolci adó 1933-ban

A rádiók skálaüvegein ettől az időponttól kezdve, nagyjából tizenkét éven keresztül jelent meg Miskolc neve. Ha a skála tartalmazza Miskolcot, könnyű azon megtalálni, hiszen a középhullámú sávban átellenben mindig Budapest I. (a későbbi Kossuth adó) található. Nem volt általános gyakorlat a kis miskolci adó megnevezése, még a magyar gyártású készülékeken is ritka. Ami azonban még különösebb, az Miskolc nevének változatos írásmódja. Ehhez tudni kell, hogy az 1922-es „A magyar helyesírás szabályai” kiadvány hivatalossá tette az addig is terjedő gyakorlatot, azaz Miskolc nevének cz helyett c-vel történő írását. Ezt az írásmódot követték a magyar gyártmányok (az alábbi képen látható EKA készülék skálája).


Ezen túl azonban hatalmas a keveredés. Az angol Marconi, a cseh REL, de akár egyes francia készülékeken is (közvetlenül a Tour Eiffel adó alatt) a régies, cz-s Miskolc megnevezés található. A tallinni Rammul rádiógyár c-vel, míg a sok nemzeti leányvállalattal rendelkező Philips gyár egy évadon belül is vegyesen írt. Egyik 1938-as készülékén (Philips 114A) cz-vel, míg a másikon (Philips 628B) c-vel. A legfurcsább azonban annak a francia készüléknek a skálája, ahol a város neve nagyvonalúan Miskolcs.  


Marconi 272

REL-Atlantic

francia készülék

Rammul Tallinn

Philips 114A

Philips 628B

Miskolcs

2. Kevesek számára ismert, hogy Miskolc nevét egy bolgár gyártású rádiókészülék, pontosabban lemezjátszós rádiókészülék is viselte. Előzetesen jó tudni, hogy az 1960-as évek elején a KGST országok megállapodása értelmében Magyarországgal szemben Bulgária kapta meg a rádiógyártás lehetőségét. Ekkor az Orion gyár mérnökei által kifejlesztett technológiákat, köztük a sikeres Pacsirta készülék dokumentációit is átadták a bolgár rádióipari szakembereknek. Ennek alapján építették azokat a készülékeket, amelyek az 1960-as években megjelentek a magyar rádiópiacon. Az Orion a Terta gyárral együtt abbahagyta a rádiógyártást, a székesfehérvári Videoton azonban (mely akkoriban még Vadásztölténygyár, illetve később Villamossági Televízió és Rádiókészülékek Gyára néven termelt) különféle kiskapuk megtalálásával meg tudta tartani rádiógyártási profilját. A Magyarországra szánt bolgár Elprom készülékek első szériája magyar feliratozással készült, magyar városok neveit kapták. Legelsőként a Pacsirtából továbbfejlesztett Budapest, majd később a Szeged zeneszekrény, a Pécs, és a lemezjátszós Miskolc rádió. A Miskolcok, négyhullámsávos, URH-s készülékek, meggyőző, 2W-os kimenő teljesítménnyel, tekintélyes méretekkel: 65*41*35 cm-es dobozzal, 16 kilogrammos súllyal. A Miskolc meglehetősen ritka készülék, magas ára miatt kevesen vásárolták, így kevés is maradt az utókorra.









Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 12., csütörtök

Eső után

Bocs a minőségért, csak a telefonom volt nálam.







  






Aki esetleg nem ismerős a környéken, annak itt egy fotó, hogy az utolsó helyszín hogy néz ki máskor (pl. a fenti fotó készítése előtt pár órával is ilyen volt):



Kapcsolódó bejegyzések: