2012. július 31., kedd

Végre rendeződik a Tiszai pályaudvar és a Búza tér környéke?

Elvileg tegnap döntött a rendkívüli közgyűlés azokról a szabályozásiterv-változásokról, amik ezt lehetővé teszik.
Íme a térkép, hogy miről is lenne szó:

Térkép forrása: minap.hu
Az a lényeg, hogy új közlekedési út épül a Vörösmarty út meghosszabbításában, ami átszelné a Máv-telepet, térszín alatt keresztezné a Kandó teret, és egy új hídon és a Szondi-telepen át jutna ki a 3-as útra. Ez az út tehermentesítené a Búza teret, ezenkívül a buszpályaudvar is átkerülne a Tiszai mellé, ami abszolút logikus döntés. Valljuk be, elég otromba dolog egy piacra buszpályaudvart tenni. Ami nagyon jó a kofáknak, nem biztos, hogy jó a városlakóknak, ráadásul a Volán valamiért imádja egyszerre indítani a járatait, ezért egyes időpontokban mozdulni se lehet a Zsolcai kapuban a sárga buszoktól.
A minap.hu vonatkozó cikke említ egy tramtrain rendszerű elővárosi vasúti hálózatot is. Ez nem tudom, hogy mi lehet, de bízom benne, hogy valami olyasmi, amit Perlaki Attila leírt korábban: egy olyan elővasút, ami a városon kívül vasútként, a városban villamosként közlekedik. Erről korábban itt írtunk: Sajó-völgyi Regionális Vasút. Ha valami ilyesmi megvalósulna, esetleg a vasgyári iparvágányt is bevonva a városi közlekedésbe, az csodálatos lenne.

Kapcsolódó bejegyzések:

Kimaradt részletek a Weidlich-palotán

Tavasszal már írtunk a Weidlich-palota nagyon jól sikerült minőségi felújításáról, amibe már akkor is egy kis keserűség vegyült, mert a házszám tábla és a reklámtáblák eléggé kilógtak az amúgy egységes homlokzati képből.

Azóta szemrevételeztük a hátsó, a Dr. Antall József park felé néző homlokzatát is, ahol sajnos jóval nagyobb hiányosságok vannak.

Ebből a szögből nézve minden rendben, a nagy fa szerencsésen kitakarja a szomszéd ház homlokzatát.

Egy kicsit előre és jobbra lépve viszont előkerül egy szigeteletlen és felújítatlan oldalsó homlokzat darab.

Olyan, mintha a szomszédé lenne, de mégsem: ez a Weidlich-palota nem túl palotás része
A vizuális problémák mellett ez hőtechnikai problémát is jelent, hiszen a homlokzat többi részét leszigetelték, ezen a felületen pedig kilátszik a nyers tégla. A felújításkor valahogy kimaradt ez a feldarab, az már nem nagyon érdekel, kinek a hibájából, de félek, hogy jó ideig ezt most így fog maradni.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 27., péntek

Meghívó kiállításra

Meghívó

A Miskolci Galéria és a Csatárlánc csoport önkéntesei  szeretettel meghívják Önt és kedves családját
2012. augusztus 2-án, csütörtökön 17 órára a Rákóczi-házba (Miskolc, Rákóczi út 2.)
az
ÉPÍTETT ÖRÖKSÉG ÉS FOTOGRÁFIA
című kiállítás ünnepélyes megnyitójára

A tárlatot megnyitja:
Dobrik István művészettörténész
és
Pusztai Tamás régész

Közreműködik:
Ács Ferenc hegedűművész


A kiállításon Bujnovszky Tamás fotográfus alkotásai,
az  Épített örökség és fotográfia című fotópályázat díjnyertes képei
és a szentléleki pálos kolostorrom történetét bemutató fotósorozat tekinthető meg.

A kiállítás a szentléleki pálos kolostorrom megmentéséért
a Csatárlánc önkéntesei által szervezett kulturális rendezvénysorozat része

Nyitva: 2012. szeptember 1-ig, vasárnap és hétfő kivételével 10-18 óráig


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 26., csütörtök

Vihar után

A tegnapi vihar után készítettünk néhány képet. Sajnos már eltűnőben voltak a szivárványok, de halványan látszik, hogy kettő is volt belőlük.





Kíváncsiságból megnéztük, hogy tavaly ilyenkor milyen képeket készítettünk. Kiderült, hogy július 20-án hasonló idő volt, akkor készültek ezek a kép.




Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 25., szerda

Lego híd

Dávid a Gyerekszoba blogon, ők pedig a megx.de-n találták ezt a jópofa hidat:


Ilyen volt a festés előtt:



Nagyon tetszik nekünk, jó lenne ilyen Miskolcra is. Pl. a Bajcsy-Zsilinszky úti vasúti hidat nagyon fel tudná dobni.



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 24., kedd

Avasi? Tóth sajtos ostya

Egy nyári buliban akadt a kezembe egy általam sajtos tallérnak ismert rágcsálnivaló (értsd: sörkorcsolya). Nem mindennapi a csomagolása, mert az Avasi kilátó szerepel az egyik oldalán, a nevében viszont semmi Miskolcra vagy Avasra utaló nincs: a szimplán hangzó Tóth sajtos ostya névre hallgat.



A hátoldal szerint a sajtos ostyát a mátészalkai Csoki-Duo Kft. gyártja, a terméket a manapság nagyon divatos hungarikum jelzővel lehetne illetni, idézet a gyártó a honlapjáról:
„A piacon meghatározó szerepet tölt be, levédett termék köszönhető titkos receptjének, kitűnő ízének. Francia márványsajt (kék nemes penésszel érlelt technológiával mely táplálkozásbiológiai szempontból kifogástalan mind a gyomor, mind a bélrendszer működését figyelembe véve).”
Ez szép és jó, de az Avasi kilátóról nem derült ki semmi. Írtam nekik egy udvarias emailt, hogy osszanak már meg valami izgalmas háttérinformációt a csomagolásról, de semmi válasz nem jött.


Az ostya azért elfogyott.

Frissítés:
Egy olvasónknak hála megvan a megfejtés:
„Csak 5-6 éve forgalmazza az ostyát a Csoki-Duo Kft, és korábban itt Miskolcon az Alkotmány utcában készítették. Persze lehet még mai napig is ott készítik és kizárólag a forgalmazás lett a Csoki-Duo feladata, hiszen gyártóként nincs feltüntve. A lényeg, hogy ez a remek nasi Miskolcról való.”
Köszönjük az információt, egy rejtéllyel kevesebb :-)

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 23., hétfő

2. Borpályázat: Szász Csaba pályaműve

Legutóbbi Borpályázatunk témája az egykori pálos kocsma volt, ami ma Gerendás sörözőként ismert.

A helyszín egyszerre izgalmas és lehangoló. A Szinva patak mellett elhelyezkedő kis kocsma a mestergerenda tanúsága szerint 1772-től ott áll, az őt körülölelő 10 emeletes panelházak rengetege minden bizonnyal jóval későbbi terméke az emberiségnek. A Szinva túloldalán fekvő házak még mutatják az egykori emberi léptékű gondolkodás nyomait, de a kocsma környékén megtalálható egykori pálos rendi épületekre és helyi védettség alatt álló kertrendszerre nagyon kevés jel mutat. Egyszóval a hely ellentmondásokkal teli, városképi, társadalmi szempontból rendezetlen, kihasználatlan, és ami a legszomorúbb: elfeledett.

Tervezési koncepcióm nagyrészt erre épül. Tervezőtársaimmal ellentétben kevesebb hangsúlyt fektettem a funkciók kialakítására. Egy olyan jelszerű épületet szerettem volna lerajzolni, mely egyszerre ad „fricskát” a környező épülettömegeknek, gondoskodik arról, hogy aki erre jár, azonnal észrevegye (most ez messze nem történik meg), és bírjon olyan szakrális jelleggel, erővel, mely méltó lehet a pálosok gondolkodásához és a kulturált, érzelmekkel és alázattal teli borfogyasztáshoz.

Ezért az épületet tömegileg lecsupaszítottam, kapott egy archaikus házformát, melyet a mostani szürke alapvakolattal ellentétben süttői mészkőlapokkal burkoltam, hogy szinte világítson a környezetében. Az épületet felnemesítettem.

Ezek után két nagy gesztus végeztem el rajta. Kijelöltem a bejáratot egy hasítékkal, mert a mostani bejárat mellett – ha nem állnának ott a jókedélyű, késes törzsvendégek – simán elmennénk. Továbbá egy szakrális jelet, egy újabb hasítékot vágtam az épületbe, nem foglalkozva ennek a szerkezeti következményeivel, ami hosszában szeli ketté az épületet. Ezzel egyrészt egy kereszt formát alakítottam ki az épületen, másrészt a hasíték vízszintessel bezárt szöge – mely egy bizonyos napmagassági állás felé mutat – elvontan arra az időpontra utal, mikor a feljegyzések szerint Szent Pál megvilágosodik (azon a napon ilyen magasan állt a nap az égen). A szerkesztés középpontjában a bejárati ajtó állt.

Ez inkább csak egy mély geg, kicsi az esélye, hogy a törzsvendégek bármelyike az épület fényjátékainak hatására adott időpontban megvilágosodik. :)

A tervből sok minden kimaradt. De a szellemiség, amit szerettem volna kialakítani, jól érezhető.

Jelszerűség – a szürke, semmitmondó környezetben egyéni, markáns karakter létrehozása, szakralitás –, ami a pálosok szellemiségével és a borfogyasztással együtt jár.







Kapcsolódó bejegyzések: