Legutóbbi Borpályázatunk témája az egykori pálos kocsma volt, ami ma Gerendás sörözőként ismert.
A helyszín egyszerre izgalmas és lehangoló. A Szinva patak mellett elhelyezkedő kis kocsma a mestergerenda tanúsága szerint 1772-től ott áll, az őt körülölelő 10 emeletes panelházak rengetege minden bizonnyal jóval későbbi terméke az emberiségnek. A Szinva túloldalán fekvő házak még mutatják az egykori emberi léptékű gondolkodás nyomait, de a kocsma környékén megtalálható egykori pálos rendi épületekre és helyi védettség alatt álló kertrendszerre nagyon kevés jel mutat. Egyszóval a hely ellentmondásokkal teli, városképi, társadalmi szempontból rendezetlen, kihasználatlan, és ami a legszomorúbb: elfeledett.
Tervezési koncepcióm nagyrészt erre épül. Tervezőtársaimmal ellentétben kevesebb hangsúlyt fektettem a funkciók kialakítására. Egy olyan jelszerű épületet szerettem volna lerajzolni, mely egyszerre ad „fricskát” a környező épülettömegeknek, gondoskodik arról, hogy aki erre jár, azonnal észrevegye (most ez messze nem történik meg), és bírjon olyan szakrális jelleggel, erővel, mely méltó lehet a pálosok gondolkodásához és a kulturált, érzelmekkel és alázattal teli borfogyasztáshoz.
Ezért az épületet tömegileg lecsupaszítottam, kapott egy archaikus házformát, melyet a mostani szürke alapvakolattal ellentétben süttői mészkőlapokkal burkoltam, hogy szinte világítson a környezetében. Az épületet felnemesítettem.
Ezek után két nagy gesztus végeztem el rajta. Kijelöltem a bejáratot egy hasítékkal, mert a mostani bejárat mellett – ha nem állnának ott a jókedélyű, késes törzsvendégek – simán elmennénk. Továbbá egy szakrális jelet, egy újabb hasítékot vágtam az épületbe, nem foglalkozva ennek a szerkezeti következményeivel, ami hosszában szeli ketté az épületet. Ezzel egyrészt egy kereszt formát alakítottam ki az épületen, másrészt a hasíték vízszintessel bezárt szöge – mely egy bizonyos napmagassági állás felé mutat – elvontan arra az időpontra utal, mikor a feljegyzések szerint Szent Pál megvilágosodik (azon a napon ilyen magasan állt a nap az égen). A szerkesztés középpontjában a bejárati ajtó állt.
Ez inkább csak egy mély geg, kicsi az esélye, hogy a törzsvendégek bármelyike az épület fényjátékainak hatására adott időpontban megvilágosodik. :)
A tervből sok minden kimaradt. De a szellemiség, amit szerettem volna kialakítani, jól érezhető.
Jelszerűség – a szürke, semmitmondó környezetben egyéni, markáns karakter létrehozása, szakralitás –, ami a pálosok szellemiségével és a borfogyasztással együtt jár.
Kapcsolódó bejegyzések:
