Egyedülálló lehetőséget kínál a diósgyőri vár az átépítés ideje alatt: havonta egyszer, a hónap utolsó hétvégéjén várépítő túrán vehetnek részt az érdeklődők, és bepillanthatnak az épülő vár állapotába.
A lehetőséggel mi is élni akartunk, különösen mivel úgy tudtuk, hogy a túrákat Lovász Emese, a várat alaposan ismerő és a feltárásban is részt vevő régész vezeti.
Mi a március 30-i várépítő túrára jelentkeztünk be, és kíváncsian vártuk a vezetést.
Az első csalódás akkor ért bennünket, amikor kiderült, hogy a vezetőnk nem Lovász Emese lesz. Szakmai vezetésre számítottunk, ezért bármilyen kedvesek is voltak az udvarhölgynek és Nagy Lajos királynak öltözött vezetőink, nem tudtunk örülni nekik.
A túra vezetői persze maximálisan eleget tettek a rájuk rótt feladatnak – már ha a várépítő túra csak arra vállalkozik, hogy a vár ezerszer elmondott történetét megismételjék, némi színjáték keretében. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, nem gondolom ugyanis, hogy a vezetéssel megbízottaknak otthon kellene lenniük az ómagyar kor nyelvi sajátosságaiban, de az össze-vissza, értelmetlenül használt, de legalább régiesnek tűnő grammatikai alakokkal megterhelt szöveg vezetőink szájából annyira zavaró volt, hogy elvonta a figyelmet a mondanivalóról. És nemcsak én voltam ezen a véleményen, akinek ez valamilyen szinten szakmája, hanem mások is, akiket egyszerűen csak bosszantott a műsor, és inkább tartalmas, a vár újjáépítéséről szóló vezetést vártak.
Véleményem szerint az is jócskán megkérdőjelezhető, hogy a várépítő túra fő feladata a vár történetének újbóli elmondása lenne. Benyomásom szerint a túrára miskolciak, nem pedig turisták jöttek, akik azért éltek a lehetőséggel, mert ilyen, a vár építése közben szerezhető tapasztalatra nem lesz alkalmuk máskor szert tenni. Ahelyett, hogy a vár interneten is elolvasható történetét hallgattuk meg, a városnak lehetősége lett volna arra, hogy az érdeklődőknek bepillantást adjon a régészeti feltárás eredményeibe, megérthettük volna, hogy miért abban az állapotban épül fel a vár, amiben felépül, milyen technikát, milyen anyagokat, milyen eszközöket alkalmaznak az építkezés során stb. Márpedig ezek a kérdések egyáltalán nem érdektelenek, például ha csak arra a – a vártúrán el nem hangzott – információra gondolok, hogy a gótikus boltozatok elkészítéséhez a középkori technikát alkalmazzák, nem alkalmaznak betont sem, stb. A várépítő túrán részt vevők között is akadtak olyanok, akik kimondottan az építkezésre, az anyagokra vonatkozóan tettek fel kérdést – hiába, vezetőink feladata nem az volt, hogy ezzel megismertessenek bennünket.
Úgy vélem tehát, hogy a város hatalmas ziccert hagy ki ezzel a várépítő túrával. Persze ettől függetlenül érdemes elmenni, másképpen ugyanis nem lehet bepillantani az építési területre (legközelebb május 25-én, kosztümös tárlatvezetéssel, részletek
itt!), de igazán színvonalas, izgalmas információkat nyújtó vezetést is lehetne biztosítani, azzal a céllal, hogy a látogató megértse: a vár újjáépítése műemlékvédelmi szempontból is magas színvonalon, egyedülálló módon valósul meg. A várépítő túrák nem annyira a turistáknak, mint inkább a miskolciaknak szólnak, hiszen havonta csak egyszer rendezik meg őket. Ennélfogva akár arra is alkalmasak lehetnének, hogy különleges ismeretekkel gyarapítsák az újjáépítésről való tudásunkat, amit majd nem miskolci vendégeinknek is továbbadhatunk, és a miskolciságunkat, lokálpatrióta büszkeségünket is erősítsék.
Kapcsolódó bejegyzések:
