Egy éve írtunk a kiürített házakról a Szemere utcán. Akkor így néztek ki:
Utána beállványozták őket, ami bizakodásra adhatott volna okot. Egyszer azonban arra jártamban azt láttam, hogy éppen az ablakokat rángatják ki az ablaknyílásokból és hajigálják konténerbe. Attól féltem, hogy ez már a bontás, de nem.
Azóta lekerültek az állványok, és végletesen lecsupaszított homlokzatok bújtak elő mögülük, bedeszkázott ablaknyílásokkal:
Pár nappal azután, hogy a fotókat készítettem, megjelent egy cikk az atlatszo.hu-n, Omló szellemházak a miskolci belvárosban címmel.
Ebből kiderül, hogy a város 2005-ben adta el a házakat a szomszédos Fehér Holló gyógyszertár tulajdonosának, felújítási kötelezettséggel. A felújításra persze nem került sor, a házak veszélyesek lettek, ezért aztán veszélytelenítés címszóval szétverték őket.
Egy olyan városban, ahol a belváros jó részét a háború után városrendezés címszóval lebontották, ez szerintem bűn. Annak ellenére, hogy ezek a házak nem műemlékek, igényes kialakításukkal, városias léptékükkel a régi Miskolcot képviselték, azt, amit most archív fotókról annyira kétségbeesetten próbálunk megismerni és felidézni. Biztos vagyok benne, hogy ezek a házak már sosem nyerik vissza az eredeti formájukat. Miskolc múltjának egy darabja a szemünk előtt vált semmivé, és nem a kommunizmusban, hanem a XXI. században.
A Google Street View-n még a szétverés előtti, de már leromlott állapotukban vannak, beteszem a képeket ide mementónak:
A történetnek egy különösen szép szála, hogy a város a házakkal együtt a mellettük lévő üres területet is eladta, amit jó pénzért visszabérel, hogy igénytelen, murvás parkolót üzemeltessen rajta. Merthogy megéri. (Ez is a fent már linkelt cikkből derül ki.)
Az már mellékes, hogy így néz ki:
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése