Vendégszerzőnk, Walter Mitty írása és fotói következnek egy nagyon érdekes ipari túráról, amire mi sajnos nem tudtunk elmenni.
„A TICCIH/ICOMOS Ipari Örökség Szakbizottság 2015. április 10-én szakmai kirándulást szervez a 2015. februári konferencián elhangzottak értelmében, miután sikerült belépési engedélyt szereznünk az alábbi helyszínekre:
1. Tiszapalkonya, Hőerőmű
2. Kazincbarcika, Borsodchem, Sóraktár
3. Miskolc, volt LKM
4. Miskolc, volt DIGÉP
5. Miskolc-Pereces”
Így szólt a hivatalos invitálás, amelynek nyomán az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szűk kis csapata is részvételt nyert az érdekes kirándulásra. Az összesen mintegy 30 fős társaság zöme építészekből állt, előfordultak benne más mérnökök, ipartörténészek; és mi.
Jelen sorok szerzője kisgyerekként, a nyolcvanas évek első felében járt többször az egyik úticélul szolgáló Diósgyőri Gépgyárban, az akkori emlék máig kísért, inkább jó, mint rossz értelemben. S tudva, hogy az akkori sok ezres dolgozói tömeg, a hangulat, a munkaintenzitás s minden egyéb mára rég tovatűnt, jó lett volna ismét látni a három évtizede megismert csarnokokat, enteriőröket. A várt alkalom a fenti lehetőség képében megérkezett.
A volt LKM területének felkeresése önmagában nem tartogatott ilyen rendkívüli esélyt, hiszen az egyesületi tevékenység révén gyakran be lehet jutni a kohászatba, a Factory Arénába, és valamely ottani rendezvény apropóján „óvatlanul” elkóborolni más tájakra, akár a kombinált acélmű, a pályaudvar magasságáig. Míg csak elő nem ikerülnek az őrök és vissza nem terelnek... [Ilyen elkóborlásokra ma már senkit se biztatunk, egyrészt az egyre szigorúbb őrzés miatt, másrészt pedig minden ilyen eset ront a civilek és a gyárterület vezetésének viszonyán – a szerk.]
Ugyanakkor a barcikai komplexum ismeretlen területnek számított, pláne a meglátogatandó sóraktár (ami a valamikori, mára megszűnt műtrágyagyártáshoz kapcsolódott kiszolgáló létesítményként), hát még a tiszapalkonyai erőmű, amivel kapcsolatban igencsak meglepő információként szolgált, hogy nem – mondjuk – a rendszerváltáskor zárt be, hanem alig több mint három éve.
Az egyes helyszíneken készült fotók a fentiek szerinti kisebb-nagyobb mértékű rácsodálkozás élményét, egyszersmind az „ipari romantika/ipari horror” kettős játékának benyomásait hivatottak megörökíteni. Pereces, az egykor volt bányatelep(ülés) most kimaradt a programból az előzetes tervhez képest, mivel nem jutott rá idő ezen a pénteki napon.
A Palkonyán készült képek egy részét a „Pirx pilóta kalandjai remake-jének forgatásán jártunk” címmel lehetett volna elsütni egy mozis tematikájú blogon, míg a digépes fotók közül néhány olyan beállítással készült, hogy akár „Magyarországon forgatják a Mad Max IV., illetve a Star Wars VII. részét!” címmel álhírként el lehessen sütni, teszem azt, a Facebookon. Holtbiztos, hogy az olvasó felismeri ezeket a filmvászonra illő szituációkat a bejegyzés végén látható galériában.
Szakmai informácókat ezt megelőzően csak címszavakban csepegtetnénk: a ma is álló és működéshez közeli állapotban megőrzött (későbbi, további hasznosításra szánt) tiszapalkonyai erőműkomplexum az ötvenes évek legelejéről való, akkori építészeti világot és technológiát képvisel, a kazincbarcikai Borsodchem jelenleg általános raktárként szolgáló egysége szintén, bár hozzátehető, hogy szép ívű főtartói és előregyártott kazettás tetőzete révén a maga korának majdnem egyedülálló bravúrja volt. A Digép és a kohászat évszázados sztoriját, a szomorú, bár nem teljes véggel együtt, a miskolci olvasó bizonyára ismeri. Előbbiben jelenleg 49 önálló kft. működik, kisebbrészben az eredeti profilba vágó tevékenységgel – ilyeneket kerestünk fel a túránkon –, utóbbiban több mint háromszor annyi; jelen alkalommal csak a Factory felkeresésére kaptunk engedélyt.
Tiszapalkonya:
Kazincbarcika:
Diósgyőr (Digép és Kohászat):
A teljes galéria megtekinthető itt:
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése