A kamát mint egyfajta népi, közösségi játékot hiába kerestem a különböző játékgyűjteményekben jó 10–15 évvel ezelőtt, amikor először gondoltam a felkutatására. 2011-ben a
KAMA projekt tervezésénél már tudatosan választottuk a játékot és az elnevezést névadónak, és a program egyik eleme, a játékgyűjtés többek között – a közösségi szabadidő-eltöltésre alkalmas játékok gyűjtésén túl – a kama szabályainak összegyűjtésére, rendszerezésére irányult. A jónéhány összegyűjtött játékváltozat segítségével sikerült sztenderdizálnunk a szabályokat, és különböző kisebb tesztelések, kamabajnokságok alkalmával a szabályokat az élő játék kívánalmaihoz igazítottuk (a játék szelleme és az ésszerűség elve alapján).
 |
| Eldugás (Kertek Alatt Fesztivál) |
A szabályváltozatokat továbbra is gyűjtjük, bajnokságokat szervezünk a játék népszerűsítése érdekében, hiszen a mai fiatalok alig ismerik: gyakorlatilag egy kihalófélben lévő játékra csodálkozhattunk rá.
Akinknek vannak emlékei a kamázásról, arra a kérdésre, hogy milyen labdával ment a játék, általában a teniszlabda választ kaptuk. Ám ennél könnyebb és puhább labdát kerestünk: előbb nyomatos stresszlabdákkal próbálkoztunk, de voltak – igaz, csak promóciós célra – „zsonglőrlabdák” is (5–6 centis átmérővel), végül a klasszikus, iskolai kislabdát (más néven: stukklabda, dobólabda, hajítólabda) választottuk, mely több szempontból is ideális megoldásnak bizonyult.
Jó pár kérdés azonban további izgalmakat rejt magában: honnan ered maga a játék? Honnan ered a kama elnevezés? Hol, milyen településeken ismerik, hol, hogyan és kik játszották?
A „kama rejtélyét” manapság akad, aki az amerikai fociban véli felfedezni: nevezetesen hogy az országba csak az utóbbi évtizedben elérkezett sportág egyfajta itthoni elődje, pontosabban annak eltorzult, helyi viszonyokhoz adaptált, a magyar gyerekek mindennapos lehetőségeihez mért hasonulása lett volna a kama annak idején. Tény, hogy a két szemben álló csapat, a labdadobás és labdaelkapás, annak cipelése, az ellenfél általi fizikális szerelés megléte mind hasonló elem. Ám hogy került volna Magyarországra mindez több évtizeddel ezelőtt?
Valószínűbb, hogy vajmi kevés köze van egymáshoz a két sportnak (a hasonlóság legfeljebb felszínes), a néhány – nem túl sok! – hasonló momentum ellenére párhuzamosan és egymástól függetlenül alakulhattak ki (mint sok más sportág esetében). Mindkét játék az ókori méta- és labdajátékokban gyökerezik, így nyilvánvalóan számtalan labdás sport létezik és létezett szerte a világon, melyeknek szabályai és mozzanatai több-kevesebb rokon vonást tartalmazhatnak.
A kamajáték motívumait egyébként a Magyar Néprajz VI. kötetében három játéktípus leírásánál is megtalálhatjuk: az egyik a görög-római eredetű „métázás”, a másik az elsősorban Észak-Magyarországon, régiónkban elterjedt „mancsozás”, a harmadik a „dugós vagy susolós” (utóbbi azért érdekes, mert a kama egyik sajátsága éppen a labda eldugásának mozzanatában rejlik). Könnyen elképzelhető, hogy a vidékről városba költözöttek gyerekei játékaikat az új környezetben is játszották, adaptálták újabb helyszínekre (például az iskolaudvarokon, majd szerte a városban a játszóterek környékén is gyakori kézilabda-, kispályásfoci-pályákra), és persze a játékok keveredhettek, újak születhettek.
Így tehát a kama legfontosabb mozzanatai közül a kapura dobás és a gólszerzés egyértelműen a modern labdajátékokkal mutat rokonságot (foci, kézilabda), a labda elkapására való törekvés és a futás, üldözés a métajátékokkal rokonítható, a labda eldugása pedig a dugós/susolós nevű népi játékból származhat. Ez utóbbi mozzanat teszi igazán izgalmassá a játékot: mivel nem tudni, ki rejtette el a labdát, illetve a futók próbálják elterelni a védekező csapat figyelmét, így megesik, hogy az akció során a labda eldobását sem veszi észre egyik-másik játékos…
Nem sikerült a nyomára akadni az elnevezés rejtélyének: honnan jön, mit jelenthet, jelenthetett a kama (néha: koma) szó. (Mivel a koma változatra csak nagyon szórványos adat utal, és inkább fiatalok ismerik így, valószínű, hogy a kama elnevezés egyik újabb változatáról van szó, és nem fordítva.)
A játék a jelek szerint Miskolc majd minden részén ismert, illetve ismert volt, például: vasgyár, Diósgyőr, Győri kapu, Avas, Szirma, stb. (arra, hogy hol nem ismerik, a belvárosból és például Hejőcsabáról van néhány szórványos adat), de ismerték és játszották Ongán is! Arra vonatkozólag, hogy Miskolc mellett milyen településeken játszották, szintén csak nagyon szórványos adatok kerültek elő (az említett Onga mellett eddig egy-egy adat utal a következő településekre: Halmaj, Sárospatak és Ózd, illetve [talán] hasonló játékról, de mindenképpen más néven: Szabolcs-Szatmár, Eger). Mindez jelzi, van még mit kutatni bőven, hisz nem kevés rejtélyes vonás továbbra is megválaszolatlan kérdéseket takar. Úgy tűnik tehát, a játék egyrészt miskolci, és a megyében többfelé is ismerik, ismerték, többé-kevésbé. Azonban más városokban és megyékben, mint például Debrecenben, Nyíregyházán, Budapesten vagy Zalaegerszegen (az említett szórványos és bizonytalan adatokon túl) nem ismerik sem a játékot, sem a kama elnevezést.
A kamázás egyik vonzóereje integratív jellegéből adódik: az iskolaudvarokon a fiúk fociztak, a lányok gumiztak, de a kamát fiúk és lányok együtt játszottuk. A jelek szerint manapság is működőképes a játék vegyes csapatokkal (fiúk és lányok, kicsit és nagyok), ugyanakkor iskolások közötti a bajnokságszervezésnél indokolt az általános és a középiskolások szétválasztása és a vegyes csapatok preferálása (hiszen a tapasztalatok alapján a csak fiúkból álló csapatok mindig könnyebben érvényesülnek).
A kama tehát egy speciálisan miskolci, csak itt (és a környéken) ismert labdás játék. A hatvanas-hetvenes években „mindenki” ismerte, mára majdnem elfeledetté vált. Kutatjuk az eredetét, emlékeit, így néhány kérdés maradt a végére:
Vajon ki emlékszik a legkorábbról arra, hogy kamázott? Ki a legidősebb, aki gyerekkorában játszotta? Melyik városrészben, melyik iskolában?
Folyt. köv.
d.r.
Kapcsolódó bejegyzések:
