A borsodi iparvidéket már Móricz Zsigmond is a magyar Ruhr-vidéknek nevezte, okkal. A két vidék közötti hasonlóság a sorsuk alakulásában is megmutatkozik: ahogy otthon, így a Ruhr-vidéken is súlyos válságba került a nehézipar a XX. század végén.
A párhuzamok itt eltűnni látszanak: a Ruhr-vidéken komoly munka és pénz befektetésével sikerült átmenteni az ipari örökséget, és a nehéziparról a kultúrára, turizmusra váltani, míg nálunk ez kevéssé működik (az ipari örökség átmentése semennyire).
Jelenleg Németországban vagyok, és az ipari rehabilitáció nagy sikertörténeteit ugyan még nem sikerült megnéznem, de átvonatoztam többször is a Ruhr-vidék egy részén. Ez alapján nem lehet ugyan messzemenő következtetéseket levonni, de meglehetősen otthon éreztem magam: a vasút hegyes-völgyes tájon kanyarog, és még mindig sok az elhagyott ipari létesítmény és a láthatóan leépülő, az itteni általános viszonyokhoz képest lepusztult város.
Az egyik ezek közül Wuppertal. (Persze megjegyzem, hogy boldogok lennénk, ha Miskolc csak annyira lenne lepusztulva, mint Wuppertal.) Miskolchoz hasonlóan egy patak völgyében fekvő, hosszan elnyúló város. A XIX. század végén ezért komoly gondot okozott a közlekedés fejlesztése. Végül Eugen Langen rendhagyó tervét fogadták el: a Wupper patak fölé építettek egy acél lábakon álló, egy sínpárból álló pályát, amin olyan vasúti kocsik járnak, amiknek a tetejükön vannak a kerekeik, a kocsik így a levegőben lógnak.
Az egyik vonatozásom alkalmából leszálltam, hogy megnézzem. Ilyen (bocs a képminőségért, csak a telefonom volt nálam, és az eső is esett:
Nagyon érdekes élmény utazni is rajta. Az állomásépületek is a patak fölött vannak, fel kell lépcsőzni, és a vasút belibeg az épületbe, mint egy kabinos sífelvonó. Beszálláskor is érzi az ember, hogy a szerelvény kicsit leng.
A vonal a mai napig a tömegközlekedés gerincét képezi, és ahogy láttam, jelentős turisztikai vonzereje is van.
Érdemes megnézni róla a Wikipédia szócikkét (van magyarul is):
A Google légifotóin is nagyon jól néz ki a pálya, mintha egy hüllő kanyarogna végig a városon:
Igaziból csak az érdekesség kedvéért tettem be a blogra, hogy egy Miskolchoz hasonló fekvéssel és gazdasági adottságokkal bíró város milyen választ adott egy nálunk is felmerülő problémára.
Miskolcon, ha fel is merült volna ez a megoldás, valószínűleg nem találták volna meg a módját a víz fölötti tulajdon telekkönyvezésének.
A Wupper partjára pedig autópályát akkor se, most se építettek. Saját tapasztalat, hogy a szinte hangtalanul közlekedő magasvasút és az acél lábak nem teszik használhatatlanná a patakparti zöldfelületeket, hanem éppen ellenkezőleg, olyan sajátos hangulatot adnak nekik, ami csak növeli vonzerejüket.
Kapcsolódó bejegyzések:
