Most, hogy végre épül-szépül a Selyemréti Strandfürdő (a régi Augusztus Huszadika Strandfürdő), eszembe jutott Örkény István egyik egypercese.
De vajon hányan tudják, hogy a novellában emlegetett Villanytelepi strand Miskolcon van?
Örkény István
Vallomás
Mindenki ebédel.
Hanyatt fekve süttetem magam a napozóban, mely mélyen bele van építve a Balatonba. Nem messze tőlem, törökülésben, kisportolt, magasra nőtt fiú s egy nagyon barnára sült lány, fejét a fiú ölébe hajtva. Más senki. A lány behunyja szemét, mert a déli napfényt mint egy nagyító tükör veri vissza a víz.
A tó csöndes, csak alattunk, a napozó cölöpei közt szöszmötöl a víz. Más zaj nincs. Hogy meg ne halljam, fojtott hangon beszélget a fiú meg a lány.
Szóról szóra:
– Egyszóval, hol sült le így? – kérdi a fiú.
– Nem mondom még egyszer – válaszolja a lány.
– Kérem szépen.
– Úgyis elvicceli.
– Isten bizony, nem viccelek.
– Már mondtam, hogy a villanytelepi strandon.
– Egyszóval, ez egy villanysülés?
Nevetnek. A fiú jobb keze öt ujja végigszalad a lány karján, súlytalanabbul, mint egy madár árnyéka a vízen. A lány elhúzza a karját. A fiú újra végighúzza rajta a kezét. A nevetés elül.
– Képzelem, micsoda strand az – mondja a fiú.
– Nagyon szép strand – állítja a lány.
– Csak gyerekek járnak oda?
– Inkább csupa felnőtt. Mindjárt mély a víz.
– Meddig ér magának? – duruzsol a fiú.
– Ki is van írva: Csak úszóknak.
– Egyszóval eddig ér? – dünnyög a fiú.
A lány hasa meztelen. A fiún is csak egy gyermekarasznyi fecskenadrág van, a lányon még annak is csak kicsinyített mása, egy kék kendőcsücsök az ágyékára kötve s két kis sapka a mellein. Nem is ruha ez, csak borogatás. Lefejti hasáról a fiú tenyerét, erre az bal kézzel átfogja a lány csuklóját, a lány szabadon maradt keze a fiúét, s úgy összegabalyodik a kezük, mint a szabadfogású cselgáncs birkózásban. Csakhogy ők oly szelíden birkóznak, ahogy egy újszülött kapkod kezével a lába, lábával a keze után; az a négy kéz, vélnéd, egyetlen testnek a tartozéka.
S halkan, galambi hangon nevetnek. Aztán megint elül a nevetés.
– Egyszer megnézem azt a strandot – mondja a fiú.
– Úgyse nézi meg – mondja a leány.
– Ha mondom.
– Úgyse.
– Isten bizony – mondja a fiú.
– Hogy kell odamenni?
– A villanytelepnél egy kicsivel tovább. Az van kiírva: „Augusztus Huszadika Strandfürdő.”
– Nem értem – mondja a fiú, s mintha nehezülne a hangja.
– Mit nem ért? – kérdi a lány, ő is lassabban, nehezen csordulón.
– Villanytelepinek hívják?
– Villanytelepinek.
Jobb vállán pihen a fiú keze. Nem pihen; lassan elindul lefelé.
– És Augusztus Huszadikának?
– Az a neve.
– Egyszóval, ez a keresztneve.
Ezen megint nevetnének, de valahogy nem akar világra jönni ez a nevetés, mert a fiú keze becsúszott a fürdőtrikó alá, és ott marad. A leány behunyt szemmel, tétován keresi a fiú kezét, de nem tudja eltávolítani onnan, ahová befészkelte magát. Ezek pontosan egymásba szabottak, a férfitenyér és a női mell.
– Villanytelepi? – kérdezi a fiú rekedten.
– Villanytelepi – mondja rekedten a lány.
– És Augusztus Huszadika – mondja rekedten a fiú.
– Augusztus Huszadika – mondja rekedten a lány.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése