Mások szemével sorozatunkban most egy igazi nagyágyú, Móricz Zsigmond írása következik, ami a Nyugatban jelent meg 1930-ban (a linkért köszönet Juhász-Nagy Balázsnak).
Az első sorát már többször láttam idézni:
„Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város.”
Móricz a jövő zálogát a selmeci Akadémia Miskolcra költöztetésében, az ipar fejlesztésében, Nagy-Miskolc létrehozásában és a városrendezésben látja.
Nos, azóta ez mind megtörtént, de eléggé félresikerülhetett, mert Móricz sorait olvasva úgy tűnik, hogy ugyanott vagyunk, ahol 80 éve voltunk:
„A természet szabja meg a jövőt. Erőszakosan nem lehet új gazdasági ágakat teremteni, ellenben az adott helyzetet erőszakosan el lehet hanyagolni és rontani. Itt az történik....Ahogy koncepciótlanul el van hanyagolva maga a borsodi ipartáj, éppenúgy el van hanyagolva fővárosa, Miskolc....Most éppen kedvetlen a város. A mai szörnyű nehéz gazdasági válság ránehezedik a lelkekre. Sok a munkanélküli (kb. 1800-at tartanak nyilván), de még több az eladósodott s lélekzethez jutni nem tudó egzisztencia.”
A nagy különbség az, hogy ma már senki se látja Miskolcot a legnagyobb jövőjű magyar városnak.
Érdemes az egész írást elolvasni:
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése