Kell ahhoz egyfajta elszántság, hogy az ember a város rossz hírű részein sétálgasson, de megéri. (Mondjuk a drága fényképezőgépünket én is inkább otthon hagytam, előre is bocsánatot kérek a kevésbé jó minőségű fotókért.)
Ma reggel én a Máv-telepen jártam. Sokat sajnos nem tudok a telep történetéről, így ez a bejegyzés inkább csak benyomásokat fog rögzíteni.
A telep minden oldalról zárt: három oldalról sínek határolják, a negyedik oldalról a Szinva.
A házai földszintesek, egymáshoz tűzfalakkal kapcsolódva, kis kertekkel. Az urbanista szakma ezt hívja „alacsony-intenzív” beépítésnek. Miskolcon sajnos nincs sok ebből a beépítési módból, pedig közel azt az életminőséget tudja hozni, mint a családi házas beépítés, annál lényegesen kisebb helyen.
Egykoron a Máv-telep is takaros kertváros volt, ápolt kertekkel, gondozott házakkal.
Ez sajnos már csak néhány helyen látszik:
A telepet állítólag már hatvan éve is fel akarták számolni, erre utal a Szinva parton, középtájon magányosan árválkodó társasház:
Valószínűleg ezért nem is történt semmiféle fejlesztés emberemlékezet óta, ennek köszönhetően az egész terület elképesztően lepusztult. A házak nagy része üres, romos, hajléktalanok laknak bennük.
Most már szerintem menthetetlen a hely, pedig ha nem maradt volna el a folyamatos karbantartás és a fejlesztések, még mindig jó lakóhely lehetne. Személy szerint nekem azt az időszakot juttatja eszembe, amikor az ország gazdasága erős volt, beindult az iparosodás, Miskolcon többen laktak, mint a régió központjának számító Kassán (1910-ben ez még így volt, pedig hol volt akkor még Nagy-Miskolc). Sőt, Dušan Šimko kassai író novelláiból azt is meg lehet tudni, hogy az a kassai úrihölgy, aki igazán adott magára, Miskolcra járt kalaposhoz.
A telep ráadásul maga a megtestesült vasútromantika. Az ilyen utcanevek, mint Váltó utca, Sorompó utca, nekem megdobogtatják a szívemet :-) Ahogy az is, ahogy az utcák végén feltűnnek a villamosok, vonatok (nem tudom, a fotókon mennyire látszanak):
És akkor ott az ország egyik legszebb pályaudvara, a Tiszai, amint várkastélyként emelkedik a telep „zsellérházai” fölé:
 |
| ezt a képet természetesen nem ma reggel csináltam |
Szerencsére nem csak pusztulás van itt. Az egykori általános iskola téglaépületét szépen felújították, bár már nem iskola üzemel benne:
A telep szélén pedig van néhány egészen magas igényszintű épület is:
És mi lesz a jövő? A rendezési terv alapján úgy tűnik, hogy egy forgalmas út lesz itt átvezetve, egy új Szinva-híddal:
Addig is búcsúzzunk a teleptől ezzel a fotóval:
 |
| Régi, újabb, legújabb |
Kapcsolódó bejegyzések:
