Neonreklámokra vadászunk

Vendégbejegyzés – ismét Walter Mittytől.

„A szocializmus jobb a kapitalizmusnál. Kivéve...” Mikes György hatvanas évekbeli humoreszkjében a párbeszéd résztvevői meg is fogalmazzák, melyik az az EGY eset, amikor amaz jobb, mint emez. Nagyvárosban, ködben, éjszaka. Merthogy az üzletek neonfeliratai egyiknél olyanok, hogy „Baumstark és Tsa.” vagy „Horváth Lali Kocsmája”, míg a másiknál csak annyi, hogy „Keravill”, „Méteráru”, „Zöldért”. És a kapitalizmusban az ember pontosan ki tudja találni, hol áll éppen, melyik körút melyik sarkán, míg a szocializmusban, ugyebár, nemigen.

A hetvenes évek közepén készült Utánam, srácok! című tévésorozatban is mi mással jellemezhették volna a történet helyszínéül szolgáló nagyvárost, nevezetesen Miskolcot, mint az esti homályban is ragyogóan világító bolti neonokkal. Az egyik epizód főcímét végig ilyen piros-kék-sárga képek teszik ki. (Nota bene, a felvételek bizonyára a fővárosban készültek, az egyszerűség végett.)

Az ötven-hatvan-hetven-nyolcvanas évek miliőjéhez hozzátartoztak ezek a jellegzetes városképi elemek. S bár az adott politikai rendszer „elvi” velejárói, pláne „szimbólumai” voltak, a kapitalizmus újbóli eljövetelével kezdtek eltűnni. Nem kerültek a helyükre újak, új nevekkel, feliratokkal. A (nyomda)technika vívmányai és az a tempó száműzhette a villanymeghajtású grafikai játékokat  a cégérekből, amivel manapság alakulnak, szűnnek meg és váltják egymást az épületek, boltok, szolgáltatások bérlői, gazdái, működtetői.

Ha valaki napjainkban neonfeliratokat kezd keresni, hamar rádöbben: alig talál. Jelen sorok írója néhány hónapnyi nyomozás után megkockáztatja: talán tíz sincs (!) jelenleg már egész Miskolcon... Ahol még akad egy, lehet, hogy épp holnap, vagy a jövő hónapban cserélik ki, veszik használaton kívülre, szedik-verik le, takarják el.

Márpedig ha ezt a technológiát és látványát egy adott kor jellegzetes városképi elemének tekintjük, akkor valamiképp alkalmas volna a megőrzésre. Legalább emlékében, látványában, képi megörökítésében.

Szeretnénk minél többet találni, ami ma még lefotózható.

A főutcán, a Városház tér és az Ady-híd között jószerével már nincs egy sem. Talán még félreesőbb utcákban, vagy külső városrészek nem teljesen átépített egykori bolti épületein fellelhetők. Perecesen, Diósgyőrben, netán az avasi lakótelepen, s más efféle helyszíneken. Lakóházak között, szűk utcácskákban megbújva. S ha van is még, nemigen világít már esténként. De még le lehet fényképezni. Ha mást nem, töredezett maradványait, mint a néhai Avas szállón a volt Kossuth mozi „Filmszínház” feliratát. Máshol már csak a neonok hűlt helyét.

Arra biztatjuk olvasóinkat, segítsék a keresést-kutatást. Akár tippekkel (ki hol tud ilyet), akár saját készítésű fotókkal.

Egy Picasa-galériába gyűjtjük az eddigi találatokat (kicsit kibővítve, egyéb régi üzleti cégérek képeivel), ott lehet ellenőrizni, megvan-e már egy-egy találat, vagy friss felfedezésnek minősül. A lelkes lokálpatrióták segítségét előre is köszönjük!

A cím, ahova az üzeneteket várjuk:

wmitty16 [kukac] gmail.com

Még egyszer a galéria: NEON

És egy kis játék: az olvasó vajon kitalálja, hogy ez a három neonfelirat hol látható ma is?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Az avasi kilátó „mindenhonnan” belátható
• Fotók a vasgyári fényfestésről
• Fotók az új Városházáról/ból

A Pece-patak ágai egykor és most: 2. a Pece

Újabb vendégszerzőt üdvözölhetünk a blogon: ezt a bejegyzést Ádám Gábor építész kollégám írta, akinek az egész Pece-sorozatot köszönhetjük.

A Pece korábban térképen már bemutatott négy ága méret és jelentősség szerint közel sem egyenrangú: a két legnagyobb, egymással közvetlenül már csak a Belvárosban érintkező fő mederbe ezt megelőzően egy-egy kisebb patakocska ömlik. Valamiféle természetes kiegyenlítődés folytán a legkisebb, legutóbb már bemutatott Forrás-ág magával a Pecével egyesül, így utóbbi bejárása volt a soron következő túránk.

A főág két, nevük helyett inkább a gerincükön futó utcákról ismert dombhát, a Feszty Árpád utca és az Árok utca között halad észanyugati-délkeleti irányban. A záportározó gátja, illetve meglepő módon maga a tározó-tér is sűrűn lakott területek közé ékelődve található, a patak völgye így egyfajta zöld folyosóként húzódik a dombos, furcsamód szinte teljesen zártkertek nélküli városhatártól egészen a Forrás-patakkal közös medencéig. Ennek logikus oka van: a Pece valamikor gazdasági tengelyként is működött a völgyének viszonylag széles külterületi részén kialakult közlegelő (itt volt a dögkút is egykor) és a mai Dózsa György utca felső szakaszán egykor volt ún. „Városmajorság” között. Ez a beékelt zöldfelület mai, sajátosan lepusztult formájában is a város jellegzetes területe, megfelelően kezelve pedig méginkább azzá lehetne. A terület egykori fontossága és vele éles kontrasztban álló mai állapota alapján – bár elsőre talán meredek a hasonlat – kicsit szerintem a Vasgyáréval rokonítható.

A patak forrását az újabb, Nagy-Miskolc térképek nagyjából a Szentpéteri kapui köztemetőt Perecessel összekötő szélességi körre teszik. Mivel ezek a városrészek korábban vagy nem léteztek, vagy nem tartoztak a városhoz, 1945 előtti térképeken nem is tudták ábrázolni a forrást – már ha egyáltalán létezik ilyen. A túra során megkérdezettek egyike a “Bábonyból ered” információt adta; ez praktikusan legfeljebb a két település közti dombgerinc lehet – ami viszont lényegében egybeesik a későbbi térképi ábrázolásokkal.

A Pece völgye részleteiben is teljesen más képet mutat, mint a legutóbb bejárt Forrás-ág. De menjünk sorjában.

Innen visszafelé követtük a patakot. Bár a terület jócskán túl van az ebben a völgyben egyébként sem jelentős hétvégiházas beépítésű részen, továbbá itt már nem találtunk vizet...

...a meder még kiszáradt állapotában is komolyabb vízfolyásra utalt.

Itt egy kis „filmszakadás” következik, egy darabon nem készültek képek. Ennek oka, hogy a száraz meder alatt nem sokkal elértük a völgynek a – Forrás-ághoz képest elenyésző területű – relatíve sűrűbben beépített szakaszát, ami feljebb egy kis, tanyaszerű épületcsoportot, lejjebb pedig néhány zártkertet jelent. Mivel mindegyik telek közös jellemzője, hogy az út és a patak között helyezkedik el, itt nem volt módunk megörökíteni túra tárgyát. Néhány házzal lejjebb azonban...

... előkerült a patak is! A völgy itt, a városhatár előtt teljesen beépítetlen, a legelő jelleg még mindig tetten érhető. A háttérben a dombgerinc a Feszty Árpád utca folytatása.

Közlegelő vs. Város. Bal oldalt az első házak, az út tengelyében a Kilátó, jobb oldalon a Feszty házai.

Ugyanez vízközelből (a patak és az út a völgy két szélén halad).

A lakott területek közti záportározó a gátról visszafelé, a külterület felé nézve.

A gát (sajnos csak) egyik végéhez az Árok utca felől egy kifejezetten igényes lakónegyed csatlakozik.

A gát után a völgy, mint zöldsáv rendületlenül halad tovább. A horizonton a Jókai lakótelep egyik panelháza is kibukkan, a jobb oldali házak közt egy, a Tetemvárhoz hasonló kisebb pincesor bújik meg.

A Bábonyi-bérci temetőnél összeszűkül a medert kísérő zöldterület, emiatt a beépített rész is közelebb kerül – falusi milliő a Belvárostól kőhajtásnyira...

Végtére ez az ág is betonmederbe kényszerül – de itt legalább van hely némi zöldnek is.

Kicsivel az Árok utca hídja előtt a házak közti sűrűből nyílt területre ér a patak.

Az Árok utca és az iskola közti, kies területtel határos utolsó mederszakasz...

...melynek végén ez az ág is a Forrás-patakkal közös, földalatti medencébe folyik, az ennek építését ábrázoló archív képet legutóbb már bemutattuk...

A bevezetőben tett megjegyzést csak megismételni tudom: a zártkertekkel sűrűn beépített, a „forrásvidékén” eső után is inkább csak kerti folyókára, lejjebb meg vízelvezető árokra emlékeztető, az épített városi környezettel nemigen kommunikáló Forrás-ággal ellentétben a most bejárt Pece merőben más; a jóformán teljes hosszán természetes környezettel határos, mégis településformáló hatású vízfolyása ez Miskolcnak.

A következő bejegyzésben már az egy völggyel odébb föld alá bújtatott két ág egyikét mutatjuk be.

Kapcsolódó bejegyzések:

• A Pece-patak ágai egykor és most - bevezetés
• A Pece-patak ágai egykor és most: 1. a Forrás-ág
• Szinva-parti autópálya

Pereces 3D: előzetes

Írtam az előző bejegyzésben, hogy azért szünetel a frissítés, mert más dolgokkal vagyunk elfoglalva.

Egy kis ízelítő, hogy többek között mivel:

Kapcsolódó bejegyzések:

• Mások szemével: Perecesi mese
• Sic transit...: a perecesi bányaigazgatóság
• Előtte-utána: Tündértelep, Pereces

A Pece-patak ágai egykor és most: 1. a Forrás-ág

Ahogy a Péter nevű hozzászólónk által belinkelt térképen nagyon szépen látszik, a Pece ágai az észak-déli Sajó-völgy és a kelet-nyugati Szinva közti „negyedet” legyezőszerűen osztják 5 részre. Ebből a Forrás-ág a Szentpéteri kapu-városrészt nyugatról határoló Akasztó-bérc és a köznyelvben csak Árok utcaként ismert domb, a valódi – földrajzi – Bábonyi-bérc közé esik.

Ezt az ágat a mai térképen is elég könnyű megtalálni: a Forrásvölgy-utca mellett, ill. folytatásában van. A Google térkép a patakot nem jelöli, és a régi térképek is elég rapszodikusak: 1945 előtt csak a mai gátig mutatják, a ’70-es évekig nem is szerepel, majd a ’80-as években nagyjából az általunk tapasztalt hossz van feltüntetve, sőt Pallós-forrás néven tényleges eredetet is jelöl:

Mi egy kiadós nyári esőt követő napon jártunk arra. A forrást akartuk megtalálni, de nem sikerült: a patak egy darabig követhető, aztán már csak a növényzet utal a víz jelenlétére, majd az sem. A méretes völgyzárógát és a helyiek elbeszélése azonban azt mutatja, hogy csalóka a dolog, ugyanis a patak akkorára tud duzzadni, hogy az utcát is járhatatlanná teszi, és a telkek alsó részére se érdemes semmit se ültetni (építkezésről nem is beszélve), mert időről időre elönti a víz.

Jöjjenek akkor a képek, folyásirányban haladva.

Kb. eddig mentünk, itt a völgy alja már a telkeken belül van. Az egyik helyen be lehetett menni, vizet nem találtunk a mederben.

Kicsit lentebb egy áteresz és a növényzet árulkodik a víz jelenlétéről.

Itt már víz is van!

Egyre több a víz és a vízinövény.

Az ág leglátványosabb műtárgya: a völgyzáró gát, aminek az a dolga, hogy zápor esetén megvédje a várost a lezúduló víztől. Hasonló van a többi ágon is, ahogy majd látni fogjuk.

A völgyzáró gát folyás felőli oldala.

Itt érkezik meg a patak a gáthoz.

A gát alatt a Forrásvölgy utca árka funkcionál patakmederként.

A Jókai iskolánál végül eltűnik a patakocska a föld alatt.

A háttérben látszik a következő bejegyzés témája, a Pece-ág. Az két ág összefolyása már a föld alatt van.

Egy 2010-es videón jól látszik, hogy záportározó ide vagy oda, extrém esetekben a patak itt az összefolyásnál is ki tud önteni:

Van egy archív kép is, ami a két ág befoglalásához készített nagy földalatti medence építését mutatja:

Összességében tapasztalatunk szerint ennek az ágnak a jellege inkább időszakos vízfolyás, mint állandó forrással rendelkező patak.

A helyszíni szemlén és a bejegyzés megírásában Ádám Gábor építészkollégám volt a társam. A  sorozat következő bejegyzése a főágat fogja követni a fenti összefolyásig.

Kapcsolódó bejegyzések:

• A Pece-patak ágai egykor és most - bevezetés
• A Sajósziget
• A diósgyőri vár melletti tó

A Pece-patak ágai egykor és most - bevezetés

Miskolc mai területének egykori vízrajza nagyon érdekes kérdés, már többször foglalkoztunk vele itt a blogon is. Hónapokkal ezelőtt Ádám Gábor kollégámtól kaptam egy e-mailt, a központi leánykollégium bezárásáról szóló bejegyzés egyik hozzászólása kapcsán. A levélnek egy grandiózus terv lett az eredménye: elhatároztuk, hogy bejárjuk és végigfotózzuk a Pece összes ágát, és a fellelhető archív fotókkal és térképekkel kiegészítve bejegyzéssorozatot készítünk belőlük. Mert bár a Pecének ma már a városban (legalábbis a belső részén) nyoma sincs, régen legalább annyira fontos tényezője volt Miskolcnak, mint a Szinva. Hogy mást ne említsek, a Miskolc képét visszavonhatatlanul megváltoztató 1878-as árvízben a Pece legalább annyira ludas volt, mint a Szinva. 

Eddig a Forrás-ágat és a főágat jártuk be, és már készül róluk a bejegyzés. Az elkövetkező hetekben következik a maradék két ág. Hogy a bejegyzések milyen ütemben érkeznek majd, azt nem tudjuk előre megmondani, mert általában a terepen dolgozni egyszerűbb, mint utána a gép előtt formába önteni a tapasztalatokat.

Kapcsolódó bejegyzések:

• A Sajósziget
• A diósgyőri vár melletti tó
• Szinva-parti autópálya

A „miskolci metró”

Amikor a diósgyőri vasgyár épült, elsődleges fontosságú volt az új ipartelep összekötése a vasúttal. Az akkor még különálló Miskolc és Diósgyőr völgyi fekvése miatt ez nem volt egyszerű feladat: a legegyszerűbb vonalvezetés Miskolcon át ment volna. Itt most jöjjön egy idézet:

„…vajon nem lehetne-e az egész vasúti vonalat a városon keresztül az utcák színe alatt, mint egy alagútban vezetni… – írja a pénzügyminiszteri levél.
Nem lehetett, mert a város nem járult hozzá, ui. nem találták meg a módját a föld alatti tulajdon telekkönyvezésének.” 

Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770–1919. Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és Országos Műszaki Múzeum Központi Kohászati Múzeuma, 2003. 146. p.

Így az akkoriban nagy újdonságnak számító (még a budapesti se volt sehol) földalatti vasút nem épült meg, pedig a szükséges pénz is rendelkezésre állt. Valahogy azonban meg kellett oldani a vasúti szállítást, így épült ki a ma is funkcionáló vasgyári iparvágány. A Soltész Nagy Kálmán utca déli részénél válik ki az országos fővonalból, egy híddal keresztezi a Hejőcsabára vezető utat, délről megkerüli az Avast, átmegy a Ruzsinszőlő dűlő fölött, majd eltűnik egy alagútban, hogy már a gyárterületen bukkanjon újra elő. 

Erről az alagútról kaptunk fotókat nemrég olvasóinktól. Azt hiszem, hogy ez egy igen érdekes téma,  mivel nem sokan járnak arra, sőt a legtöbb miskolci talán nem is tud a létezéséről.

Az alagút bejárata

Kétoldalt biztonsági beállók, ha jönne a vonat

Az alagút vasgyári kijárata

A vasgyári oldalon áll a vasgyári vasútállomás épülete, amiről sokan nem is tudják, hogy létezik, pedig több vágány tartozik hozzá, mint a Tiszai Pályaudvarhoz. Valaha személyforgalmat is bonyolított.

2010-ben megmodelleztem a Google Earth-re:

Ma már nem használják, legfeljebb az egyik emeleti helyiségét. Így néz ki belülről:

További képek a srácok Facebook-galériájában láthatók, ezúton is szeretnék köszönetet mondani értük:
Kalandtúra első felvonás

Mindenki figyelmét szeretném rá felhívni, hogy a kohászat területe le van zárva és szigorúan őrzik, tehát senki se csinálja utánuk a túrát, mert könnyen bajba kerülhet!

Bár a vasgyári iparvágány elhagyatottnak látszik, valójában egy karbantartott, villamosított vasútvonal, ami egykor lakatlan területeken haladt, a város növekedése miatt azonban ma olyan fontos helyek mellett megy el, mint az avasi lakótelep vagy az egyetem. Pár száz méter vágány építésével össze lehetne kötni a kettes villamos vasgyári végállomásával. Ha a vonal bekerülne a város tömegközlekedési hálózatába gyorsvillamosként, akkor össze tudná kötni egymással Diósgyőrt, az egyetemet, az avasi lakótelepet, a fontos közlekedési csomópont Tapolcai elágazást és a Tiszai pályaudvart, ezzel némileg tehermentesítve a város fő közlekedési tengelyét. Amennyire tudom, vannak is erre vonatkozó tervei a városházának.

Aki szeretné megnézni a vasgyári rendezőpályaudvart, annak éppen holnap adódik rá lehetősége: a Vasgyári Rekultiváció keretében rendezendő biciklis gyártúrán vetni fogunk rá egy pillantást.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Milyen lesz a közlekedés a vasgyári kolóniában?
• Sajó-völgyi Regionális Vasút
• Észak-déli városi vasút
• Programajánló: családi kerékpáros buli a Vasgyárban

A koleratemető kápolnája

Írtunk korábban az egykori miskolci koleratemetőről. Ott említettük, hogy a mára elenyészett temetőnek volt egy kápolnája is, amiből már csak ennyi van meg:

Egy kollégámtól kaptam egy képet arról, hogy milyen volt a kápolna, amikor még megvolt:

Kár érte.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Kálváriából szemétdomb
• Historypin: régi fotók térképre helyezve
• Miskolc a múltban

Az avasi templom tornya

A cím szándékosan félrevezető: most nem a jól ismert, különálló harangtoronyról lesz szó.

Talán nem tudja mindenki, hogy a mai templom helyén már korábban is állt egy templom, aminek volt egy nyugati tornya is. Amikor a mai templomot a XV. század végén felépítették, a régi tornyot nem bontották le, hanem belefoglalták a templomba. Az 1544-es török támadáskor viszont a torony leomlott, maga alá temetve a templom alig fél évszázados hálóboltozatát is.

Viszont a torony alsó része a mai napig sértetlen, a figyelmes szemlélő észre is veheti a templom belsejében.

Először vessünk egy pillantást a templom nyugati homlokzatára:

Nem kell túlzottan nagy szakértőnek lenni ahhoz, hogy észrevegyük, hogy a két középső támpillér közötti kis, egyszerű nyílások (ajtó és ablak) mennyire különböznek a templom többi, nagy, díszes nyílásától, pl. a felső képen jobbra látható rózsaablaktól. Ez azért van, mert az a falszakasz a régi torony fala, így a nyílásai a régi torony nyílásai.

Ha bemegyünk a templomba, a régi torony oldalfalát is láthatjuk, ugyanolyan ablakkal, mint a nyugati homlokzaton:

Ezek a képek pedig a toronycsonk belsejében készültek:

  

Fent a padláson gyönyörűen kirajzolódik a régi torony formája:

A XIX. század végén Sztehlo Ottó készített kvalitásos neogótikus terveket a torony visszaépítésére. Az alábbi képeket a megboldogult Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Sztehlo-kiállításán csináltam 2008-ban:

A tervek szépek, mégis azt mondom, hogy jó, hogy nem valósultak meg. Nem azért, mert biztos, hogy nem ilyen volt az eredeti torony (az ortodox műemlékvédőkkel szemben én azt gondolom, hogy a műemlékek is élő épületek, amikhez minden kornak joga van hozzátenni a sajátját, persze bizonyos keretek között), hanem mert közben felépült a templom mellett a ma is látható harangtorony, és a két torony már zavaró lenne. Illetve szerintem maga a templom is jobban néz ki torony nélkül, de ez már a magánvéleményem.

A toronyba a Miskolci Galéria „Miskolc megtalálása”-projektjének keretében jutottunk fel.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Miskolci gótika
• A középkori Miskolc templomai
• Miskolc a múltban