Ma lőttem ezt a fotót a Centrum előtt.
Sajnos nagyon siettem, úgyhogy csak ennyi sikerült, telefonnal. Mire Zoli fotósként odaért, már nem volt ott ez a jópofa élőszobor.
Ti láttátok már?
Mióta „lebeg” errefelé?
Kapcsolódó bejegyzések:
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Centrum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Centrum. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. október 15., hétfő
2011. december 15., csütörtök
Nyílt levél a Centrum mögötti magánparkolók kapcsán
A centrumos írásainkra, de főleg a tegnapi bejegyzésre rímel az alábbi levél, amit az egyik olvasónk írt városunk polgármesterének, és elküldte nekünk is:
Tisztelt Polgármester Úr!
Ritkán járok be a belvárosba kocsival, mert az amúgy is nagyon rossz miskolci levegőt nem szeretem még jobban szennyezni. Most a karácsonyi forgatagban a mai vasárnap mégis beugrottam. Leparkoltam a Centrum mellett és beugrottam oda egy negyedórára. Kijövet meglepetten láttam, hogy megkaptam az „ajándékcsomagot”. Nem értettem, s akkor nagyon körbejárva vettem észre, hogy egymáshoz talán 20–30 méterre két parkolási fizetőhely is van. Nem tudom Ön mikor járt arra, nem szolgálati kocsival és akart leparkolni, de bennem több kérdés is felmerült.
1. Miskolc területén, hogy lehet budapesti székhelyű cégnek (Centrál Holding) eladni vagy bérbe adni területet parkolásra? Szeretném tudni, hogy melyik (eladás, vagy bérbeadás) történt. Ha eladtuk a területet, miért? Mi lesz akkor ezzel a térrel? Szeretném felhívni a figyelmét, hogy fiatal építészek, akiknek nagyon nem tetszik a tér rendezetlensége, egymás között már pályázatot írtak ki, hogy mi lehetne a megoldás. Érdemes megnézni a terveket.
2. Ha bérbeadás történt, mennyi bérleti díjat fizet a cég, gondolom ez nyilvános. S megéri ez nekünk? Annyival több bevételt hoz a városnak, mint a Mipark, aki még helyi adót is fizet?
3. A szerződésben engedélyezett-e, hogy eltérjen a közvetlen mellette levő Mipark-os parkoló és a belvárosra általánosan jellemző parkolási rendtől? Ez így nagyon megtévesztő.
4. Ha igen, akkor miért nem a bejárathoz teszi ki a parkolóórát és miért nem valamilyen jó megkülönböztetett színnel? Nem elég csak kiírni, hogy magánparkoló, a tisztelt polgár pedig keresgéljen.
5. Várjuk a turistákat, ők hogy igazodjanak el ebben a dzsumbujban?
A Szent István tér tervezéséhez gratulálok, nagyon jó ötlet volt. Levelemet pedig nem kritikának szántam, hanem Miskolc jobb légköréért írtam.
Várom válaszát.
Áldott békés karácsonyt és nagyon sikeres új évet kívánok, üdvözlettel:
(név és email-cím a szerkesztőségben).
Eddig a levél. Emlékeztetőül egy kép a szóban forgó területről:
 |
| Kovács Ágnes fotója |
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. december 14., szerda
Borpályázat: Szász Csaba pályaműve
Az első tervlap egy problématérkép. Vázolja a meglévő pontokat, tömegeket, amikkel gond van, illetve pozitívumokat is, mert azok is vannak. A területen lévő 2 benzinkút zárványa, a templom környezetének annak térfalaival való degradálása, a Búza téri fogadóépületek térbeli lötyögése, a meglévő kaszinó épülettömege, az élelmiszerüzlet katasztrofális építészeti jellege, a Centrum mögötti parkoló rész és kiszolgálóterület kihasználatlansága, az Ady-híd „térfalát” záró bungalók megléte, a Miskolcra bejövő főút belvárosba való érkezésének lehangoltsága mind-mind probléma. Pozitívumként vettem a Pláza tömegét, annak térfalainak meglétét, ahogy lekövetik a régi városfalat és telekrendszert; és a Centrum előtti kis teret, ami fontos csomó- és találkozási pont.
Második tervlapon már látható az alapkoncepció csírája. Alapvető gond Miskolcon egy olyan főtér hiánya, amin élet is van. Itt meg lehetne ezt valósítani, megvan rá a forgalom minden irányból. Sok-sok erővonal húzódik a környéken. Egy tér csak akkor működik, ha van átmenő forgalom rajta. A végpontjain vannak olyan húzó tényezők, mint esetünkben északon a Pláza, keleten a Búza tér, délkeleten a Szinvapark, nyugaton a Széchenyi sétálóutca. A koncepció röviden egy főtér létrehozása térfalakkal, épületekkel, sok zölddel, mert a belvárosban annak híján vagyunk. A főtérben fontos szerepet kap a 3-as főút két irányba válásánál egy kapumotívum-forma épület mely méltóképpen fogadná mind a kocsival, mind a gyalogosan érkezőket . Főleg az utóbbiakat.
A harmadik és a negyedik képen csak variációk vannak, gondolkodások. Játszva azzal, hogy mi lenne, ha eltűnne a Centrum tömege, és új épülettömegek jelennének meg. Vagy áttörés a Szinvapark irányába, az Ady-híd sarkán hasonló csomópontot hozva létre, mint ami most is létezik a Centrum sarkán.
Ötödik és utolsó tervlapon egy végleges területrendezés látható. A létrehozandó tér méreteivel, a kapuépület helyzetével, a Pece-patak – ami a terület alatt megy egy csatornában – visszahozatalával. A Centrum épületét meghagytam, mert szerintem alapvetően jó tömeggel, karakteres jelenlétével, megfelelő működésű tereket hoz létre maga körül. A kis „surranóval” a keleti oldalán a Búza tér felé, a kis teresedéssel maga előtt jól és hangulatosan rendszerezi életünket.
Nem magával a Centrum épületével van gond, hanem az azt körülvevő nagyobb léptékű és tágabb értelemben vett térrendszerrel.
A gondok nagyobbak és súlyosabbak.
Szász Csaba
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. december 12., hétfő
Borpályázat: Kovács Ágnes pályaműve
Miskolc-belváros, 2011.
Centrum Áruház körüli térhasználat felülvizsgálata, újraértelmezése
Összeállította: Kovács Ágnes építészmérnök
A pályázatra egy koncepciótervet állítottam össze, ami beavatkozási irányelveket fogalmaz meg.
Célom az volt, hogy emberi léptékű, személyes hangulatú tereket hozzunk létre, egyben az utcákat lehatároló, keretes beépítési karaktert állítsuk helyre.
Tulajdonviszonyokkal nem foglalkoztam. Az aktuális városfejlesztési terveket nem ismerem, ahhoz így nem igazodtam.
Építs térfalakat! Ne bonts!
A vizsgált terület Miskolc központjának „kirobbantott” városrésze, beépítetlen telkekkel, hiányzó vagy torzóként maradt térfalakkal. Hatalmas parkoló-terek, nagy aszfaltozott járófelületek találhatóak itt, az élővizek hosszan befedett folyómedrei, a gépjárművek uralma és elsőbbrendűsége.
A történelmi belvárosban életre van szükség, a gyalogos és biciklis közlekedés szolgálatába állított terekre, részletgazdag, míves térfalakra, az egykori belvárosi sűrű „épületszövetre”. A javasolt beépítésekkel nem a nagyáruházak számát szaporítanánk, hanem az egyedi kis üzletek, kézműves műhelyek, kulturális és művelődési szolgáltatások jelenlétét segítenénk, melyek sokszínűségükkel, személyes figyelmükkel tartalmas emberi kapcsolatok kiépülését jelenthetik a személytelen nagyvárosi közegben. Élhető városközpontot!
Ültess fákat! És nyisd ki a folyómedret!
A beavatkozási helyszín közelében ma is megtalálható a Bükk hegyeiből érkező Szinva-patak medre, melyet hosszan lefedtek, hogy parkolókat biztosítsanak a tízemeletes panellakások lakóinak, illetve a belvárosba érkező autósoknak. A Pece-patak viszont már korábbi vízrendezések, csatornázások miatt kiszáradt, nyoma sem maradt.
Míg a Pece nyomvonalára egy rövidebb szakaszon csak úgynevezett „zöldfolyosó” kialakításával és az egykori beépítés lenyomatával emlékezhetünk, addig a Szinva-meder teljesen visszaállítható.
A városok legértékesebb oázisa, tüdeje a fákkal tagolt parkok területe, a vízpartok melletti sétányok és a szépen ápolt hársfasorok útvonala. Jótékonyan ellensúlyozzák a belvárosok beépítési magasságát, és a nagy forgalom közepette is a természet intenzív lenyomatát jelentik. A városi embereknek, a városban felnövő gyermekeknek létszükséglete, hogy megélhessék az évszakok ciklikusságát, ne szakadjanak el teljesen attól a természetes közegtől, ami miatt őseik itt alapították városukat.
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. december 8., csütörtök
Borpályázat: Juhász-Nagy Balázs pályaműve
A mai Centrum tömegének helyén álló épületeket az 1960- as évek végén bontották el. Látható, hogy ekkor hasadt fel (hasonlóan a Szent István tér területéhez) a településszövet, és ekkor bomlott fel a Széchenyi utca keleti lezárását adó zárt térfal is. „1970 februárjában adott hírt először az Észak- Magyarország című napilap arról, hogy modernizálják a Széchenyi utcai üzletsort. Miskolc főutcáján ekkor 152 bolt, szolgáltatóüzlet és vendéglátóhely volt. „Az üzletek zöme elavult, korszerűtlen portálokkal, apró kirakatokkal hivogatja a vevőket és rendkívül kis alapterületen bonyolítják le az évről évre növekvő forgalmat. A közeljövőben avatják fel a 9200 négyzetméternyi alapterületű centrum áruházat. A bolthálózat további szakosítását, új üzletek és áruházak építését, egyes üzletek megszüntetését az áruház jelentősen befolyásolja majd.” A főutca üzleteinek átalakulását nem csak a Centum jelezte, hanem egy másik üzletház is, amely csak később kapta a Pátria nevet. Eszerint „a mostani elképzelések és konkrét tervek szerint kétszintes kereskedelmi épület emelkedik majd a Széchenyi utca jelenlegi 3-9 szám közötti területén. Az eladótér csaknem tízszeresére növekszik - a főutcán - a modern üzlet kombinát felépítése után. A miskolci Centrum áruházat 1970 október 3-án nyitották meg. 1968-ban kezdték meg az építését, s átadásáig két és fél év telt el. (A terveket 1966-ban készítették.) A korabeli híradások nem szólnak tervezőről, kivitelezőről, a legfontosabb alapadatok sem kívántak nyilvánosságot. Mindössze annyit tudunk meg, hogy „az ország második legnagyobb, de legkorszerűbb áruháza” amely méltó az ország második legnagyobb városához. Monolit vasbetonból készült épület alapterülete 9000 m2. A megyében ez volt az első olyan épület, ahol a vásárlót mozgólift szállította az emeletre.” -Dobrossy István - Miskolc írásban és képekben 9. Az épület mai arcát az 1990-es évek elején történt felújítás során kapta meg. A modernista épületet 1990-és 1993 között alakították át az eredeti épületet is jegyző Horváth István, Ybl-díjas tervező, tervei alapján. Az eredeti épület bár tömegében és telepítésében a belváros építészeti arculatában, a „tömb-rehabilitáció” lezáratlansága miatt nagy kárt tett, jól illeszkedik a vele egy időben épült magasabb építészeti minőséget képviselő középület és lakóházak sorába. (Megyei Könyvtár, Sportcsarnok, Lottóház, Ady Endre úti toronyház, Domus.)
A Széchenyi utca homlokzati magssági képe teljes hosszában meglehetősen inhomogén. Földszintes kereskedő házak mellett több szint magas bárházak és szállodák emelkednek. Nincs ez másként ezen a szakaszon sem és nem volt ez másként az elbontásra került épületek esetében sem. Az eredeti homlokzatmagassági játékot visszaidézve alakítottam ki a homlokzat megjelenését. Mivel a Centrum áruház nem kerülne elbontásra, hanem annak bővítéseként jelenne meg az új épület, ezért szükséges az ezen a területen helyenként alacsonyabb épületekkel rendelkező kontúrt egy szinttel megemelni. A nyíláskép is az eredeti utcaképet idézi. Annak nyíláskiosztását használva, abból kihagyva "befalazva" nyílásokat kapjuk az lukarchitektúrát. A végső kép így egy olyan utcaképét idézi az eredeti képnek, ahol éjszaka nem mindenütt vannak otthon. A Széchenyi utcán teljes hosszában üzletek jelennek meg az alsó osztópárkány alatt. Ezek az eredeti portálok a 70-80 as évek fent idézett átalakítási hullámaiban "modern" megjelenést kaptak, napjainkban azonban egy "archaizáló hullám" indult meg a főutca pláza projekt keretében. Ez a lukarchitektúrás portálkiosztás a tömblezáró, eredeti síkon lévő épületnél még megmarad, a visszahúzott szakaszon azonban az alsó osztópárkány magasságáig teljes felületen üvegszerkezettel jelenne meg.
A tömb azonban láthatóan komolyan sérült az épület megjelenésével. A szabadon álló beépítés, egy zártsorú tömbbeépítésű területen olyan problémákat okozott, melyek megoldása még várat magára. A kibontás után szabadon maradt tűzfalak még hangsúlyosabbá válnak az áruház előtt kialakuló teresedés miatt. A kialakuló parkolóutca, és az abból nyíló a Pece patak vonalát követő, lepusztult, elhanyagolt tömbbelső megjelenése a sétálóutcához ilyen közel nem szerencsés. Maga a teresedés nem okozna problémát, sőt a Széchenyi utcának jót is tesz, hiszen ezáltal a keleti lezárásnál egy olyan találkozási pont alakul ki, amely, ha tömb lezárásra kerülne kellemes megnyitása lehet a Széchenyi utcának. Ehhez úgy gondolom - és koncepciómnak is szerves része, hogy szükséges a zárt sorú utcaképet valamilyen formában visszaállítani. Egy tér létjogosultsága itt nem vitatható, hiszen a város legnagyobb gyalogosforgalmát bonyolító csomópontjáról beszélünk. A villamosvonalon messze a legnagyobb utascsereszám itt zajlik. Ehhez kapcsolódik a nagyszámú buszközlekedést bonyolító Szentpáli utca, és a Búza tér közelsége is. A zártsorúság visszaállítását, a tornyok elbontása Centrum áruház 1970-es beépítési vonalán javaslom, mert bár a mai Szentpáli és Széchenyi utca sarkán lehelyezkedő kissé töredezett, a korabeli felvételeken is látható kialakítás vonalvezetése máig kiolvasható a telekosztásból. Sajnos a további szakaszon a 4 sávos út megépítése és az ezzel járó telekösszevonások kiradírozták az irányokat. A Centrum-tömb északi oldala hasonlóan hányattatott sorsú. Ez a terület inkább emlékeztet egy várost szegélyező keresekedelmi-ipari terület beépítéséhez, mint egy a történelmi belváros peremén elhelyezkedő telepítéshez. A Pláza parkolóházát mutatja a belváros felől érkezőknek, de a CBA és a Merkur kaszinó épületének helyzete sem javítja képet. Érezhető, hogy a település-szövet ezen a részen nem tudja kellően megteremteni az átmenetet a Búza tér és környezete laza beépítése és Széchenyi utca, valamint a Szentpáli utca beforduló zártsorú beépítése között. A nagy semmi egyszerűen nekicsattan a történelmi városmagnak. Koncepcióm szerint az épület egy "fiktív bővítésként" egységes tömblezárást hozhat létre. visszaállítja a Centrum tömb zártsorú megfogalmazását, ugyanakkor az északi oldalról nem nyomul rá a lazább területre, ezzel egy átmeneti teret képezve. A déli oldalon ugyanakkor a Széchenyi utca kitüremkedéseként egy kisebb intim tér tud kialakulni, ami a tér jelenlegi funkciójának megfelelően felvezetést biztosít az áruházhoz, ugyanakkor a mai formával szakítva egy sokkal zártabb, befelé fordulóbb szemléletűvé válna. Ezáltal az "eredeti utcára" terelve a sétálókat. Az eredeti beépítési vonalat intenzívebb növénytelepítéssel javaslom megjeleníteni, vezetve a tekintetet az eredeti homlokzati síkban.
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. december 6., kedd
Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve
A városok legősibb és legmaradandóbb eleme általában az utcahálózat és a telekosztás. Ahogy a mellékelt térképlap és légifotó mutatja, a Centrum Áruház tervezésénél ezeket az adottságokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyták. A jelenlegi áruház tökéletesen észak-déli tájolású, mintha nem is belvárosi szövetben létesült volna. Ez nemcsak a légifotón zavaró, hanem a helyszínen is érzékeli az ember, hogy valami nem stimmel.
Tervem ezért elsősorban az eredeti utcavonalak rekonstruálását tűzi ki célul (szerencsére a telekhatárok még őrzik ezeket), legalábbis ami a főbb útvonalakat illeti (Széchenyi, Szentpáli utca). Ez az áruház majdnem teljes lebontásával járna. Az új házsorok egy belső kertet, parkot zárnának közre, ami a belváros zöldfelületi arányán javítana. A park teljesen körbekerített és éjszakára zárható lenne, illetve a Búza tér felé irányuló gyalogosforgalom sem itt zajlana. A parkot északkeleti oldalon a kinyitott Pece határolná, sétányokkal, padokkal, stégekkel, kocsmának használt állóhajócskákkal.
A park a főutca felé lábasházakon keresztül lenne megközelíthető, így a vizuális kapcsolat is meglenne. A Szentpáli utca felé is lenne egy-egy átjáró, de nem olyan mennyiségben, mint dél felé.
A parkot keretező épületek hagyományos méretben és tömeggel épülnének, változó párkány- és gerincmagassággal, ahogy az az organikusan nőtt városmagokban szokásos. Az épületek építészeti kialakítása modern lenne, annyi megkötéssel, hogy kifelé nyugodt, hagyományosabb homlokzati felületekkel jelennének meg, míg befelé játékos, erkélyekkel, loggiákkal fellazított homlokzatokkal.
A park kialakítása szintén játékos lenne, kerthelyiségként működő pavilonokkal, installációkkal. Tervembe illusztrációként a mintának tekintendő párizsi Villette park két pavilonját tettem be, illetve űrhajókat a Star Warsból. A régi áruház egyik lépcsőtornya is megmaradna mementónak, kilátóként használva.
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. december 2., péntek
I. Borpályázat – tapasztalatok
Réka:
Az I. Borpályázat nagyon sikeresen zárult. Négy pályázat érkezett, és heten vettünk részt a pályázatok megvitatásában. A négy pályázó magas színvonalú, komolyan átgondolt tervet adott be, és egészen megdöbbentő volt számomra az a tapasztalat, hogy egy olyan pályázatra, ahol a tét mindössze egy üveg bor, ennyire kidolgozott, igényes, minőségi tervek érkezzenek. Olyannyira, hogy győztest hirdetni nem is lehetett közülük.
Vagyis hát lehetett, mert tényleg igaz a közhely: mindannyian nyertünk azzal, hogy elmentünk az eseményre. Olyan izgalmas, magas színvonalú és inspiráló vita alakult ki a tervek készítői és bírálói között, amit én magam ritkán tapasztalok meg. Nagyon élveztem, és nagyon sokat tanultam belőle – egészen addig, míg a kellemetlen téli betegség haza nem zavart. Ezért még egyszer elnézést kérek a résztvevőktől, hogy megbontottuk az asztaltársaságot, mert egyébként még hosszan elhallgattam volna őket. Remélem, máskor is lesz erre lehetőségem.
A tervek nemcsak minőségük miatt nehezen rangsorolhatók, hanem azért is, mert a pályázati kiírásban exponált probléma más-más oldalát ragadták meg. A kiírás szerint a feladat a Centrum újragondolása volt, de arra kellett rájönnöm, hogy a feladat nem oldható meg pusztán a Centrum épületére koncentrálva. Minden pályázó átgondolta a történelmi városmagnak a Centrum helyét és környékét jellemző egykori struktúráját, és az egykori térfalak vonalának érzékeltetését ki így, ki úgy szükségesnek látta. Kovács Ágnes fák sorával és helyenként új épületekkel, a Centrum épületének meghagyását javasolva. Szász Csaba terve távolról indította a vizsgálatot: elgondolása szerint a Centrum és környékének rehabilitációja nem gondolható el a Búza tér és a Zsolcai kapu lehetőségeinek és feladatának átgondolása nélkül. Csaba szerint a város új főtere valójában nem jó helyen épül, a Szent István tér ugyanis lezárja a belvárost a gyalogosközlekedés szempontjából: a gyalogosok nem járnak át nagy számban a téren. A Centrum mögötti részen viszont nagyon komoly gyalogosforgalom van, vagyis ez a terület főtérnek kínálkozik. Csaba hangsúlyozta, hogy egy tér gyalogosforgalom nélkül csak halott tér lehet. Ezt a területet ő parkosítaná, ami sokat jelentene a belváros gyér zöldfelületei szempontjából – ezt a problémát minden pályázó megkísérelte egyébként kezelni. Juhász-Nagy Balázs tömbrehabilitációban gondolkodott, a centrum épületét kibővítve, átépítve csatolná hozzá a Széchenyi utca meglévő épületeihez, a modern épületegyüttest nagy belső udvarral látná el. Bereczki Zoltán radikális megoldást képzelt el: a Centrum teljes lebontását és az egykori térfalat modern, ám a régi beépítés tagoltságát, telekkiosztását megőrző, magastetős házak sorával állítaná helyre a Széchenyi és a Szentpáli utcán, melyek a kibontott Pece patakkal nagy zöld területet zárnának be.
A héten az egyes terveket megmutatjuk itt a blogon, remélem, lelkesedésemet Ti is osztani fogjátok. A csapat pedig már gondolkodik a II. Borpályázat kiírásán.
Dávid:
Réka remek összefoglalója után néhány gondolat saját szemszögemből:
A helyszín a Kós Ház volt, ami egyrészt inspiráló közeg az építészek és a várossal foglalkozók számára, másrészt jó volt látni, hogy mi „fiatalok” is tudunk ide programokat hozni, használni az épületet.
A tervezési helyszínnek választott Centrum elsőre számomra túl nagynak, összetettnek tűnt, de a pályázókat szerencsére ez nem zavarta. A tervek megértésében sokat segített, hogy a terveket a pályázat készítője ismertette, majd az összes ismertető után indultak a kérdések. Ez a kérdés-válasz rész nem volt túl vezetett, belefért ide-oda kitekintés, hiszen az épület, a terület kapcsán belekaptunk a főutca és a város problémáiba is.
Jó volt látni, hogy egy-egy motívum (pl. Pece patak, eredeti térfal, találkozópont a Centrum előtt) hogyan bukkan fel az egyes terveken. Külön érdekes volt számomra, hogy a helyi építészeket színezte egy budapesti kolléga is, aki a helyiekhez képest egy lépéssel hátrébbről tekintve tudott kérdéseket feltenni. Nekem mint informatikusnak az építész szleng is követhető volt, az este legtöbbször elhangzott szakszavát a „térfal” kifejezés vitte el.
A szervezők nem akarták, hogy csak építész belső beszélgetéssé váljon a kiértékelés, ezért Rékával mi külön kaptunk hozzászólási lehetőséget. A legnagyobb gondban akkor lettem volna, ha pontozni kell, szerencsére ez elmaradt. Fontos, hogy minél többen tudomást szerezzenek arról, hogy ilyen kis műhelyekben, anyagi motiváció nélkül is milyen színvonalas anyagok születnek. Remélem a blogra felkerülő terveken is át fog jönni a pénteki értékelés hangulatából.
Örülök, hogy ott lehettem az elsőn, és igyekszem részt venni a továbbiakon is. A legközelebbire már autó nélkül megyek, hogy ne csak a pályázatot, hanem a bort is tudjam élvezni.
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. november 17., csütörtök
Előtte-utána: Centrum
A Borpályázattal kapcsolatban küldte Szunyogh László építész kollégám az alábbi két képet:
 |
| Eredeti lelőhelyük: http://www.miskolc.koh7.hu/05_archiv/01-miskolc/cd/alap1.htm |
Emlékeztetőül, így néz ki most a hely:
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. november 5., szombat
Borpályázatot hirdetünk
Még áprilisban olvastam a Bldgblogon a Hypothetical Development Organizationről. Ők kb. azt csinálják, hogy nyitott szemmel járnak New Orleans-ban, kiválasztanak egy-egy témát (legyen az rejtett kincs vagy akut problémahalmaz), és aztán csinálnak rá egy teljesen elszállt tervet, ami elszálltsága ellenére a létező problémára reflektál. Aztán ezeket a terveket szép tablókon prezentálják és kiállítják.
Ezzel összevágott, hogy szintén áprilisban beszéltük Juhász-Nagy Balázs kollégámmal, hogy kellene valami alkotócsoportot csinálni fiatal építészeknek, és a város egy-egy problémájára kiírni pályázatot magunknak, azt megoldani külön-külön, aztán a győztesnek összedobnánk egy üveg borra.
Akkor azt gondoltuk, hogy ehhez Miskolcon sajnos hiányozna a megfelelő közeg. Amiért most mégis belevágunk a dologba, az az, hogy az építészet hónapja alkalmából volt egy kerekasztal-beszélgetés a Kós Házban, arra érkezett egy nyílt levél fiatal kollégáktól a Kamara tagjainak, és ezek alapján úgy tűnik, hogy mégis működhet a dolog. A kiírást tegnap szétküldtük, vannak is jelentkezők, úgyhogy már volt értelme. :-)
Mivel a Miskolc Blog is a kezdeményezés mellé állt, itt is közlöm a felhívást, és természetesen a pályaműveket is közölni fogjuk:
Tisztelt Kollégák!
Kedves Barátaink!
Régóta érlelődik bennünk a gondolat, hogy meg kellene próbálni serkenteni az építészek egymás közötti eszmecseréjét, és ugyanakkor kinyitni az építészetet a szélesebb közönség felé: megteremteni a párbeszéd alapjait a tervezők és munkáik valódi felhasználói között. Ezt elsősorban pályázatokon (ún.:borpályázatokon), nyilvános vitákon, kiállításokon és online felületeken keresztül szeretnénk elérni.A helyi kamara is évek óta próbálkozik a közösség összekovácsolásával. Ezzel a törekvéssel összefügg a mi kezdeményezésünk is, azonban bennünket nem kötnek olyan keretek, amelyek a Kamarát mint szervezetet igen. Szeretnénk, ha Miskolc általunk elhanyagoltnak ítélt, vagy jobb sorsra érdemes területeiről közösen gondolkodnánk, és talán tevékenységünk indukálhatja a külső és belső kommunikációt, pezsdítheti a közösségi életet, elősegítheti, hogy a Kós Ház megteljen élettel.Első körben szeretnénk felmérni, hogy mekkora nyitottság mutatkozik ez irányban a szakmánkon belül. Ehhez írjuk ki első pályázatunkat, melyre várjuk mindenki pályamunkáját.Akit érdekel ez a kezdeményezés, azt arra kérjük, hogy e-mailben jelezze ezt nekünk a borpalyazat@gmail.com címen, hogy levélfordultával megküldhessük számára az első kiírás mellékleteit.Miskolc, 2011. november 4.Bereczki Zoltán, Juhász-Nagy Balázs
Az első kiírás elolvasható ezen a linken:
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. július 6., szerda
Reklámtáblák reloaded
Egy alkalommal már értetlenkedtünk amiatt, hogy miért is kell belvárosunkat vizuálisan szennyezni igénytelen reklámtáblákkal. Akkor a Villanyrendőr környékét vettük szemügyre, de máshol sem jobb a helyzet.
A Centrum előtti térség ebből a szempontból (is) katasztrofális. Külön felhívnám a figyelmet a gótikus rakétaszerűségre.
A Szinvapark előtt is válogatottan szép darabokba botolhatunk.
A fenti képen látható buszmegálló egyébként igen jól sikerült, stílusosabb lett volna hozzá és az épülethez is illeszkedő reklámhordozókat tervezni mellé.
Vajon nem lenne szebb valami ilyesmi Miskolcon is?
 |
| A WALL AG termékei, innen: http://www.wall.de |
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. július 5., kedd
Litwin József utcabútorai a Centrum környékén
Litwin József iparművész neve nem volt ismeretlen előttem, tudtam, hogy a Szinva-terasz és különösen a Villanyrendőr sokakat megosztó fémmunkái a nevéhez fűződnek. Azt azonban nem tudtam, hogy a Centrum környékének utcabútorai – közülük némelyik igen ötletes – is neki köszönhetők. Első nyilvános munkái voltak ezek a padok és kukák '80-as években.
A miskolci köznyelvben csőkukaként emlegetett szeméttárolói jópofák, funkcionális használatukat sokszor csak az gátolja, hogy nem ürítik őket rendesen. Kár, hogy már a dizájnjuk is kicsit átalakult – amennyire emlékszem, nem ezzel a piros fémmel záródtak...
Kedvencem az egy darabból "hajlított" (vagyis szétszedhetetlen), a fák védelmére állított keret.
Mint sok más dolog, ezek is mennek tönkre, rozsdásodnak, elcsúnyulnak. Általában kár értük. Ugyanis a környék utcabútorai azonos stílus mentén elkészítve valamiféle egységet, a nyolcvanas évek jobbik oldalát mutatták. Ebben a koncepcióban készültek a – nekem kevésbé tetsző – lámpák:
a hirdetőtáblák:
Ez utóbbiak kihasználatlanul állnak, miközben mindenféle gagyi fémtákolmány lepi el a belvárost hirdetőtábla címén...
A koncepcióba illeszkednek a korlátok is. Van, ahol már felújítva.
Litwin Józsefről érdekes cikket közölt 2005-ben a NOL. Ebből például azt is megtudhatjuk, hogy utcabútorai maradandóságukat annak is köszönhetik, hogy tartószárat készített hozzájuk, amit a burkolat alatti betonalapzathoz erősített. A rögzítőcsavarokat besüllyesztette, de előbb egyedi felületet alakított ki rajtuk, hogy csak saját, egyedi szerszámukkal lehessen megszorítani, vagy oldani őket. A csavarokat rejtő mélyedéseket pedig fémlapokkal le is zárta.
Idén Miskolc városától egyébként Nívódíjat kapott.
Kapcsolódó bejegyzések:
2011. június 30., csütörtök
Nehezen gyógyuló seb a városszövetben: a Centrum Áruház és környéke
Azt vettem észre, hogy azon a listán, amin a bejegyzésötleteket gyűjtjük, elég sok olyan van, ami a Centrum környékével kapcsolatos (és csak egy pozitív közülük). Ezért úgy döntöttem, hogy először írok magáról a Centrumról és környékéről.
Azon a területen, ahol most az áruház és a környező pusztaságok vannak, ugyanúgy városi utcák és házak voltak, mint máshol, sőt még egy patak is folyt. A régi térképen a Corvin utcának nyoma sincs, a hídház helyén zártsorú beépítés van.
 |
| http://archivportal.arcanum.hu/maps/html/katfelm2b_google.html |
A városrendezésnek nevezett rombolás a szocializmus éveiben következett be, ekkor bontottak le a modernizáció jegyében egész háztömböket, fedték le a Pece-patakot, nyitottak sosem volt új utcákat, és építették fel a tömegében-méretében-jellegében abszolút nem történeti városközpontba illő Centrum Áruházat, hídházat, húsipar-házat (utóbbi kettő védelmében megjegyzem, hogy legalább a tömegükkel és a magastetős kialakításukkal igyekszenek illeszkedni a környezetbe, de ez itt nem elég).
Ha a légifotóra ránézünk, csak a tömb délkeleti részén maradt meg némi a régi beépítésből (itt a jól kivehető ferde vonal az egykori Pece medre), amúgy az egész inkább egy városszéli dobozáruház-negyedre emlékeztet, de semmiképp sem történeti belvárosra. És ez sajnos a helyszínen is így van. Ilyen mértékű rombolás a város szövetében nagyon nehezen gyógyul be, ha begyógyul egyáltalán. Maga a Centrum Áruház 90-es évekbeli, posztmodernre hajazó átalakítása se javított a helyzeten, szerintem még rosszabb lett, mint volt.
De beszéljenek inkább a képek.
|
| A Centrum szemből. Tornyocskák, körablakok, álmagastető, áltégla. Púderrel trippert gyógyítás esete. |
 |
| Ez az a köz, ahol egykor a Pece folyt. Ahogy látható, most más folyik itt. |
 |
| A Centrum mögött. |
 |
| A hídház. |
 |
| A „húsipar” ház. Nem tudom, mi a neve, de ez a felirat állt rajta évtizedekig. |
Kapcsolódó bejegyzések:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)