A következő címkéjű bejegyzések mutatása: építészhallgatók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: építészhallgatók. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. október 21., kedd

Kollektív tér I.: az installáció elnyerte tervezett formáját

Talán emlékeztek rá, hogy júniusban volt egy építészeti alkotótábor Miskolcon. Az elkészült installáció akkor végül nem a tervezett formában lett felállítva, mert féltünk a vandalizmustól.
A Villanyrendőrnél eltöltött napok után az alkotás átkerült a Múzeum elé, majd szeptember végén az építészet közelgő világnapja alkalmából a diákok egy része újra eljött Miskolcra, és átvittük végleges helyére, a Kós Ház kertjébe. Itt védett helyen van, így át is alakítottuk, hogy olyan formát öltsön, ami az eredeti tervekben szerepelt.
Néhány kép:








Az alkotást az előkertbe tettük, így az utcáról is jól látszik. Az alkotótáborról egy kis kiállítás is nyílt, ami szintén a Kós Házban tekinthető meg a Miskolcformálók '53-ig kiállítással egyben.


Kapcsolódó bejegyzések:

2014. június 15., vasárnap

Kollektív tér I.: a Villanyrendőr

Ez a bejegyzés beszámoló lesz egy építész workshopról, melynek eredményét jelenleg a Villanyrendőrnél nézhetik meg az érdeklődők. A Villanyrendőrnél felállított ideiglenes installáció 11 magyar és szlovák építészhallgató víziója arról, hogy miként lehetne emlékmű formájában megfogalmazni azt, amit a Villanyrendőr a miskolciak számára jelent. 
A workshopot a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Építész Kamara szervezte magyarországi és kassai építészhallgatók számára. A 12 vendégül látott hallgató előadások keretében megismerkedett Miskolc történelmével, építészeti múltjával és jelenével, turistaként és leendő építészként is szemügyre vette a várost. A workshop keretében egy közös tervezési és kivitelezési projektre is sor került: a diákok megismerkedtek a Villanyrendőrrel, történetével és a miskolciak számára betöltött jelentőségével, majd közös tervet készítettek egy fa installációra, melyben igyekeztek megfogalmazni a Villanyrendőr mint kollektív tér jelentését és jelentőségét. Ennek elkészítéséhez 1 km cserépléc állt a rendelkezésükre.





A terv szerint összeszerelt installációt először a kivitelezés helyszínén, az alkotóház udvarán állították talpra, azzal a szándékkal, hogy megvizsgálják az állékonyságot, és minél jobban előkészítsék a helyszíni összeállításhoz, majd rögzítéshez. A közös terv eredményeként egy igencsak látványos installáció született, melynek talpra állítása nagy kihívást jelentett a résztvevők számára. A felállítást Rostás László főépítész is segítette jelenlétével és ötleteivel. 





A terv szerint a talapzat a városközpontban egymást metsző utcák rendszerét, a város központi magját absztrahálja, utalva arra, hogy egykor a bódéban álló rendőr mindezt felülről láthatta. A felépítmény lécarchitektúrája a mindannyiunk számára fontos találkozóhely színes forgatagát, a találkozások változatosságát jeleníti meg.
A felállított installáció biztosan állt a talpán, és még további drótos rögzítés is segítette volna a magabiztos állékonyságot, ám egy ilyen építmény esetében számolni kell azzal, hogy a közterületen elhelyezve és magára hagyva nem rendeltetésszerű használatnak is ki lesz téve, ami esetleg ezt az állékonyságot meggyengíti, és az építményt veszélyessé teszi. A szervezők tudva ezt a veszélyességi faktort szavazásra bocsátották a kérdést: maradjon az installáció eredeti formájában az alkotóház udvarán, vagy kerüljön felállításra a megálmodott helyen, a Villanyrendőrnél, egy kevésbé kockázatos összeállításban. A diákok a második megoldásra szavaztak, szerették volna munkájukat a miskolci közönségnek megmutatni. Ezért az elkészült elemekből nem az eredeti, hanem egy jóval stabilabb forma állt össze: a város kontúrját jelképező talapzat az installáció alja maradt, és erre került a felépítmény megfordított állapotban: a szélesebb, nehezebb része lett az alja. Ebben a formájában nemcsak a találkozóhely változatos forgatagát, hanem a város számára ugyancsak fontos közeli „hegyet”, az Avast is megidézi.
Az installáció tehát teherfuvarozó autóba került, és elindult a Villanyrendőr felé, hogy elfoglalja ideiglenes helyét.


A helyszínen az összeállítás már flottul ment, miközben több járókelő is megállt megnézni az építményt, elbeszélgetni az alkotókkal.






Az így kiállított alkotás a múzeumok éjszakáján átkerül a múzeum udvarára. Nem állandó, hanem ideiglenes installációként készült és jelent meg a belvárosban, olyan miskolci és nem miskolci építészhallgatók munkájaként, akik nyitottan álltak a feladathoz, és vállalták azt, hogy elgondolkodjanak egy város központi, jóformán szimbolikus jelentőségű helyszínének jelentésén, valamint hogy megpróbálják megfogalmazni az építészeti installáció nyelvén azt, amit szerintük a Villanyrendőr jelez és jelképez. 

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. április 4., péntek

Építészhallgatók a vasgyárról és az Avasról

A Műegyetem építészkarán az egyik legjobb dolog az alkotóhét. Ilyenkor hétfő reggel kaptunk egy érdekes feladatot, és azt kellett megoldanunk péntek estig. Közben a reguláris tanítás elmarad, órák nincsenek, legfeljebb olyan előadások, amikor egy-egy külső építész beszél a témáról, vagy épületlátogatást tart. Ráadásul mindez tavasszal van.
Régóta gondolom, hogy milyen jó lenne, ha a város elhozná Miskolcra az alkotóhetet. A hallgatók biztos, hogy élveznék, és a város is jól járna, mert gyakran kialakul egyfajta kötődés a hallgató és a feladat között (nekem pl. egyszer építészettörténetből a somogyvámosi templomrom volt a féléves feladatom témája, és azóta többször is jártam ott, pedig nem könnyű a megközelítése).
Idén a város meghívta az alkotóhetet. Már önmagában ez is nagyon örvendetes, ráadásul két olyan helyszínt jelöltek meg témának, ami jelenleg problémahalmaz, azonban olyan egyedi jellegzetességei a városnak, amilyet máshol nem lehet találni: a történelmi Avast és a diósgyőri kohászatot.
A Műegyetemről az Urbanisztika és a Középülettervezési Tanszékről érkeztek diákok, ők egészültek ki a Debreceni Egyetem építészhallgatóival. A BME idegennyelvű képzéséről is érkeztek hallgatók: brazilok és irániak.
Az alkotóhét lezárásaként tegnap a diákok nyilvánosan prezentálták munkájuk eredményét. Az volt a szándékom, hogy írok pár sort mindegyik tervről, de sajnos a pinceomlás eléggé lefoglalta a gondolataimat, így nem jegyzeteltem, tehát meg kell elégednetek egy fotóbeszámolóval. 
Az alkotóhét munkái a most átadott, felújított Várkert Bazárban lesznek egyébként kiállítva, ha valaki Budapesten járt, megnézheti őket.
(Az egyes tervekről pár sort a minap.hu cikkében olvashattok.)




















A rendezvény jelentőségét Rostás László főépítész zárszava jól összefoglalja: a fiatalok frissessége nélkül nem lehet a jövőről gondolkodni.
Legalább ilyen fontos az is, amit az Urbanisztika Tanszék oktatója mondott búcsúzóul. Jövő héten a tanszék Kassára megy, a kulturális főváros rendezvényeihez kapcsolódó beruházásokat megnézni. Miskolc eredetileg nem szerepelt a tervben, de ő a mostani élményei alapján elintézte, hogy megszakítsák az utazást, és megnézzék a vasgyárat. Külön kiemelném: nem Lillafüredet, nem Tapolcát, hanem a vasgyárat. És még azt is mondta, hogy máskor is szívesen elhoznák ide az alkotóhetet. Én nem bánnám, ha ebből hagyomány lenne.
Még azt azért megjegyezném, hogy városvezetőink eléggé csendőrstílusról tettek tanúbizonyságot, amikor lazán letegezték a prezentáló egyetemistákat. Még szerencse, hogy a külföldiek ezt nem értették.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 9., hétfő

Építészhallgatók miskolci tervei: Bianki Dániel

Úgy tűnik, hogy az Avas különösen népszerű az építészhallgatók (vagy oktatóik) körében, sorozatunkban eddig az ide készült tervek dominálnak.
A most bemutatandó terv témája az Avas keleti oldalára építendő új református templom. Bianki Dániel diplomaterve volt a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karán, és az Építészfórumon találtunk rá, innen származnak az alábbi képek is.




Idézem a tervezőt:
„Az épület tömegének megfogalmazásakor arra törekedtem, hogy megjelenésével ne konkuráljon a környezetével. Ezért csak a főépület magasodik ki, a többi rész a föld alá került a lejtésből adódó korlátok között.”
A teljes írást, a többi képet és a terveket az eredeti cikkben nézhetitek meg:

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 22., vasárnap

Építészhallgatók miskolci tervei 4.: Benke István

Hallgatói terveket bemutató sorozatunk újabb darabja ismét egy avasi panzió, Benke István alkotása.
A tervezési helyszín Miskolc, Mindszent. Kiírt program: 16 férőhelyes panzió.
A helyszín egy alsó és felső utca közt helyezkedik el, ahol a két utca közti szintkülönbség 9 m.
A koncepciót a két utca közti, a telken belül megépítésre kerülő sikátor adta és az emellett elhelyezkedő lakótornyok.
A lakótornyok minimális igényeket elégítenek ki lakhatás terén. A tornyok két lineára lettek felfűzve, melyek párhuzamosak a sikátor tengelyével. A parkolás pinceszinten megoldott. A sikátor végén egy kilátóba lehet felmenni. Innen kilátás nyílik egész Miskolcra. Az alsó utcai tömeg, melyben a recepció kap helyet, illeszkedik a két mellette lévő épülethez. Innen megközelíthető lift és lépcső nélkül egy akadálymentes torony. Az épület hossztengelyével párhuzamosan húzódik még egy sikátor, mely az épület gazdasági ellátását biztosítja a vendégek zavarása nélkül, és ennek a végén találhatóak a telken meglévő pincelejáratok.
Az épület hűtéséről a kilátóból levezetett levegő gondoskodik, mely a pincékbe kígyózó, több mint 300 m csövön hűl le, mielőtt a helyiségekbe kerül a gravitáció hatására. 






  


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 6., csütörtök

Építészhallgatók miskolci tervei: Juhász-Nagy Eszter

Kisebb szünet után újabb hallgatói tervet közlünk, igaz, ezúttal nem első kézből. Augusztusban jelent meg az Építészfórumon Juhász-Nagy Eszter diplomaterve, amit a Budapesti Műszaki Egyetemen, az Urbanisztika Tanszéken készített.
A kollegina a történelmi Avasra tervezett alkotóközpontot gyógyult drogfüggők számára.



A terv egyik érdekessége, hogy nem egy telken helyezkedik el, hanem tulajdonképpen egy egész kis együttest alkot, ami az Avas aljától a legfelső sorig elér. 
Nagyon szimpatikus a tervező hozzáállása:
„A funkciót és az épületet úgy igyekeztem beágyazni a környezetébe, annak jelenébe és történetébe, hogy annak részévé válhasson. Ne kitűnni akarjon, hanem eggyé válni, oda való lenni, kiegészíteni, gyógyítani a helyet éppúgy, mint az ide érkezőket.”
Mi ide csak egy kis ízelítőt szerettünk volna betenni, a teljes tervet maga a készítője mutatja be az Építészfórumon:

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. június 15., szerda

Építészhallgatók miskolci tervei 3.: Fiál Ádám

Sorozatunkban eddig két lakóépülettervet mutattunk be. Most másik tantárgy, másik téma, másik helyszín következik: középület-tervezés, panzió, Avas. Fiál Ádám terve.
Épülettervezés elnevezésű tárgyamra a miskolci Földes Ferenc utcai helyszínt választottam, egy a miskolci borászatra támaszkodó fogadó megtervezéséhez. A telek maga a domboldalban terül el az Avas lábánál, két oldalról is megközelíthető, viszont a két utca között kilenc méter szintkülönbség van.
A fogadó 12 szobát és egy 40 adagos éttermet foglal magában. Az étterem rész a földszinten helyezkedik el, és közvetlen kapcsolata van a „díszpincével”. Az étkezőből, fogadótérből és az épület csaknem egészéből rálátás nyílik a belső udvarra. Emellett a tetőteraszról csodás kilátás nyílik a városra.
A fogadó főbejárata a Földes Ferenc utcára néz. A vendégek fogadásakor fontos az első benyomás, ezért elengedhetetlennek tartottam a természetes fény fogadótérbe való beengedését. A recepció rögtön a bejárattól jobbra helyezkedik el, a ruhatárral és egyéb kiszolgáló helyiségekkel egyetemben. Itt helyezkedik el a 24 órás biztonsági szolgálat őrhelye is.
Az épület szobái átlagban 25–28 m² alapterületűek, így minden szobában elfér egy fürdő és a háló rész is. Az épületben az éttermen, a borkóstoláson és a kávézón kívül lehetőség van kerékpár bérlésére is, hisz a környék kirándulásra, kerékpártúrákra alkalmas.
Az épület külsőre igazodni igyekszik a Kisavas jellemző beépítési sémájához: jellemzően magastető, homlokzatok utcára feszülése, 1–2 szint magasság. Mivel a fogadó az Avas hegy északi oldalán fekszik, így elengedhetetlen a belső udvar a megfelelő mennyiségű napsütés beengedése végett.











Kapcsolódó bejegyzések: