2011. március 31., csütörtök

Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója

A diósgyőri vár régészeti feltárása, majd rekonstrukciója a múlt század hatvanas éveiben zajlott. A feltárást Czeglédy Ilona vezette, a rekonstrukciót Ferenczy Károly (vagy ahogy a szakmában mindenki ismeri, Carlo) tervezte, az 1964-ben elfogadott Velencei Karta elvei szerint. (A Karta főbb elvei röviden: a kiegészítéseknek az eredetitől jól megkülönböztethetőeknek kell lenniük, a kortárs építészet elemeit kell használniuk, a rekonstrukció ott megáll, ahol a hipotézis kezdődik.) A rekonstrukciót itthon és külföldön is a magyar műemlékvédelem egyik csúcsteljesítményeként tartják (illetve itthon inkább csak tartották) számon.
Azóta eltelt fél évszázad, és mostanra a rekonstrukció is rekonstrukcióra szorul, de kérdés, hogy mit kezdjünk vele? A műemléki elvek azóta változtak, de ahogy én látom, átmeneti korszakban vagyunk, és nincsenek olyan egységes elvek, vezérfonalak, mint akkoriban a Velencei Karta volt.
Korábban már ajánlottuk Zöldi Anna cikkét, ami az Építészfórumon jelent meg a mostani tervekkel kapcsolatban. Arról van szó ugyanis, hogy szinte teljesen visszaépítenék a várat, de mégsem teljesen ugyanúgy, ahogy volt (hiszen ugyanúgy nem is tudnák).
kép forrása, további képek: http://epiteszforum.hu/imagelist/gallery&nid=17139&img_id=83046
Szerintem kicsit csikorog a dolog, amit itt látunk, az nem lenne se régi, se új épület, ugyanúgy egy rom maradna, de jelentős része már nem történeti szerkezet lenne.
Nekem személy szerint sokkal jobban tetszene egy olyan megoldás, amit Balogh Miklós 2004-es diplomatervén látunk (a téma a szentléleki kolostorrom volt).
kép forrása: http://nagybalogh.hu/miklos.html
Itt nincs disszonancia, egy harmonikus megjelenésű épületet látunk, ami ráadásul átélhetővé teszi, hogy milyen volt a régi, de úgy, hogy nem próbál réginek látszani. Ráadásul visszafordítható is a dolog, ha az utánunk jövő korok mást szeretnének csinálni az épülettel.
Frissítés:
Egy érdekes véletlen folytán a kiváló Urbanista Blog is a várral foglalkozik ma:

2011. március 30., szerda

Zöld kígyók a Népkertben

Itt a tavasz, nyílnak a virágok, előbújnak az állatok. A Népkertben is. Ebből a nagyszerű "virágágyásból" is.



Miskolc belvárosának legnagyobb parkjáról van szó, az 1870-es években alakították ki. 
Egy időben nappal sem szívesen gyalogoltam át rajta, ugyanis részegek, drogosok, csövesek találkahelye volt. Mostanában már csak esténként találkozni részeg fiatalokkal, egyébként babakocsis kismamák és kutyasétáltatók használják a sétányokat, a játszótereken gyerekek játszanak. Egyre több virágágyást létesítettek. A nagy fák árnyékában a fű nem nagyon marad meg, ezért a park legnagyobb része inkább földes, eső után pedig sáros – el lehetne gondolkodni valami szép, árnyékkedvelő talajtakaró ültetésén.
A fenti virágágyás azonban némiképp elkedvetlenített. A zöld műanyagkígyó legutóbb már a járdán, a lábom alatt tekergett. Nem túl esztétikus megoldás.

2011. március 29., kedd

A közvágóhíd

Mióta kutyánk van, akit naponta többször sétáltatunk, szép lassan felfedezzük a Selyemrét és környéke érdekességeit. Korábban magam sem gondoltam volna, hogy errefelé olyan kincsekre lehet bukkanni, mint az egykori közvágóhíd épülete.
Az épület Adler Károly városi főépítész tervei alapján készült el 1891–1892-ben. Központi egysége volt a kör alaprajzú vágóhíd, melynek belső részében jégtartó hűtőrendszer állt – ma ez az épület ipari műemlék. A vágóhíd mellé 1907-ben jéggyár majd a város első szemétégető telepe épült, és a szemétégetés során nyert energia felhasználásával készült a jég. 
Mára meglehetősen körbeépült, ennyit lehet látni az utcáról:


Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben, 2. Miskolc, 1995, 105–108.

2011. március 28., hétfő

Árvízi memento

(Ezt a bejegyzést eredetileg a másik blogomra írtam, de azt gondolom, hogy érdekes lehet a miskolciaknak is.)
A minap böngészgettem a Google Earth-öt, és felfedeztem, hogy Miskolc és környékének műholdképei pont a tavalyi nagy árvíz alatt/után készültek.
A Sajó Miskolc mellett 2010 nyarán
A Hernád Gesztely közelében 2010 nyarán
Ahogy a tavalyi híradásokban utánakerestem, a Sajó 2010. június 6-án tetőzött Miskolc környékén, a fenti műholdképek pedig 12-én készültek. Nem tudom, mennyire szándékos a dolog (a korábbi képek 2007-esek). A Google gyorsan szokott reagálni a krízishelyzetekre, példa erre a mostani japán földrengés is. Nem tudom, hogy itt is ez történt-e, mindenesetre érdekes a dolog.

2011. március 25., péntek

Bicikliút "hálózat"

"már meglévő 5,74-es kerékpárút-hálózat"
Ez a pofátlanság csimborasszója. Aki kerékpárútnak, sőt hálózatnak nevezi azt, hogy egy járda közepére odafestenek egy sárga csíkot (akár buszmegállókban is), az sosem próbált biciklivel közlekedni városban.
"Az első terveket – és az azóta történt módosításokat – a miskolci Nóvia Kft. készítette. A tervek szerint a nyomvonal önálló, egy kilométer hosszú kerékpárúttal indul a Tiszai pályaudvartól az ózdi vasútvonal alatt vezető aluljáróig, és a Szinva déli partján fut. Ezután a kisforgalmú Hadirokkantak útján vezet tovább a Szinvapark mélygarázsa előtti körforgalomig, majd a Király utca keresztezése után gyalogos- kerékpáros övezetben halad át a lakótelep terén. A Corvin utca keresztezését követően az Arany János utcában folytatódik. A Szinva-terasztól az Erzsébet térig tartó szakasz az IVS keretében gyakorlatilag már elkészült, de sor fog kerülni néhány módosításra. Az Erzsébet teret követően a nyomvonal a Szent István térre, onnan a Városház térre vezet, majd a Dózsa György utcán át éri el a Vologda utat, amelynek déli oldalán önálló kerékpárút épül. A kerékpárutat a Kőporos utcába vezetik át, ahonnan a kisforgalmú Kőporos – Andor – Károly – Liszt Ferenc – Maros utca vonalon haladva rátér az Andrássy útra, s egészen a Mónus Illés utcáig annak déli oldalán halad. Innentől pedig egyenes az út a Könyves Kálmán és Köztársaság utcáktól a Diósgyőri várig. Megépül továbbá egy összekötő szakasz a belvárosban a Szemere u. – Arany J. u. kereszteződéstől a Szemere u. – Görgey – Lévay u. kereszteződés között."
Én nem nevezném újonnan épült kerékpárútnak azt, ami kisforgalmú utakon, gyalogosövezeteken halad keresztül, ráadásul párszáz méteres szakaszon többször keresztez lámpával 2x2 sávos utat (a "gyakorlatilag már elkészült" szakaszról beszélek).
Ez így nem több, mint a pályázati pénzek lenyúlása, ettől nem lesz az "alacsony részarányt képező hivatásforgalom volumenében jelentős fejlődés".
(A szerző télen-nyáron biciklivel közlekedik, ha nem kell nagy és nehéz dolgokat vagy kutyákat szállítania. Pedig van autója.)
A bejegyzés apropóját és az idézetek forrását ez a cikk adta:

2011. március 24., csütörtök

Borsod-Miskolci Gőzmalom

Van egy olyan mondás, hogy ha nem csinálhatod azt, amit szeretsz, szeresd meg azt, amit csinálsz.
Olyan sokat néztem ezt az épületet kutyasétáltatás közben, hogy egészen megszerettem, még nevet is adtam neki: a Rakétasiló.


Még jobb, amikor a teteje ködbe vész:



De a legjobb az előtte lévő szürke kocka a nagy ablakkal, simán el tudnám benne képzelni az építészirodámat:

Amikor a Hoepfner Guido kiállítás Miskolcon járt, én kalauzoltam Miskolcon a kiállítás kurátorát, Maroš Semančík művészettörténészt. Ő mondta, hogy a Tátrában sok épületet a Borsod-Miskolci Gőzmalom épített. Szöget ütött a fejemben a dolog, és elmentem a könyvtárba utánaolvasni. Kiderült, hogy a Borsod-Miskolci Gőzmalom nem más, mint az a bizonyos üzem a Zsolcai kapuban, aminek a területén a fenti épület is áll (Borsodi Gabonaipari Rt.).
Az üzemet 1864-ben alapították, termékei az egész világon ismertek voltak, még Dél-Amerikába is exportálták. A fogalommá vált bécsi császárzsemle is miskolci lisztből készült.
kép forrása: http://kepkonyvtar.hu/
Az ipartelep akkoriban a Szinváig ért (még nem létezett a Bajcsy-Zsilinszky utca). Néhány szép régi épület még mindig áll, jó lenne egyszer bejutni és lefotózni őket.
Eddig rendben, de hogy jön a képbe a Tátra? A jól menő malomipar mellett a cég turisztikai beruházásokba is kezdett. Tátrafüredi fürdőérdekeltségeik 1875-ben 15 000 Ft nyereséget hoztak (összehasonlításképpen ugyanebben az évben a malomipar nyeresége 10 000 Ft volt).
Érdekes lenne kideríteni, hogy mely tátrai épületek tartoztak egykoron a malomhoz, és hogy megvannak-e még.
Források:
Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben. 2. kötet. Miskolc, 1995, Belvárosi Kulturális Menedzser Iroda, 99-102. p.
Seres Péterné: Adatok a Borsod-Miskolci Gőzmalom történetéhez. In Borsodi Levéltári Évkönyv III. Miskolc, 1980, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, 114. p.

2011. március 23., szerda

Folyó ügyeink

"Letartóztatások utcai vizelésért" – ezt a hírt olvastam a nyomtatott sajtóban, stílszerűen a wc-be száműzött, egyébként valóban legföljebb oda való Észak Plusz ingyenes kiadványban.
Első gondolatom a cím olvastán az optimisták reakciója volt: végre, Miskolcon is odafigyelnek, hogy az egyszerű ember bárhol ne könnyíthessen magán. Aztán kiderült: erről szó sincs, a hír Rio de Janeiroról szól.
Pedig valóban ideje lenne nálunk is nagyobb figyelmet fordítani erre. Az utcánkban például vasárnap reggelenként rendszeresen feltűnt egy középkorú ember, aki kihasználva a város hétvégi kihaltságát szinte minden alkalommal a sarokra vizelt, és tette ezt olyan szemérmetlenül, hogy a járdáról kifelé fordulva az úttest egy mélyedésében összegyűlt esővizet öntözte meg. Valahogy sosem sikerült utolérnem, hogy hangot adjak a nemtetszésemnek.
Pedig rendszeresen megteszem. Veszekedtem már ilyesmi miatt középiskolás fiatalokkal, persze a képembe röhögtek. Egy alkalommal levelet írtam a közeli általános iskola vezetésének, mivel az egyik élelmiszer-beszállítójuk az iskola udvarán, a tantermek ablaka alatt, természetesen tanítási időben locsolta meg az épület falát. Választ persze nem kaptam, abban azért mégis bízom, hogy gratuláltak a férfinak a jólnevelt és higiénikus húzásért...
Az éremnek persze két oldala van.
Az én történeteim nem a szűkebb belvárosban játszódnak, de tudjuk jól, sajnos nemcsak a külső területeken fordul elő ilyesmi. A belváros azonban sajnálatos módon nem nagyon biztosít kulturált helyet lakóinak és látogatóinak, hogy folyó ügyeiket intézzék. Ugyan nyilvános wc-k elvileg léteznek (Erzsébet tér,  Villanyrendőr), gyakorlatilag azonban elég ritkán láttam őket üzemelni. Ez egy átlagos hétköznap is gondot okozhat, de mi a helyzet akkor, amikor a belvárost a városlakók és a turisták nagyobb létszámban lepik el – pl. fesztiválok (Operafesztivál, Kocsonyafesztivál) idején? Nem szenvedhetem a tömeget, ezért a Kocsonya-fesztivált is inkább elkerültem, azt viszont döbbenettel láttam, hogy a Villanyrendőrnél mobil wc-k szolgálják ki a fesztiválozókat! Mobil wc-k, melyeket legföljebb építkezéseken szabadna fölállítani...! A Kocsonyafesztivál persze nem az én világom, és ha nem félnék attól, hogy az olvasók haragját idézem a fejemre, akkor azt mondanám: a mobil wc-k  tükrözik annak színvonalát. De most amúgy sem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy mit is érdemel egy történelmi belváros. Húgyszagot, mobil wc-ket és értetlenkedő turistákat?
Befejezésként álljon itt egy érdekes példa Európa egészen más vidékéről, Lisszabonból. A feszülő hólyagú korhelyek számára ma is megkönnyebbülést biztosító szabad téri vizelde azt mutatja, hogy a falra vizelésnek is lehet kultúrája: paraván mögött, vízöblítéssel...

2011. március 22., kedd

Miskolci gótika

Miskolcról az embernek nem a gótika jut eszébe elsőre (és másodikra, és harmadikra sem). Pedig a mai Magyarország területén lévő gótikus épületek közül két jelentősebb is a mai Miskolc területén van. Az egyik természetesen a diósgyőri vár, a másik pedig az avasi templom.
Ez utóbbiról kevesen tudják, hogy minden ablakának más mintázatú a mérműve. Szerintem azt se figyelte még meg mindenki, hogy van két rózsaablaka is. Csináltunk egy kis összeállítást a templom ablakairól:



Poszterméretben letölthető ide kattintva (5120 x 5120 pixel, 5,7 MB).

2011. március 21., hétfő

Közkívánatra: fotók a bedegvölgyi kúriáról

Nemrég írtunk egy ingatlanhirdetés kapcsán egy bedegvölgyi kúriáról. Akkor csak az ingatlanos oldalról vett fotókkal tudtuk bemutatni az épületet.
Múlt héten arra bicikliztem, és csináltam néhány saját képet is, íme:






A bozótos kert miatt sajnos nem fotózható túl jól, de most már talán jobban be lehet azonosítani, melyik is ez a ház.

2011. március 18., péntek

A diósgyőri vár melletti tó

Ezt a képet valószínűleg mindenki ismeri:
Ludwig Rohbock metszete a XIX. sz. közepéről
Ha esetleg valakinek nem ugrana be, hogy honnan, annak segítek:
kép forrása: http://papirpenz.hu/reszletek/478
A nem miskolciak valószínűleg észre sem veszik, hogy van rajta egy "oda nem illő" dolog: az egykori halastó.
A tavat sajnos az 50-es években feltöltötték, és a mélyén fakadó forrásokat bekötötték Miskolc vízellátásába. A tó emlékét jelenleg a Tavi-forrás vízmű és a Tópart utca neve őrzi.
Érdemes megnézni a területet a levéltári portál térképein is:
Forrás: http://archivportal.arcanum.hu/maps/html/katfelm2b_google.html
A tó egykoron összeköttetésben állt a több forrás által táplált várárokkal, érdekes műszaki megoldásként egy bukógát kötötte össze azzal. Mellette folyt a malomárok, ez még most is megvan, de az egykori királyi malom épületében jelenleg autószerviz és szikvízüzem működik (természetesen mindkettő a várról kapta a nevét, mint a környéken szinte minden). A tó helyén most egy nagy semmi van: kertek végi, beépítetlen terület. Ami szerintem még mindig jobb, mintha valami épülne oda, mert így legalább az esélye megvan, hogy egyszer visszaállítják a tavat. Nemcsak a látvány miatt lenne érdemes: a tó feltöltése óta a környéken igen magas a talajvíz.
A Hadas Műterem Kft. 2004-ben a diósgyőri vár és környezetének rendezésére kiírt (eredménytelen) pályázaton már adott is tervi javaslatot a tó visszaállítására, ennek azonban sajnos nem lett folytatása:
Letöltés pdf-ben (15,3 MB)
Tavaly a város ún. Anjou-ligetet tervezett a területre, ami gyakorlatilag egy szalonnasütőhelyekkel, padokkal ellátott park lett volna, aztán év végén a környékbeliek idegeit egy olyan levél borzolta, ami szerint parkolót kívánnak oda építeni. Információink szerint ezt a beruházást Szőke László, a Főépítészi, Városfejlesztési és Rendezési Osztály vezetője (nagyon helyesen) leállította.
A természet egyébként vissza szeretné foglalni, ami az övé, ezeket a képeket tavaly karácsonykor készítettem:





2011. március 17., csütörtök

Filmelőzetes ismerős helyszínekkel

Előreláthatóan 2011 őszén kerül a magyar mozikba Dyga Zsombor Utolér c. filmje. Hány miskolci helyszínt ismertek föl a hivatalos előzetesében?

Kutyasétáltatás közben én is többször találkoztam a forgatócsoporttal, remélem, feltűnünk majd a filmben valahol a háttérben, a kutya meg én :-)
Forrás:
http://www.origo.hu/filmklub/blog/elozetes/20110204-elozetes-dyga-zsombor-utoler-cimu-filmjehez-onodi-eszter-bartsch-kata.html

2011. március 16., szerda

Újra a Sajó-völgyi Regionális Vasútról, dél-alföldi példa alapján

Írtunk korábban Perlaki Attila ötletéről, a Sajó-völgyi Regionális Vasútról. Aki azt gondolná, hogy az ilyesmi Magyarországon csak álmodozás lehet, annak ajánlom figyelmébe a Hódmezővásárhely és Szeged között épülő TramTrain villamosvasutat. A vasút kiépülésével a két városközpont közötti utazási idő 30 percre csökken.
"A beruházásnak a szegedi tömegközlekedési fejlesztések adják az egyik pólusát, emellett Szeged és Vásárhely között a vasútvonal felújításával és Hódmezővásárhelyen a városi kötöttpálya kiépítésével jár."
Látható, hogy a koncepció nagyon hasonló az SVRV-hez. A hasonlóságok itt nem állnak meg, nézzük meg a négy város (egyelőre Tiszaújvárost hagyjuk ki) adatait:
Miskolc: 169 226 lakos
Szeged: 169 731 lakos
Hódmezővásárhely: 47 201 lakos
Kazincbarcika: 29 256 lakos (a vele gyakorlatilag összenőtt Sajószentpéterrel együtt 41 583 lakos)
Szeged–Hódmezővásárhely távolság közúton: 26,2 km
Miskolc–Kazincbarcika távolság közúton: 20,9 km.
Azt gondolom, hogy ami a hagyományosan elmaradott régiónak számító Dél-Alföldön működhet, az az egyértelműen hasonló feltételek megléte mellett beválna a hagyományosan elmaradott régiónak számító Borsodban is.
Forrás:

2011. március 15., kedd

Ünnepi bejegyzés: városunk főépítésze Ybl-díjat kapott

Az Ybl Miklós-díj a legrangosabb magyarországi építészeti elismerés (ha bulvárlap lennénk, azt mondanánk, hogy magyar építészeti Oscar-díj). 1953-ban alapították, 1992 óta évente  öt építész kapja meg, mégpedig nem egy-egy épületre, hanem az életműért, ill. "a hazai környezet építése, alakítása és értékmegőrzése érdekében huzamosan kifejtett kimagasló gyakorlati és/vagy elméleti építészeti alkotó tevékenységért".
Ezt a díjat kapta meg ma Rostás László, Miskolc jelenlegi (az Építész Kamara által delegált) főépítésze.
kép forrása: epiteszforum.hu
"Mintegy négy évtizedes, főként Miskolcon kifejtett munkássága komoly életmű, amelyet több jelentős oktatási, sport és egészségügyi rendeltetésű épület tölt ki tartalommal. Építészeti hitvallását mégis templomai és kisebb épületei tükrözik leghívebben. Ez a kép leginkább szakrális vagy kozmikus jelekből épül fel, ezekből írja le az alkotó a konkrét anyaggal bíró tereket. Kiemelkedők lamella-szerkezetes kísérletei, amelyeket kupolák, tektonikus felületek létrehozására alkalmaz. Egyes épületei drámai erejűek, mint például a Gyár utcai ravatalozó."
Ezúton szeretnénk mi is néhány épületének rövid bemutatásával gratulálni.

Jégcsarnok
kép forrása: epiteszforum.hu
Az épület különlegessége a falamellás tetőszerkezet, amit erdélyi ácsok építettek. Érdemes az épületről az Építészfórum cikkét elolvasni:

Felsővárosi Református Templom
kép forrása: eloepiteszet.hu
A templom egy panellakótelep mellett épült több, mint tíz éven át. Tavaly decemberben nyitották meg.
További képek itt találhatóak róla:

A méltatásban említett Gyár utcai ravatalozót ismerjük, szeretjük, de sajnos nem találtunk róla fotót. (Frissítés: azóta lefotóztuk, lásd lentebb.)
A Bajcsy-Zsilinszky utcai, jól sikerült tetőráépítés mellett viszont minden nap elmegyünk, így álljon itt arról is egy (saját) fotó:

És végül szeretnénk mindenki figyelmébe ajánlani a már említett Boltív sorozatban készült portréfilmet:
(Személyes megjegyzés, hogy Rostás Lászlót villamoson szoktuk látni utazni, ami nagyon szimpatikus és az ő pozíciójában lévő emberek esetében sajnos igen ritka dolog.)
Frissítés:
Hogy ne a levegőbe beszéljünk, felelős bloggerként ma elbicikliztem lefotózni a Gyár utcai ravatalozót, íme:




2011. március 11., péntek

Vár Italbolt, Vár Lottózó, Vár Auchan

A műemléképületek, műemléki városrészek komoly turistaforgalmat vonzanak. A turistaforgalomból azonban a legkevésbé a műemlékek profitálnak (főleg, ha nem belépőjegyesek), sokkal inkább a környék vállalkozásai. Ez adta az ötletet a horvátoknak egyfajta műemléki adó bevezetésére: a műemlékek környékén mindenki, a bankautomata üzemeltetőjétől kezdve a panzióson át az autószerelőig befizet a bevételéből egy minimális összeget. Annyira minimálisat, hogy meg sem érzi, de a sok kicsi sokra megy alapon végül mégis tisztességes pénz gyűlik össze, aminek nagy része helyben marad, és csak műemléki célra fordítható. A dolog olyannyira működik, hogy már a "kárvallottak" is szeretik: a befolyt pénzből ugyanis a város rendbe tud hozni újabb műemlékeket, így a vendéglátók mondhatják a vendégeiknek, hogy jöjjenek vissza, mert újabb látnivalók lettek azóta, hogy utoljára itt jártak. Öngerjesztő folyamat, pozitív irányban.
És hogy miért a bejegyzés kissé talányos, de létező vállalkozásokra utaló címe? Mert velünk ellentétben a horvát rendszerben annak is fizetnie kell, aki a műemlék képét felhasználja.
Abszolút egyet tudok érteni ezzel a rendszerrel. Szerintem városi szinten is be lehetne vezetni, és a kezdeti siránkozás után talán itt is rájönnének az érintettek, hogy jól jártak.

2011. március 10., csütörtök

2011. március 9., szerda

Kúria a Bedegvölgyben – ingatlanhirdetés

Félreértés ne essék: nem reklámozunk. Hanem inkább elcsodálkozunk, hogy íme egy épület, ami fénykorában nagyon szép lehetett, és amit nem is ismerünk. És eladó.
http://www.maximalingatlan.hu/ingatlan.php?ingatlanid=686&cs=4&cs2=-&hcs=2&ar=-&from=1




Ha lenne ennyi pénzem, már ott laknék. Ami viszont elkeserít: a tény, hogy az ingatlanhirdetésben azt hangsúlyozzák, hogy az épület nincs műemléki védettség alatt, elég szimptomatikus. Nálunk ezzel lehet az ingatlant jobban eladni. Aztán majd a vevő lebontja, és "igényes" lakóparkot épít ide. Akkor majd újra sírok, hogy mért nem vagyok milliomos... (Egyébként tudom, miért nem vagyok, ez inkább költői kérdés volt...)
(A bejegyzést többek közt az Urbanista-blog ingatlansaláta rovata is ihlette.)

2011. március 8., kedd

Hogyan kell könnyen és gyorsan elcsúfítani egy egyébként elég jól sikerült épületet

Megint dühöngök.
Azt gondolom, a Búza téri piac épületének felújítása-bővítése egészen jól sikerült (Csikós Mihály tervei alapján: http://csikos.hu/index.php?id=3&galeria_id=79&kategoria_id=3). Aztán beköltöztek az épületbe a különféle kereskedelmi cégek, elkezdték kialakítani "igényes" portáljaikat. A látvány pedig egyre siralmasabb lett. A földszinti üzletek, pékségek egységes üvegportáljai akár csinos, hangulatos boltokat is határolhatnának – de a különféle matricák, ragaszok gondoskodtak róla, hogy ez ne így legyen. 


Még nagyobb döbbenettel vettem észre, hogy a főbejárat portáljába sikerült ezt a műanyag függönyt felszerelni. Gratulálok hozzá.

Árulja már el valaki: mért nem lehet egy piac igényes? Persze tudom, a buszállomás eleve megadja az alaphangulatot a környéken, de attól még nem kell törvényszerűen minden környező építményt az igénytelenségbe süllyeszteni.

2011. március 7., hétfő

A kettes villamos

Amikor még általános iskolás koromban Bécsben jártunk a családdal, nagyon tetszettek az ottani villamosok (másra nagyon nem is emlékszem :-) Így nagyon örültem, amikor 2002-ben a miskolci közlekedési vállalat (MVK Zrt.) használt bécsi villamosokat vásárolt.
A típus hivatalos neve SGP E1, első példányaikat 1966-ban állították forgalomba Bécsben. Miskolc a villamosokon kívül C3 jelű pótkocsikat is vásárolt (amelyek a kelet-európai körülmények között nem ideálisak, ugyanis eléggé megkönnyítik a potyázók dolgát). Jelenleg az MVK Zrt-nek 16 ilyen villamosa van, átlagéletkoruk 41,5 év.
Nemcsak a villamosok szépek, hanem a vonal is, amin közlekednek. A 2-es vonal a Tiszai pályaudvarról megy a Vasgyárba, 1906 óta működik. A villamosfotósok kedvenc témája, ahogy a kis gömbölyded villamos a piros téglás házak között kanyarog, a Sándy Gyula által tervezett evangélikus templom előtt megáll, a zöld rácsoshídon átmegy a Szinván (sajnos az egyik rácsoshidat mára óriásplakátok borítják).




Ennek a villamosromantikának a napjai meg vannak számlálva. A Zöld Nyíl projekt keretében két éven belül lecserélik a bécsi villamosokat (is). Biztos nagyon szuperek lesznek az újak is, de én nagyon sajnálom a kis pirosakat. Remélem, eltesz belőlük néhányat a közlekedései vállalat különleges alkalmakra. Addig is igyekszem én is minél több fotót készíteni róluk (bár nem vagyok villamosfotós).






Forrás, további olvasnivaló:

2011. március 4., péntek

A Deszkatemplom

Deszkatemplom
A tetemvári Deszkatemplom története nem a jelenlegi épülettel kezdődött. Ugyanezen a helyen már valószínűleg 1637-ben is állt egy templom. Pontosan nem tudjuk, hogy milyen volt, de minden bizonnyal az építőanyaga annak is zömmel fa lehetett. A második templomot 1724-ben építették, szintén fából. Ezt már deszka templomnak nevezték.
Kép forrása: Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom
Elég hamar szűkösnek bizonyult ez is, ezért már 1806-ban le akarták bontani. Végül több évtizedes toldozgatás-foldozgatást követően 1937-ben valóban lebontották.
Az új templom tervezésére pályázatot írtak ki, ezt nyerte meg Szeghalmy Bálint azzal a tervvel, ami alapján aztán felépült az általunk is jól ismert templom. (Ő tervezte a martintelepi református templomot és az 1956-ban szétlőtt régi avasi kilátót is). Az új épület 1938-ban lett kész.
Aztán valakik 1997 december harmadikának éjjelén felgyújtották.
Kép forrása: http://www.hajnalgeza.hu/szakiras/deszkatemplom.html
A továbbiak szempontjából fontos tudni, hogy az eléggé ortodox szemléletű magyar műemlékvédelem nem támogatja (és nem is engedi) a teljes rekonstrukciót. A teljes rekonstrukcióra Varsó háború utáni újjáépítése kínált precedenst. Ez volt az az eset, amire hivatkozva az ortodox műemlékesek is elfogadták, hogy háborús pusztulás esetében elképzelhető a rekonstrukció, ha rendelkezésre állnak hiteles adatok.
Szerencsére esetünkben is a rekonstrukció valósult meg, amit komoly kutatómunka előzött meg: a szakemberek felkutatták az eredeti terveket, összegyűjtöttek archív fotókat, alaposan felmérték a még megmaradt épületszerkezeteket. A rekonstrukció generáltervezője a Műépítész Kft. volt, a belsőépítészeti terveket zömmel a Hadas Műterem készítette. A templombelső végül nem a tűzvész előtti állapotra lett helyreállítva: a tűzvész során előkerült a torony téglafalában egy csúcsíves nyílás, ebből emeleti toronykarzatot alakítottak ki.
Kép forrása: http://hadas.hu/index.php/szakralis-epuletek/megvalosult-munkak/szakralis-epuletek/
Aki a Facebook-oldalunkat követi, az tudja, hogy tegnaptól a templom a Google Earth-ön is megtalálható.
A bejegyzésben szereplő információk forrása: Balogh Judit – Dobrossy István szerk.: Fából és deszkából. A miskolci Deszkatemplom. Miskolc, 1999, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség.