A tapolcai strand teljes leépülése után az eldózerolás áldozata lett az egyetemisták körében kultikus helynek számító tapolcai Hejő. Nem kellett ahhoz mobiltelefon, hogy szakestek után itt lássuk viszont az elázott cimborákat, és mindenkibe, aki járt ott, beleégett (az alkoholon kívül) a hely varázsa: csocsó, zsíros kenyér, zenegép és Szandokán.
A Hejő hűlt helye
Idézetek és vendégszerzők emelik a bejegyzés színvonalát, elsőként Ficsku Pál írótól, aki törzsvendégnek számított:
„Amikor Szandokán eltűnt, állítólag akkor kezdték megérezni a bontás közeledtét a Hejő vendégei. Nem politikai okokból, nem azért, mert a strandra egyre kevesebben jártak, hanem azért, mert egyik napról a másikra Szandokán, a Hejő mindenese, férfitakarító, reszlifogyasztó, napernyőbehajtó, pohárleszedő egyszerűen eltűnt. Pedig ő olyan tartozéka volt a Hejőnek, mint a borsodi csapolt, a kannáskisfröccs, a hotdog vagy a gofri. Meg az éjszakás rendőrök, akik védelmi pénz helyett piát kértek. De most már a Hejőnek csak hűlt helye van. ” (napielet.hu)
Hangulat és csocsó Ödöntől:
„Annak idején akárhol-akármilyen jó parti volt, vagy a Hejőben kezdtük el, vagy ami még gyakoribb volt hogy a Hejőben végeztük be a bulit. Sokszor az utolsó buszt még sikerült megcsípni, vagy csak simán kigyalogoltunk.Így vagy úgy de mindig megérte, sosem múlt el este történés nélkül.
Történt egyszer hogy csocsózni támadt kedvünk. Pont jöttek velünk „hejő-veteránok” is, akik amikor megtudták mire készülünk eltávoztak a pult irányába. Mint néhány perc múlva kiderült elmentek venni két nagy szelet zsíros kenyeret. Ezt abban a pillanatban még nem nagyon értettük, gondoltuk mielőtt játszani kezdünk még megtömik a gyomrukat.
Hát nem.
Még a csocsóasztalig el sem értünk, már a pultból egy kiáltás dörgött át a Hejőn: „Aztán meg ne lássam hogy a kenyérrel kenik be a csocsót!” És ekkor esett le az, amit már többször észrevettem korábban a Hejőben, de sosem értettem. A kukába hajított, félbe hajtott, ránézésre sértetlen zsíroskenyerek rejtélye megoldódott aznap este: a nagy öregek a kicsit szorulós csocsó rudakat ezzel kenték be, majd a használhatatlanná vált kenyeret kidobták.
Úgyhogy annak ellenére hogy aznap este – és azóta is gyakran – egy alapos verésben részesültem, mégiscsak megérte az asztalhoz állni.
Persze a pultos is boldog lehetett, mert kéréséhez híven az egészből nem látott semmit.”
Csocsó és Szandokán sztori Antitól:
„A Hejőben a csocsó 94-től zárásig biztosan kizárólag 20 forintossal működött. A végén már az egész országban csak százasért lehetett játszani, kivéve itt. Az asztal persze olyan is volt: a golyók már szinte feketék, a bábuk meg már annyira be voltak ragadva, hogy mozgatni alig lehetett őket. Na erre jött a kollégista WD40: vettünk egy zsírosdeszkát, oszt azzal megkentük, jobb volt, mint újkorában.Szándokán a haverjával annyira berúgott, hogy még. Viszont a haver teljesen megzakkant, erre Szándokán ráhívta a mentőket. Míg azok jöttek, a haver felkelt, ittak tovább, ami annyira jól sikerült, hogy Szándokán kifeküdt. A haver meg hazament. Így mikor a mentők – akiket egy öntudatlan részeghez hívtak – kiértek, szegény Szándokánt szállították a detoxba.”
Sajnos a fénykorról nem, csak a romokról találtam képet
 |
| Forrás: Tapolca blues III. |
Nincs valakinek fényképe a Hejőről?
Kapcsolódó bejegyzések:
