2011. július 7., csütörtök

Egy korszak vége

Ma kezdődik a 32. Kaláka Fesztivál. Az utolsó, amit a régi diósgyőri várban rendeznek meg. Ebből az alkalomból egy szubjektív, sztorizós bejegyzés következik.
(Az illusztrációnak betett képek a 2003-as fesztiválon készültek.)




Nem igazán szerettem (és most se igazán szeretem) a folkzenét, a jazzt annál inkább, így elsős gimnazista koromban nem értettem, hogy a barátaim miért a Kaláka Fesztiválra készülnek annyira, miért nem az egy héttel korábban ugyanott megrendezendő Dixieland Fesztiválra, amire a szüleimmel akkor már évek óta eljártunk. Aztán persze elmentem velük, és megértettem a dolgot: egy fesztiválnál a hangulat legalább olyan fontos, mint a zene. A Kaláka Fesztivál pedig mindig hatalmas buli volt, olyannyira, hogy egyetemista koromban erre az alkalomra évről évre 20–30–40 barátom (a jófajta punkzenét kedvelőtől a metálosig) megjelent Diósgyőrben, az ott lakó szüleim nagy örömére (nemcsak a ház volt tele velünk, hanem a kert és a garázs is). Budapesti egyetemista voltam, tehát ezek a barátok az ország legkülönbözőbb helyeiről jöttek, Győrtől Békéscsabáig.


Ilyenkor nemcsak a vár, hanem az egész környék megtelt élettel, a környező kocsmákkal (Lugas, Bányász) együtt. (A Bányász azóta bezárt, nemrég azonban újra megnyílt, a nem túl fantáziadús Romkert néven, a hétvégén leteszteljük). A fesztivál olyan szinten kicsordult a várat környező utcákra, hogy sokan magára a rendezvényre nem is vettek jegyet, hiszen, mint mondtam, talán nem is a zene itt a legfontosabb.


Persze azért elég fontos az is. Olyan későbbi kedvenceket ismertünk meg a fesztiválon az évek során, mint a svéd Garmarna (amikor Hildegard von Bingen dalait adták elő, elég abszurdnak tűnt az énekesnő kijelentése, hogy ezek a dalok öregebbek, mint a vár falai, pedig igazat szólt), a német Hölderlin Express, vagy a cseh Čechomor.
És persze ott van a házigazda zenekar, a Kaláka, akiknek a vasárnapi koncertje számomra mindig a fesztivál fénypontja. Belinkelem ide az egyik kedvenc számomat tőlük: Románc
Szóval mi ott leszünk, és nem egyedül: eljön Pápa mellől egy régen látott barátom is a családjával. Amikor utoljára a Kaláka Fesztiválon jártak, akkor volt a felesége terhes az első gyerekükkel, és anyukám tett egy olyan könnyelmű kijelentést, hogy jöjjenek el akkor is, ha megszületik a kicsi, majd ő vigyáz rá, amíg mi fesztiválozunk. Nos, az a gyerek azóta már hét éves, és van két testvére. Anyukám gőzerővel készül a vendégségre. :-)
Nektek melyik volt a legemlékezetesebb Kaláka fesztiválotok?

Kapcsolódó bejegyzések:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése