A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lillafüred. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lillafüred. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 2., csütörtök

Mások szemével: Lajkó Félix a Hámori tavon

Ott voltunk az áprilisi Lajkó Félix koncerten a Miskolci Nemzeti Színházban, ami után kíváncsian olvastam a vele készült interjút a Minapban (merthogy a koncerten a zene mellett egy szó sem hangzott el): http://minap.hu/news.php?extend.66555.5

Ebből derült ki számomra, hogy nemcsak hogy már járt Miskolcon, de még videoklip is készült vele az általa csak lillafüredi tóként említett Hámori tavon:

"– A világ legkülönbözőbb helyein léptél már színpadra. Adtál koncertet színházban, szabadtéren, művelődési házban, templomban. Melyik környezetet kedveled?
– Tetszenek ezek a szép, neobarokk színháztermek. Ezek mindig tetszettek, de vonz a templomi környezet is. Amik nem nagyon tetszenek, azok az ilyen megépített, nyári fesztiváli dolgok. Végül is ott is jó, mert meleg van.
– Miskolcon akkor sikerül a szép színházi helyszínen zenélni, de nem először jársz a városban…
–  Jó, mert lehet ide járni. Csináltunk klipet is, de nem lett véglegesen összevágva. Az avasi templom nagyon tetszett, bent is forgattunk, de voltunk a lillafüredi tavon, a háttérben látszik a Palotaszálló, és az aggteleki barlangban is. Sajnos ezek nem kerülnek be sohasem a tv-be, meg sehova. Nem értem, miért nem adják ki az emberek a kezükből, de majd egyszer biztos."

Meg is találtam az említett videót, ami azóta már össze lett vágva. Ez a Hámori tavon készült, ahol egy kék csónakban ülnek és zenélnek. Hallgassátok a zenét, nézzétek a képeket. Nagyon szépek a fények, a tó nagyon vadregényesen néz ki. A fényképezés és a vágás tudatosan hagyta ki a Palotaszállót, így lehet tényleg a tó az egyik főszereplő. Simán elmehetne a Bükk imázs (vagy image?) filmjének is:



Kapcsolódó bejegyzések:

2011. augusztus 5., péntek

A felújított kisvasútállomás belülről

Írtunk korábban a megújult lillafüredi kisvasútállomásról. Sajnos akkor belülről nem tudtuk megnézni az épületet, mert ahogy megtudtuk, nem volt, aki működtesse a kiállítást.
Múlt hónapban újra arra jártunk, és örömmel tapasztaltuk, hogy már megoldódott a kérdés, így most itt a bejegyzés épület belsejéről és a kiállításról.
A földszint a kisvasutaké. A kiállítás rendezői zseniális módon használták ki az új acéllépcső alatti holtteret: egy vonatot építettek be oda, a gyerekek legnagyobb örömére.

  
      

Ugyanitt, az egykori utascsarnokban kapott helyet egy terepasztal is.


Hátrébb a LÁEV (és nem "láév", ahogy sokan mondják-írják) történetével és a vonalán lévő látnivalókkal, és az ország többi kisvasútjával ismerkedhetünk meg.



Szerencsére a gyerekekről itt sem feledkeztek meg:


Az emeleten (ami néhány emeleti fal kibontásával galériává vált) a bükki kultúrát bemutató kiállítás van, többek között egy életnagyságú ősemberrel:


Különösen tetszett a leletfogdosó, sosem gondoltam, hogy egy szakóca ilyen éles, vagy egy bronzkard ilyen nehéz:


Összességében úgy látom, hogy jól sikerült mind a felújítás, mind a kiállítás. Az emelet galériásításával egy elég nagyvonalú teret sikerült kialakítani, amit aztán a kiállítások berendezői sikeresen töltöttek meg élettel.


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. június 27., hétfő

Nem természetes természeti kincsek Miskolc környékén

Van a Bükkben néhány nagyon szép, fokozottan védett hely, amit valószínű mindenki ismer, de azt talán már kevesebben tudják, hogy ezek az iparnak, konkrétan a vasgyártásnak köszönhetik létüket, tehát kis túlzással ipari örökségnek is tekinthetjük őket.
Kezdjük a leghíresebbel, a Hámori-tóval. Fazola Henrik 1770-ben épített olvasztót és vasverőket a Garadna és a Szinva völgyében. Az egyenletes vízellátás érdekében fia, Frigyes 1813-ban völgyzáró gátat építtetett a Garadnára, így jött létre a Hámori-tó. A tervező mérnök Anton Seidl volt. A ma is álló újmassai őskohó is ekkoriban épült.
Fotó: Maksay Zoltán, 1937; forrás: http://diosgyorert.hu/diarchiv9.php
A Bükk-fennsík nagy rétjeit is az iparnak köszönhetjük. A Nagy-mező és a Zsidó-rét a XVIII. század második felében jött létre, az itt kitermelt fával elégítették ki a közeli üveghuták és vashámorok tüzelőigényét. Ma mindkettő fokozottan védett, és számos értékes és ritka növénytársulásnak ad otthont.
A Nagy-mező ősszel

A Zsidó-rét nyáron
Nem természeti kincs, de ide kívánkozik a kisvasút is, amit ma már kizárólag turisztikai célokra használnak, pedig eredetileg a fa és a mészkő szállítására hozták létre 1919–1921-ben.
Nem ipari létesítmény, de szintén mesterséges az ország legmagasabb vízesése, ami a Palotaszálló építésekor kialakított mesterséges Szinva-mederhez kapcsolódik. A benne lévő vízmennyiség is szabályozható.


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. február 7., hétfő

A lillafüredi kisvasútállomás

A következő írás nem lesz elfogulatlan, ugyanis a Hadas Építész Kft. munkatársaként már négy évvel ezelőtt is foglalkoztam a témával. Az idő tájt még csak a perontető meghosszabbításáról volt szó, ami akkor nem is valósult meg. Aztán 2007 karácsonya előtt felpörögtek az események: az Északerdő munkatársai felkeresték az irodát, hogy van egy pályázat, ami lehetőséget adna a perontető-hosszabbítás mellett a teljes épület felújítására-átalakítására, és egy új végállomás építésére is Garadnán. (Ez utóbbinak én különösen örültem, a diplomamunkám ugyanis vasútállomás volt Szilvásváradra.) A pályázat sikeres volt, engedélyezési, majd kiviteli tervet is csináltunk, és végül nemrég maguk az épületek is elkészültek.
A lillafüredi épületben eddig lakások voltak, azok most megszűntek, és a helyükre a Bükki Nemzeti Park irodái kerültek, illetve ökoturisztikai központ. (A kivitelezés talán legizgalmasabb momentuma az volt, amikor kiderült, hogy a régi várócsarnok dongatetejét az állapota miatt le kell bontani. Milliméter pontossággal felmértük még a bordázat profilját is, és végül az egész tetőt az eredetivel azonos módon építették újra.)

kép forrása: http://laevof.innolibre.hu/wp/?page_id=156
Vasárnap elmentünk alaposabban megnézni az épületet. Véleményem szerint a kivitelezők szép munkát végeztek, és az új perontető is jól mutat (bár a lámpák nem az igaziak, és a karácsonyi díszeket talán nem ártana már leszedni). Szerettük volna a kiállítást is megnézni és belső fotókat is készíteni, de nagy meglepetésünkre az ajtó zárva volt, és nem is volt kiírva nyitva tartás. Végül a kisvasút pénztárosától megtudtuk, hogy nincs, aki működtesse a kiállítást, így zárva tartják. Ez így megkérdőjelezi szinte az egész beruházás értelmét... Reméljük, mihamarabb változni fog a dolog, és akkor majd mi is beszámolunk arról, hogy milyen lett az épület belseje és a kiállítás.
Addig is néhány külső fotó:





A projekt honlapja itt található:
Hamarosan beszámolunk a garadnai állomásépületről is.