Miskolc Blog: belváros

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: belváros. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 18., szombat

Borzasztó információs táblák lepték el a várost

Képzeljünk el egy estélyt, ahol megjelennek elegáns hölgyek. Nem nagyestélyiben, de szépen felöltözve. Mindegyik máshogyan, de mindegyik elegánsan.

És képzeljük el, hogy mindegyiken egyforma tornacipő van.

Borzasztóan mutatna, nem?

Pont ez a baj a várost mostanában ellepő turisztikai táblákkal. A belvárosi tereinknek sajátos hangulata van, ezért szeretjük őket. Ha utcabútorok kerülnek ki a terekre, azokat meg kell tervezni, hogy illeszkedjenek az adott tér karakteréhez.

A most kikerült táblák egy erdő szélén jól mutatnának, de a városi tereken borzasztóan hatnak.

Még a műemlékvédelmi szakmérnöki képzésen volt egy olyan házi feladatunk, hogy ki kellett választani egy történeti épületekkel határolt városi teret, és megszámolni, hogy hány zavaró elem (villanyoszlop, hirdetőtábla, stb.) van ott. Ha ezek az „idegen elemek” elérnek egy kritikus tömeget, az egész összhatás zavaró lesz, és nemcsak a szakembereknek, hanem a laikusoknak is, csak az utóbbiak nem tudják pontosan megmondani, hogy mi nem stimmel.

Sajnos az új táblák is idegen elemként hatnak. Ráadásul a kihelyezésük módja is nagyon igénytelen, lejtős terepen pl. a táblák is ferdék (ez leginkább a Papszer utcainál látszik, lsd. a fotót lentebb).

Egy kollégám nagyon jól, tömören, pontokba szedve megfogalmazta, hogy mi is a baj velük:

A táblák nem nagyvárosi karaktert, hanem inkább falusi hangulatot idéznek.
Nincsenek összhangban a környezetükkel, lásd pl. Hősök tere, Pannon-tenger Múzeum, Centrum, Szent István tér.
Az építészeti minőségtől sajnos nagyon messze vannak.
Építész, iparművész stb. bevonása, esetleg ötletpályázat (mint a budapesti utcabútorok esetében) valószínűleg nem ezt az eredményt adta volna.

Kapcsolódó bejegyzések:

2015. január 22., csütörtök

Alternatív valóság: ez lett volna a Pátria-tömb helyén

Közmegegyezés, hogy a Pátria-tömb a miskolci főutca szégyenfoltja. Én igazából annyira nagyon nem utálom, gyerekkoromban pedig kimondottan tetszett (ahogy az akkori Magyar–Szovjet Barátság teret is szerettem, úgy tűnik fogékony voltam a modern építészetre).

Tény, hogy sokkal szebbek voltak azok a házak, amiket elbontottak, de az is tény, hogy az új beépítés legalább léptékében és tetőformájában követi a főutca építészetét. Ha megnézzük ezeket az egykori beépítési terveket, akkor kiderül, hogy ennek is mennyire örülni kell:

Forrás: Magyar Építőipar, 1971. 11-12.

Különösen hátborzongatóak azok a mondatok, hogy „Miskolc belvárosára igazán ráfér az erőteljes korszerűsítés. [...] A túlzsúfolt, évszázados vagy még régibb igen rossz állapotú, zömmel 2 szintes épülethalmazok helyén és ezek helyett valósul meg a rekonstrukció”.

Attól természetesen semmi sem lesz jó, hogy lehetett volna nála rosszabb is. Hiszen lehetett volna jobb is, ahogy van is sok jó példa modern beépítésre a miskolci főutcán is. Meg sajnos pár nagyon rossz is. (Lsd. kapcsolódó bejegyzések).

(A Magyar Építőipar cikkéért köszönet Nagy Tamásnak!)

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. június 15., vasárnap

Kollektív tér I.: a Villanyrendőr

Ez a bejegyzés beszámoló lesz egy építész workshopról, melynek eredményét jelenleg a Villanyrendőrnél nézhetik meg az érdeklődők. A Villanyrendőrnél felállított ideiglenes installáció 11 magyar és szlovák építészhallgató víziója arról, hogy miként lehetne emlékmű formájában megfogalmazni azt, amit a Villanyrendőr a miskolciak számára jelent.

A workshopot a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Építész Kamara szervezte magyarországi és kassai építészhallgatók számára. A 12 vendégül látott hallgató előadások keretében megismerkedett Miskolc történelmével, építészeti múltjával és jelenével, turistaként és leendő építészként is szemügyre vette a várost. A workshop keretében egy közös tervezési és kivitelezési projektre is sor került: a diákok megismerkedtek a Villanyrendőrrel, történetével és a miskolciak számára betöltött jelentőségével, majd közös tervet készítettek egy fa installációra, melyben igyekeztek megfogalmazni a Villanyrendőr mint kollektív tér jelentését és jelentőségét. Ennek elkészítéséhez 1 km cserépléc állt a rendelkezésükre.

A terv szerint összeszerelt installációt először a kivitelezés helyszínén, az alkotóház udvarán állították talpra, azzal a szándékkal, hogy megvizsgálják az állékonyságot, és minél jobban előkészítsék a helyszíni összeállításhoz, majd rögzítéshez. A közös terv eredményeként egy igencsak látványos installáció született, melynek talpra állítása nagy kihívást jelentett a résztvevők számára. A felállítást Rostás László főépítész is segítette jelenlétével és ötleteivel.

A terv szerint a talapzat a városközpontban egymást metsző utcák rendszerét, a város központi magját absztrahálja, utalva arra, hogy egykor a bódéban álló rendőr mindezt felülről láthatta. A felépítmény lécarchitektúrája a mindannyiunk számára fontos találkozóhely színes forgatagát, a találkozások változatosságát jeleníti meg.

A felállított installáció biztosan állt a talpán, és még további drótos rögzítés is segítette volna a magabiztos állékonyságot, ám egy ilyen építmény esetében számolni kell azzal, hogy a közterületen elhelyezve és magára hagyva nem rendeltetésszerű használatnak is ki lesz téve, ami esetleg ezt az állékonyságot meggyengíti, és az építményt veszélyessé teszi. A szervezők tudva ezt a veszélyességi faktort szavazásra bocsátották a kérdést: maradjon az installáció eredeti formájában az alkotóház udvarán, vagy kerüljön felállításra a megálmodott helyen, a Villanyrendőrnél, egy kevésbé kockázatos összeállításban. A diákok a második megoldásra szavaztak, szerették volna munkájukat a miskolci közönségnek megmutatni. Ezért az elkészült elemekből nem az eredeti, hanem egy jóval stabilabb forma állt össze: a város kontúrját jelképező talapzat az installáció alja maradt, és erre került a felépítmény megfordított állapotban: a szélesebb, nehezebb része lett az alja. Ebben a formájában nemcsak a találkozóhely változatos forgatagát, hanem a város számára ugyancsak fontos közeli „hegyet”, az Avast is megidézi.

Az installáció tehát teherfuvarozó autóba került, és elindult a Villanyrendőr felé, hogy elfoglalja ideiglenes helyét.

A helyszínen az összeállítás már flottul ment, miközben több járókelő is megállt megnézni az építményt, elbeszélgetni az alkotókkal.

Az így kiállított alkotás a múzeumok éjszakáján átkerül a múzeum udvarára. Nem állandó, hanem ideiglenes installációként készült és jelent meg a belvárosban, olyan miskolci és nem miskolci építészhallgatók munkájaként, akik nyitottan álltak a feladathoz, és vállalták azt, hogy elgondolkodjanak egy város központi, jóformán szimbolikus jelentőségű helyszínének jelentésén, valamint hogy megpróbálják megfogalmazni az építészeti installáció nyelvén azt, amit szerintük a Villanyrendőr jelez és jelképez.

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. június 12., csütörtök

Breaking News újra! Google Street view autó a városban!

Tegnap találkoztunk a Google Street View autójával a Régiposta utcában. Hamarosan várhatók a frissített miskolci utcaképek, amelyen mi is ott leszünk, amint éppen az autót fotózzuk:

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. április 22., kedd

PocketGuide App Miskolc 2. rész

Törzsolvasónk, SzGabesz elkészítette Miskolc belvárosának bemutatását a PocketGuide nevű, iOS és Android alatt elérhető virtuális idegenvezető programhoz.

A tapasztalatokat és a túrát két részes cikkben mutatja be a blog olvasóinak, köszönet érte!

Az első rész itt olvasható:

PocketGuide App Miskolc 1. rész

A már látható, elérhető belvárosi túra a Búza-téri vásárcsarnokkal kezdődik. Ezt a pontot azért éreztem fontosnak beemelni, mert tapasztalat, hogy - főleg a külföldi látogatók körében - közkedveltek az ilyen és ehhez hasonló helyek, lehetőségek. Talán még a helyiek város iránt érzett megbecsülését is növeli az, hogy mindezt helytörténeti leírásokkal fűszerezem. Hazudnék, ha azt mondanám, egyszerű volt ilyen röviden beszélni minderről. Sajnos azonban hely szűke miatt elengedhetetlen a kivonatos jelleg. Sok érdekes dolog kimaradt, ami egy ilyen alkalmazásban megjeleníthető. A túraútvonalat a szokásos idegenvezetői sétám alapján készítettem. A lényege az, hogy lehetőleg minél több fontosabb, érdekesebb pontot érintsünk viszonylag rövid idő alatt úgy, hogy ne nagyon kelljen kétszer ugyanazon az útvonalon haladnunk.

A vásárcsarnok után a főutca következik. Azt, hogy ez miért került a túrába, azt hiszem, nem kell magyaráznom. Következő pont a villanyrendőr, melynek során megemlítem a helyi villamosközlekedés, a sarkon álló épületek, maga a villanyrendőr történetét, illetve beszélek Mancsról, a mentőkutyáról is. Az információk többsége nem játszható le külön, hanem az a séta során jelenik meg plusz többletként. Ha jól tudom, erre a weben nincs lehetőség.

Ezután megemlítem a Szinvateraszt és annak előzményeit. Itt hívom fel a figyelmet arra is, hogy Miskolcot régen Kis-Velencének hívták az ezt a területet ábrázoló korabeli képeslapokon. A Miskolci lányok szoborkompozíció és a szerelmesek hídja, más néven a lakatos híd külön figyelmet érdemel, mert mint azt szintén tapasztalatból tudom, a külföldiek kedvelik. Kötelezőnek gondoltam megemlíteni az ország bizonyos értelemben vett első kőszínházát a Déryné utcán, illetve a további épületek zsidó vonatkozásait. Krakkóban egészen jó kis turizmus épült a hajdani zsidó negyed köré. Így a következő állomáson, a Hősök terén megemlítem a zsinagógát is.

Magáról a térről annyira nem, inkább az azt körülölelő épületekről beszélek. Ez is a hely szűkének tudható be. Következő pontként szerettem volna az erdészeti igazgatóság épületéről beszélni, de ez már szintén nem fért bele az annak szomszédságában található Magyar Ortodox Egyházi Múzeum miatt. Ez utóbbit azért tartottam fontosabbnak előbbi rovására, mert országos jelentőségű "kincset" őriz. Mégpedig a város életében, építészetében fontos szerepet vállaló, 1700-as évek görög kereskedőinek hagyatékát, illetve Közép-Európa legnagyobb ikonfalát. Egy ilyet kihagyni vétek lett volna.

A séta a város átlagban egyik legrégebbi épületekkel, görög kereskedőházakkal szegélyezett utcájával, a Kossuth Lajos utcával folytatódik. Itt a Nyilas Misi házban otthonra lelő legendás Bató Eszter szobát, illetve a református templomot emeltem ki. Plusz információként kivonatosan leírtam magát a Bató legendát is. Az előzetes visszajelzések szerint nagyon jót tesznek a város megítélésének ezek a történetek. Tartalommal töltik meg, és érdekessé teszik az amúgy talán nem is annyira figyelemfelkeltő helyszíneket, színessé teszik a száraz helytörténeti leírást. Útba ejtem a Dőry kúriát és a Sötétkaput, leírom a történetét, a hozzá kötődő Rákóczi-legendát. Plusz információként itt említem meg a közeli Miskolc Boltot is, ahol a látogatók megtalálják a helyi Tourinform irodát, illetve szuvenírboltot, kávézót. Ez ismét csak igen előnyös lehet, hiszen régóta hallgatom a panaszokat, hogy nincs egy normális hely a városban, ahol képeslapokat, ajándéktárgyakat vehetnének a messzi földről ide zarándoklók. Ezt a csorbát az említett bolttal sikerült kiküszöbölnie a városnak, én pedig a reklámban segítek. Ezek után mutatom be a Bársony-házat, amely azért érdekes, mert alapozási munkálatai során itt találták meg az első bizonyítékot arra nézve, hogy létezett az országban kőkorszaki civilizáció. Ennek következményeként jött létre a magyar őskőkor kutatás, illetve a mai Herman Ottó Múzeum is. A Rákóczi utca 18. századi görög kereskedőházait is fontosnak éreztem megemlíteni, igaz, csak mellékes információként fért az idegenvezetés keretei közé.

Következő állomásként a kihagyhatatlan Városház-tér, majd a Zenepalota következik. Ez utóbbit talán személyes kulturális élményeim miatt is érdekesnek tartottam, akárcsak a Szent István - leendő Fő - teret. Ez utóbbinál beszélek a lehetséges jövőképekről is. Amint megtörténik az átépítés, át fogom írni az ehhez a ponthoz tartozó szöveget is. Az Erzsébet-tér következik és annak előzménye, kialakulásának története, az ország első egész alakos Kossuth Lajos szobra, a város első közfürdője és a faragott kőhíd mellett az Arany Szarvas Gyógyszertár is. Az 1878-as nagy árvízről is itt eszközlök részletesebb beszámolót.

Következő pontként a középkori eredetű volt főgimnáziumi épületet, a Papszer úti múzeumot említem, Herman Ottó miskolci emlékével egyetemben. Ennek nem csak azért szentelek jelentőséget, mert látogatásra érdemes kiállítások találhatóak benne, hanem azért is, mert a város egyik legrégebbi épületéről van szó. Többszörös átépítésen esett át, de gyökerei a 14. századig nyúlnak vissza. A város egyik jelképe az ezután bemutatásra kerülő Avasi Református Templom és annak védett temetője,

majd külön "állomásként" az avasi pincesor és a Bor múzeum. Reményeim szerint hamarosan történnek ott fejlesztések. Jelenlegi állapotában szinte csak a közeli kilátó miatt érdemes útba ejteni a területet, de bízom benne, hogy a turizmus fellendülésével az újabb borházak, szolgáltatóegységek is értelmet – és bevételt – nyernek. Ezzel megindulhatna egy pozitív jellegű fejlődés a városban, amely az Egeréhez hasonló hangulatot teremthetne Miskolcon. Itt gondoltam arra, hogy a Mélyvölgy út/Csabai sor felé is elkalauzoljam a látogatót, de a területen felhalmozott szemétkupacok miatt úgy döntöttem, hogy inkább törlöm a túrából. Így az avasi kilátó érintése után ugyanarra vezet a túra, amerről jöttünk, egészen le a templomig, majd onnan a Papszer úton a Mindszent térre. Ez utóbbi az egykor különálló Mindszent település központja, történetét tekintve sok érdekes dologról lehet beszámolni. Mindeközben felhívom a figyelmet a szocializmusban elpusztított korabeli épületekre is. Ezzel megpróbáltam más színben feltüntetni a Szemere utcát, amelyen én személy szerint tájsebként érzékelem a modern építményeket. Ugyanitt hívom fel a figyelmet arra, hogy néhány még ma is álló épület az utca nyitásával egyidős, illetve, hogy a Mindszenti templom az egyetlen olyan vallási épülete a városnak, amely sosem vált protestánssá, mindig katolikus maradt. A séta utolsó pontjaként a Herman Ottó Múzeumot említem meg, ahol nemrégiben nyílt a Pannon Tenger Múzeum, aminek alapozás előtti feltárásán én magam is voltam szerencsés aktívan részt venni. Előkészületben van a Lézerpont Látványtártól átvenni szándékozott népviseleti kiállítás létrehozása, amely méreteit tekintve is egyedülálló értéket képvisel majd. Plusz információként említem a Kálvária maradványai és a Népkert egykori egységét. A fentieken látszik, hogy eléggé terjengősre sikeredett a belvárosi idegenvezetés, így semmi mást nem tudtam már beékelni. Amennyiben a cég részéről lesz rá igény, úgy a jövőben még kisebb kiegészítő túrákkal próbálkozok majd. Addig is vár a következő munka, amely nagy valószínűséggel a legtöbb külföldi turistát vonzó Miskolc-Tapolca lesz.

(A bejegyzést a Wikimedia Commons fotóival illusztráltuk – a szerk.)

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. április 8., kedd

PocketGuide App Miskolc 1. rész

Törzsolvasónk, SzGabesz elkészítette Miskolc belvárosának bemutatását a PocketGuide nevű, iOS és Android alatt elérhető virtuális idegenvezető programhoz.

A tapasztalatokat és a túrát két részes cikkben mutatja be a blog olvasóinak, köszönet érte!

Miskolc negatív előítéletekkel terhelt város. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a megannyi külföldi és belföldi látogatóm által elmondottak, illetve az általuk forgatott hivatalos útikönyvek. Ez utóbbiakban kerek perec le van írva, hogy a belvárosban semmi látogatásra érdemes nincs, jobb, ha messzire elkerüljük. Diósgyőr egymondatos elemként szerepelt benne, ellenben Miskolc-Tapolcát és Lillafüredet látogatásra érdemesnek jelölte. Volt, akiket egy veszprémi professzor próbált lebeszélni arról, hogy városunkba jöjjenek, ha hegyet akarnak látni. A sort folytathatnám elég hosszan. Mikor azonban lehetőségem nyílt ezeket az embereket körbekalauzolni Miskolcon, mind úgy érezték, hogy nagyon méltánytalanok a várost érő előítéletek. Kellemesen csalódtak, és többen jelezték, hogy szeretnének még ide visszatérni. Ezért mindig is célomnak éreztem, hogy ez a sok lehetőséggel kecsegtető város egyre több turista listájára felkerüljön. Eddig csak „szállásadó portálokon” és levelezőtárs-kereső oldalakon keresztül volt módom elérni eme célomat. Külföldieket, belföldieket szállásoltam el és mutattam be nekik a várost és környezetét ingyen és bérmentve. Most azonban lehetőségem nyílt szélesebb körben is felhívni a figyelmet a város értékeire.

Ez a lehetőség egy mobilalkalmazás gyártó cégen, a PocketGuide App-on keresztül jött el, ami a világ városaihoz, kisebb-nagyobb turisztikai központjaihoz készít/kínál idegenvezetést. Ezek azután elérhetőek okostelefonról vagy a webről is, a világ minden tájáról. Folyamatos internetes kapcsolat mellett ingyenesen lehet használni, de érdemesebb letölteni és a készülékről futtatni. Ez utóbbi lehetőség díjazás ellenében elérhető. A projekthez bárki szabadon csatlakozhat. A munkáért cserébe letöltésarányos jogdíj kerül megfizetésre. Ez az összeg egyáltalán nem sok, de én nem is ezért veszek benne részt. A vállalkozó szelleműek számára a teendők abból állnak, hogy kitalálnak és elkészítenek egy túraútvonalat, megjelölik az egyes állomásait, majd azokról „beszédet” írnak, és azt ellátják fényképekkel. A beszédet ők maguk is felolvashatják otthon, illetve a cég is felveheti saját stúdiójában. Minderre több nyelven is van lehetőség. Én a magam részéről magyar, angol és lengyel nyelven dolgozom. Ez utóbbi nyelven azért is, mert rengeteg a lengyel turista a városban, másrészt pedig a feleségem is az, így nem gördülnek elém nyelvi akadályok. A túrát annak rövid leírása előzi meg. A megjelölt állomásokról felvett szövegek külön-külön is meghallgathatóak, elolvashatóak. Ha valaki a túra végigjárása mellett dönt, akkor a mobileszköz automatikusan megszólal, amint egy újabb, alkalmazásban leírt ponthoz érünk. Ezt biztosítandó, a túrát a szerzőnek élesben is is le kell tesztelnie saját készülékével.

A céggel kötött szerződésben 4 miskolci idegenvezetői túra megalkotására vállalkoztam, amit a későbbiekben továbbiak is követhetnek. Ezek a túrák a történelmi belvárost mutatják be az Avassal; Miskolc-Tapolcát; Diósgyőrt és a Majális-parkot; valamint Lillafüredet és környékét. Első megvalósítandó túrának a belvárost választottam. Az ok egyszerű: erről beszélnek a legkevesebbet, vagy teljesen mellőzik. Tehát itt van a legtöbb teendő a reklámozás terén. A belvároshoz annak szerves részeként csatoltam az avasi pincesort és a kilátót is. A túra egyelőre még csak magyar nyelven érhető el, de az angolt is beküldtem már jó ideje, így csak idő kérdése, mikor élesítik. A lengyel változat és a városra mutató közvetlen lap készítése folyamatban van. Amint ezekkel elkészültem, illetve a cég is élesítette, indul a következő projekt. Ez a városban zajló fejlesztésektől is függ, hiszen nem szeretnék valami olyanról írni, amit aztán pár hónap múlva teljesen át kell majd dolgozni. A vár újjáépítése és a lovagi tornák tere, arénája, valamint a Bükk Keleti-kapu látogatóközpont építési munkálatai miatt Diósgyőrt tervezem legutolsónak. A szerződés szerint erre október végéig kell sort kerítenem. Reménykedjünk benne, hogy addig a város részéről is megtörténnek a szükséges kapavágások. Amennyiben a Bükk Keleti-kapui látogatóközpont építése nem kezdődik meg addigra, úgy azt egy külön túrában fogom majd bemutatni. Ennek része lenne a látogatóközpont mellett az állatkert és kultúrpark, illetve a Molnár-szikla és a Forrás-völgy. Fájó pont, hogy a vasgyári kolóniát jelen állapotában képtelenség ily módon bemutatni.

Maga a túrakészítés valójában folyamatos munkát igényel. Első ránézésre egyszerű, a gyakorlatban azonban rengeteg értékes órát kénytelen rászánni az ember. Aktualizálni kell a fényképeket, a helyszíneket érintő változásokat, és ha nem teljes az alkalmazás által használt ingyenesen fejleszthető térkép (Open Street Map) akkor azt is tökéletesíteni kell. Mindeközben hosszú levelezés zajlik a cég és a szerző között az egyeztetések végett. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megkérjek valakit arra, ha tud és van kedve, ideje, akkor a történelmi Avas utcahálózatát készítse el a fent említett OSM-ben. Erre azért van szükség, mert az avasi kilátóhoz vezető útvonal jelenleg – a cég és az én hibámon kívül – hibásan jelenik meg az alkalmazásban.

(A cikk második része, amiben a szerző a belvárosi túrát mutatja be, a napokban várható.)

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. április 2., szerda

Google Street View fehér foltok Miskolcon

Már közel egy éve van Street View Magyarországon és Miskolcon is. Legutóbb a főutcáról szerettem volna megnézni egy képet, és adta magát, hogy ránézzek a Street View-n keresztül. Nagy volt a meglepetésem, hogy a Street View nézetből hiányzik az egész főutca és egy két környező utca is:

Kékkel vannak jelölve azok az utcák, amelyeken elérhető a Street View. Én jelöltem pirossal az egész hiányzó Széchenyi utcát, illetve a Kazinczy és a Déryné utcákon sem járt a Google autója. Forrás: Google Maps

Valószínű, hogy túl szabálytisztelő volt a Google, és nem hajtott be ezekre az utcákra (Don't be evil :-)). A Széchenyi utca elején egy mindkét irányból behajtani tilos tábla szerepel, alatta: Kivéve MVK Zrt. és kerékpár. Ezek alapján mondjuk a rakodást végző teherautóknak sem lehetne behajtani, de hát ők csak megoldják valahogy.

Ha legközelebb erre jár a Google autója, jó lenne valahogy értesíteni, vagy előre megkérni az engedélyt erre az útvonalra is, hiszen már az is turisztikai tényező, hogy egy belváros online végigjárható legyen.

Vigasztaljon a tudat, hogy Budapesten is hiányzik az egész Váci utca:

Forrás: Google Maps

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. március 12., szerda

A Szemere utcai házaknak most már valószínűleg annyi

Egy éve írtunk a kiürített házakról a Szemere utcán. Akkor így néztek ki:

Utána beállványozták őket, ami bizakodásra adhatott volna okot. Egyszer azonban arra jártamban azt láttam, hogy éppen az ablakokat rángatják ki az ablaknyílásokból és hajigálják konténerbe. Attól féltem, hogy ez már a bontás, de nem.

Azóta lekerültek az állványok, és végletesen lecsupaszított homlokzatok bújtak elő mögülük, bedeszkázott ablaknyílásokkal:

Pár nappal azután, hogy a fotókat készítettem, megjelent egy cikk az atlatszo.hu-n, Omló szellemházak a miskolci belvárosban címmel.

Ebből kiderül, hogy a város 2005-ben adta el a házakat a szomszédos Fehér Holló gyógyszertár tulajdonosának, felújítási kötelezettséggel. A felújításra persze nem került sor, a házak veszélyesek lettek, ezért aztán veszélytelenítés címszóval szétverték őket.

Egy olyan városban, ahol a belváros jó részét a háború után városrendezés címszóval lebontották, ez szerintem bűn. Annak ellenére, hogy ezek a házak nem műemlékek, igényes kialakításukkal, városias léptékükkel a régi Miskolcot képviselték, azt, amit most archív fotókról annyira kétségbeesetten próbálunk megismerni és felidézni. Biztos vagyok benne, hogy ezek a házak már sosem nyerik vissza az eredeti formájukat. Miskolc múltjának egy darabja a szemünk előtt vált semmivé, és nem a kommunizmusban, hanem a XXI. században.

A Google Street View-n még a szétverés előtti, de már leromlott állapotukban vannak, beteszem a képeket ide mementónak:

A történetnek egy különösen szép szála, hogy a város a házakkal együtt a mellettük lévő üres területet is eladta, amit jó pénzért visszabérel, hogy igénytelen, murvás parkolót üzemeltessen rajta. Merthogy megéri. (Ez is a fent már linkelt cikkből derül ki.)

Az már mellékes, hogy így néz ki:

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. február 24., hétfő

A régi épületek alját elcsúfító kirakatszekrényekről

Írtunk korábban a főutcán szaporodó, igényesnek szánt, de sajnos csúnya portálokról.

Emlékeztetőül, pl. az ilyenekre gondolok:

Nemrég a kezembe került egy 1971-es, Történelmi városrészek c. könyv, amiből rájöttem, hogy az akkori bejegyzésben leírtakon kívül mi zavar engem ezekben a portálokban (amik tulajdonképpen nem is portálok, mert az épületek egész földszintjét elfoglalják):

a kirakatszekrények.

Itt egy kép a könyvből, hogy miről is van szó:

Ezeknek az épületeknek a homlokzatán a nyílások és a falfelület aránya olyan, hogy a falfelület foglalja el a nagyobb helyet, még ott is, ahol ez a keretezés miatt nem úgy látszik. Ezért furcsa, amikor a teljes földszintet megnyitják: atektonikus, a szerkezeti logikának ellentmondó az, hogy a full üveg földszint fölött sokkal súlyosabbnak ható falfelületek vannak. A másik probléma pedig az, hogy így a földszintek megjelenése nincs összhangban a ház többi részével: ha csak szemmagasságban nézzük a házsort, azt se tudjuk, hogy hol ér véget az egyik ház és hol kezdődik a másik.
A könyvből szkennelt fotókon tényleg sokkal jobban néznek ki ezek az épületek a helyreállítás után. Ez a dolog új fénybe helyezte számomra azt is, hogy abban a bizonyos bejegyzésben miért pont az Adidas és a Libri kialakítását tartottam követendőnek: nemcsak az említett cégek logóinak és portáljának visszafogott kialakítása miatt, hanem mert az épület is újabb, így nem disszonánsak a nagy kirakatok az aljában, valószínűleg eleve így tervezték az egész házat.

Ez az az épület:

Lehet mondani, hogy a kereskedelem igényli a nagy kirakatokat, de szerintem ez ma már nem feltétlenül igaz. Nem hiszem, hogy bárki is azért vesz meg bármit, mert látta egy kirakatban. Ma már az interneten tájékozódik az ember. Én nem is emlékszem, mikor néztem meg utoljára egy kirakatot. Szóval szerintem megfelelően berendezve a régi épületek nyílásrendszeréhez igazodó kisebb kirakatok is bőven elérnék a céljukat, az egész utcaképnek pedig nagyon jót tenne a dolog.

Kapcsolódó bejegyzések: