Akkor még más volt minden: miskolci közlekedéstörténeti film (2010)

A napokban rázott meg Balázsi László, volt MVK-s kollégám halálhíre. Rövid ideig dolgoztunk együtt, egymás mellett, de hosszú időn át ismertük egymást. Emlékezetes közös munkánk a 2010-es készítésű céges dokumentumfilm, amely épp az ő javaslata nyomán kapta végül az Akkor még más volt minden címet.*

Tanácsadó voltam akkoriban a miskolci önkormányzat tömegközlekedési vállalatánál, és amikor felmerült, hogy valami egymillió forintot hirtelen el kell költeni imázsra, reklámra, akkor felvetettem: költsük el hasznosabban (mint pár nagy méretű hirdetés az újságokban) – készítsünk egy filmet. Méghozzá játékfilmszerű dokumentumfilmet: a miskolci közösségi közlekedés történetéről, érdekes legendáiról. Az ötlet támogatásra talált az illetékesek részéről, és sikerült megnyerni hozzá a Mikomot, azaz a városi tévét, s annak akkori riporterét, Petruskó Norbertet, aki megírta a forgatókönyvet és megrendezte a művet. Egy néhány héten át tartó forgatási időszak volt ez, amit azért több hónapnyi előkészítő munka, egyeztetések, kutatások, nyomozások előztek meg. Hogy mást ne mondjak, rettentő nehéz volt olyan vetítőberendezést találni, amivel egy réges-régi filmfelvételt meg tudtunk jeleníteni a sztoriban, ráadásul úgy, hogy nem csak digitalizálni kellett a szalagot, hanem „élőben” látható a vetítés a történetben.

 

Megtaláltuk aztán az interjúalanyokat, különféle idősebb szakembereket, cégvezetőket a megelőző évtizedekből, akik egy-egy korszakhoz kötődő legendákról, kalandokról tudtak mesélni a kamera előtt. Az összekötő narrációt egy időutazás képzete adta: a fantasztikus adottságú főhős ugyanis maga járja végig az évszázados közlekedéstörténet izgalmas állomásait – nem időgépen, hanem olyan járműveken utazva, ami a korhoz passzol. Büszke vagyok rá, hogy az időutazó szerepére nemcsak hogy egy profi színészt tudtunk felkérni, aki szívesen vállalta és tiszteletreméltó alapossággal teljesítette a kihívást, de hogy az illető maga Luke Skywalker lett, azaz az eredeti Csillagok háborúja, egész pontosan A Birodalom visszavág, az elsőként szinkronizált Star Wars-rész főhősének magyar hangja. (Ez a szinkron 1982-ben született, az 1980-as gyártású mozihoz.) Szatmári György szerencsés módon ezekben az esztendőkben épp a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, ez kínálta az apropót és a lehetőséget is a közös munkára.

 

 
Balázsi Lacival, aki az MVK Zrt. kommunikációs osztálynak munkatársa volt, gardíroztuk a filmkészítést. A móka kedvéért úgy is írattuk fel nevünket a stáblistára, illetve a DVD-kiadás borítójára, hogy „executive producer”, ez olyan menőn hangzott. Igen, a film DVD-lemezre került, hogy a céges marketingben mint ajándékot használhassák a következőkben. Díszbemutatót is tartottunk, 2010 nyarán egy vállalati rendezvényen. A dolog utóéletéről, tehát hogy tényleg ajándékozgatták-e a későbbi igazgatók üzleti partnereiknek, pláne az önkormányzat ilyen-olyan vendégeiknek mint városmarketing-anyagot, sajnos nincs tudomásom.
Én magam az előkészítő munka keretében sok érdekességgel, tanulsággal gazdagodtam, ezek egy részét például az évekkel később az Észak-Keleti Átjáró Egyesületnél folyó civil helytörténeti kutatómunkában, például az Utánam, srácok! című tanulmánykötetet írva-szerkesztve hasznosítottam.

Maga a film pedig szerintem jól sikerült, jól esik újranézni és jó szívvel ajánlom megtekintését. Ezzel emlékezve Balázsi Laci kollégámra. Ő maga egyébként az utolsó szereplője a filmnek, 31:24-től látható-hallható.

* Ma is megvannak a feljegyzéseim, milyen ötleteken törtem a fejem, „poén” adódott volna bőven, de sehogy se sikerült a frappáns megoldást megtalálni:

Utas és holdvilág (Szerb Antal regénycímének második szavát kellett volna valami idepasszoló kifejezésre cserélni), Mindig meg-megállva, Álmában csönget egy picit, Szendereg a robogás, Hosszú jegyesség (Jeunet filmje nyomán), Három utas egy megállóban (Jerome regénye), Csak felszállók részére!, Nem végállomás, megyünk tovább!, Évszázados menetidő, Jegyben az utasokkal, Érvényes végtelen utazásra, Egymillió fontos buszjegy, és hasonlók...

A film akkori tévés bemutatójának (Miskolc Városi Televízió) előzetese:

És maga a film:

A DVD-borító:

Mátyás király, Borbála, Diósgyőr, Besztercebánya, Alsó-Ausztria

Mátyás király 1473 november 13-án a diósgyőri várban tartózkodott. Ezt onnan tudjuk, hogy innen keltezett egy német nyelvű oklevelet, amiben az alsó-ausztriai Steinból származó nemes Borbála asszonynak egy besztercebányai házat, valamint bányát, majorságot és több környékbeli falut adományozott.

Stein a Duna partján fekszik, ma Krems an der Donauhoz tartozik. Középkori jellegét a mai napig megőrizte.

Kép forrása: Wikipédia

Innen származott az a bizonyos nemes Borbála asszony. De ki is volt ő? Csak 1941-ben derült ki osztrák tudósok kutatásai alapján, hogy Mátyás király egyetlen fiának, Corvin Jánosnak az édesanyja, akiről a korabeli források meglehetősen hallgatnak.

Mátyás király első felesége, Podjebrád Katalin 1464-ben meghalt. Mátyás csak 12 év múlva, 1476-ban nősült újra, ekkor Aragóniai Beatrixot vette el. A kettő között, 1473-ban született meg fia, János.

János jelentősége akkor nőtt meg, amikor teltek az évek, és nem született trónörökös. Mátyás számára a helyzet azért is volt szorongatott, mert még 1463-ban, szorongatott helyzetében megegyezett a német-római császárral, III. Frigyessel, hogy ha fiú örökös nélkül hal meg, akkor Frigyes fia, Miksa örökli a magyar trónt. Ez akkoriban nem tűnt veszélyesnek: Mátyás még csak 20 éves volt, és pár hónappal azelőtt nősült meg. Katalin nem sokkal később fiút szült, azonban ő és a gyermek is meghalt.

Mátyásnak aztán Beatrixszal nem született gyereke, így Jánost tette meg örökösévé, ami konfliktusokat okozott Beatrixszal. Egy ilyen, kissé komikus szituációról tudósít az egyik korabeli forrás, amikor Beatrix azzal vádolta Borbálát, hogy boszorkánysággal ő idézte elő meddőségét, Jánost pedig nemes egyszerűséggel „figliolo della putana”-nak nevezte (azaz kurva fiának). Pedig nem sok joga volt ehhez a felsőbbrendűséghez, merthogy az ő apja is házasságon kívül született gyerek volt. Beatrix a boszorkányságra hivatkozva még a pápánál is el akarta érni Borbála kiátkozását.

De térjünk vissza a diósgyőri oklevélhez. János ekkor még csak fél éves volt, Mátyás még nem vette el Beatrixot. A történészek valószínűsítik, hogy az oklevél keltezésekor mind Borbála, mind János Diósgyőrben volt. Az oklevélből kiderül, hogy Mátyás Bécsben találkozott Borbálával, és később az egész családot is megismerte, saját otthonukban.

Az ajándékozott kőházat is sikerült beazonosítani: ez Besztercebánya főterének egyik legszebb háza, az úgynevezett Thurzó-ház, ahol ma a Közép-Szlovákiai Múzeum működik.

Kép forrása: http://www.ssmuzeum.sk/english/thurzovdom.htm

Borbála később újraházasodott és elköltözött Besztercebányáról, vissza Ausztriába, az enzersdorfi várba. Mátyás itt is többször megfordult, levelet is keltezett innen.

Mátyás 1490-es bécsi halála után Borbála se III. Frigyestől, se Beatrixtól nem számíthatott semmi jóra, így 1491-ben végrendelkezett (a végrendelete fennmaradt, de csak a XX. században azonosították), majd kolostorba vonult Klosterneuburgban. Ott halt meg 1495-ben, ott is temették el, a Szent Ágnes-kápolnában.

A klosterneuburgi apátság temploma

Bár csak marginálisan kapcsolódik ez a történet Miskolchoz, azt gondolom, érdekelheti a blog olvasóit. Hogy egy kicsit kapcsolódjon a mai naphoz, érdemes megemlíteni, hogy mégsem Frigyes fiával, Miksával kezdődött a Habsburg uralom Magyarországon. Mátyást a Jagelló II. Ulászló követte. Az ő fia volt II. Lajos. Amikor ő elesett a mohácsi csatában, akkor került a trónra sógora, a Habsburg Ferdinánd, és ezzel megkezdődött az 1920-ig tartó Habsburg uralom Magyarországon. Egyébként nem Ferdinánd volt az első Habsburg magyar trónon, hanem Zsigmond király veje, Albert (1437-től 1439-ig volt magyar király). 

A bejegyzés megírásához nagyrészt Ritoókné Szalay Ágnes Borbála című írását használtam.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Az újjáépült diósgyőri vár
• Várépítő túra – pillantsunk be a diósgyőri vár átépítésének folyamatába
• Bécs Miskolcon

A vasgyári iparvágány, a halálvonatok és a Pink Floyd

A „miskolci metró”-ról szóló bejegyzésünk kapcsán küldte el nekünk Kapusi Krisztián történész egy írását, amit a benne szereplő tragikus események 70. évfordulójához közeledve a szerző engedélyével most teljes terjedelmében közlünk. Az írást Walter Mitty helyszíni fotóival illusztráltuk. Mindkettőjüknek köszönet!

Nyomtáv a völgyben

Gyermeknek a vasút: távol és közel, tiltott terep, halálszagú kaland. Ötéves koromtól vagyok avasi. Ablakomból nézem a Ruzsinszőlő és a paneltömbök közötti völgyben, a vasgyári kémények felől kanyarodó iparvágányt, amely nyugatról és délről határolja az Avast. Gyerekkor – félkész lakótelep vízzel telt gödrei, átmeneti fatákolmány üzletek színes kávédarálói, elvadultan is termő gyümölcsfák. A dombot ölelő sín intő határ, ahol a röhögést elfojtja egy-egy szétvágott macskatetem látványa, vagy az éberebb társunk kiáltása: „jön a vonat”! Telente odáig szánkózunk, és pillanatok alatt felnövünk. Ma már inkább a múltba zötyögtetnek a szerelvények.

Százakárhány esztendővel korábban csak úgy csillogott a millennium bohémre fésülten is tekintélyes pofaszakálla! Dús és romantikus, azzal együtt modern ráció szerint igazgatott. Csodaszámba ment a vasgyár, vöröslő téglákból épült a munkáskolónia, házai között jól tartott tehénkék bóklásztak, rügyeztek a Szinva parti gyümölcsösök. Európa közepén még üdébb volt a tavasz. A lényeg, hogy az én iparvágányom már akkoriban megépült.

Néhány idézet a korból. Miskolc hetilapja írja 1872 márciusában a tervezett szakaszról, hogy az a „közép ruzsin oldalon fekvő szőlőkön fog vezettetni, egész a Bárczi úr majorjáig, innen Csaba felett vonul el s a veres ráki vendégfogadó irányában szakad be az állami vaspályába”. Keretezett pillanatkép: a diósgyőri üzemet a tiszai fővonallal összekötő sínpárt 1873 október 16-án átadják a forgalomnak. Az ipari használat eleinte nem kizárólagos, próbálkoznak személyszállítással, ez a kezdeményezés egy hónapon belül megbukik. Marad az ipari jelleg és persze a látvány, ami valóban pazar. Miskolci naplóírónk, Szűcs Sámuel 1873 őszén veti papírra mindezt: „október 23, 24, 25. napján a Ruzsinban szüreteltem, a gyönyörű helyen fekvő szőlőnek érdekességét neveli a diósgyőri vasútvonalnak derekán át menetele. A természet gyönyörűségének szemlélete közben többször láttuk az emberi ész egyik legszebb találmányát, a mozdonyt a távirati oszlopok mellett itt keresztül robogni”. (Később, egészen 1954-ig mégis beindul a személyszállítás, naponta munkások százai vonatoznak át a völgyön, az utolsó években diákokat szállít az egyetemet érintő vonal.) A vágány együtt öregszik a monarchiával, ráfér némi frissítés a világháború küszöbén. Mai arculata 1913 és 1915 között alakul ki, amikor a vasgyár és az Avas közti szakaszát északabbra helyezik. Állomás létesül a Tatár utcán, belga módszerrel vájják, verpeléti andezittel boltozzák a Muszkásoldal alagútját.  

Összeomlik a monarchia, szerelvények jönnek-mennek, baljósan csikordulnak a vasúti kerekek. Az Avas alatt Miskolc és Diósgyőr Szinva parti határa összefüggő ipari övezetté alakul. A Miskolci Gőztéglagyár Rt. megegyezik az állammal, és a Tatár utcai telepéből átengedett területen 1913-ban állomás létesül a diósgyőri iparvágányon. A vas- és acélmű összeköttetése az országos fővonallal alapvető a nyersanyagok, termékek és a munkaerő szállítása szempontjából, 1944 nyarán viszont a téglagyár és az iparvágány szomszédossága kap tragikusan hangsúlyos szerepet.

Ott, a szőlődomboknál kanyarodó bukolikus vágányomon indultak Auschwitzba a halálvonatok. Öt vasúti szerelvény gördült ki 1944. június 12. és 15. között a miskolci téglagyárból. A tízezernél is több bevagonírozott ember némileg talán megkönnyebbült az indulásnál, amikor elmaradtak lassan a gettó és a téglagyári színek verőlegényei. A marhavagon résein át látták még a napsütötte Avas virágzó lankáit. Elindultak gyermekkorom vasútján, ütemesen csattogtak a kerekek.

Iparvágány kéménytől kéményig. Vasgyártól az egyetemi erőműig, 1944-ben a láger krematóriumáig. A halálvonatok útvonaláról alig néhány éve van fogalmam és valószínűleg csak bebeszélem magamnak, hogy annak idején ezt érzem én szánkózó gyerekként az Avast övező vágányhoz érve. Ma is járjuk a domboldalt a fiammal, figyeljük a síneket, az alagutat és a szemafor vörösét. Anélkül, hogy bármit is mondanék, neki is megvannak a saját gyereksejtelmei, igézően nyomasztó érzései a helyről.

Nyomtatásban megjelent: Örökség, VII. évf. 1–2. szám, 2008. május, 20–22. p.

Még egyszer köszönjük a fotókat és az írást! Amikor először elolvastam, a Pink Floyd – The Wall című film egyik jelenete jutott eszembe róla, ami annyira passzol hozzá, mintha direkt illusztrációnak készült volna.

Ennek a videónak az első fele az:

Kapcsolódó bejegyzések:

• A „miskolci metró”
• Lassan összedől Miskolc egyik legértékesebb épülete
• Légókocka a vasgyári piacon

Miskolchoz és a Bükkhöz kapcsolódó programok: kisvasutazás, könyvbemutató

Két érdekesnek ígérkező programra kaptunk invitálást a napokban. Mi sajnos külföldi tartózkodás miatt egyikre se tudunk elmenni, annál inkább ajánljuk őket a blog olvasóinak.

1. Február 15., szombat: Lilla-napi vonatozás

„Az ÉSZAKERDŐ Zrt. szeretettel vár minden kedves érdeklődőt Lillafüredre és Garadnára induló Lilla-napi különvonataira! Látványos erdei sétákkal, fotósvonattal, majd disznótorossal és forralt borral várjuk utasainkat!”

További információ, jelentkezés:

http://www.eszakerdo.hu/magyar/aktual/2014/lilla_nap_cikk.htm

2. Február 27., 16:30, megyei könyvtár: Várnai Judit Szilvia A fehér barátok földjén. Diósgyőr és környéke története, mondái és helynevei c. könyvének beszélgetős bemutatója

„Diósgyőr, amely ma Miskolc egyik városrésze (egykor önálló falu, illetve mezőváros), a középkorban a magyar királyi udvar gyakori itt tartózkodásának volt színhelye, a 19. század pedig az iparosodással kapcsolatban hozott számára ismertséget. A környéken két kolostora is volt a fehér barátokként is emlegetett pálos szerzeteseknek, akik emlékét a kolostorok mellett számos helynév és több helyi monda is őrzi.

Ez a könyv azonban nemcsak a pálosokról szól, hanem általában Diósgyőr és bükki környezete történetéről, mondáiról, hagyományairól és helyneveiről. Szerzője diósgyőri születésű nyelvész, többek között idegenvezető és túravezető is, aki olyan könyvet kívánt írni, amely a helybeliek, a környékre látogatók, a túrázni szeretők számára ugyanolyan érdekes olvasmány lehet, mint amennyire megállja a helyét megbízható szakkönyvként a történész, néprajzos vagy nyelvész szakemberek számára.”

További információ a könyvről:

http://www.terraignis.hu/diosgyor

Kapcsolódó bejegyzések:

• Pálos épületek Diósgyőrben
• A lillafüredi kisvasútállomás
• Az új garadnai kisvasút-végállomás

A hámori szikla, lakóházzal

Az Alpinsport Klub Facebook-oldalán találtuk ezt a képet:

A közkedvelt mászóhelyet, a hámori kisfalat ábrázolja, amikor az még nem volt mászóhely.

A képhez érkező hozzászólások szerint a szikla alja talán az egykori istálló miatt fekete a mai napig.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Mi hiányzik nekem Miskolcról? A jégfalmászó-verseny
• Dolgok, amikért jó Miskolcon lakni: sziklamászás
• Kohászati Múzeum, Felsőhámor

A leszakadt perecesi kapufa esete

Még ma is emlegetik azt a legendás történetet a perecesiek, amely az 1947. április  20-i perecesi futballmeccsen történt. De mi is történt, ill. hogyan is hagyományozódtak sokak emlékezetében az események részletei?

A történet szerint a perecesi labdarúgók a Fradi ellen játszottak, ám a Kertesi nevű játékosuk góllövése alkalmával leszakadt a kapufa. A perecesi csapat ekkor 3:0-ra vezetett, de a Fradi nem várta meg, hogy kijavítsák a kaput, hanem hazament. A meccset ezért meg kellett ismételni, amikor is a Pereces kikapott (más forrás szerint döntetlen lett a meccs). Állítólag így esett ki az NB1-ből.

Ennél izgalmasabb azonban az, ahogy a Fradinak az első meccsen mutatott gyenge teljesítményét magyarázzák a visszaemlékezők. Van olyan, aki szerint a pályát körülvevő akácfasor illata bódította el őket, és ezért legközelebb már hamarabb jöttek, hogy szokják az illatot, mások szerint viszont a magaslati levegő nehezítette meg a sztárcsapatnak a sporteseményen való teljesítést. Ez utóbbi magyarázat a sajtóban is megjelent, Csanádi, a Fradi játékosa a meccs után a Képes Sportlapnak így nyilatkozott a pályáról: „Poros, salakos, a fűnek nyoma sincs! Amellett a levegő is szokatlan. Hiába, a közel 1000 méteres magasságot meg kell szokni! Én egy negyedóra után már nyomást éreztem a mellemben...” (Képes Sportlap, 1947. április 22.) A szokatlanul gyenge teljesítménynek felmentést kereső magyarázat különösen megmosolyogtató annak fényében, hogy Pereces tengerszint feletti magassága 200 méter. Ilyen magasságban nehéz lenne hegyibetegséget átélni!

Az Észak-Keleti Átjáró Egyesület tagjai az antropológiában szokásos interjúztatás módszerével gyűjtik a miskolci történeteket, legendákat. Ezt a történetet is nekik köszönhetjük, a részletek a Volt egyszer... a perecesi bányatelep címmel a Bányász Kulturális Egyesülettel együtt elkészített kiadványukban olvashatók. Sőt, a leszakadt kapufáról készült korabeli sajtófotót képeslapon is megjelentették. 

A régi miskolci képek és képeslapok kedvelői a könyvesboltokban megtalálhatják az egyesület által újra kiadott képeslapokat.

Ja, és az MLSZ utólag megadta a pontot a Perecesnek, így nem ezért estek ki a bajnokságból.

Ahogy az FTC Baráti Kör blog interpretálja:

„A megismételt találkozó 0:0-ás döntetlen eredményt hozott. Még később ezt az eredményt is megsemmisítette az MLSZ és jóváhagyta az első, csonka mérkőzés pályán elért eredményét. A Fradinak mondjuk az az egy pont hiányzott a Vasas ellenében a harmadik helyhez. Látható, hogy a furcsa döntések tényleg nem napjainkban kezdődtek…”

Az egykor NB1-es pálya ma így néz ki:

Kép forrása: magyarfutball.hu

Kapcsolódó bejegyzések:

• Előtte-utána: Tündértelep, Pereces
• Mások szemével: Jótékonyság
• Programajánló: újraindul a mahócai szárnyvonal

A középkori Miskolc templomai

Ahogy a középkori utcahálózatról írt bejegyzésünkben ígértük, most a középkori Miskolc templomainak és kápolnáinak felsorolása következik, nyugatról kelet felé haladva.

View Miskolc középkori templomai in a larger map

Szent György-kápolna

Az Avas-tetőn állt, a mai kilátótól keletre. 1376 előtt épült, az Avas is róla kapta korabeli nevét (Szent György-hegy). Pontos helye nem ismert, ahogy pontos megjelenése sem. Az 1544-es török támadásban pusztult el. Ez a kép adhat fogalmat róla, bár inkább csak a helyéről, mert már ez is bőven a pusztulás után készült:

Szent István-templom

Ez a mai avasi református templom. A fenti képen az előtérben látszik. Egy kisebb templom helyén a XV. század végén épült, akkoriban nagyon korszerű körüljárós csarnokszentélyes kialakítással, hálóboltozattal. A boltozat sajnos alig fél évszázad múlva, az 1544-es török támadáskor megsemmisült. De még így is a középkori Miskolc egyetlen fennmaradt temploma.

Boldogasszony-templom

A mai Deák téren volt, az újvárosiak használták. A XV. század vége felé épült, hogy aztán 1544-ben el is pusztuljon. A mai minorita rendház építésekor (a XVIII. században) még felismerhetők voltak a maradványai.

Mindszenti kápolna

A mai mindszenti templom helyén épült a XV. században, az ottani ispotály lakói számára. Kitaláljátok-e, hogy mikor pusztult el?

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy Miskolcon 1544-ben ért véget a középkor. Az a támadás olyan lehetett, mint egy apokalipszis. Talán ha lett volna városfal, nem pusztult volna el szinte teljesen a város.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Miskolc középkori utcahálózata
• Hol voltak a régi malmok Miskolcon?
• Miskolc a múltban

Miskolc középkori utcahálózata

Kezembe került egy könyv, ami közöl egy írást Miskolc középkori topográfiájáról. Az írást térkép is illusztrálja, ezt beszkenneltem nektek:

Ha rátesszük egy mai térképre, láthatjuk, hogy a belváros sok utcája már a középkorban is megvolt:

Középkori magyarországi viszonylatban a város nem is számított kicsinek, főleg, hogy több temploma is volt. Ahogy a múltkor a malmokat, egy következő bejegyzésben majd a középkori templomokat is fel fogjuk sorolni.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Hol voltak a régi malmok Miskolcon?
• Historypin: régi fotók térképre helyezve
• Miskolc a múltban

Linkajánló: interjú Kapusi Krisztián történésszel

A levéltár munkatársával folytatott beszélgetésben szó esik a város nehézipari múltjáról, ennek az örökségnek a lehetséges megtartásáról, a helytörténet kutatásáról, tanításáról.

Az interjú az általunk is ajánlott Miskolci képek, Miskolc-kép II. konferencia kapcsán készült.

A BOON-on itt olvasható. (Kár hogy a boon.hu bulváros tartalma és felülete ennyire méltatlan környezet az ilyen értékesebb riportoknak, cikkeknek.)

Kapcsolódó bejegyzések:

• Miskolc a múltban
• Historypin: régi fotók térképre helyezve
• Miskolci udvarok

Hol voltak a régi malmok Miskolcon?

A főtér-koncepcióról szóló írásunk hozzászólásaiban felmerült, hogy hol lehettek a régi malmok Miskolcon. Erről Marjalaki Kiss Lajos egy 1955-ös írása ad tájékoztatást. A cikkben foglaltakat Google-térképre helyeztem:

View Miskolc régi malmai in a larger map

Tehát, a régi malmok nyugatról kelet felé:

• Borsy-család malma: XVII. század második felében keletkezett.
• Bük-malom: 1461-ben említik először, mint régóta működő malmot. 1817-ben már nincs meg.
• Pap-malom: XIV. században keletkezhetett, okleveles említés a XV. századból van róla. A XIX. század végén bontották le.
• Vágó-malom: a XV. században keletkezett, az árvíz (1878) után bontották le.
• Kis-malom: 1627-ben már megvolt, a kuruc-korban elpusztult, a helyére a város 1715-en épített új vízimalmot.
• Dőry-, majd Fáy-malom: 1702-ben már megvolt, akkor új létesítésű lehetett.

Kapcsolódó bejegyzések:

• A főtér-koncepció véleményezése
• A Szinváról
• Szinva-parti autópálya

Historypin: régi fotók térképre helyezve

A Miskolc a múltban Facebook-csoportot remek kezdeményezésnek tartjuk, ugyanakkor már régóta gondolkodunk arról, hogy hogyan lehetne a jelenleg teljesen strukturálatlan fotótömeget valamilyen módon használhatóbbá tenni. Jelenleg ugyanis nem lehet benne se hely, se idő, se semmi szerint keresni, az egyetlen lehetőség a kutakodásra az összes kép végigböngészése.

A minap botlottam bele a Historypin nevű honlapba. A dolog lényege az, hogy régi képeket lehet feltölteni, amiket aztán címkézhetünk, elmondhatjuk a történetüket, térképre tehetjük, és meg lehet adni a készítés idejét is. Ha nem tudjuk pontosan, az sem baj, mert körülbelüli értéket is meg lehet adni. Mivel a honlap a Google partnere, ezért külön regisztrálni sem kell, a Google-azonosítónkkal be tudunk lépni. 

A Google-partnerségnek van még egy előnye, ami nálunk sajnos még nem elérhető: a Street View használatával teljesen pontosan lehet pozicionálni a képeket, ilyen érdekes átfedéseket kialakítva:

Érdemes megnézni ezt a kis videót a szolgáltatásról:

Miskolcról sajnos szinte semmi sincs még fent. Ha a Facebook-csoport gazdag gyűjteménye felkerülne térképre helyezve, dátummal, az egyszerűen csodálatos lenne. Mindenkit arra bíztatunk, hogy kezdjen el aktívan feltöltögetni. Én már elkezdtem, találjátok meg, mit töltöttem fel :-)

Kapcsolódó bejegyzések:

• Miskolc a múltban
• Gömbpanorámák Miskolcról a Google Earth-ön
• Miskolci udvarok

Diósgyőr városközpont címere

Folytatjuk Miskolc városrészeinek címereiről szóló sorozatunkat.

Diósgyőr rendelkezett eredeti címerrel, amely a régi pecsétábra alapján az 1900-as évek elején készülhetett. 2010-ben ezért csak az egységes szempontok szerinti megfestés látszott indokoltnak.

Álló, háromszögletű, vörös színű katonai pajzs, alapját a zöld mező foglalja el, ezen Szűz Mária ülő ezüst színű alakja, feje fölött arany glória, ölében a gyermek Jézus. Mindkét oldalán egy-egy ezüst pálmafa. A pajzstartó az egyik oldalon tölgyfaág (fizikai-természeti értékeket jelképezi), a másikon olajág (szellemi értékek jelképe) arany, illetve ezüst termésekkel. A pajzs alatt szalag lebeg, felirata: Diósgyőr.

A címer fő színei, a vörös és az ezüst, megegyeznek a DVTK színeivel.

Látható valahol, valamin a városrész címere?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Miskolc városrészeinek címerei
• A Szentpéteri kapu címere
• Miskolc címere

Miskolc címere

Nemrég volt a HVG-ben egy kis írás a nagyobb magyarországi városok címereiről. Miskolc címerét kétszer is említették: egyszer az emberalakot tartalmazó címerek között, aztán pedig az állatfigurásak között. A cikket olvasva rájöttem, hogy bár ezerszer láttam a címert, és rémlik is, hogy van benne valami ember és állatok tartják, nem tudnám pontosan leírni, hogy hogy néz ki, azt meg pláne nem tudom, hogy az elemei mit ábrázolnak-jelképeznek. Szerintem nem csak én vagyok így ezzel, így most kicsit kielemezzük Miskolc címerét, a város honlapja és a Wikipédia segítségével.

A címer hivatalos leírása:

Álló csücsköstalpú pajzs vörös mezejében Szent István király mellképe látható bíbor ruhában, arany képekkel hímzett lila színű koronázópalástban, fején a szent korona, a fejet arany fénykorona övezi. Jobbjában arany királyi jogar, baljában ezüst kereszttel ellátott arany országalma. A pajzsra helyezett jobbra forduló koronás nyílt lovagi sisak dísze egy magyar hajdú, aranysújtásos kék dolmányban, oldalára kötött aranymarkolatú karddal. Jobbjában öt arany búzakalászt, baljában leveles arany szőlőfürtöt tart. A sisak takarója jobbról: vörös-ezüst, balról: kék-arany. Az arany arabeszkekre helyezett pajzsot jobbról befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany oroszlán, balról szintén befelé forduló, vörös nyelvét kiöltő arany griff tartja.

Középkori minták alapján 1909-ben tervezték, amikor Miskolc törvényhatósági városi rangra emelkedett.

Gondolom azért Szent István szerepel rajta, mert ő az avasi templom védőszentje. Középkori pecséteken is szerepelnek ugyan királyalakok, de ezek közül a legrégebbi (1389-es) biztos, hogy nem Szent Istvánt ábrázolja, mivel Anjou-liliom van rajta. A következő Zsigmond korából való, ezen már nincs liliom, de Szent Korona sem. A szakállas királyalak mellett kétoldalt egy hatágú csillag és egy félhold látható.

Az első címer, amin István van, a XVII. században tűnik fel, de 1687-ben már fel is váltja a búzakalászos-szőlőfürtös hajdú.

Forrás: http://mek.niif.hu/00000/00060/html/071/pc007149.html

Ahogy fentebb írtam, a ma is használatos címert ezeknek a régi elemeknek felhasználásával alkották, bár hogy a sisak, a griff és az oroszlán hogy kerül rá, az számomra nem egészen világos.

Őszintén szólva nekem kicsit úgy tűnik, mintha mindent rá akartak volna zsúfolni, ami egy címeren lenni szokott. Nekem sokkal jobban tetszenek az élő heraldika korszakának egyszerű címerei, a kedvencem a Báthoryaké a három sárkányfoggal, és III. Béla címere a kettős kereszttel.

Még érdekességképpen iderakom a szocializmus (elég tréfás) címerét is:

Kohómunkás, Nagy Lajos király, Sajó, Szinva, Hejő, Pece. A Pecét tulajdonképpen ki is radírozhatták volna a végére, ahogy a városból is kiradírozták.