2015. április 28., kedd

Ipari túra a TICCIH/ICOMOS Ipari Örökség Szakbizottság szervezésében

Vendégszerzőnk, Walter Mitty írása és fotói következnek egy nagyon érdekes ipari túráról, amire mi sajnos nem tudtunk elmenni. 
„A TICCIH/ICOMOS Ipari Örökség Szakbizottság 2015. április 10-én szakmai kirándulást szervez a 2015. februári konferencián elhangzottak értelmében, miután sikerült belépési engedélyt szereznünk az alábbi helyszínekre:
1. Tiszapalkonya, Hőerőmű
2. Kazincbarcika, Borsodchem, Sóraktár
3. Miskolc, volt LKM
4. Miskolc, volt DIGÉP
5. Miskolc-Pereces”

Így szólt a hivatalos invitálás, amelynek nyomán az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szűk kis csapata is részvételt nyert az érdekes kirándulásra. Az összesen mintegy 30 fős társaság zöme építészekből állt, előfordultak benne más mérnökök, ipartörténészek; és mi.
Jelen sorok szerzője kisgyerekként, a nyolcvanas évek első felében járt többször az egyik úticélul szolgáló Diósgyőri Gépgyárban, az akkori emlék máig kísért, inkább jó, mint rossz értelemben. S tudva, hogy az akkori sok ezres dolgozói tömeg, a hangulat, a munkaintenzitás s minden egyéb mára rég tovatűnt, jó lett volna ismét látni a három évtizede megismert csarnokokat, enteriőröket. A várt alkalom a fenti lehetőség képében megérkezett.



A volt LKM területének felkeresése önmagában nem tartogatott ilyen rendkívüli esélyt, hiszen az egyesületi tevékenység révén gyakran be lehet jutni a kohászatba, a Factory Arénába, és valamely ottani rendezvény apropóján „óvatlanul” elkóborolni más tájakra, akár a kombinált acélmű, a pályaudvar magasságáig. Míg csak elő nem ikerülnek az őrök és vissza nem terelnek... [Ilyen elkóborlásokra ma már senkit se biztatunk, egyrészt az egyre szigorúbb őrzés miatt, másrészt pedig minden ilyen eset ront a civilek és a gyárterület vezetésének viszonyán – a szerk.]


Ugyanakkor a barcikai komplexum ismeretlen területnek számított, pláne a meglátogatandó sóraktár (ami a valamikori, mára megszűnt műtrágyagyártáshoz kapcsolódott kiszolgáló létesítményként), hát még a tiszapalkonyai erőmű, amivel kapcsolatban igencsak meglepő információként szolgált, hogy nem – mondjuk – a rendszerváltáskor zárt be, hanem alig több mint három éve.



Az egyes helyszíneken készült fotók a fentiek szerinti kisebb-nagyobb mértékű rácsodálkozás élményét, egyszersmind az „ipari romantika/ipari horror” kettős játékának benyomásait hivatottak megörökíteni. Pereces, az egykor volt bányatelep(ülés) most kimaradt a programból az előzetes tervhez képest, mivel nem jutott rá idő ezen a pénteki napon.

A Palkonyán készült képek egy részét a „Pirx pilóta kalandjai remake-jének forgatásán jártunk” címmel lehetett volna elsütni egy mozis tematikájú blogon, míg a digépes fotók közül néhány olyan beállítással készült, hogy akár „Magyarországon forgatják a Mad Max IV., illetve a Star Wars VII. részét!” címmel álhírként el lehessen sütni, teszem azt, a Facebookon. Holtbiztos, hogy az olvasó felismeri ezeket a filmvászonra illő szituációkat a bejegyzés végén látható galériában.



Szakmai informácókat ezt megelőzően csak címszavakban csepegtetnénk: a ma is álló és működéshez közeli állapotban megőrzött (későbbi, további hasznosításra szánt) tiszapalkonyai erőműkomplexum az ötvenes évek legelejéről való, akkori építészeti világot és technológiát képvisel, a kazincbarcikai Borsodchem jelenleg általános raktárként szolgáló egysége szintén, bár hozzátehető, hogy szép ívű főtartói és előregyártott kazettás tetőzete révén a maga korának majdnem egyedülálló bravúrja volt. A Digép és a kohászat évszázados sztoriját, a szomorú, bár nem teljes véggel együtt, a miskolci olvasó bizonyára ismeri. Előbbiben jelenleg 49 önálló kft. működik, kisebbrészben az eredeti profilba vágó tevékenységgel – ilyeneket kerestünk fel a túránkon –, utóbbiban több mint háromszor annyi; jelen alkalommal csak a Factory felkeresésére kaptunk engedélyt.

Tiszapalkonya:







Kazincbarcika:





Diósgyőr (Digép és Kohászat):








A teljes galéria megtekinthető itt:

Kapcsolódó bejegyzések:

2015. április 23., csütörtök

A bécsi villamos 12 éve Miskolcon sok fotóval

Eltűntek a legszebb villamosok Miskolc utcáiról. A búcsújáraton sajnos nem tudtunk ott lenni, de Hegyaljai Balázstól kaptunk fotókat, amiket ezúton is köszönünk. (A közvetítésért pedig köszönet kollégámnak, Nagy Tamásnak!) Ráadásul gyakori vendégszerzőnk, Walter Mitty ott volt, amikor az első villamos elindult Bécsből, így ennek a bejegyzésnek a fotói valóban 12 évet ölelnek fel.

Indulás Bécsből, 2002 (Walter Mitty fotói):








Téli képek 2010-ből (első 5 kép: saját fotó, többi: Walter Mitty):











Piros villamosok és pirostéglás házak (2010, saját fotók):







Villamosok az MVK telephelyén, 2011 (Walter Mitty fotói):







Utolsó menet, 2015 (Hegyaljai Balázs fotói):







Amikor Bécsben miskolci ismerősök meglátogattak minket, mindig örömmel kiáltottak fel, hogy „jé, egy miskolci villamos!”, ha egy régi piros villamos érkezett. Elég sok közlekedik még belőlük, turisztikailag frekventált helyeken is. Miskolcról sajnos a mindennapokból eltűntek a „bécsi villamosok”, de Bécsben még szerencsére láthatjuk a „miskolci villamosokat”, sőt, a városi múzeumban (Wien Museum Karlsplatz) Legóból és makett formájában is meg lehet őket vásárolni.
Úgy tűnik, ott jobban felismerik a villamosok városképalkotó szerepét.






A képeket innen kaptam: neuromancer.hu


Kapcsolódó bejegyzések: