A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Avasi Kilátó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Avasi Kilátó. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 10., péntek

„Egy csoda, amit az Avasi kilátóról és környékéről álmodtak”: mi is a baj ezzel?

Sokáig hezitáltunk, hogy foglalkozzunk-e az avasikilato.com-on látható, az avasi kilátóra vonatkozó elképzelésekkel. A végső lökést az adta meg, amikor a miskolci önkormányzat lapjában az alábbi címmel jelent meg cikk róla:
Ha a város ezt támogathatónak ítéli, akkor nagyon nagy baj van.
A kérdést a fontossága miatt két oldalról járjuk körül.
Blogunk egyik szerkesztője, Bereczki Zoltán építész a tervezett megjelenésről, az Átjáró Egyesület részéről Vörös Júlia antropológus pedig a tervezett funkcióról ír. Mindkét tekintetben komoly problémákat látunk, ezért a bejegyzés nem lesz rövid.

A kép illusztráció, jelenlegi állapotában mutatja a kilátót.

Építészet:
Az avasikilato.com alatt már egy ideje meg lehet tekinteni egy magát miskolci lokálpatriótának nevező csoport kilátóra és környékére vonatkozó terveit (bár tervek helyett talán pontosabb elképzeléseket írni). A – meglehetősen kétes minőségű – oldal már létezett egy ideje, amikor felfedezte az internet, és több, komoly olvasottságú oldalon is megjelent róla cikk.
Az eleganciát teljesen tévesen értelmező látványterveket általában Dubajhoz hasonlítják (Cink.hu: Ez vajon Dubaj? Abu-Dzabi? Tévedés: ez Miskolc!; 444.hu: Miskolc lesz a magyar Dubaj).
A Mit Miskolc adhatott-blog írója, Nagy Attila is először megdöbbent az általa hatalmas giccsnek nevezett látványterveken, azonban a projektgazdával történt beszélgetés meggyőzte a projekt előnyeiről. Második írásában már csak egy félmondatban említi a „szalonétterem fényűzését”. Ebből a félmondatból kiderül az, hogy sem ő, sem a projektgazdák nem értik, hogy miért negatív felhangú cikkek jelentek meg a látványtervek kapcsán.
Egyáltalán nem a „fényűzéssel” van baj, hiszen ami fényűző, az lehet elegáns is. Csakhogy itt szó sincs eleganciáról. A projekt Dubajjal való összehasonlításának alapja az ízléstelen fényűzés: az egész olyan, ahogy a sivatagi sejkek elképzelik az eleganciát. És ez annyira távol van a valódi eleganciától, mint egy dubaji plázában soppingoló lakkcsizmás, nercbundás, aranyékszerekkel teleaggatott, durván kisminkelt és plasztikai műtétekkel feljavított trophy wife mondjuk a comói tó partján sétáló francia arisztokrata hölgytől.
A honlapról nemcsak azt tudjuk meg, hogy „a mosdó a felfrissülés különös helyszíne”, hanem azt is, hogy „a beruházás során a városlakók, a kilátó korábbi dizájnjának rekonstrukciója helyett, egy nagyvonalú átalakulásnak lehetnek tanúi. Az átalakulás a legigényesebb modernség jegyében történik majd. A kilátónak olyan építészeti értékei vannak, amelyeket csak új ruhába kell öltöztetni ahhoz, hogy elkápráztassa a vele évtizedek óta együtt élő városi közönséget.”
Árulkodó kifejezés, hogy új ruhába kell öltöztetni a kilátót. Az igényes belsőépítészeti dizájnban kell hogy legyen alázat, ami alárendeli a maga vágyait a kvalitásos tér jellegének, ami nem akar uralkodni fölötte, hanem kiemeli azt. Ugye nem is kell mondanom, hogy ezeken a terveken az „öltözék”, a belsőépítészeti dizájn nem olyan, ami kiemeli a kilátó építészeti értékeit, hanem éppen hogy elrejti azokat? Mintha egy csinos nőre ormótlan, a vonalait eltakaró ruhát adnánk. Ha megengedőbb akarok lenni, azt mondom, hogy a látott tervek a kilátó értékeinek meg nem értéséről tanúskodnak. Ha kevésbé megengedő vagyok, akkor azt mondom: ebből a tervből hiányzik az alázat.
A kilátó építészete éppen egyszerűsége miatt nagyon erőteljes, ezért tudott szinte azonnal jelképpé válni. Egy ilyen épület tehát nem tűr meg magán aranyozott függönyöket, fényűzőnek gondolt giccses cikornyákat. Azok nélkül is elegáns tud lenni, sőt csak azok nélkül tud elegáns lenni. Olyan belsőépítészeti tervekre van szükség, melyek letisztultak, megértett modernségről tanúskodnak, melyek láthatóvá teszik és érvényesülni engedik a teret, amibe beilleszkednek. Tehát valóban beilleszkednek. Minden más terv nagyfokú tiszteletlenség az épülettel, annak értékeivel szemben.
Mindezek ellenére például a Mit Miskolc adhatott-blog említett második írása is már egy mellékes dolognak tekinti a vizuális megjelenést, sokkal fontosabb számára, hogy reálisnak látja a projekt megvalósulását. Ez a hozzáállás sajnos tipikus a mai magyar társadalomban. Ahogy Bardóczi Sándor nagyon jól megfogalmazta: az építészeti terv „csak egy apró, leküzdhető akadály, formaság, egy betétlap a hatvanszor vastagabb, pénzügyi mérlegeket és nyilatkozatokat tartalmazó papír-rengetegben”. Pedig nem a pénzügyi mérlegek és nyilatkozatok fogják a várost elcsúfítani jobb esetben évtizedekre, rossz esetben örökre, hanem a nem megfelelő építészeti terv. Tudja bárki, hogy ki volt a parlament építésének projektmenedzsere? Nyilván nem, mert bár az ő munkája is nagyon fontos, de az épített minőség az, ami évszázadokon át fennmarad. Itt sem kellene felelőtlenül bánni vele.
Bereczki Zoltán

Funkció:
Amit leginkább nem értek: azon túl, hogy ez az épület a város egyik ékessége, népszerű szimbóluma, mi köze van az eleganciához. Úgy értem: nem elég elegáns így is a kilátó alakja, megjelenése, pozíciója? A városban bizonyára elegendő eleganciát biztosító reprezentatív tér van már így is, a kilátónak elsősorban valódi funkcióját kellene megőriznie. Azért épült hajdanán, azért újult meg 60 éve, mert a kirándulónak ősi vágya fűződik a dombokra való felmászáshoz, a dombok tetejéről való szétnézéshez. A városlakók pedig szeretik a legősibb dombjaikon megőrizni templomaikat és kilátótornyaikat, amik perspektívát nyújtanak számukra saját életük tereinek szemlélésére, áttekintésére. Arról a tájról van szó, amelyet a természet és az ember közösen formál, amelybe ágyazódva a mindennapjaink telnek. Így van ez Miskolcon is: a városlakók és vendégeik örömmel kaptatnak fel a hegyre, hogy ott körbekémleljenek, megpihenjenek. 
Az ehhez az élményhez való hozzáférés joga mindannyiunkat megillet: a gyári munkástól a bankárig, a fodrászmestertől a hr-asszisztensig. 
Ez a jog csak akkor marad a miénk, ha ezen a kilátóteraszon mindig marad hely azok számára, akik üres zsebbel, zarándok módjára érkeznek a kilátóba. 
Ha ennek a kilátónak a teraszán koktélokkal szaladgáló pincérek zaklatnak majd, fogyasztásra noszogatva engem, a hozzáférésem megszűnik a kilátó adta eredeti adományokhoz. A perspektívámat elveszik. Ki leszek szépen és finoman rekesztve.
Ha a kilátó zárt terében eztán csak reprezentatív alkalmaknak és az elitnek lesz helye, akkor mit mondhat el magáról ez a büszke város? Régi kilátóját a kirekesztés színterévé tette egy légből kapott, szakmaiságot és esztétikai minőséget nélkülöző terv ösztökélésére? Reméljük, hogy ez sosem történik meg.
Mitől közösségi egy kilátó? Hát nem attól, ha mindenki – a város legszegényebb kirándulója is – körülnézhet róla? Mitől közösségi egy kilátó kávézója? Hát nem attól, ha a lehető legszélesebb körben népszerű? Mitől lehet fenntartható egy gazdasági nehézségekkel küzdő város turizmust kiszolgáló kávézója? Nem attól, ha a legkedvezőbb áron a lehető legjobb minőségű italokat és ételeket kínálja az arra járóknak? 
Nagyon fontos, hogy lássuk, ebben a helyzetben valódi közösségi tervezésnek kellene elindulnia, és azok ritkán nyitnak kirekesztő tervekkel. Vagy ez a terv csupán provokáció? Mert senkinek nincs semmi ötlete? Nagyon kétlem. Rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik tele voltak ötletekkel a kilátó és az Avas-tető megújítását illetően. Nem kell hajmeresztő dolgokra gondolni, mert végtelenül egyszerű dolgokat mondtak. Tiszta, ingyenes mosdóhelyiségekről, friss kávét kínáló kávézóról, kézmosóról, rendezett parkról, megfelelő hulladékkezelésről, köztéri bútorokról beszéltek. 
Ez a néhány egyszerű, de alapvető funkció és szolgáltatás pontosan elegendő lehet ahhoz, hogy közösségi, kulturális céljainkat megvalósítsuk a kilátóban és környékén. 
Nem nagy ügy az egész, csak kevesebben járnak nagyon jól vele. Mindenki csak kicsit jár jól.
Épp ezért érzem maximálisan feleslegesnek az embernagyságú kilátómakettes őrületet is: olyan, mintha egy karácsonyfára kis karácsonyfákat aggatnál ahelyett, hogy a díszes fát saját szépségében élveznéd. Kevesebb megbízás, több bizalom. És akkor most tényleg kezdődhet a közösségi tervezés. A kérdés, hogy ki fogja kezdeményezni a konstruktív párbeszédet?
Vörös Júlia

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. június 27., péntek

Az egyszerű és erőteljes jelképekről

Éppen Kölnben vagyok, és hivatalos ügyek kapcsán elég gyakran a látogatom a város honlapját, ahol ennek a logónak valamelyik variációja jön szembe mindig:


Folyton a kamarai workshopunk logója jut eszembe róla:

Szász Csaba munkája
Arról meg az, amit az avasi kilátóról írtam az Átjáró Egyesület tanösvényének a táblájára:

„Hofer Miklós tehetségét dicséri, hogy az épület jelképpé tudott válni: ezt előre tervezni nem lehet. Az összetett funkciót olyan egyszerű, ugyanakkor egyedi formákkal tudta kiszolgálni, amik pár vonalból készült rajzokon is azonnal felismerhetővé teszik az épületet. Ezt csak az igazán jelentős épületek tudják elmondani magukról.”

Ehhez még hozzátenném azt, hogy egy logónak az egyszerűség és a jól felismerhetőség mellett még az is fontos tulajdonsága kell hogy legyen, hogy minden méretben működjön. Köln logója 32x32 és 16x16 pixeles faviconként is működik. Vajon elmondható ez Miskolc új logójáról?

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. április 28., hétfő

kamuPANOráma

Rezidens vendégszerzőnk, Walter Mitty írása. Köszönjük!

KAMAfutuRÁMA címmel rendezett egynapos minifesztivált tavaly ősszel az Észak-Keleti Átjáró Egyesület a KAMA Projekt keretében az arra az alkalomra a felső szinten is megnyitott avasi kilátóban. A KAMA játékban (kamaprojekt.hu) résztvevő iskolás csoportok számára szervezett vetélkedő egyik állomása volt a "KAMUpanoRÁMA" nevű feladvány. A név utalás az átjárós esemény KAMAfutuRÁMA elnevezésére, szójáték, az olvasók felismerhetik az asszociációt a New York-i világkiállításra és a szatirikus amerikai animációs sorozatra is.
Kamupanoráma: talán könnyen ki is található, miről szól ez a feladat. A játékkitalálók egyike (történetesen jelen sorok szerzője) előbb a miskolci belvárosról készített egy panorámafotót a kilátó teraszáról, majd Photoshoppal belekontárkodott kicsit a lenyűgöző városképi látványba. Ugyanezt megtette most tavasszal, a Föld Napja kapcsán rendezett hasonló akció keretében is, ugyanazzal a fényképpel. Az első kamu kép 8, míg a második 9 képtelenséget tartalmaz. Nem létező, oda nem illő épületeket, eltorzított látványokat, architektúrákat, hamis színezéseket, máshonnan ismerős, de nem miskolci motívumokat. Az avasi kilátóban játszók dolgát megkönnyítette, hogy mindkét esetben a képeket nagyméretben kinyomtatva a legfelső szint ablakaira ragasztottuk, gyakorlatilag ugyanazt a szöget nyújtva mellettük a kilátásra, mint ahol eredetileg a fényképezőgép látott. Így az összehasonlítás gyerekjátéknak tűnt - a gyerekek kisebb-nagyobb sikerrel meg is valósították.
A Miskolc Blog olvasóinak sem hisszük, hogy gondot okozna felfedezni, mi az, ami nincs ott és úgy városunk látképén, ahogy az itt elhelyezett ábrákon.
Aki megtalálja az összes eltérést, szívesen vesszük, ha beküldi a kamaprojekt.hu weboldalon megadott e-mailre, s amikor ellátogat a következő hetek valamelyik kamás akciójára, jutalmul ajándékra is számíthat. Amennyiben pedig kedvet kap a bekapcsolódásra a nagy játékba (regisztráció ugyanott), csak bátran!
(A képekre kattintva nagyítható verzió jelenik meg róluk.)





Kapcsolódó bejegyzések:

2013. november 21., csütörtök

Tea és időutazás – pénteken a kilátóban

Pénteki programra hívjuk fel a figyelmeteket.


Újra itt vannak: a jövőből jöttek. A helytörténettel és környezetvédelemmel foglalkozó KAMA projekt résztvevői, mint ismeretes, 2099-ben élnek, onnan utaznak vissza, ide a mába, hogy egy jövőbeni ökológiai katasztrófa elkerülés-megelőzése érdekében megtegyék, amit lehet. A kamaprojekt.hu weboldalon zajló online és offline (élő akciókkal vegyített) játékra regisztrálókat az egyéves sorozat végén értékes nyeremények várják.
Most pénteken, november 22-én egy valóságos esemény következik: vetélkedő, előadások, vetítés, színielőadás és koncert az avasi kilátóban. Abban az idén ötven éves létesítményben, amely az alatta elterülő település természetes és megkerülhetetlen szimbóluma; felső része, a vendéglátóhely azonban évek óta jellemzően zárva van.
Az erre az alkalomra megnyitott létesítményben – ahol alkalmilag teaház is üzemel ezen a délutánon –14.30-tól zajlik a kamázók vetélkedője. Körülbelül 16.30-kor előadások és vitanap következik, amelyre várják az érdeklődőket, miskolci lokálpatriótákat, környezetvédőket – civileket és szakembereket egyaránt. A KAMAfutuRÁMA – Jövőfesztivál keretében előadást tart R. Nagy József, Kardos Rita és Hudák Katalin, a témák: szabadidő-eltöltés a XXI. században, közösségi kertek Miskolcon. 18.00-tól filmklub: Chris Marker 1962-es Le Jetée – A kilátóterasz című műve. 19.00-kor a Waldorf iskola színháza Weöres Sándor verseire írt előadást mutat be. Este 21.00: Liquid Limb-koncert és Dj Astro. A belépés minderre díjtalan.


Maga a KAMA verseny mindeközben folyamatosan zajlik. A kamaprojekt.hu-n napról napra bővülő választékban várják a játékosokat a kvízkérdések, amelyek részben Miskolccal – mind a jelenkori, mind a múltbeli (az elmúlt száz évre, azon belül is a közelmúltra koncentrálva) várossal – foglalkoznak, részben pedig ökológiával, illetve általános műveltségi témákkal. Miskolcot mutatja a már elérhető két párkeresős játék is, valamint a fotóvadászatban is a borsodi megyeszékhely egy-egy jellegzetes, amolyan „minden nap látom, mégse veszem észre sose” jellegű helyét, pontját, épületét-épületrészletét teszik fel feladványként a szervezők. Az offline rendezvények is mindig a város szépítéséről, felfedezéséről, értékeinek megőrzéséről fognak szólni.

Az aktuális fotókereső játékot itt találjátok, a válaszokat kommentben várjuk!

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 24., csütörtök

Beszámoló a hétvégi avasi rendezvényről


Sikeresen lezajlott az 50 éves az avasi kilátó tiszteletére rendezett fesztivál. Olyannyira sikeresen, hogy az Észak-Magyarország címlapjára kerültünk vele :-)
A személyes érintettség okán nem írunk saját beszámolót, hanem inkább a figyelmetekbe ajánljuk a „Mit Miskolc adhatott”-blog vonatkozó bejegyzését:
„Ha Párizs megér egy misét, akkor az avasi pincesor is egy sétát. Szomorú volt látni utunk során a sok elhagyatott pincét, a valaha élettel teli utcákat, szórakozóhelyeket, melyek most üresen állnak. Jó lenne, ha ezek újra felpezsdülnének s lehetőség nyílna a belvárostól alig tíz perc sétára igazán autentikus módon borozással ünnepelni diákéveinket, életeseményeinket, örömünket és bánatunkat. A helyszín és a vonzó környezet adott, a többi meg csak rajtunk múlik.”

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 17., csütörtök

Fesztivál az 50 éves az avasi kilátó tiszteletére

A 1963-ban adták át az avasi kilátó modern épületét, ami hamar a város jelképévé vált. Ahogy azt már futólag említettük, az évforduló alkalmából az Észak-Keleti Átjáró Egyesület Utánam, srácok: a kilátóba! címmel szombaton fesztivált szervez.
A találkozó délután kettőkor lesz a kilátóban. Rudolf Mihály építész mond köszöntőt, majd sétára indulunk, ahol Kapusi Krisztián történész és Bereczki Zoltán építész (azaz én :-) lesz a túravezető.
Közben természetesen pincelátogatások is lesznek!
Este pedig megnyílik a kilátó évek óta zárva tartó presszója, ahol koncertek és buli lesz.
Az esemény oldala itt található:
Gyertek!



Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 15., kedd

Az avasi kilátó „mindenhonnan” belátható

Walter Mitty vendégbejegyzését olvashatjátok.

Ha valaki szereti az ilyen megközelítéseket, akár azt is mondhatja: ez az objektum – illetve maga a hegycsúcs (domb) – tényleg szakrális helyen áll! Ugyanakkor lehet az ember tősgyökeres miskolci, aki évtizedek óta rója a város utcáit, mégis érhetik meglepetések, hogy hány különböző helyen láthatja meg váratlanul az 1963-ban épült létesítmény jellegzetes vonalait. Néha az a lokálpatrióta nézelődő érzése: a kilátó „mindenhonnan” látható. A legtöbben azt tudjuk, hogy az Erzsébet térről, a Városház térről, a Győri kapu egyes pontjairól és más efféle sztenderd nézőpontokból rendre szemünkbe tűnik Hofer Miklós műve. Ha azonban figyelmesebb szemmel kutatva közlekedünk a megyeszékhelyen, egész váratlan helyekről pillanthatjuk meg a vasbeton építményt. Feltűnt már, hogy a pesti útról, a harsányi elágazástól, a Csabai kapuból, a Tiszai pályaudvartól, az Andrássy útról, a Pereces fölötti Ostorosról ugyancsak látszik?


Elkezdtük keresni ezeket a pontokat: mennyi helyről lehetséges lefényképezni az avasi kilátót? És nem csak a nézőpont érdekes, hanem hogy milyen szögből, milyen más, perspektivikusan vele egy látványba eső egyéb épületekkel, tereptárgyakkal, objektumokkal áll együtt. Érdekes és szép fák, házak, épületrészletek, tornyok, utcaképek, hirdetések, táblák, lámpák, stb. Ilyen típusú fotókat gyűjtünk. Amiket eddig készítettünk, a Facebook „Avasi kilátó” című albumában gyűlnek.
Olvasóinktól várjuk és szívesen fogadjuk a továbbiakat. A jelzett linken végigkattintva a galériát kiviláglik, milyen típusú képekre vadászunk. Hasonlókat várunk (mondjuk, a wmitty16@gmail.com címen, vagy a jelen blog gazdájával felvéve a kapcsolatot).

A kilátó idén 50 éves, ennek alkalmából az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szombaton programmal készül, amiről itt a blogon részletesen hírt adunk majd.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. június 19., szerda

Póver a kilátóban

Mindig örülünk neki, ha miskolci zenészek miskolci klipjét látjuk. Batta Róbert (Suta) és Rákos Tibor (Rez) miskolci kötődésű zenészek új formációja a The Power. A póver zene mellett nagyon jó klipet is csináltak, háttérben az Avasi kilátóval.
Ebben az interjúban így definiálja Suta a zenéjüket:
"A nyolcvanas-kilencvenes évek elektro pop, new wave, post-punk irányzatain felnőve, több évtizedes zenei tapasztalás után mindezeket egyesítve célunk, egy izgalmas fúzió létrehozása, mely egyfajta ma már nem igazán létező hangulatot szeretne felidézni, újraértelmezni a jelenben. Ez a The Power."


Csak póver legyen és EDDA póló! A zenekarról még:


Kapcsolódó bejegyzések:

2013. április 10., szerda

I 'kilátó' Miskolc

Tavaly ősszel írt a Minap.hu egy alternatív Miskolc-logóról. A készítő akkor még inkognitóban kívánt maradni, nem sokkal később azonban a Borsod Online interjút készített vele, ahol már a nevét és az arcát is vállalta: ő Demeter Csaba tetoválóművész.
Íme a logó:



A Borsod 2050-záróbeszélgetésen tapasztaltak miatt hozom újra elő ezt a logót. De előtte pár szó arról, hogy szerintem milyen egy jó logó: egyszerű (annyira, hogy akár a diákok is rárajzolhassák a füzeteikre), több méretben is működik, egyedi, messziről felismerhető, színesben és fekete-fehérben is működik. Demeter Csaba logójára mindez igaz (szemben a hivatalos Miskolc-logóval), még úgy is, hogy egy jól ismert másik logót idéz, a híres I Love New Yorkot.
Az egyetlen vizuális elem, amiben attól különbözik, az a szív helyén a kilátó, amiről mindenki Miskolcra asszociál. És ezzel vissza is kanyarodtunk ahhoz a bizonyos záróbeszélgetéshez, amiről – többek között – ezt írtam: „Az egyik marketingszakember azon lamentált, hogy Miskolcnak szüksége lenne egy erős jelképre. A közönségből sokan (én is) azonnal az avasi kilátót javasolták. Mire az úriember fanyalgó arcot vágott, és azt mondta, hogy az szerinte nem alkalmas modern üzenetnek.”
Ismét itt a példa, hogy mennyire nem volt igaza.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. március 19., kedd

Falfirka: Az ember tragédiája, DVTK

Néhány újabb falfirka.
Találjátok ki, hogy ezt hol fotóztuk:


Ezek pedig egyértelműek (köszönet értük Walter Mittynek):





Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 24., kedd

Avasi? Tóth sajtos ostya

Egy nyári buliban akadt a kezembe egy általam sajtos tallérnak ismert rágcsálnivaló (értsd: sörkorcsolya). Nem mindennapi a csomagolása, mert az Avasi kilátó szerepel az egyik oldalán, a nevében viszont semmi Miskolcra vagy Avasra utaló nincs: a szimplán hangzó Tóth sajtos ostya névre hallgat.



A hátoldal szerint a sajtos ostyát a mátészalkai Csoki-Duo Kft. gyártja, a terméket a manapság nagyon divatos hungarikum jelzővel lehetne illetni, idézet a gyártó a honlapjáról:
„A piacon meghatározó szerepet tölt be, levédett termék köszönhető titkos receptjének, kitűnő ízének. Francia márványsajt (kék nemes penésszel érlelt technológiával mely táplálkozásbiológiai szempontból kifogástalan mind a gyomor, mind a bélrendszer működését figyelembe véve).”
Ez szép és jó, de az Avasi kilátóról nem derült ki semmi. Írtam nekik egy udvarias emailt, hogy osszanak már meg valami izgalmas háttérinformációt a csomagolásról, de semmi válasz nem jött.


Az ostya azért elfogyott.

Frissítés:
Egy olvasónknak hála megvan a megfejtés:
„Csak 5-6 éve forgalmazza az ostyát a Csoki-Duo Kft, és korábban itt Miskolcon az Alkotmány utcában készítették. Persze lehet még mai napig is ott készítik és kizárólag a forgalmazás lett a Csoki-Duo feladata, hiszen gyártóként nincs feltüntve. A lényeg, hogy ez a remek nasi Miskolcról való.”
Köszönjük az információt, egy rejtéllyel kevesebb :-)

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. április 1., péntek

Az Avasi Kilátó

Az Avasi Kilátó Miskolc egyik legemblematikusabb épülete. Az is jelzi ezt, hogy miskolci épületek alig vannak a Google Earth-ön, de a kilátóból három példányt is feltöltöttek már a lelkes modellezők. 
Kilátóból ez már a harmadik az Avason. Az első egy ideiglenes építmény volt, amit 1906-ban építettek Rákóczi hamvainak hazahozatala alkalmából.
kép forrása: Diósgyőrért Alapítvány
Ennek a helyén épült 1934-ben Szeghalmy Bálint tervei alapján a második Rákóczi-kilátó.
kép forrása: Miskolc a múltban Facebook-csoport
Ezt az épületet 1956-ban szovjet tankok lőtték szét. (Pár éve felmerült a Rákóczi-kilátó visszaépítésének gondolata, de valamiért nem a második, hanem az első épületet akarták megcsinálni.)
kép forrása: Miskolc a múltban Facebook-csoport
A jelenlegi, harmadik épületet 1963-ban adták át, Hofer Miklós tervei alapján épült. Különlegességei a teraszokat alkotó körbefutó hatalmas vasbeton konzolok, amelyek nagyon jelentős mérnöki teljesítmények. (Személyes közbevetés: amikor én kezdtem az építészkart 1995-ben, Hofer Miklós volt a dékán. A kedvcsináló jellegű Építészet alapjai I. tantárgyat ő tartotta nekünk, és meg kell mondanom, hogy az előadásaival tényleg sikerült elültetni bennünk a szakma szeretetét. Elsőévben még elég kevés építészettel kapcsolatos tárgy volt az egyetemen, annál több úgynevezett "alapozó" tantárgy.)
A jelenlegi épület nem ott áll, ahol a korábbiak. Közelebb akarták építeni a templomhoz, de a tervező szerint úgy zavarta volna az Avasi Templom látványát, és milyen igaza volt.
Magyarországon ritkán lehet elmondani egy modern épületről, hogy jelképpé vált. Hofer tanár úrnak itt ezt sikerült elérnie.
Tavaly tervek készültek a kilátó felújítására, korszerűsítésére. Az akadálymentesítés korunk slágere, így a kilátóval is megpróbáltak kezdeni valamit ilyen szempontból. Vannak azonban olyan épületek, amiket nem lehet, és nem is érdemes akadálymentesíteni, a kilátó se tűr meg maga mellett semmiféle liftet, bármilyen korszerű is legyen az.
kép forrása: epiteszforum.hu
Van ugyanakkor a fentebb is linkelt cikkben egy érdekes felvetés: hogy a kilátó ablakait ki kellene cserélni osztatlan üvegezésűre. 1963-ban még nem tudtak ilyet csinálni, pedig az épület jellegéhez nagyon illene.
Fotómanipulációval megcsináltam, hogy kb. milyen is lenne:

(A bejegyzés apropóját az a hír adta, hogy újra megnyitják a kilátó kávézóját. Remélem, most sikeresen tudják majd üzemeltetni, és nem bizonyul olyan rövid életűnek a dolog, mint eddig.)