Ez a bejegyzés beszámoló lesz egy építész workshopról, melynek eredményét jelenleg a Villanyrendőrnél nézhetik meg az érdeklődők. A Villanyrendőrnél felállított ideiglenes installáció 11 magyar és szlovák építészhallgató víziója arról, hogy miként lehetne emlékmű formájában megfogalmazni azt, amit a Villanyrendőr a miskolciak számára jelent.
A workshopot a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Építész Kamara szervezte magyarországi és kassai építészhallgatók számára. A 12 vendégül látott hallgató előadások keretében megismerkedett Miskolc történelmével, építészeti múltjával és jelenével, turistaként és leendő építészként is szemügyre vette a várost. A workshop keretében egy közös tervezési és kivitelezési projektre is sor került: a diákok megismerkedtek a Villanyrendőrrel, történetével és a miskolciak számára betöltött jelentőségével, majd közös tervet készítettek egy fa installációra, melyben igyekeztek megfogalmazni a Villanyrendőr mint kollektív tér jelentését és jelentőségét. Ennek elkészítéséhez 1 km cserépléc állt a rendelkezésükre.
A terv szerint összeszerelt installációt először a kivitelezés helyszínén, az alkotóház udvarán állították talpra, azzal a szándékkal, hogy megvizsgálják az állékonyságot, és minél jobban előkészítsék a helyszíni összeállításhoz, majd rögzítéshez. A közös terv eredményeként egy igencsak látványos installáció született, melynek talpra állítása nagy kihívást jelentett a résztvevők számára. A felállítást Rostás László főépítész is segítette jelenlétével és ötleteivel.
A terv szerint a talapzat a városközpontban egymást metsző utcák rendszerét, a város központi magját absztrahálja, utalva arra, hogy egykor a bódéban álló rendőr mindezt felülről láthatta. A felépítmény lécarchitektúrája a mindannyiunk számára fontos találkozóhely színes forgatagát, a találkozások változatosságát jeleníti meg.
A felállított installáció biztosan állt a talpán, és még további drótos rögzítés is segítette volna a magabiztos állékonyságot, ám egy ilyen építmény esetében számolni kell azzal, hogy a közterületen elhelyezve és magára hagyva nem rendeltetésszerű használatnak is ki lesz téve, ami esetleg ezt az állékonyságot meggyengíti, és az építményt veszélyessé teszi. A szervezők tudva ezt a veszélyességi faktort szavazásra bocsátották a kérdést: maradjon az installáció eredeti formájában az alkotóház udvarán, vagy kerüljön felállításra a megálmodott helyen, a Villanyrendőrnél, egy kevésbé kockázatos összeállításban. A diákok a második megoldásra szavaztak, szerették volna munkájukat a miskolci közönségnek megmutatni. Ezért az elkészült elemekből nem az eredeti, hanem egy jóval stabilabb forma állt össze: a város kontúrját jelképező talapzat az installáció alja maradt, és erre került a felépítmény megfordított állapotban: a szélesebb, nehezebb része lett az alja. Ebben a formájában nemcsak a találkozóhely változatos forgatagát, hanem a város számára ugyancsak fontos közeli „hegyet”, az Avast is megidézi.
Az installáció tehát teherfuvarozó autóba került, és elindult a Villanyrendőr felé, hogy elfoglalja ideiglenes helyét.
A helyszínen az összeállítás már flottul ment, miközben több járókelő is megállt megnézni az építményt, elbeszélgetni az alkotókkal.
Az így kiállított alkotás a múzeumok éjszakáján átkerül a múzeum udvarára. Nem állandó, hanem ideiglenes installációként készült és jelent meg a belvárosban, olyan miskolci és nem miskolci építészhallgatók munkájaként, akik nyitottan álltak a feladathoz, és vállalták azt, hogy elgondolkodjanak egy város központi, jóformán szimbolikus jelentőségű helyszínének jelentésén, valamint hogy megpróbálják megfogalmazni az építészeti installáció nyelvén azt, amit szerintük a Villanyrendőr jelez és jelképez.
Kapcsolódó bejegyzések:
