2011. július 29., péntek

Földalatti Miskolcon

Porkoláb László Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919. című könyvéből származik az alábbi idézet:
„A költségvetésben a földalatti vasútra is biztosítottak keretet.
…vajon nem lehetne-e az egész vasúti vonalat a városon keresztül az utcák színe alatt, mint egy alagútban vezetni… – írja a pénzügyminiszteri levél.
Nem lehetett, mert a város nem járult hozzá, ui. nem találták meg a módját a föld alatti tulajdon telekkönyvezésének.”
Gondoljatok bele, hogy ez mekkora szenzáció lett volna, ha a korabeli városvezetés hozzájárul. 1868-at írunk, a világ első metrója öt éve indult el Londonban, és Európában a második (a budapesti) csak 28 év múlva készül el.


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 28., csütörtök

Merre járnak a miskolci biciklisek?

A készülő „kerékpárútról” szóló bejegyzésünk hozzászólásai között Miki hívta fel a figyelmünket a Budapest Cycle Track nevű programra. Androidra vagy iPhone-ra lehet feltelepíteni, és azt csinálja, hogy nyomon követi az útvonalunkat (persze csak akkor, amikor mi is akarjuk), amit aztán anonim módon feltölt egy szerverre. Ha elég sok adat áll rendelkezésre, akkor nagyon szépen kirajzolódik, hogy egy-egy városban melyek a biciklisek körében leginkább kedvelt útvonalak. 
19912 km-nyi beérkezett adat alapján készült az alábbi térkép:


Miskolcról sajnos semmi sincs rajta. Jó lenne ezen változtatni, és érdekes lenne látni, hogy merre járnak a miskolci biciklisek. Mindenkit arra biztatunk, hogy tegye fel a programot a telefonjára, és használja. Én már megtettem.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 27., szerda

Gyümölcsfák közterületen

A Polgári Törvénykönyv szerint a közterületen lévő fák, bárki is ültette őket, az önkormányzat tulajdonát képezik, a rajtuk termő gyümölcsök úgyszintén, tehát ha arról az egyszerű járókelő gyümölcsöt szakít le, akkor az önkormányzat tulajdonát dézsmálja.
Más kérdés az, hogy az önkormányzatot ez a kérdés nem érdekli. 
Miért érdekel akkor engem?



A közeli parkban gyakran látok olyanokat, akik a park fáiról gyümölcsöt gyűjtögetnek – persze nem az önkormányzat számára. Nem gondolom, hogy ezzel különösebb probléma lenne, inkább egyék le a környék lakói, mint hogy a földön rohadjanak el. Az viszont már kevésbé elfogadható szerintem, hogy a gyűjtögetők egy csoportja nagy vödrökkel érkezik, tehát feltehetően nem kis családjuk számára viszik a gyümölcsöt, hanem másnap a piacon akarják majd értékesíteni. Legalább vennék a fáradságot, hogy létrával érkezzenek, és azokat szednék le, amit a saját fogyasztásra egy-két szemet szakító járókelők nem érnek el...
Tudom, nem ez a város legnagyobb gondja. Csak éppen szúrja a szemem az önzés ilyen formája. Magyar betegség.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 26., kedd

Salakmotorpálya a város közepén

A város egyik rejtélye számomra, hogy miért lehet még mindig ez az igen zajos rendezvényeket tartó sportpálya a város közepén, Miskolc egyik legpatinásabb lakónegyedének a szélén...
Múltkor egy verseny alatt arra sétálva rácsodálkoztam, hogy nemcsak maguk a járművek, hanem a kommentátor és a zene is mekkora hangerővel zavarhatja az ott élők hétvégi pihenését. A Népkert túlsó végén hallottam ugyanis a zenét és a bemondót...
Meggyőződésem, hogy ilyen sportrendezvényekkel ennek a sportpályának nem itt lenne a helye. A Vasgyár területén pl. simán ki lehetne ilyet alakítani anélkül, hogy a lakóterület nyugalmát zavarnák a versenyek. Rendeznek is a Vasgyárban rallyt.


Ez a műfaj nem a belvárosba való. Márpedig a Népkert környéke szerintem még annak számít. Olyan környéknek, ahol még mindig szép számban vannak patinás, régi házak, amik sajnos egyre inkább eltűnnek Miskolcról.
Ráadásul az egész aréna, annak külső megjelenése nem igazán esztétikus. Nem is kellene szükségszerűen annak lennie, de akkor legyen mondjuk máshol. 
Hozzáteszem, én magam nem a környéken élek. Viszont abban is biztos vagyok, hogy a Speedway Arena közelébe nem költöznék. Nem mindenki gondolkodik egyébként így. Amikor 2008-ban felmerült annak a lehetősége, hogy eladják a pályát, a környéken lakók közül többen nem lelkesedtek. Felröppent ugyanis a hír, hogy bevásárlóközpont épülne a helyére – amit magam is hülyeségnek tartok –, ez pedig a megkérdezettekből komoly ellenállást váltott ki. Úgy hiszem, inkább elviselik a motor- és autósport alkalmankénti zaját, mint egy bevásárlóközpont okozta konstans megnövekedett forgalmat a környéken. Érthető, de vajon a területnek tényleg csak ez a két hasznosítási lehetősége lenne? Esetleg teniszpálya, kosárlabdapálya, focipálya a környékbeli lakók örömére, sok fával körbekerítve...? Persze, pénz beszél, de arról sem kellene elfelejtkezni, hogy mitől élhető egy város.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 25., hétfő

Miskolci villamost Miskolcról!

Múlt heti hír, hogy a Zöld Nyíl tenderre egy olyan milánói cég is beadott pályázati anyagot, akik ugyanakkor a Digéppel szándéknyilatkozatot írtak alá: amennyiben ők (az AnsaldoBreda) nyeri meg a tendert, Diósgyőrben működő cégek gyártják majd a villamoskocsikhoz a forgó- és hegesztett alkatrészeket, valamint a kerekeket. A cikk szerint az is valószínűsíthető, hogy az egész összeszerelés is itt történne. 
Nem ismerem a pályázati rendszert, de ez szerintem olyan szintű előny, hogy a többi pályázónak igencsak össze kell szednie magát.
A milánóiak egyébként már többször jártak a Digépben, szóval nem csak a levegőbe beszélnek.
Így néz ki amúgy a milánói villamos:

AnsaldoBreda Sirio, 5 in Milano
Tomáš Kopečný képe
Nem csak ez a hír kapcsolódik a Digéphez. Most indul egy 518 milliós fejlesztési projekt, ami során főleg infrastrukturális fejlesztéseket hajtanak végre, hogy a befektetőket megfelelő állapotok fogadhassák: 
Reméljük, tényleg elindul valami.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 22., péntek

Factory Fesztivál – Gyár Fesztivál

Talán már kiderült a blog olvasói számára, hogy mint építész nagyon szeretem a vasgyárat: a kolóniát és magát a gyárat is, így a kedvenc fesztiválom a gyárban, a Factory Sportarénában és környékén évről évre megrendezett Gyár Fesztivál volt. A Kaláka Fesztivál kapcsán írtunk arról, hogy milyen fontos egy fesztivál esetében a környezet, a miliő, a hangulat. A gyárban megrendezett fesztiválnak valami egészen sajátos hangulata volt az évszázados ipari épületek között.
Idén felfigyeltem rá, hogy két hasonló nevű fesztivál is megrendezésre kerül augusztusban: a Factory Fesztivál a gyárban és a Gyár Fesztivál az egyetemen. Kíváncsiak voltunk ennek a furcsa helyzetnek az okaira, ezért mindkét fesztivál rendezőit megkerestük e-mailben.
A Factory Feszivál részéről Parai Roland válaszolt. Megtudtuk tőle, hogy a fesztivált egy ideje két szervezet rendezte közösen: a Factory Sportaréna és a Miskolc és Környéke Fiataljaiért Egyesület. Nemrég azonban a Factory Sportaréna tudta nélkül az MKF-esek megalapították a Gyárfesztivál Kft-t, levédették a Gyár Fesztivál nevet és domaint, és úgy döntöttek, hogy ezúttal egyedül rendeznek fesztivált. A helyet nem kapták meg, így került a fesztivál az egyetemre.
A Gyár Fesztivál rendezői egy hét alatt sem válaszoltak a levelünkre, így az ő álláspontjukat nem ismerjük. A honlapjuk szerint azért van a fesztivál új helyszínen, mert a régit már kinőtte. Érdekes adalék, hogy a gyarfesztival.hu és a factoryfesztival.hu domainnek ugyanaz a tulajdonosa (a Factory Fesztivál honlapja a factoryfesztival.com alatt van).
A Gyár Fesztiválon ismertebb fellépők lesznek, de mi a helyszín miatt továbbra is a Factory Fesztiválra szavazunk. Gyár Fesztivál gyár nélkül olyan, mint a Sziget lenne a Hajógyári Sziget nélkül, az Exit a péterváradi vár nélkül, vagy a Dallas Bobby nélkül. 



Frissítés:
Közben a Gyár Fesztivál szervezői is reagáltak, e-mailben és hozzászólásban is (a mi e-mailünket kiszűrte sajnos a spamszűrőjük).
Idézem Szvoboda Lászlót:
"A domain mindig is a GYÁR Fesztivál kommunikációs feladatait ellátó cégé volt, ezen keresztül ment az oldal, sőt az összes ezzel kapcsolatos domain felvásárlását is évekkel ezelőtt kezdtük meg - nem a Factory ellen, hanem épp azért, hogy "külsőshöz" ne kerülhessenek a helyben fontos domainek. Évekkel ezelőtt nem számítottunk rá, hogy végül új helyszínt kell majd keresni, mert ellehetetlenül az együttműködés. Úgyhogy ez nem "érdekes adalék", hanem a történet szerves része, hogy erre a körülményre - miszerint megszakad az együttműködés - senki sem számított."
Bővebben:


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 21., csütörtök

Fémdinoszauruszok a Szinvamederben

Hazafelé tekerve erre lettem figyelmes:




Ahogy látom, a medert kotorják, és a rézsűről szedik le a termőréteget, nyilván azért, hogy növeljék a meder áteresztőképességét. Engem kicsit meglepett, hogy a partfal a talaj alatt ki van kövezve, de végül is logikus a dolog, hiszen ez egy mesterséges, szabályozott meder.
Sajnos a termőföld leszedésével kissé csatornaszerű lesz...
Azért azt szívesen megnézném, ahogy az az exkavátor felkapaszkodik onnan :-)

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 20., szerda

Hirdetőoszlopok pozitívan

Réka múltkori reklámtáblás bejegyzése végén a példaként felhozott stílusos reklámhordozóknál ugrott be, hogy én már láttam ilyet Miskolcon!

A Soltész Nagy Kálmán – Bocskai István utca kereszteződésében egy zöld postai dobozt (mi lehet ennek a hivatalos neve?) cseréltek le erre a hirdetőoszloppal kombinált verzióra:
Reklám még nincs rajta, látszik a Posta logója

Sajnos szemből már megfújták

Oldalról lehet kulccsal nyitni
Máshol még nem láttam ilyet a városban, de tetszene, ha ez terjedne el.

Egy másik pozitív példa hasonló, de jóval nagyobb kivitelben az éppen darabokra robbantott Újgyőri főtérről. Ez az oszlop a körforgalom közepén állt, most ideiglenes átköltöztették a Vasas sarkához.

A mellette lévő fémkeret valaha a Vasas rendezvényeinek a reklámtáblája volt
Kicsit kaotikus az összkép, de a hirdetőoszlop és a toboz büszkén állnak
 
A téren körbenézve azért látszik még egy-egy csúf példány is:



Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 19., kedd

Gerillakertészet

Nem állítom, hogy aktuális lenne a poszt, hiszen ilyenkor már nem nagyon szokás virágot ültetni. Ötletelni azonban évszaktól függetlenül lehet.
Most nevezetesen azon méláztam el, hány olyan hely lehet a városban, ahova a gerillakertészek módszerével érdemes lenne ültetni valamit. Persze mi az, hogy érdemes...? Ha másnap a virágokat a piacon látjuk viszont, kétszázér' darabját, ahogy állítólag előfordult a Városgazda Kht. által kiültetett virágokkal is, akkor semmit sem érdemes.
Mindegy, az ötletelés ingyen van. Az én fantáziámat egyébként ez a felüljáró indította be:



Ültetni mellé ugyan nem igazán egyszerű, mert beton van alatta, de akár virágtartókból is kapaszkodhatnának felfelé a nem túlzottan igényes kúszónövények. Mennyivel szívesebben mennék erre reggelenként...
Inkább megvalósítható az, hogy a támfalról lecsüngő növények fedjék el a betont itt:


Ezek csak a mi környékünkön reggelenként, félkómás állapotban született ötletek. Vagy inkább vágyálomképek. Nyilván olyan helyszíneket is el lehet képzelni, ahol ennek a műfajnak nagyobb realitása lenne. Ti szoktatok ilyeneken agyalni? Hová ültetnétek gerillakertész módjára?

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 18., hétfő

Házfelújítások a Selyemréten

Nagy kedvenceim a selyemréti szocreál társasházak. (Vigyázat, a szocreál nem az, amit a köznyelv gyakran tévesen annak hív.) Egyesek díszesebbek, mások kevésbé, de mindegyikről elmondható, hogy szépek, arányosak. 
Az utóbbi időben egyre több ház homlokzatán jelent meg a figyelmeztetés, hogy pereg a vakolat, és életveszélyes alatta sétálni (megjegyzem, kétségeim vannak afelől, hogy ez a megoldás így jogszerű...). Újabban viszont elkezdődtek a felújítások, szigeteléssel összekapcsolódva. Kíváncsian vártuk, mi lesz a sorsa így a párkányoknak, ablakkereteknek, különféle tagozatoknak.


Az első ház esetében azt a megoldást alkalmazták, hogy az ablakkereteket a szigetelt ház új homlokzati síkjáról behúzva tartották meg, és mivel színben a faltól eltérőek, így végül is továbbra is látszanak, az eredmény szép lett.





Második esetben, egyszerűbb tagozatokról lévén szó ezeket legyártották, a régire ragasztva továbbra is kiugranak a falsíkból. Ez a megoldás is ígéretes, jóllehet a felújítás még nincs kész. Kíváncsian várjuk a végeredményt is.


Sokszor lamentáltam már azon, hogy energiatakarékos megoldásokat alkalmazva eltüntetik a régi házak homlokzatáról a díszítőelemeket. Félreértés ne essék: nem a szigetelés ellen szólok. De meg kell találni azokat a módszereket, amivel az épített örökségünk értékei is megmaradnak. A Selyemréten ez most egész jól sikerült.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 15., péntek

Szerelemlakatok

A szerelmesek lakatjai már nemcsak Pécs látványossága. Magyarországon persze itt volt először.
Pécsett egy kerítést díszítenek a lakatok a Janus Pannonius utcában, amely a Széchenyi téri Jakováli Hasszán Dzsámiját és a Pécsi székesegyházat köti össze, a ciszterci Nagy Lajos Gimnázium hátsó homlokzatához közel. Nem lehet tudni, hogy pontosan mikor is kezdtek el gyűlni, de az 1980-as évek elején már biztosan ott voltak. Eredetileg a végzős tanulók helyezték el itt az iskolai szekrényük lakatját sikeres érettségi után. 
Ma szerelmesek helyeznek lakatot a kerítésre, örök összetartozásuk jeleként. A lakatba bele szokták gravírozni a nevüket is. A kerítés időközben megtelt, azóta a belváros más helyein is megjelentek a lakatok, így a Dzsámi korlátján is.
Pécs. Fotó: vikkvakk. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szerelmesek_lakatjai
Az országban a pécsi példa nyomán több helyen is megjelentek a szerelmes lakatok: Győrött, vagy Szegeden egy kávézó előtt 2007-ben állított lakatfán

Hajna képe a győri lakatokról, forrás: http://www.orszagalbum.hu/szerelem-lakat_p_13275

Budapesten a felújított Erzsébet téren az első lakatot Rogán Antal helyezte a szerelmesek fáját körülvevő kerítésre, amit az egyik ismert online társkereső oldal állított.
A Wikipédia szerint találhatók még ilyen lakatok Szekszárd, Nyíregyháza, Békéscsaba, Vác, Székesfehérvár, Szombathely és Veszprém belvárosában is, Zentán a Tisza-parton álló Révész-szobor melletti korláton, és újabban a szolnoki Tiszavirág hídon is. No és persze Miskolcon.



Idei hír volt, hogy lopják a lakatokat a Szinva-hídról. Különösebben persze nem vagyok meglepve, ez is csak színesfém...
Van viszont olyan város Európában, ahol a lakatolókat büntetik: Firenzében tetemes összeget kell állítólag fizetniük, ha tetten érik őket. Nálunk azért annak a veszélye nem fenyeget, hogy egy Uffizi-galéria kaliberű épületet csúfítsanak el a lakatok, de azért valami eredetibbel is előállhatnánk. Az angol Wikipedia szerint valószínűleg kínai eredetű hagyományról van szó, és a világ minden táján lehet szerelemlakatokkal találkozni. (Van olyan írás, ami a hagyomány európai eredetét egyenesen Pécshez köti.)
Véletlenül találtam rá egyébként a miskolci szerelemfára a neten – állítólag a Népkertben áll.
Vajon ez még megvan?

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 14., csütörtök

Factory fesztivál a falon

A napokban új falfestés jelent meg a Vasgyári út és a Kiss Ernő utca kereszteződésében lévő tűzfalon:

A festés a Factory fesztivált reklámozza elég nagy méretben, nekem tetszik, egyedül csak a fesztivál linkjét hiányolom róla, amit azóta kiderítettem: www.factoryfesztival.com. A szervezők a fesztiválról, ahol igyekszünk mi is ott lenni:
„A rendezvény célja, hogy új szerepben mutassa be a volt ipari területet a miskolciaknak. Idén tovább bővülnek a fesztivál kínálta lehetőségek. Az extrém sportok és a zene mellett most még inkább teret kapnak majd az underground művészetek és a nemzetközi kapcsolatok is, ezért ebben az évben Factory Fesztivál néven nemzetközi vizekre evezünk.”
A végére: így néz ki most a fal, Einstein és Mockba azért még látszanak:



Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 13., szerda

Milyen lesz a közlekedés a vasgyári kolóniában?

A vasgyári kolónia Miskolc helyi értékvédelmi rendelete alapján karaktervédelem alatt álló terület. Ezért nem is értem, hogy lehet az, hogy a város szabályozási terve egy 2x2 sávos utat vezet keresztül rajta, átlósan (a régi perecesi kisvasút nyomvonalán). Ha ez megvalósulna, az lenne a kegyelemdöfés az egységes megjelenésű, de mára eléggé leromlott presztízsű városrésznek.
Szerencsére azonban a Minap.hu egyik cikkében felcsillan egy kis reménysugár (de viharfelhők is gyülekeznek, csak hogy folytassam a modoroskodást).
Eszerint a városvezetés a vasgyári iparvágányt be szeretné vonni a város tömegközlekedésbe (amit én teljes mértékben támogatok), és a perecesi kisvasút nyomvonalán összekötni a villamossal. Tehát újra kötött pályás közlekedés lenne ott, még az is lehet, hogy valahogy úgy, ahogy azt Perlaki Attila pár éve felvetette:

http://kvtlinux.lib.uni-miskolc.hu/ali/veevk/cikkek/kozfej2004re.html#vasgy
Rosszabb hír, hogy a létesítendő biomassza-erőmű forgalmát is errefelé akarják vezetni. Ahogy a cikk fogalmaz: 
„A bioerőmű megvalósítása során az Andrássy út tehermentesítése érdekében szükségessé válik egy új közúti híd megépítése, amellyel a teherforgalom a Muhi utcán át a Vasgyár városrész irányába vezethető.”
Nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, tartok tőle, hogy a Muhi utca – Gózon Lajos utca – Vasgyári út útvonalat. Ennek én nem örülnék, de az is igaz, hogy nem tudom, mi lehetne a megoldás, hiszen nem vagyok szakember.


Szintén ebből a cikkből derül ki az is, hogy a kolónia északi része – az ún. „száz ház”, ami manapság számozott utcák néven szerepel a többnyire negatív híradásokban –, valószínűleg bontásra van ítélve: a Kiss Ernő utca arrafelé lesz meghosszabbítva, és egy új hídon át valahol ott fog bekötni az Andrássy utcába. Ezt az áldozatot viszont elfogadhatónak tartom, a száz ház eleve nem volt olyan minőségű, mint a kolónia többi része, ráadásul mára az romlott le a legjobban. Csak azt sajnálom, hogy itt is odaadjuk a Szinva partját az átmenőforgalomnak.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 12., kedd

Új térkő a Kósnál

A Kós Károly Építőipari Szakközépiskola épületei nem túl szemrevalóak. Sok mindennel lehetne azonban optikailag kompenzálni az arra járót vagy a betérőt. Például virágládákkal. Vagy szép térkővel.
Nem pont ilyenre gondoltam.



Pedig ez készült el. A Balaton fantázianevű térkő az egyik legolcsóbb típus, 20 évvel ezelőtt talán még menőnek számított. És ami a színes szegélyt, valamint a három, sarkára állított négyzetet illeti: nem túl fantáziadús. Egy jó építész ebből kicsit többet is ki tudott volna hozni. Ha már itt a jövő építészetében részt venni kívánó embereket képeznek...

Frissítés:

Kénytelenek vagyunk ennél a posztnál megszüntetni a hozzászólás lehetőségét, ugyanis valaki, akinek szerepe volt a térkő elkészítésében, névtelenül, félelmetesen primitív módon, minősíthetetlen trágárságok, sőt, fenyegetések keretében adta tudtunkra azt, hogy nem bírja a kritikát (ami ráadásul nem is neki szólt).

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 8., péntek

Zöld út a kerékpárosoknak?

Már hőzöngtünk egyszer a „Tiszai pályaudvar – Lillafüred közötti kerékpárforgalmi nyomvonal” kapcsán. A tervek alapján úgy tűnt, hogy a gyakorlatban használhatatlan lesz ez a komoly pályázati pénzekből megvalósuló beruházás. Azóta már nemcsak tervek vannak, hanem elég előrehaladottak a munkálatok, így meg is néztük élőben, hogy fog kinézni a „nyomvonal” a Városház tér és a Tiszai pályaudvar között.
Vigyázat, hosszú bejegyzés lesz, mert sok fotó készült.
Elöljáróban leszögezem, hogy évtizedes városi kerékpáros tapasztalatom alapján azt a kerékpárutat tartom használhatónak, ami el van választva az autósoktól és a gyalogosoktól is; nincsenek benne zökkenők (tehát a döntött szegélyek normálisan ki vannak alakítva), és egyértelmű a nyomvonala.

Tehát, induljunk el a Városház tér északi oldalától.


A „kerékpárút-építés” legolcsóbb módja: kiteszünk egy táblát, hogy gyalogos-biciklis zóna. Szuper.
Továbbhaladva a burkolaton lévő sárga bicikli jelzi, hogy merre kell mennünk, kár, hogy néhány méter múlva virágdézsákba ütközünk:


Nem egészen száz méter múlva következik az újabb akadály: a villamossín, és előtte egy talpára állított piros háromszög a burkolatban:


Mi lehet ez? Fordítva lerakott „elsőbbségadás kötelező” jelzés? Valószínűbb, hogy a villamosra figyelmeztető tábla akar lenni, csak villamost nehéz díszburkolatból kirakni, inkább hagyjuk üresen.

A villamossíneken átkelve ez fogad:


Merre tovább? Kizárásos alapon induljunk jobbra előre.

Hurrá, jó felé mentünk, itt a kis zöld biciklitábla, hogy balra kell kanyarodni:


Legyünk igazságosak, még nincs kész az építés, ha jobban megnézzük, látszik, hogy hol lesz a felfestés:


Nem sokkal később a nyomvonal belevezet egy parkolóba, az autók közé:


Majd ismét a gyalogosok között lavírozhatunk, de legalább tudjuk, hogy jobbra kell fordulnunk:



Hogy aztán átkeljünk a belvárost átszelő 2x2 sávos úton:


Majd rögtön az egyik forgalmas leágazásán:


A szegélyt sajnos egyik helyen sem sikerült normálisan megcsinálni:



Sebaj, ne siránkozzunk, hiszen itt az első bicikliút-tábla!


Kár, hogy itt sincs elválasztva az út se a gyalogoktól, se az autósoktól.


Nem sokkal később megint autóutat keresztezünk (kétszer is), de sajnos nem derül ki (egyszer sem), kinek van elsőbbsége:



Hoppá! Csak az imént jöttünk át a 2x2-sávos úton, biztos, hogy megint át kell mennünk? Biztos:


A szegélykialakítás itt se sikerült:


A következő szakasz hivatalosan még nem bicikliút (nincs kint a tábla), de a burkolatból és a csatlakozó „bicikliutakból” látszik, hogy az lesz. Ez amúgy az eddigi első szakasz (illetve ennek egy kis része), ahol saját, az autósoktól és a gyalogosoktól is elválasztott nyomvonalon haladhatunk, igaz, zökkenők itt is vannak, és a parkoló autók is hajlamosak bedugni az orrukat.




Saját, elkülönített bicikliút! 


Ennek a szakasznak a vége egy orbitális tervezési hiba: a nyomvonal vendéglátóipari egységek és kerthelyiségeik között halad. Ha ez így marad, és hivatalosan is bicikliút lesz, sok figyelmetlenül kilépő pincér fogja elejteni a tálcáját, mert biciklissel ütközik...


Na és most merre?

Megvan! Ott a biciklijel az egyirányú utca tábla alatt:


Szóval itt ez lenne a bicikliút, a másik irányból az autóforgalommal szemben:


Ha veszélyesnek tartanánk, akkor örülhetünk, mert nemsokára felmegy a járdára (végre egy normálisan kialakított szegéllyel), ahol kicsit később még keresztezi is a gyalogosforgalmat, majd egy újabb 2x2 sávos utat:




A szegélyek persze itt se a legjobbak, de azért elfogadhatóak:



Az úton átkelve újra a járdán vagyunk, de kb. 5 méter múlva újra lemegyünk az autók közé:




Hogy aztán egy döccenős szegélyen újra felmenjünk a járdára, és a lakótelepi gyalogosútvonalon közlekedjünk (a sárga festék is olcsó módja a bicikliút-építésnek):





Kellemes meglepetés! Dedikált bicikliút, és még tábla is jelzi! Utunk során az első ilyen:


Nem csoda, hogy a gyalogosok is szeretik:



Végre egy mintaszerű kereszteződés: a bicikliút szintben megy, az autóút kiemelkedik, és az autóknak elsőbbségadás kötelező táblájuk is van:


Kár, hogy újra a járdára jutunk, majd rögtön egy újabb soksávos utat keresztezünk, nem túl jó szegélyekkel:



Éééés újabb elválasztott bicikliút! Sajnos a gyalogosok ezt is imádják, és hamar véget is ér:



A nyíl szerint jobbra fordulunk, döccenünk, majd következik egy tábla, ami szerint újra jobbra kéne fordulni:



Bevallom, itt csaltam egy kicsit, nem mentem el jobbra, mert tudtam, hogy arra nincs semmi. Egyenesen kell továbbmenni, ahol ez fogad:


Bármilyen hihetetlen, a felfestésekből úgy tűnik, hogy itt ez a bicikliút:




Ami megint a nagy semmiben ér véget:


Még szerencse, hogy tudtam, hogy egyenesen kell továbbmenni, különben biztos nem merek ide betekerni:



Bocsánat az elmosódott kép miatt, menet közben készült, nem akartam megállni. A balra látszó kiscsávók amúgy le is locsoltak.
Na és most merre? Balra látszik a bicikliút-tábla a vasút túloldalán, de átkelő nincs, kerítés van:


Aha! Kövessük a kollégákat a föld alá:



Valójában amúgy tudtam, hogy erre kell menni, de csak azért, mert ismerem a környéket. Ezt a kis aluljárót valóban rendesen megcsinálták, korábban nem volt rendes burkolata, és tele volt szeméttel-szarral-húggyal. Most még büdös sem volt, kíváncsi vagyok, meddig marad ez így.

Az aluljáró után végre igazi örömbiciklizés következik a Szinvaparton: se gyalogosok, se autósok, hanem csak a széles aszfalt:




Kár, hogy ez is a semmibe vezet:


Induljunk el a járdán jobbra, arra van a Tiszai. Hamarosan jön egy zebra, amin inkább nem mentem át, mert nem akartam a biciklimet levinni az aluljáróba (amúgy ennek a csomópontnak a gyalogos közlekedése is jó szar):



Frissítés:
Ahogy hozzászólóink is jelezték, azóta készültek új felfestések, pl. a villamosnál a piros háromszög is értelmezhetővé vált, és már az is egyértelmű a legtöbb helyen, hogy merre kell menni.

Kapcsolódó bejegyzések: