Nagy kedvenceim a selyemréti szocreál társasházak. (Vigyázat, a szocreál nem az, amit a köznyelv gyakran tévesen annak hív.) Egyesek díszesebbek, mások kevésbé, de mindegyikről elmondható, hogy szépek, arányosak.
Az utóbbi időben egyre több ház homlokzatán jelent meg a figyelmeztetés, hogy pereg a vakolat, és életveszélyes alatta sétálni (megjegyzem, kétségeim vannak afelől, hogy ez a megoldás így jogszerű...). Újabban viszont elkezdődtek a felújítások, szigeteléssel összekapcsolódva. Kíváncsian vártuk, mi lesz a sorsa így a párkányoknak, ablakkereteknek, különféle tagozatoknak.
Az első ház esetében azt a megoldást alkalmazták, hogy az ablakkereteket a szigetelt ház új homlokzati síkjáról behúzva tartották meg, és mivel színben a faltól eltérőek, így végül is továbbra is látszanak, az eredmény szép lett.
Második esetben, egyszerűbb tagozatokról lévén szó ezeket legyártották, a régire ragasztva továbbra is kiugranak a falsíkból. Ez a megoldás is ígéretes, jóllehet a felújítás még nincs kész. Kíváncsian várjuk a végeredményt is.
Sokszor lamentáltam már azon, hogy energiatakarékos megoldásokat alkalmazva eltüntetik a régi házak homlokzatáról a díszítőelemeket. Félreértés ne essék: nem a szigetelés ellen szólok. De meg kell találni azokat a módszereket, amivel az épített örökségünk értékei is megmaradnak. A Selyemréten ez most egész jól sikerült.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nagyon-nagyon tetszik a blogotok! Én a Baross Gáboron laktak 19 évig. Imádtam ott felnőni, hiába volt ott a Szondi telep...
VálaszTörlésEsetleg nincsenek új képek, hogy azóta hogy néz ki a második épület?
Köszi!
Köszi Panni! :-)
VálaszTörlésAugusztus végéig külföldön vagyunk, addig sajna nincs új kép, de utána mindenképp. Én is kíváncsi vagyok, hogy mi történt, mióta eljöttünk. :-)