2012. augusztus 31., péntek

Linkajánló: a pályázati rendszer belülről

A blog régi olvasói már találkozhattak Bardóczi Sándor nevével: ő ismertette meg velünk a közösségi tervezést, és a városmegújításról szóló ötleteket is tőle hallottuk.
Nemrég jelent meg egy nagyon érdekes cikke az Építészfórumon, ami a településfejlesztési pályázati rendszer anomáliáit és káros hatásait taglalja. Én építészként sajnos ebben élek, viszont azt gondolom, hogy mindenkinek érdemes megtudnia, hogy hogyan is működnek a dolgok. Bardóczi Sándor nagyon élvezetes stílusban ír, így a kellemetlen téma ellenére egyáltalán nem nehéz olvasmány a cikke:


Néhány idézet:

Földhivatali alaptérkép? Geodézia? Homlokzati rajz? Tervelőzmények? Tervezési program? Tulajdonosi hozzájárulás? Rendezési terv? - érkeznek a keresztkérdések a tervezőtől a sürgős megkeresésére. Az nincs – hangzik a picit szemöldökráncoló, de nagyvonalú kincstári optimizmussal felvértezett laikus válasza, akinek a szemszögéből a terv csak egy apró, leküzdhető akadály, formaság, egy betétlap a hatvanszor vastagabb, pénzügyi mérlegeket és nyilatkozatokat tartalmazó papír-rengetegben.
...
A teljes pályázati-megvalósítási szakaszt figyelembe véve az engedélyezési szintig eljuttatott tervezés ideális esetben is maximum két egységet (a teljes folyamat kb 10%-át) teszi ki!
...
Ismét csörög a telefon. A vonal végén egy „projektgazda” ül, aki jobb esetben látott már építkezést közelről, rosszabb esetben ő „csak a felelős”. Kiderül, hogy holnap lejár a közbeszerzési eljárásban a kérdésre adott válaszok ideje, érkezett 156 darab kérdés és ebből két hét alatt kiderítették, hogy 62-őt csak a tervező tud megválaszolni. (Valahogy a tervezőt a közbeszerzési kiírás megszületéséről, netán az abban szereplő adatokról elfeledték tájékoztatni.) Ugye a tervező lesz szíves mindent azonnal félredobni és holnap 10-ig megválaszolni a felmerülő kérdéseket?
...
A közbeszerzési eljárás hazai viszonyok között semmi egyéb, mint árverseny. Licit, minőségi szabályozók nélkül, ahol egy kalap alá tartozik egy késztermék (mondjuk egy WC papír guriga) beszerzése és annak a szellemi terméknek a kivitelezése, amely 20-30-50 évig lesz meghatározója a településképnek, fokmérője az épített környezet minőségének.

Hát ezért (is) néznek ki úgy a településeink, ahogy kinéznek. És a cikk még nem is tért ki a pályázatíró „szakemberek” gyakori szereptévesztésére, amikoris azt képzelik, hogy övéké a legfontosabb feladat, és mindenki, beleértve a tervezőt is, úgy kell hogy ugráljon, ahogy ők fütyülnek.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 30., csütörtök

Instagram Miskolc

A nyár eleji PicPlz képmegosztó oldal bezárása után kíváncsi voltam, hogy az Instagramon milyen miskolci képeket találok. Próbáltam megkeresni a PicPlz-en már megismert felhasználókat, illetve más olyanokat, ahol gyakori a miskolci téma.

A képekhez az Instagramos felhasználóneveket, és ahol volt, a címeket raktam képaláírásként.

Selion: Gömöri pályaudvar

Selion: Gömöri pályaudvar

Psztrnk: Corner Stage Cafe

Psztrnk: Sétáló utca

Psztrnk
Neuromancer: csiga, templommal

Neuromancer: néhai vasúti rakodó maradványa a Mexikóvölgyben

Neuromancer: ipar
Borsodnet: Miskolci Egyetem, Fűtőmű

Borsodnet: Diósgyőri vár

És a végére egy saját kép, mert én is elkezdtem játszadozni az Instagrammal:

Szinva parti kutyafuttató

Akit további képek érdekelnek, itt keresgéljen: http://web.stagram.com/search/miskolc/


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 29., szerda

Vidám lépcsősor

Ez a színes lépcsősor megihletett: szerintem jól mutatna néhány helyen Miskolcon is.


Például az avasi templom és temető mellett elhaladó lépcsősoron, a Herman Ottó Múzeum és a kálvária mellett vezető lépcsősoron. Igaz, ezek önmagukban is szépek, és gyakoriak rajtuk a pihenők, vagyis talán nem eléggé sűrűek a lépcsőfokok egy ilyen látványhoz. 
Van viszont a Papszer utcán egy, a kőfalon felvezető lépcsősor, ami hálás lenne egy ilyen díszítésért. 

Fotó: www.norc.hu

Miskolcon ma több iskolában folyik művészeti képzés. 
Milyen jó is lenne, ha a város pályázat keretében választaná ki a legtetszetősebb díszítési ötletet, és biztos vagyok benne, hogy a nyertes iskola diákjai örömmel dekorálnák a sivár lépcsőt, ha az alapanyagot a rendelkezésükre bocsátanák.
Talán majd egy szép napon...

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 28., kedd

Az avasi pincesor jövője

Hétvégén Egerben jártunk, és sok év után ismét látogatást tettünk a Szépasszony-völgyben. Amit ott láttunk, az megdöbbentett bennünket. Sosem gondoltuk, hogy a Szépasszony-völgy az igényes borturisták búcsújáró helye, de szerettük a hangulatát. Arra viszont nem számítottunk, hogy ma már a kis családi pincék sora egy rosszabb falusi búcsú hangulatát idézi fel. A pincék többsége fel lett újítva, persze általában építészeti igényesség nélkül. Az egyik kerthelyiségben diszkózene, a másikban cigányzenészek szórakoztatják a közönséget, máshol az italozók maguk kezdenek nótázásba. Így hát hatalmas a hangzavar, a turistabuszok, taxik folyamatosan szállítják az újabb résztvevőket, a taxiknak külön drosztjuk van a völgyben. A szépséges barokk belvárosból gumikerekű kisvonat szállítja az italozni vágyókat a völgybe: a felújított barokk épületek közt furcsa látványt nyújt a tóparti fürdőturizmus hangulatát idéző jármű.





Mi is betértünk egy jobbnak mondott vendéglátóegységbe. Az asztalterítő vörösbortól volt foltos, az előző vendégek piszkos poharait senki se vitte el, két cigányzenész leste, hogy kinek az asztalához menjenek oda, kinél számíthatnak érdeklődésre és persze pénzre. A pincék és az előttük kialakított „kerthelyiségek” szorosan egymás mellett állnak, ezért jobbról magyar asszonykórus nótázása, balról közvetlenül mellettünk lengyel turisták danolászása, az asztalunk mögött pedig a cigányzenészek és egy nótás asztaltársaság nehezítette a beszélgetést. Kétféle vörösbort rendeltünk, amit az öntudatos kiszolgálólány ékes nyelven dicsért („keserű mandula”, „csokoládé aromája”). Megdöbbentő módon – és mindannyiunk egybehangzó véleménye szerint – a két bor ugyanaz volt. Nem hasonló, ugyanaz.
A pincesorok közti fás-füves placcon szalonnasütő-helyek vannak kiépítve. Ott lézengtek azok a társaságok, akik a pincékhez valamiért nem akartak leülni, pl. mert a kannából lerészegedés olcsóbb és hatékonyabb megoldását választották.
Egy-egy deci bor után inkább a belvárosban folytattuk az estét.
De mi köze mindennek Miskolchoz?
A Szépasszony-völgy „újjáéledését” láthatóan sikertörténetként kommunikálják. Miskolcon évek óta sok szó esik az avasi pincesor jövőjéről. De mi vár vajon az egykor szebb napokat látott városrészre? Lenne-e itt helye, lehetősége, jövője az igényes turizmusnak, vagy kialakulna az Avason a második Szépasszony-völgy? Mert ezt legkevésbé sem kívánom a belvárosnak...
Ti mit gondoltok minderről?
(A bejegyzésben használt képek a Szépasszony-völgy honlapjáról származnak.)

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 27., hétfő

Gyorsabb vonatközlekedés Miskolcról Budapestre... majd

A CivilEra oldalán olvastam azt az MTI hírt, hogy egy 2013-ban induló beruházásnak köszönhetően az eddigi 120 km/h-s sebességhez képest a vonatok óránként 160 kilométeres sebességgel haladhatnak majd a Miskolc–Hatvan közötti szakaszon.
Jómagam heti rendszerességgel utazom a Miskolc–Budapest viszonylaton amit a nemrég kitüntetett Serfőző Simon is versbe foglalt. Szükség is lenne a gyorsulásra, mert az IC-nek – ami valaha 1 óra 50 perc alatt tette meg a távot – most menetrend szerint egy 2 óra 2 percre van szüksége. A közleményben további érdekességeket is megemlítenek: 
„a vasúti pálya fejlesztésére vonatkozó környezeti hatástanulmány szeptember 17-ig megtekinthető az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségen, valamint a miskolci polgármesteri hivatal építési és környezetvédelmi hatósági osztályán.”
Ez viszont már elkeserít. Egy ekkora beruházásnál miért jelent problémát egy úgyis elektronikusan elkészült anyagot publikálni a neten? Ki tudna vele visszaélni? Ez a bemehetek a Hivatalba és ott megtekinthetem nagyon emlékeztet a Zoli egyik bejegyzésében idézett jelenetre:
„- De hiszen a tervek ki voltak állítva.
- Ki voltak állítva? Éppenséggel a pincébe kellett lemennem, hogy megtaláljam őket.
- Ott van a kiállítási részleg.
- Zseblámpával.
- Talán leszakadt a villanyvezeték.
- Meg a lépcső.
- Nézze, végül is megtalálta a feljegyzést, nem?
- Ó, hogyne - felelte Arthur -, megtaláltam. Egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!”
A fenti részlet a Galaxis útikalauz stopposoknak című műből származik és a hasonlóság csak a véletlen műve lehet.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 24., péntek

Minorita templom

Ahogy az a blogról is kiderült már, megújul a Minorita templom homlokzata. A tervezőtől, Szunyogh Lászlótól megtudtuk, hogy komplett felújítás lesz, az újravakolás mellett a pilaszterfejek, a kőszobrok és a bádogozás is megújul, és két angyalszobrot újra is öntöttek. Elvileg a napokban lesz kész a felújítás. 



Maga az épület Miskolc egyik legjelentősebb műemléke, a kevés középkori épület után a város legrégibb épületei közé tartozik. Miskolc egykori gótikus plébániatemplomának a helyén épült 1735 és 1743 között, Giovanni Baptista Carlone tervei alapján, tehát autentikus itáliai barokkról beszélünk. 





Magyarország első olyan temploma, aminek belső terét három függőkupola fedi (ez később típussá vált). Ahogy a gótikus katedrális archetípusa St. Denis apátsági templomának Suger apát-féle átépítése, úgy a barokk templom archetípusa a római Il Gesù. A minorita templom belső tere is ennek a mintáját követi a széles főhajóval és a hozzá csatlakozó oldalkápolnákkal és oltárokkal. Érdekesség, hogy az előtérből egy lourdes-i kápolna (azaz barlangot mintázó kápolna) áll.




Mivel középkori templomaink belseje az évszázadok során átalakult, a minorita templombelső az egyik legrégibb enteriőr a városban. Rangját külön emeli, hogy itt nyugszik Kelemen Didák, aki saját bejegyzést érdemel.


2012. augusztus 23., csütörtök

2. Borpályázat: Bereczki Zoltán másik pályaműve

(Talán már el is felejtettétek, hogy volt egy Borpályázatunk a pálos kocsmáról. Én valójában két pályaművet adtam le, de a másodikat, amit csak úgy mellékesen csináltam, nem akartam addig közzétenni, amíg az összes pályaművet nem mutatjuk be. Két kolléga ugyanis még mindig nem küldte be a sajátját. Ma úgy döntöttem, nem várok rájuk tovább. Z.)

Tervem egy szürreális metamorfózis, amit a hely ihletett.
Elképzeltem, hogy milyen lehetne, ha egy neogótikában jártas, XIX. századi építész tervezne egy reprezentatív emeletes fogadót, a földszinten étteremmel-kocsmával, az emeleten szobákkal.
Mintának XV. századi írott forrásokat használtam, illetve konkrét épületként a braunschweigi Altstadtrathaust és a kassai Szent Erzsébet-templomot.
Tisztában vagyok vele, hogy ennek így a pálosok középkori építészetéhez semmi köze sincs, de az ilyesmi nem zavarta a XIX. század építészeit, így nem zavart engem sem. Csak ki szerettem volna próbálni, hogy milyen lehet stílben tervezni, azután már maguktól jöttek a dolgok.






Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 22., szerda

Ötlet: mohafelirat

Az extrém kertészet kedvelői számára új, látványos megoldást találtunk a neten.
Játsszunk el a gondolattal: hova lehetne ilyet készíteni Miskolcon, és mi lehetne a felirat?




A kép rosszul olvasható, ezért átírjuk magyarul is:
1. Végy 3 maréknyi mohát és 3 pohár (kb. 700 ml) langyos vizet. Morzsold össze a mohát, és öntsd rá a vizet.
2. Végy 2 evőkanál víztartó zselét, és add hozzá az eddigiekhez.
3. Önts hozzá fél pohár (kb. 120 ml) írót.
4. Turmixold össze az egészet turmixgépben, míg zselés állagú nem lesz. (3–5 perc)
5. Öntsd át egy vödörbe.
6. Fess vele fa- vagy durva beton felületre.
7. Hetente alaposan nedvesítsd meg.
8. Figyeld, hogyan növekszik a műved.

További hasznos tanácsok itt olvashatók: Hogyan kell zöld graffitit csinálni mohából?
Két fontos tudnivalóra mi is emlékeztetnénk az olvasókat: 1. Közterületen mohával graffitizni ugyanúgy tilos, mint festékszóróval. Tehát semmiképpen sem akarunk bárkit is a szabályok megsértésére buzdítani. 2. A mohák között számos védett faj van. Hogy véletlenül se szedj le ilyet, vásárolj mohát kertészetben vagy virágkötőtől.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 21., kedd

Gratulálunk Serfőző Simonnak!

Serfőző Simon, József Attila-díjas miskolci költő, író, műfordító tegnap, az augusztus 20-i ünnepségek keretében a Magyar Érdemrend Középkeresztjét vette át. Gratulálunk!

Serfőző Simon
Mi után futok?

Miskolctól Budapestig,
onnan vissza, a hetente-
úton száguld velem
a nekilódult sebességű
robaj. Innen oda, onnan
vissza. Éjszakára
csattognak a kerekek haza.
Virraszt minden utcalámpa,
a konyhaablak itthon.
Fél-ország porát rázom ki
ruhámból. Fél-ország jövő-
menő vonatára mi juttatott?
Mi után futok? Mi után
fut, mindig visszafelé,
a vasútpart, madárröptetős
árok? Mi után a földecske
vetés is fölfelé a dombon?
Amit utolér vajon? Utolérem,
amit elveszítettem: az
ifjúságom? Elpergő zúzalék
éveim, s vágyaim, mint
páros lábnyomaim, hagyogatom
magam mögött az úton.
Innen oda, onnan vissza.
Pályaudvarok, távolságok közt
száll el a vasszáguldások
zaja, akárcsak vadlibacsapat
álmom, s napjaim sora.
Lemondásaim: fáradtságom
kipihenni befordulok a falnak.
Fákat, ágakat álmosít a kinti
szél, engem is elaltat.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 17., péntek

Linkajánló: a Népkert

A Népkerttel érintőlegesen többször foglalkoztunk már, és tervbe is volt véve egy hosszabb lélegzetű írás róla. Észrevettem azonban, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal honlapján nagyon alapos írás van a parkról, tulajdonképpen egy teljes kutatási dokumentáció. Ezt szeretnénk ma a figyelmetekbe ajánlani (a kép is innen származik):




Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 16., csütörtök

Apostoli exarchátus

A trianoni döntés után Magyarországon húsz eperjesi és egy munkácsi egyházmegyéhez tartozó görög katolikus egyházközség maradt. 1924 nyarán az Apostoli Szentszék ezen parókiák számára hozta létre az Apostoli Adminisztratúrát. A Hajdúdorogi Egyházmegyéből átsorolt miskolci parókia lett a központ, és a Búza téri templom székesegyházi rangra emelkedett.
1946-tól viszont a hajdúdorogi püspökök vezették kormányzóként az exarchátust egészen 2011. március 5-ig, amikor a Szentszék Orosz Atanázt püspök exarchává nevezte ki. Ezzel lényegében életképes egyházkormányzati egységként folytathatja az exarchátus a működését.
A kibővített exarchátus élére tehát püspök került, Miskolc pedig püspöki székhely lett, ami a város életében is nagy jelentőségű. Dr. Orosz Atanáz azóta elfoglalta a rezidenciáját is: a Szeles és a Huszár utca sarkán lévő püspöki székhelyet Erdő Péter bíboros, prímás 2012. április 14-én szentelte fel. Az épületet 13 évvel ezelőtt vásárolta meg az egyház a honvédségtől, azóta inkább csak kisebb állagmegóvási munkákat végeztek rajta. Most viszont sor került egy teljes körű felújításra és átalakításra: emelet-ráépítésre is.


 

A ráépítés szerintünk azonban kissé felemásra sikerült: nem mer modern lenni, de azért megpróbál friss és egyedi lenni (tehát nem a meglévő épület stílusát, kialakítását követi). A félköríves ablakok, a könyökfák mind-mind olyan megoldások, amik az eredeti épülethez nem illenek, viszont valamiféle hagyományos hangulatot szeretnének sugallni, véleményünk szerint nem sok sikerrel. A ráépítés, de különösen a timpanon fölötti, kissé túlméretezett rész a félköríves záródással és az aránytalan körablakokkal olyan, mintha agyon akarná nyomni az egyébként jó arányú régi épületet.



A bejárat feletti homlokzat ikonját Seres Tamás képzőművész készítette. Nyilvánvaló művészi értékei mellett nem érezzük a homlokzat szerves elemének, tovább növeli az épület nem éppen meggyőző eklekticizmusát.



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 15., szerda

Miskolci tornyok

A miskolci kapukról, majd a miskolci ablakokról készült összeállítás után itt a legújabb, most tornyokról:



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 14., kedd

London Miskolcon

Ha egy történeti városban van egy régi harangtorony, akkor annak valószínű van egyedi harangjátéka, ami általában a város egyik jelképe. Így van ez pl. Salzburgban, Essenben, Münchenben vagy éppen Londonban.
Miskolcon is van régi (reneszánsz) harangtorony, aminek van egyedi harangjátéka is, ami valóban a város egyik jelképe. Ezért érthetetlen, hogy a belváros egyik találkozópontján, a Villanyrendőrnél az óra miért az – avasi harangtoronynál amúgy sokkal újabb – Big Ben harangjátékát játssza.


Én azt gondolom, hogy ebben az órában biztos, hogy nem harangok adják ki a hangot, hanem valamiféle elektronika, ezért talán nem lenne nehéz átprogramozni.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 13., hétfő

Teleszart város

Szombat reggeli élményeimet fogom most leírni. Illusztráció most kivételesen nem lesz a bejegyzéshez, majd kiderül, miért. 
Szóval, elvittük a kutyákat sétálni a Jubileumi parkba. A gyep közepén (nem szélen, vagy valamelyik bokor alatt) egy méretes szar fogadott minket. Nem kutya hagyta ott. Kicsit arrébb, a padok mellett egy kevéssé jól szituált pár nőtagja egy nejlonzacskónyi szemetet öntött ki éppen a földre. Őt egyébként már máskor is láttuk, amint teli fekete nejlonzsákokat rejt el egy aknafedél alá. Nem ő az egyetlen amúgy, aki a csomagmegőrzésnek ezt a sajátos módját választja.
Elegünk lett a „sétából”, elindultunk haza. A park mellett, egy társasház ablaka alatt egy vénasszony éppen letolta a gatyáját (vagy ami rajta volt), és leguggolt. Az sem zavarta, hogy rákiabálunk. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy a szemetelő asszony jön utánunk. Szerencsére nem minket követett, hanem csak egy szimpatikus bokrot keresett, amit egy társasházak közötti kisebb játszótéren talált meg. Ezután gondolom kitalálják az olvasók, hogy mi következett.
Én elhiszem, hogy nagyon fontos villogó zöld jelzésnél az úttestre lépő gyalogosokat és a zebrán áttekerő bicikliseket vegzálni, de legalább olyan fontos lenne odafigyelni arra, hogy a környék egyetlen parkját, ahol egyben a környék egyetlen rendes játszótere van, ne szaróhelynek és kétes csomagjaik megőrzőjének használják egyesek. Én általában naponta kétszer tíz percet töltök ott, mégis sok ilyen helyzetet láttam már. Ha egy rendőr, városőr, polgárőr vagy akárki legalább annyiszor körülnézne ott, talán nem éreznék ilyen otthonosan magukat ezek az elemek, akik lassan elveszik tőlünk a városunkat.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 11., szombat

Nyári szünet

A jövő héten a szerkesztőség minden tagja valamelyik jugoszláv utódállamban lesz, így előre időzített bejegyzések fognak megjelenni. Kérünk benneteket, hogy ne essetek egymásnak a hozzászólásokban, ahogy eddig se tettétek. :-)

2012. augusztus 10., péntek

„Klinker”

Tegnapi hír a Minap.hu-n, hogy már szigetelik a Science Múzeumot (a kép is innen származik).

Kép forrása: http://minap.hu/news.php?extend.56811.4
A cikkből megtudhatjuk, hogy „marad a téglaborítás, így továbbra is a megszokott, »patinás« homlokzata az egykori egyetemi fűtőmű épületének”, illetve hogy „a meglévő falazatra kerül a fehér nikecel, amire úgynevezett klinker burkolat kerül, mely hatásában megegyező lesz a régi külsővel”.
Mi ezzel a gond? Az, hogy itt minden bizonnyal az ún. klinkerlapról van szó, ami egyáltalán nem tégla, hanem egyfajta vékony, csempeszerű téglapótlék. Előnye, hogy könnyebb vele bánni, kisebb helyet foglal és lényegesen olcsóbb, mint az igazi tégla, ezért sajnos manapság széleskörűen használják. Megjelenésében („hatásában”) viszont egyáltalán nem olyan, mint a tégla, még egy laikus is messziről látja, hogy ez bizony nem az. Még rosszabb a dolog, ha „patinás” hatást szeretnének elérni, és ezért ún. „antikolt” klinkerlapot tesznek fel, mert az még művibb hatást kelt. Ez szerintem Miskolc egyik építészettörténetileg legjelentősebb épületén nem megengedhető.
A klinker egyébként nem azonos a klinkerlappal. A klinker a téglánál kisebb porozitású, ezért nehezebb és jobb fagyállóságú égetett kerámiaféle, amiből régen burkolótéglát csináltak, ma meg úgy tűnik, hogy klinkerlapot.
Érdekesség, hogy amikor az Amerikai Egyesült Államokban, Boulderben jártam, megfigyeltem, hogy  Magyarországgal ellentétben ott az új épületeket is rendes téglával burkolják. Egy helyi építésztől megtudtam, hogy ez nem valamiféle fejlett esztétikai érzék eredménye: egyszerűen ez olcsóbb, mint a vékony, mert az utóbbit ott úgy készítik, hogy a hagyományos téglát vágják szét.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 9., csütörtök

Modern házak a főutcán

A budai várban a második világháború után épült foghíjbeépítések jó részét az építészek a szakma csúcsaként tartják számon, mivel úgy modernek, hogy közben illeszkednek is a történelmi környezetbe.
Ezeknek az épületeknek talán a legszebb példája a Tóth Árpád sétányon van, Jánossy György tervezte még a hatvanas évek elején:

Kép forrása: Wikipédia
Kicsit újabb példa 2000-ből a Reimholz Péter és Csomay Zsófia által tervezett apartmanház:

Kép forrása: Wikipédia
Ha megkérdeznénk egy miskolcit, hogy vannak-e modern házak a Széchenyi utcán a Szentpáli utcától felfelé, akkor valószínűleg csak a Pátria-tömböt tudná megnevezni. Pedig többen vannak. Ezek az épületek is szépen illeszkednek a történelmi környezetbe, ezért „láthatatlanok”, és ilyen helyen a környezetbe illeszkedés historizálástól mentes módja a legfontosabb építészeti kvalitás, amit egy épület elmondhat magáról.
Íme néhány fotó, a Villanyrendőr és a Városház tér között készültek, a főutca északi oldalán:




Bővebben majd akkor írunk róluk, ha folytatódik a Google Earth-projekt.

És akkor a végére a már említett elrettentő ellenpélda:



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 8., szerda

Fotóblog: kánikula

Azaz kutya meleg :-). Reméljük egy időre vége van. (A kép vasárnap készült az Erzsébet téren.)


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 7., kedd

Minorita felújítás élőben

Zoli állványzatos bejegyzéséről jutott eszembe, hogy a minorita templom homlokzatán van egy webkamera, ami jó minőségű folyamatos videó képet mutat a Hősök teréről. Rövid keresés után rá is akadtam az oldalra: hosoktere.borsodweb.hu, aminek a képét most itt is láthatjátok:





Igen, jól látjátok, a kamera fent maradt a homlokzaton és a takaró hálótól nem látni a teret. Látni viszont az állványzatot, és akinek szerencséje van még a felújítás végző munkásokat is láthatja (személyiségi jogok miatt csak a lábukat mutatjuk :-)). Remélem, hogy a felújítás során sértetlenül helyén marad a kamera is.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 6., hétfő

Fussunk együtt éjszaka!

Több posztunk is szólt már eddig a futásról, annak a véleményünknek is hangot adtunk, hogy milyen jó lenne egy belvárosi futóverseny Miskolcon is. Ilyen ugyanis nincs, és tudtunkkal nem is terveznek a közeljövőben. Mi viszonylag sokat futunk a városban, amiben – a légszennyezéstől eltekintve – csak a sok lámpa a zavaró, a pirosnál történő megállás sokszor megakasztja a tempót. De este, amikor a legtöbb közlekedési lámpát kikapcsolják, már ez a probléma is csökken.
Mivel többen hozzászóltatok a miskolci futóhelyszíneket firtató posztunkhoz, úgy hisszük, vannak köztetek futni szerető olvasók. Ezért most egy közös futásra invitálunk benneteket. A budapesti és pécsi éjszakai futás mintájára Miskolcon is közös éjszakai futást szeretnénk szervezni!
Miről is lenne szó:
Meghatározott napon egy késő esti időpontban találkoznánk a város valamely – tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető – pontján, majd az előre megbeszélt útvonalat együtt futnánk le. Nem verseny lenne, hanem közös futás, ahol egy közepes tempót lőnénk be, de persze mindenki úgy fut, ahogy szeretne. A cél: a futóversenyeken megtapasztalható közös futás élménye, az éjszakai város futva történő felfedezése, a futás népszerűsítése.
Mit gondoltok? Volna kedvetek csatlakozni?
Kedvcsinálónak olvassatok a budapesti és a pécsi éjszakai futásról!
És várjuk a hozzászólásotokat, üzeneteiteket: legyen, ne legyen, mikor legyen, hol legyen stb.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 3., péntek

A minorita templom állványzatán

Ahogy tegnap kitaláltátok, nemrég fent jártunk a minorita templom állványzatán, Szunyogh László építész kollégám jóvoltából.
Ott csináltam ezeket a fotókat:








Ahogy Szunyogh Lászlótól megtudtuk, a teljes homlokzat meg fog újulni. Erről még fogunk bővebben írni, ahogy magáról a templomról is, hiszen Miskolc egyik legjelentősebb műemléke, a kevés középkori emlék után a város legrégibb épületei közé tartozik.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 2., csütörtök

Panelesztétika




Rejtvény: honnan készültek a képek? (Annyit segítek, hogy ugyanarról a helyről.)

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 1., szerda

Hol fussunk Miskolcon?

Nemrég (januárban) kezdtünk el rendszeresen futni. Ahogy egyre jobban belejöttünk, úgy vált kicsivé előbb a Népkert, majd az Akasztó-bérc, végül az egész város összement (a minap futva mentem el a szüleimhez a Selyemrétről Diósgyőrbe, és nem tartott sokkal tovább, mint tömegközlekedve).
Mostanában kezdtük el használni futáshoz a Nike+ Running nevű kis programocskát, ami okostelefonra telepítve rögzíti az útvonalat, minden megtett kilométernél bemondja, hogy mennyit futottunk és mennyi idő alatt, stb.
Nagy előnye, hogy a webre is szinkronizálja a tevékenységünket, ahol megnézhetjük azt is, hogy a többi futó a környékünkön hol szeret futni.
Illetve Miskolcon csak megnézhetnénk, mert úgy tűnik, az itteni futók még nem nagyon használják a programot (az is igaz, hogy városi futókkal se nagyon szoktunk találkozni). Egyetlen helyen, egy győri kapui pályán jelez futótevékenységet:



Összehasonlításképpen Bécs így néz ki:


Azt még hozzá kell tenni, hogy a program nem publikálja automatikusan az útvonalunkat, kézzel kell megosztani, amit még mi se tettünk meg egyelőre sosem.
Ti szoktatok a városban futni? Ha igen, merre?

Kapcsolódó bejegyzések: