Mátyás király, Borbála, Diósgyőr, Besztercebánya, Alsó-Ausztria

Mátyás király 1473 november 13-án a diósgyőri várban tartózkodott. Ezt onnan tudjuk, hogy innen keltezett egy német nyelvű oklevelet, amiben az alsó-ausztriai Steinból származó nemes Borbála asszonynak egy besztercebányai házat, valamint bányát, majorságot és több környékbeli falut adományozott.

Stein a Duna partján fekszik, ma Krems an der Donauhoz tartozik. Középkori jellegét a mai napig megőrizte.

Kép forrása: Wikipédia

Innen származott az a bizonyos nemes Borbála asszony. De ki is volt ő? Csak 1941-ben derült ki osztrák tudósok kutatásai alapján, hogy Mátyás király egyetlen fiának, Corvin Jánosnak az édesanyja, akiről a korabeli források meglehetősen hallgatnak.

Mátyás király első felesége, Podjebrád Katalin 1464-ben meghalt. Mátyás csak 12 év múlva, 1476-ban nősült újra, ekkor Aragóniai Beatrixot vette el. A kettő között, 1473-ban született meg fia, János.

János jelentősége akkor nőtt meg, amikor teltek az évek, és nem született trónörökös. Mátyás számára a helyzet azért is volt szorongatott, mert még 1463-ban, szorongatott helyzetében megegyezett a német-római császárral, III. Frigyessel, hogy ha fiú örökös nélkül hal meg, akkor Frigyes fia, Miksa örökli a magyar trónt. Ez akkoriban nem tűnt veszélyesnek: Mátyás még csak 20 éves volt, és pár hónappal azelőtt nősült meg. Katalin nem sokkal később fiút szült, azonban ő és a gyermek is meghalt.

Mátyásnak aztán Beatrixszal nem született gyereke, így Jánost tette meg örökösévé, ami konfliktusokat okozott Beatrixszal. Egy ilyen, kissé komikus szituációról tudósít az egyik korabeli forrás, amikor Beatrix azzal vádolta Borbálát, hogy boszorkánysággal ő idézte elő meddőségét, Jánost pedig nemes egyszerűséggel „figliolo della putana”-nak nevezte (azaz kurva fiának). Pedig nem sok joga volt ehhez a felsőbbrendűséghez, merthogy az ő apja is házasságon kívül született gyerek volt. Beatrix a boszorkányságra hivatkozva még a pápánál is el akarta érni Borbála kiátkozását.

De térjünk vissza a diósgyőri oklevélhez. János ekkor még csak fél éves volt, Mátyás még nem vette el Beatrixot. A történészek valószínűsítik, hogy az oklevél keltezésekor mind Borbála, mind János Diósgyőrben volt. Az oklevélből kiderül, hogy Mátyás Bécsben találkozott Borbálával, és később az egész családot is megismerte, saját otthonukban.

Az ajándékozott kőházat is sikerült beazonosítani: ez Besztercebánya főterének egyik legszebb háza, az úgynevezett Thurzó-ház, ahol ma a Közép-Szlovákiai Múzeum működik.

Kép forrása: http://www.ssmuzeum.sk/english/thurzovdom.htm

Borbála később újraházasodott és elköltözött Besztercebányáról, vissza Ausztriába, az enzersdorfi várba. Mátyás itt is többször megfordult, levelet is keltezett innen.

Mátyás 1490-es bécsi halála után Borbála se III. Frigyestől, se Beatrixtól nem számíthatott semmi jóra, így 1491-ben végrendelkezett (a végrendelete fennmaradt, de csak a XX. században azonosították), majd kolostorba vonult Klosterneuburgban. Ott halt meg 1495-ben, ott is temették el, a Szent Ágnes-kápolnában.

A klosterneuburgi apátság temploma

Bár csak marginálisan kapcsolódik ez a történet Miskolchoz, azt gondolom, érdekelheti a blog olvasóit. Hogy egy kicsit kapcsolódjon a mai naphoz, érdemes megemlíteni, hogy mégsem Frigyes fiával, Miksával kezdődött a Habsburg uralom Magyarországon. Mátyást a Jagelló II. Ulászló követte. Az ő fia volt II. Lajos. Amikor ő elesett a mohácsi csatában, akkor került a trónra sógora, a Habsburg Ferdinánd, és ezzel megkezdődött az 1920-ig tartó Habsburg uralom Magyarországon. Egyébként nem Ferdinánd volt az első Habsburg magyar trónon, hanem Zsigmond király veje, Albert (1437-től 1439-ig volt magyar király). 

A bejegyzés megírásához nagyrészt Ritoókné Szalay Ágnes Borbála című írását használtam.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Az újjáépült diósgyőri vár
• Várépítő túra – pillantsunk be a diósgyőri vár átépítésének folyamatába
• Bécs Miskolcon

Az újjáépült diósgyőri vár

Ez a bejegyzés már nagyon időszerű volt, annál is inkább, mert a blog egyig legolvasottabb bejegyzése máig az, amit még 2011 márciusában írtunk a vár közelgő rekonstrukciójáról. Akkor nem nagyon örültünk a rekonstrukciónak, konkrétan ezt írtam:

„Arról van szó ugyanis, hogy szinte teljesen visszaépítenék a várat, de mégsem teljesen ugyanúgy, ahogy volt (hiszen ugyanúgy nem is tudnák).
Szerintem kicsit csikorog a dolog, amit itt látunk, az nem lenne se régi, se új épület, ugyanúgy egy rom maradna, de jelentős része már nem történeti szerkezet lenne.”

Gyorsan lelövöm a poént: a kész épületet látva a véleményem megváltozott. Pontosabban nem is a kész épületet, hanem az építkezést látva. A 2011-es szkepszisem abból is fakadt, hogy nem tudtam (és nem is tarottam elképzelhetőnek), hogy a vár gyakorlatilag olyan anyagokból és szerkezetekből fog felépülni, amik már a középkorban is léteztek. Aztán többször is voltam az építkezésen, és egészen lenyűgöző volt, amit láttam. A munka a modern anyagok (beton, acél) mellőzésével, kő és tégla használatával zajlott. A falak két, pontosabban három rétegűek: külső oldalukon faragott kőből vannak, belső oldalukon vakolt kisméretű téglából, a kettő között pedig tört kővel vannak kiöntve. Még érdekesebbek azonban a bordás boltozatok, ezek a jellegzetesen gótikus szerkezetek: itt a terhet a faragott bordák vezetik le a falakra, a bordák közei pedig téglával vannak kitöltve. Nagyon disszonánsnak tartom, amikor boltozatokat, boltíveket betonból öntenek ki. Diósgyőrben ilyesmi nem történt, a saját szememmel láttam, ahogy a kőíveket elhelyezték, majd a közeiket kifalazták.

És igaziból ez az, amiben egyedi a vár: abban, hogy valóban középkori épületszerkezetekkel (még ha modern gépeket-szerszámokat használva is) épült fel a XXI. században. Véleményem szerint a marketingnek is ezt kellene kiemelnie, és nem azokkal a várakkal versenyeztetni a diósgyőrit, amik a középkortól kezdve állnak, és nem azt sulykolni, hogy újra középkori fényében ragyog a vár (ami egyszerűen nem igaz). Kicsit arra emlékeztet ez, amit a városmarketingről korábban írtam: miközben a látnivalóinkat olyan ligában indítjuk, ahol sokkal erősebb versenyzők vannak, megfeledkezünk azokról az értékeinkről, amik kevésbé kézenfekvőek, viszont egyediek. Szívesen látnék pl. egy olyan állandó kiállítást a várban, ami a rekonstrukciót mutatja be részletekbe menően.

A kép a várépítő túrán készült márciusban

A kész épületen egy fájó kivétel van, ami nem középkori szerkezet: a lapostető. Ez sajnos az egész látványnak disszonanciát kölcsönöz, lentről nézve befejezetlennek hatnak az eresz nélküli falak, a toronyból nézve pedig nagyon zavaró a sok lapostető-szigetelés látványa. Ez nem a tervezők és az építők hibája, hanem a műemlékvédelmi hivatalé, ami nem engedélyezte magastető építését. Ezzel kapcsolatosan egy érdekes történet, hogy nemrég voltam a Herman Ottó múzeumben egy rendezvényen, ahol a diósgyőri vár is téma volt. Itt a közönség egyik tagja azt a kérdést tette fel a régész Lovász Emesének és a művészettörténész Buzás Gergelynek, hogy hogy lehet az, hogy a műemlékvédelmi hivatal megengedte a modern lapostetőt, miért nem ragaszkodott a magastetőhöz. Buzás Gergely keserű mosollyal válaszolt, hogy ez pont fordítva történt: a kissé vaskalapos hivatal nem engedte, hogy tető kerüljön az épületre.

(Ez a – kicsit talán csapongó – írás valójában a bevezetője egy interjúnak, amit a vár építész tervezőjével, Cséfalvay Gyulával fogunk készíteni.)

Kapcsolódó bejegyzések:

• Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója
• Animációk az egykori és a leendő diósgyőri várról
• A diósgyőri vár LEGO-ból újra

Várépítő túra – pillantsunk be a diósgyőri vár átépítésének folyamatába

Egyedülálló lehetőséget kínál a diósgyőri vár az átépítés ideje alatt: havonta egyszer, a hónap utolsó hétvégéjén várépítő túrán vehetnek részt az érdeklődők, és bepillanthatnak az épülő vár állapotába.

A lehetőséggel mi is élni akartunk, különösen mivel úgy tudtuk, hogy a túrákat Lovász Emese, a várat alaposan ismerő és a feltárásban is részt vevő régész vezeti.

Mi a március 30-i várépítő túrára jelentkeztünk be, és kíváncsian vártuk a vezetést.

Az első csalódás akkor ért bennünket, amikor kiderült, hogy a vezetőnk nem Lovász Emese lesz. Szakmai vezetésre számítottunk, ezért bármilyen kedvesek is voltak az udvarhölgynek és Nagy Lajos királynak öltözött vezetőink, nem tudtunk örülni nekik.

A túra vezetői persze maximálisan eleget tettek a rájuk rótt feladatnak – már ha a várépítő túra csak arra vállalkozik, hogy a vár ezerszer elmondott történetét megismételjék, némi színjáték keretében. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, nem gondolom ugyanis, hogy a vezetéssel megbízottaknak otthon kellene lenniük az ómagyar kor nyelvi sajátosságaiban, de az össze-vissza, értelmetlenül használt, de legalább régiesnek tűnő grammatikai alakokkal megterhelt szöveg vezetőink szájából annyira zavaró volt, hogy elvonta a figyelmet a mondanivalóról. És nemcsak én voltam ezen a véleményen, akinek ez valamilyen szinten szakmája, hanem mások is, akiket egyszerűen csak bosszantott a műsor, és inkább tartalmas, a vár újjáépítéséről szóló vezetést vártak.

Véleményem szerint az is jócskán megkérdőjelezhető, hogy a várépítő túra fő feladata a vár történetének újbóli elmondása lenne. Benyomásom szerint a túrára miskolciak, nem pedig turisták jöttek, akik azért éltek a lehetőséggel, mert ilyen, a vár építése közben szerezhető tapasztalatra nem lesz alkalmuk máskor szert tenni. Ahelyett, hogy a vár interneten is elolvasható történetét hallgattuk meg, a városnak lehetősége lett volna arra, hogy az érdeklődőknek bepillantást adjon a régészeti feltárás eredményeibe, megérthettük volna, hogy miért abban az állapotban épül fel a vár, amiben felépül, milyen technikát, milyen anyagokat, milyen eszközöket alkalmaznak az építkezés során stb. Márpedig ezek a kérdések egyáltalán nem érdektelenek, például ha csak arra a – a vártúrán el nem hangzott – információra gondolok, hogy a gótikus boltozatok elkészítéséhez a középkori technikát alkalmazzák, nem alkalmaznak betont sem, stb. A várépítő túrán részt vevők között is akadtak olyanok, akik kimondottan az építkezésre, az anyagokra vonatkozóan tettek fel kérdést – hiába, vezetőink feladata nem az volt, hogy ezzel megismertessenek bennünket.

Úgy vélem tehát, hogy a város hatalmas ziccert hagy ki ezzel a várépítő túrával. Persze ettől függetlenül érdemes elmenni, másképpen ugyanis nem lehet bepillantani az építési területre (legközelebb május 25-én, kosztümös tárlatvezetéssel, részletek itt!), de igazán színvonalas, izgalmas információkat nyújtó vezetést is lehetne biztosítani, azzal a céllal, hogy a látogató megértse: a vár újjáépítése műemlékvédelmi szempontból is magas színvonalon, egyedülálló módon valósul meg. A várépítő túrák nem annyira a turistáknak, mint inkább a miskolciaknak szólnak, hiszen havonta csak egyszer rendezik meg őket. Ennélfogva akár arra is alkalmasak lehetnének, hogy különleges ismeretekkel gyarapítsák az újjáépítésről való tudásunkat, amit majd nem miskolci vendégeinknek is továbbadhatunk, és a miskolciságunkat, lokálpatrióta büszkeségünket is erősítsék.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Animációk az egykori és a leendő diósgyőri várról
• Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója
• A diósgyőri vár LEGO-ból újra

Miskolchoz és a Bükkhöz kapcsolódó programok: kisvasutazás, könyvbemutató

Két érdekesnek ígérkező programra kaptunk invitálást a napokban. Mi sajnos külföldi tartózkodás miatt egyikre se tudunk elmenni, annál inkább ajánljuk őket a blog olvasóinak.

1. Február 15., szombat: Lilla-napi vonatozás

„Az ÉSZAKERDŐ Zrt. szeretettel vár minden kedves érdeklődőt Lillafüredre és Garadnára induló Lilla-napi különvonataira! Látványos erdei sétákkal, fotósvonattal, majd disznótorossal és forralt borral várjuk utasainkat!”

További információ, jelentkezés:

http://www.eszakerdo.hu/magyar/aktual/2014/lilla_nap_cikk.htm

2. Február 27., 16:30, megyei könyvtár: Várnai Judit Szilvia A fehér barátok földjén. Diósgyőr és környéke története, mondái és helynevei c. könyvének beszélgetős bemutatója

„Diósgyőr, amely ma Miskolc egyik városrésze (egykor önálló falu, illetve mezőváros), a középkorban a magyar királyi udvar gyakori itt tartózkodásának volt színhelye, a 19. század pedig az iparosodással kapcsolatban hozott számára ismertséget. A környéken két kolostora is volt a fehér barátokként is emlegetett pálos szerzeteseknek, akik emlékét a kolostorok mellett számos helynév és több helyi monda is őrzi.

Ez a könyv azonban nemcsak a pálosokról szól, hanem általában Diósgyőr és bükki környezete történetéről, mondáiról, hagyományairól és helyneveiről. Szerzője diósgyőri születésű nyelvész, többek között idegenvezető és túravezető is, aki olyan könyvet kívánt írni, amely a helybeliek, a környékre látogatók, a túrázni szeretők számára ugyanolyan érdekes olvasmány lehet, mint amennyire megállja a helyét megbízható szakkönyvként a történész, néprajzos vagy nyelvész szakemberek számára.”

További információ a könyvről:

http://www.terraignis.hu/diosgyor

Kapcsolódó bejegyzések:

• Pálos épületek Diósgyőrben
• A lillafüredi kisvasútállomás
• Az új garadnai kisvasút-végállomás

Programajánló: Baráthegyi Közösségi Park átadása

Vasárnap lesz a hivatalos átadása a Baráthegyi Közösségi Parknak. Ez a park közösségi segítséggel a Zöld Kapcsolat Egyesület kezdeményezésre valósult meg.  2013 április–május időszakban csaknem 200 növényt ültettek ki, kutyafuttató, játszótérszépítés, kerékpáros pálya valósult meg helyi lakosok, iskolák, óvodák segítségével. 

Mi is segítettünk munkával és eszközzel, még ebben a kis bemutató videóban is felbukkanunk:

(Sz)épül a Baráthegyi Közösségi Park Diósgyőrben
(Sajnos a videót nem tudom a blogra beágyazni, mert jogvédett zenét tartalmaz, és ilyet csak a Youtube-on lehet megnézni.)

 A vasárnapi program:

• Hivatalos átadás: 2013. június 9. 16 óra.
• Családi és sportprogramok: 2013.  június 9. 14-20 óra között:
• Csacsifogatolás – Szorgoskert NKFT.
• Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány – kutyasimogatás
• Óriás társas, fajátékok – Ökológiai Intézet Alapítvány
• Kézműves játszóház – ADRA Alapítvány
• Madárodúk készítése – Magyar Madártani Egyesület Bükki helyi csoport
• Túravezetés a Baráthegyi Majál úton 16,30-tól – Bükki Fiatalok Természetjáró Egyesülete
• Kerékpáros turmix, kerékpáros csúzlizda, sárkánykészítés és -eregetés sportprogramok – Zöld Kapcsolat Egyesület
• Lekvároskenyérevő verseny (A Diósgyőri Lekvárműhely támogatásával)

Aki tud, látogasson ki!

Kapcsolódó bejegyzések:

• Zöld homlokzat pályázat
• Ötlet: mohafelirat
• Expedíciózz a háztartásban

Diósgyőr három oldalon

A vár körüli kerítésen vettem észre a vasakból hegesztett Diósgyőr feliratokat. Szerintem ez is már a megőrzendő értékek közé tartozik, jó lenne ha a nagy átalakítások, felújítások után ebből megmaradna valami.

Hátulról a legrozsdásabb

Ez a leghangulatosabb, háttérben a várral

Diósgyőr VÁR Diósgyőr

Nagyon vagány a beforduló VÁR felirat

Ezt látják a legtöbben a sétányról érkezve

A kapu oszlopai kicsit bekavarnak, de így is jól olvasható a felirat

Kapcsolódó bejegyzések:

• A diósgyőri vár és az avasi templom a múltban
• Animációk az egykori és a leendő diósgyőri várról
• Mások szemével: Telepy Károly

A diósgyőri vár és az avasi templom a múltban

Egy Amerikában élő barátomtól kaptam az alábbi képeket. Egy ottani könyvtárban bukkant rájuk, ebben a könyvben:

Borbiró (Bierbauer) Virgil: Hungary from the air. Budapest, Officina. 1937

Miskolc két legfontosabb műemlékét mutatják a levegőből, a könyv megjelenési dátuma szerint valószínűleg az 1930-as években.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Miskolc építészettörténetileg legjelentősebb épületei
• A belváros 1955-ben
• Miskolc felett az ég

Tessék a csőbe beszélni!

A Tokaji Ferenc utcán találtam ezt egy kapun. Mondjuk se kutyát, se csövet nem láttam.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Miskolci kapuk – olvasónktól
• Instagram Miskolc
• Miskolci tornyok

(Autó)temető

Egyik barátunk küldte ezeket a képeket egy pár soros levél kíséretében:

„A Szentpéteri kapui temető parkolója Halottak napja környékén nagyon zsúfolt. Este is!

Gyakorlatlan, béna, öreg, stb. vezető könnyen az árokban találhatja magát.

Egy korlát hiányzik. Legalábbis nekem...

Érdekes ellenpont az út másik oldalán lévő parkoló rendezettsége.”

És ezeket a képeket is tőle kaptuk, ezek a város túlsó végén, a Majális parknál lévő parkolóban készültek:

Itt szerintem egész egyszerűen ellopták a rácsokat, ahogy még annyi helyen.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Balesetveszélyes szituáció 2.
• Ötletek városmegújításra
• Ahol még a szart is ellopják

2. Borpályázat: Bereczki Zoltán másik pályaműve

(Talán már el is felejtettétek, hogy volt egy Borpályázatunk a pálos kocsmáról. Én valójában két pályaművet adtam le, de a másodikat, amit csak úgy mellékesen csináltam, nem akartam addig közzétenni, amíg az összes pályaművet nem mutatjuk be. Két kolléga ugyanis még mindig nem küldte be a sajátját. Ma úgy döntöttem, nem várok rájuk tovább. Z.)

Tervem egy szürreális metamorfózis, amit a hely ihletett.

Elképzeltem, hogy milyen lehetne, ha egy neogótikában jártas, XIX. századi építész tervezne egy reprezentatív emeletes fogadót, a földszinten étteremmel-kocsmával, az emeleten szobákkal.

Mintának XV. századi írott forrásokat használtam, illetve konkrét épületként a braunschweigi Altstadtrathaust és a kassai Szent Erzsébet-templomot.

Tisztában vagyok vele, hogy ennek így a pálosok középkori építészetéhez semmi köze sincs, de az ilyesmi nem zavarta a XIX. század építészeit, így nem zavart engem sem. Csak ki szerettem volna próbálni, hogy milyen lehet stílben tervezni, azután már maguktól jöttek a dolgok.

Kapcsolódó bejegyzések:

• 2. Borpályázat kiírás: Diósgyőr, Pálos kocsma
• 2. Borpályázat: tapasztalatok
• 2. Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve

2. Borpályázat: Szász Csaba pályaműve

Legutóbbi Borpályázatunk témája az egykori pálos kocsma volt, ami ma Gerendás sörözőként ismert.

A helyszín egyszerre izgalmas és lehangoló. A Szinva patak mellett elhelyezkedő kis kocsma a mestergerenda tanúsága szerint 1772-től ott áll, az őt körülölelő 10 emeletes panelházak rengetege minden bizonnyal jóval későbbi terméke az emberiségnek. A Szinva túloldalán fekvő házak még mutatják az egykori emberi léptékű gondolkodás nyomait, de a kocsma környékén megtalálható egykori pálos rendi épületekre és helyi védettség alatt álló kertrendszerre nagyon kevés jel mutat. Egyszóval a hely ellentmondásokkal teli, városképi, társadalmi szempontból rendezetlen, kihasználatlan, és ami a legszomorúbb: elfeledett.

Tervezési koncepcióm nagyrészt erre épül. Tervezőtársaimmal ellentétben kevesebb hangsúlyt fektettem a funkciók kialakítására. Egy olyan jelszerű épületet szerettem volna lerajzolni, mely egyszerre ad „fricskát” a környező épülettömegeknek, gondoskodik arról, hogy aki erre jár, azonnal észrevegye (most ez messze nem történik meg), és bírjon olyan szakrális jelleggel, erővel, mely méltó lehet a pálosok gondolkodásához és a kulturált, érzelmekkel és alázattal teli borfogyasztáshoz.

Ezért az épületet tömegileg lecsupaszítottam, kapott egy archaikus házformát, melyet a mostani szürke alapvakolattal ellentétben süttői mészkőlapokkal burkoltam, hogy szinte világítson a környezetében. Az épületet felnemesítettem.

Ezek után két nagy gesztus végeztem el rajta. Kijelöltem a bejáratot egy hasítékkal, mert a mostani bejárat mellett – ha nem állnának ott a jókedélyű, késes törzsvendégek – simán elmennénk. Továbbá egy szakrális jelet, egy újabb hasítékot vágtam az épületbe, nem foglalkozva ennek a szerkezeti következményeivel, ami hosszában szeli ketté az épületet. Ezzel egyrészt egy kereszt formát alakítottam ki az épületen, másrészt a hasíték vízszintessel bezárt szöge – mely egy bizonyos napmagassági állás felé mutat – elvontan arra az időpontra utal, mikor a feljegyzések szerint Szent Pál megvilágosodik (azon a napon ilyen magasan állt a nap az égen). A szerkesztés középpontjában a bejárati ajtó állt.

Ez inkább csak egy mély geg, kicsi az esélye, hogy a törzsvendégek bármelyike az épület fényjátékainak hatására adott időpontban megvilágosodik. :)

A tervből sok minden kimaradt. De a szellemiség, amit szerettem volna kialakítani, jól érezhető.

Jelszerűség – a szürke, semmitmondó környezetben egyéni, markáns karakter létrehozása, szakralitás –, ami a pálosok szellemiségével és a borfogyasztással együtt jár.

Kapcsolódó bejegyzések:

• 2. Borpályázat kiírás: Diósgyőr, Pálos kocsma
• 2. Borpályázat: Juhász-Nagy Balázs pályaműve
• 2. Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve

Animációk az egykori és a leendő diósgyőri várról

Tegnap azt mutattuk meg, milyen volt a vár a XIX. században, ma pedig azt, milyen volt a kezdetekkor, majd fénykorában, végül, hogy milyen lesz nemsokára. 

Buzás Gergely művészettörténész Youtube-csatornáján sok egyéb rekonstrukció mellett a diósgyőri várról is van egy videó. Külön érdekessége, hogy nemcsak a jól ismert négysaroktornyos várat mutatja meg, hanem elődjét, az ovális alakú nemzetségi várat is.

Blogunk mai napig messze leglátogatottabb bejegyzése a Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója című írás.

Az ott bemutatott látványterveknél már frissebbek is vannak, ezeket a Pic Studio honlapján találtam. 

Sajnos a piros sávos falakat nem tudom értelmezni (ill. értem, hogy azok a kiegészítések, csak azt nem tudom, hogy a valóságban hogy fognak kinézni).

A mikom.hu-n pedig egy videó van a leendő lovagteremről. Ezt sajnos beágyazni nem tudom, ezen a linken tudjátok megnézni:

http://mikom.hu/mivid.php?ext.25139

Kapcsolódó bejegyzések:

• Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója
• A diósgyőri vár LEGO-ból újra
• Ötletes irányjelzőtábla a várnál

Mások szemével: Telepy Károly

A Magyar Nemzeti Galériában található többek között A diósgyőri várrom c. festménye romantikus tájképfestőnknek, Telepy Károlynak (1828–1906). Barabás Miklósnál kezdett rajzolni, élt és tanult többek közt Münchenben, Velencében. 1861-ben az akkor alakult Képzőművészeti Társulat titkára lett, 1880-tól haláláig pedig műtárosa is. Tudomásom szerint lakóhelyét tekintve nem kötődött sem Miskolchoz, sem Diósgyőrhöz, viszont előszeretettel festett történelmi várakat, romokat. A diósgyőri várat egyébként többször is megfestette.

Kapcsolódó bejegyzések:

• A diósgyőri vár melletti tó
• Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója
• Mi hiányzik nekem Miskolcról? A Kaláka Fesztivál

2. Borpályázat: Juhász-Nagy Balázs pályaműve

Rövid gondolatok a Pálos Kocsma pályázat mellé

Lehet, hogy eretnek gondolat, különösen egy ilyen téma esetén, hogy bevezetőmet azzal kezdem: az épület és a kapcsolódó rendház nem az ilyenkor megszokott módon vezette a gondolataimat a megszülető építmény irányába. Mondhatjuk azt is, hogy egyáltalán nem vezette.

Az épületet magát láthatatlan háznak tartom. Sokszor autóztam keresztül Alsó- és Felső-Majláthon, különösen az utóbbi időkben, de nem élt bennem semmilyen kép a kocsmával kapcsolatban. Még akkor is döbbenten álltam a helyszínen, amikor kimentem meglátogatni az intézményt, hogy benyomást szerezzek a környezetről.

Az első gondolatom, hogy az épületet láthatóvá kellene tenni. Fel kell rá hívni a figyelmet. Aztán rájöttem, hogy pont ez a láthatatlanság az, ami vonzóvá teszi. Jól áll neki a Harry Potter könyvekből ismert „Foltozott Üst”-jelleg. Talán ha átmegyünk rajta, itt is feltárul egy másik világ. Ezért én is a másik oldalra koncentráltam. Ami ott megjelenhet, az a Bükk hegyeinek látványa és az alattunk csobogó Szinva. Ezért is döntöttem úgy, hogy egy a Szinva fölé kinyúló, egyszerű beton-fa szerkezetű konzolos terasszal toldom meg az épületet, elfordítva az egyre közelebb húzódó főútvonaltól. 

Kapcsolódó bejegyzések:

• 2. Borpályázat kiírás: Diósgyőr, Pálos kocsma
• 2. Borpályázat: tapasztalatok
• 2. Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve

Bunker a papírgyárnál

Eddig Zoli volt aktív géppuskafészek-/bunkervadászatban, de most én is lőttem egyet.

A hosszú hétvégén a Rigó utcán bicikliztünk a Diósgyőri Papírgyár felé, ahol a Szinva túloldalán vettem észre egy bunkernek tűnő építményt.

A tábla szerint a terület Diósgyőri Papírgyár tulajdona

 A gyerekek miatt közelebb már nem mentünk, de innen is jól látszik, hogy nem kis darab.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Gépek a szabadban: Diósgyőri Papírgyár
• Géppuskafészek a Vasgyárban
• Géppuskafészek (vagy ez már bunker?) a Vasgyárban

A Mária-út és Miskolc

A Mária-út egy Közép-Európán átívelő zarándokút-hálózat, melynek kiépítése folyamatban van. A tervezett, ill. épülő zarándokút a Szent Jakab-út (El Camino) mintájára országhatárokon átnyúló hálózatot jelentene, és a Mária-kegyhelyeket fogná össze, ebből a szempontból persze különbözik a történelmileg kialakult, egy központtal rendelkező Caminótól. 

A Mária-kultusz Magyarországon a kereszténység felvételével egyidős, legendája szerint Szent István Máriának ajánlotta az országot. A 17., de különösen a 18. században megerősödik a Mária-tisztelet jelentősége, kegyhelyek létesülnek, a Mária-kultusz a barokk vallásosság fontos eleme lesz. Miskolcon  a város lakói 1738-ban hálából állíttattak Mária-szobrot a Mindszenti-téren, mert a pestis elkerülte a várost. A helyi köznyelvben csak Csupros Mária-szoborként emlegetik.

Forrás: Wikipédia

A diósgyőri pálosok Madonna-szobra ugyancsak fontos miskolci emléke a Mária-tiszteletnek.

A Mária-út hívőket, a hitet keresőket és turistákat egyaránt vár majd, és a kegyhelyek, templomok és egyéb szakrális értékek mellett az útvonal mentén található helytörténeti és természeti értékekre is ráirányítja a figyelmet.

A jelenleg épülő szakaszok közül a Mariazell–Budapest–Máriapócs állomásokat összekötő ún. Északi út Miskolcon is átvezet. Kács, Kisgyőr felől érkezik Görömbölyre, átvezet a belvároson, és az Akasztóbércnél hagyja el a várost, majd Szirmabesenyő felé tér el.

Amint az a térképről jól látható, jelenleg Miskolcon még nincs zarándokszállás, de tudomásunk szerint Görömbölyön a görög katolikus egyház tervezi egy ilyen szálláshely megvalósítását. 

Mint arról korábban már írtunk, a zarándokút Miskolcot észak felé szörnyű állapotban lévő területen át hagyja el. Az Akasztóbércről a turistaút olyan, többnyire elhagyatott hétvégiházas övezeten vezet át, ahol a házakat gyakran feltörték, kifosztották, üresen, lepusztultan állnak, szemét veszi körül őket. Sötétedés után nem mernék arra járni. Persze nem ez az egyetlen ilyen területe Miskolcnak, de a zarándokút vonalvezetése miatt különösen szomorú ennek az állapota. Nyilván nem válna kárára a városnak, ha minél több zarándok látogatná meg templomait, kulturális értékeit, de vajon milyen érzésekkel távoznak majd Miskolcról ezen a szemétdombon keresztül?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Akasztó-bérc
• Kálváriából szemétdomb
• Fotóblog: Welcome to Miskolc

2. Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve

Tervem az épület földszinti falait tartja meg, nyíláskiosztásukkal egyetemben. A vélhetően később hozzáépített jelenlegi vizesblokk bontásra kerülne.

A falak valószínűleg kőből vannak, ez a vakolat leverése után a felszínre kerülhetne.

Az emelet új építésű, fachwerk-jellegű, modern szerkesztéssel, részben acél, részben fa szerkezettel, a kocsma nevére rímelve sok gerendával.

A város felőli (keleti) oldalon a gerendán ma is látható évszám lenne kialakítva nagy méretben, vaslemezből kivágva.

A földszinten kocsma és étterem lenne, az emeleten vendégszobák és kiülőterasz.

A cégér a konzolos gerendákról lóg le.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Borpályázat
• 2. Borpályázat kiírás: Diósgyőr, Pálos kocsma
• 2. Borpályázat: tapasztalatok

2. Borpályázat: tapasztalatok

Sajnos most a „civil” zsűritagok (mármint akik nem építészek) nem tudtak jelen lenni a Borpályázat tegnapi beadásán-eredményhirdetésén, így az előző alkalommal ellentétben most nekem, az egyik pályázónak kell megírnom a tapasztalatokat.

5+1 pályamű érkezett (én az igazi mellett egy „szürreális metamorfózist” is beadtam). A pályázók névsora: Bereczki Zoltán, Dobos Péter, Juhász-Nagy Balázs, Szász Csaba, Szunyogh László. Rajtuk kívül jelen volt Rostás László (Miskolc főépítésze), Rudolf Mihály (a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamara elnöke), és három érdeklődő kolléga. A helyszín természetesen most is az építészek háza, a Kós Ház volt.

Ahogy Rudolf Mihály elmondta, értékes pályaművek születtek, és már az is nagy dolog, hogy kiírunk egy fiktív pályázatot, amire aztán érkezik öt (plusz egy) pályamű. Értékelésében mindegyik pályaműnek az erényeit emelte ki.

Rostás László először magáról a helyszínről beszélt, elmondta, hogy nagyon értékes (ahogy arról mi is írtunk korábban), de azt is, hogy jelenleg annyira nincs rangján kezelve a pálos épületegyüttes, hogy még bontása is felmerült. Ezt szerencsére sikerült megakadályozni, így bontás helyett valószínű, hogy fejlesztések lesznek a helyszínen.

A pályázatokkal kapcsolatban egy feladatot is kaptunk: arra kért minket, hogy az öt pályaműből hozzunk létre közös munkával egyet, ami mindegyikből a legjobb dolgokat tartalmazza, és akkor talán lehet, hogy a fiktív pályázat realizálódhat is. Elmondása szerint nagyon fontos, hogy az építészek tudjanak együtt dolgozni, mert a közös munkából sokkal jobb dolgok sülhetnek ki, mint az individualista tervezésből. Valami ilyet próbál ő is most megvalósítani a főtér kapcsán. Végül kaptunk tőle egy témajavaslatot a következő pályázatra, ami remélhetőleg élessé is fog válni. 

Este kilencig beszélgettünk bor mellett, így elmondható újra, hogy a kezdeményezés elérte a célját: kialakulóban van valamilyen szakmai közélet, párbeszéd az itt alkotó fiatal építészek között.

A végére azért megjegyezném, hogy örülnék, ha több kolléga aktivizálná magát. Az időhiány azt hiszem nem lehet akadály, most se foglalkozott egy pályázó sem egy napnál többet a pályaművével, sőt a legtöbben még annyit sem. Nem a kidolgozottság a lényeg, hanem az ötlet, és hogy legyen miről beszélgetni.

A pályaműveket az előzőhöz hasonlóan a következő napokban egyenként be fogjuk mutatni.

Kapcsolódó bejegyzések:

• 2. Borpályázat kiírás: Diósgyőr, Pálos kocsma
• Borpályázatot hirdetünk
• I. Borpályázat – tapasztalatok

A pálos kocsma régen és most

Kovács Miklós Diósgyőr – régen galériájában találtam még régebben ezt a képet (ajánlom egyébként az egész galériát), és most a Borpályázatra készülve újra a kezembe került:

Nem tudom, mikor készülhetett, a XX. század elejére tippelek. Látható, hogy már akkor sem volt túl figyelemreméltó az épület, de a jelenlegi állapotnál mindenképp jobb volt.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a pályázat keretében az építész kollégák mit hoznak ki belőle. Holnap kiderül. 

Kapcsolódó bejegyzések:

• Borpályázat
• 2. Borpályázat kiírás: Diósgyőr, Pálos kocsma
• Pálos épületek Diósgyőrben

Diósgyőri (hejőcsabai, görömbölyi, perecesi) identitás?

A mai Miskolc több önálló településből jött létre: Diósgyőr (+ Diósgyőrvasgyár, Pereces), Hejőcsaba, Görömböly (+ Tapolca), Hámor (+ Lillafüred, Újmassa, Ómassa), Szirma, Bükkszentlászló.

Ezek közül sok a mai napig nincs egybeépülve a várossal, de az egybeépülteknek is megvan a maguk karaktere, központja (templomokkal), és talán a helyieknek a saját identitásuk is.

Legalábbis erre enged következtetni az a beszélgetés, amit a második borpályázat bejárásnak nevezett sörözésén kaptam el a múlt héten a Gerendásban.

Az egyik vendég mesélte a másiknak, hogy azt mondták neki valahol, hogy „Diósgyőriek bazmeg, nem is miskolciak vagytok”. Emberünknek erre ez volt a reakciója: „utálok lemenni oda”. Mármint Miskolcra.

Érdekes az is, amit Dobák Judit ír az egykor gyakorlatilag önálló, de formálisan mégis Diósgyőrhöz tartozó vasgyári kolónia (ahogy akkor hívták magukat: Diósgyőr-Vasgyár) lakóinak az anyatelepülés lakóihoz fűződő viszonyáról: „győri paraszt, úgy mondtuk, persze ilyenkor előkerülhetett a bicska is...” A kutató egyik interjúalanya, egy öreg munkás még mostanában is kikérte magának, hogy őket Diósgyőrnek nevezzék: „Ez is butaság, nem Diósgyőr, meg Diósgyőri Kórház, hanem Diósgyőr-vasgyári Kórház, meg Diósgyőr-Vasgyár, nagy v-vel, 1911-től önálló lakótelep!”

Mi a Selyemréten lakunk, ami amióta létezik, Miskolc szerves része, így nem tudjuk, hogy mennyire van a korábban önálló települések lakóinak saját identitásuk, ezért benneteket kérdezünk: ti hogy látjátok ezt?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Miskolc városrészeinek címerei
• Borpályázat
• Pálos épületek Diósgyőrben