Nem titkolom, nincsenek alapos ismereteim a vasgyártásról. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Kohászati Múzeumának meglátogatása sem az én ötletem volt, viszont kellemes hétvégi program volt Felsőhámorban, ami számomra Miskolc egyik legszebb része.
A ház, melyben a múzeum áll, még Fazola Henrik életében kezdett épülni, és a kancellária épülete lett. A műemlék épület maga is figyelemre méltó, boltozatos lépcsőháza még az eredeti kialakítást tükrözi. A pár évvel ezelőtti felújítás is ízlésesen sikerült: fehér homlokzat, zöld nyílászárók.
A múzeum gyűjteménye igen gazdag, és megtekintése nemcsak azoknak ajánlható, akik minden nehézség nélkül végigmondják a vasgyártás folyamatait, az installációk, diorámák ugyanis látványosan mutatják be a kohászat és kovácsolás fejlődését az ókortól napjainkig, a Diósgyőri Vasgyár épületeiről és a vasgyártás történetéről kiállított méretarányos makettek pedig igazán lenyűgözőek.
Szakszerű bevezetőt hallgattunk meg a múzeum tudományos munkatársától, akitől a kiállított dolgok értelmezéséhez is további segítséget lehetett volna kérni, ám amikor a „működő modellekről” kérdeztem, azt a lakonikus választ kaptam: „Van, amelyik még működik.” Hogy éppen melyik és miként, azt nem ajánlotta fel, hogy megmutatja. Emiatt végül maradt némi hiányérzetem.
A múzeum (kissé múlt századi hangulatú) honlapja itt található:
