2012. február 29., szerda

Egyet kérnek

Biztos kiderült már számotokra, hogy állatbarátok vagyunk. Ezért azt kérjük tőletek, ha nem köteleztétek el magatokat más ügy támogatása mellett, akkor adjátok adótok második 1%-át a MÁSÁ-nak,  a Miskolci Állatsegítő Alapítványnak. Íme a kisfilmjük, hogy miért és mire is kérik.



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 28., kedd

Mi szocreál és mi nem

Többször előkerült már a blogon a szocreál építészet. A köznyelv általában nincs tisztában azzal, hogy mi is ez a stílus (szerintem kb. minden épületet így hívnak, ami a szocializmus alatt épült), így azt hiszem, érdemes pár szót ejteni róla.
Szocreálnak szokták hívni pl. ezt:


Sőt, ezt is:


Álljon itt egy idézet a szocreál hajnalából, 1949-ből:
„Olyan építőművészet létrehozására kell törekednünk, amely folytatja, fejleszti, s nem pedig leradírozni igyekszik a többszázados kultúrájú építőművészetünk minden múltját. Nem lebecsülendő népi építészetünk egészséges tradíciója, továbbfejlesztése sem.”
(Perényi Imre, Szabad Nép, 1949)
Azt hiszem, a laikusok számára is látszik, hogy a fenti épületek nem ilyenek.  A szocreál nagyon is klasszicista építészet volt, a modernizmust tagadta, ház formájú házakat épített magastetővel, párkányokkal, homlokzati pillérekkel, finom díszítéssel.
Szocreál tehát ez:

meg ez is:


és ez is:



Viszont ezt tényleg csak egy műveletlen újságíró titulálhatja annak.

Most, hogy már megszabadultak ezek az épületek az ideológiai töltettől, szerintem kimondottan szerethetők. (Mondjuk a Múzeumnak – az egykori pártháznak – nem bocsátom meg, hogy levágta a Kálváriát a Népkertről.) A modernizmussal szemben nagy előnyük, hogy a középszerű példányok sem zavaróak, míg a modern épületeknél tényleg csak a legsikerültebbek szerethetőek. Sajnos azonban nem lehet minden épület remekmű.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 27., hétfő

A kisebb is szar

Szerintem jó ötlet volt, hogy a Tesco a Domus üresen álló épületében üzletet, ún. kis-Tescót nyitott. Sajnos úgy tűnik, nem mindenki gondolja így:


Sajnos a művészt megzavarhatták, az „l” betűt már nem volt ideje lekaparni, de így is érhető az üzenet :-)

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 25., szombat

Fókusz a miskolci közösségi terekre

Egy rendezvényre szeretnénk invitálni benneteket. Holnap fél tizenegykor a Kós Házban (Görgey u. 32.) a miskolci közösségi tereket fogjuk három szakma szemszögéből megvizsgálni. A Dialóg Egyesület közösségfejlesztői szemmel vizsgálta a témát a holnapi rendezvény előkészítése során, az Észak-Keleti Átjáró Egyesület antropológiai szempontból, és építészek, köztük én is, építész szemmel. Mindhárom csoport egy-egy rövid előadást fog tartani, ami után kötetlen beszélgetés lesz. Az eseményen jelen lesz Rudolf Mihály (a megyei építész kamara elnöke), és Rostás László (városunk főépítésze) is.
Mindenkit szeretettel várunk!


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 23., csütörtök

Ingatlanmustra: belvárosi irodaház

Eladó ez a több mint 100 éves, historizáló belvárosi irodaház a Szemere utcán, a Szinva-terasz mellett.


Nemcsak patinás, hanem úgy tűnik a képekről, hogy a felújítása is többnyire jól sikerült. 


Többet sajna nem tudok a házról, esetleg ti?


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 22., szerda

Zöld Nyíl-pályázat

Február 21-i dátummal jelent meg a minap.hu-n és a Zöld Nyíl honlapján is a pályázati felhívás, miszerint általános és középiskolás diákok tervezhetik a Thököly utcai villamosmegálló egyedi elemét.

Látványkép a pályázati felhívásból

Jó az ötlet, kár, hogy kicsit későn került ki a pályázat, a leadási határidő ugyanis március 5.
A felhívás letölthető innen.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 21., kedd

Búcsú a téltől

Most, hogy már fagypont fölé emelkedett a hőmérséklet, azt hiszem, elkezdhetjük várni a tavaszt. Addig is álljon itt a tél szebb arcát mutató néhány jeges kép, amiket hétvégén csináltam a Selyemréten.






Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 20., hétfő

Zegzugos történetek

2012. január 22-én az M1 Zegzugos történetek című műsora Miskolcról, a Széchenyi utcáról szólt.
A felvétel megnézhető a youtube-on, érdemes.




Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 17., péntek

Mindenhol jók-e a fák egy városban?

Manapság evidencia, hogy egy városba sok zöld kell. Az új főtér közösségi tervezése során is ez egy fontos szempont lett.
Szerintem is nagyon jó, ha egy városban sok a zöld, azonban vannak helyek, ahol jobb lenne, ha kevesebb lenne. Ilyen a domboldal az avasi templom alatt. A régi fotókon gyönyörűen érvényesül a polgári gótikának ez a szép arányú alkotása, mellette a reneszánsz harangtoronnyal.




Aztán a 80-as években elkezdik kitakarni a fák.


Mára ez odáig fajult, hogy alig látszik a templom. Még télen sem, nemhogy nyáron.


A fák ritkításának amúgy kimondottan praktikus oka is lenne. A gótikus templomok támpillérei közötti zug általában vonzza a vizelni vágyókat. Mivel a mi templomunk dombon, szem előtt van, azt gondolnánk, hogy itt ilyen gond nincs. Sajnos azonban tévedünk, épp a fák és a bozót miatt védett kis zugok vannak ott, ahová sajnos most is odajárnak egyesek a dolgukat végezni, az új kerítés ellenére is.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 16., csütörtök

Rejtett értékek: saroképület a Huszár utcán

Ez a ház eladósorban van, a hirdetésében az is látszik, hogy a verandája sem akármilyen. Nagyon szépen rendbe lehetne hozni, kár, hogy nincs ennyi pénzem.



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 15., szerda

Fafestések az Avason

A fák biztos nem szeretik, de nekem tetszenek:


Amúgy az országos sajtót is megjárták, persze a hely megjelölése nélkül:

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 14., kedd

2012. február 13., hétfő

Kutyáktól elzárt területek 2.

Gyors választ kaptunk a kutyáktól elzárt területekről feltett kérdéseinkre az önkormányzattól, amit most megosztunk veletek.

Ha jól értelmezem tehát a választ, a táblák kihelyezése rendben van, ugyanis semmilyen városi közhasznú zöldterületre (parkba, stb.) nem vihetem be a kutyámat, még pórázon sem. Vagyis sétálhatok vele nem zöldterület jellegű közterületen pórázon, valamint futtathatom a kutyát a kijelölt kutyafuttatókon. Ez Miskolcon szám szerint 16 területet jelent, melyeket a Google Maps-re helyezve jelenítettünk meg.

View Kutyafuttatók Miskolcon in a larger map

A területek megjelölése nem teljesen pontos, ugyanis komoly helyismeret kellene az ilyen kitételek értelmezéséhez: „a mesterséges földsáv (szánkópálya)”, vagy jövőbelátás („A Medinkás dűlő leendő Arborétum kerítésszakasza”), vagy legalábbis helyrajzi számokkal ellátott önkormányzati térkép, ami természetesen minden háztartásban megtalálható...
De nem is kell nagyon elmélyedni a térkép tanulmányozásában, hogy nyilvánvalóvá váljék, számos miskolci kutyatulajdonosnak elég nagy távolságot kellene megtennie, ha legálisan zöld területen akarná futtatni (vagy csak úgy pórázon sétáltatni!) a kutyáját. 
Nézzük meg például az avasi lakótelepen élőket. Nagyon sok kutyatartó él az Avason, értelemszerűen elsősorban lakásban. A lakásban tartott kutyák naponta 3–4 sétát igényelnek. Ebből legalább 2 olyan séta, ami kellően lemozgatja, lefárasztja a kutyát: ez fontos az állat nyugalma, egészsége érdekében is, olyan természetes igényéről van szó, aminek kielégítése nélkül a házikedvenc sokszor problémás, nehezen kezelhető kutyává válik, tehát a kutya mozgatása, lefárasztása nemcsak a gazda, hanem a tágabb közösség érdeke is. Egy mozgékonyabb (és nem feltétlenül nagy testű!) kutya hatékony lemozgatása bajosan képzelhető el úgy, hogy pórázon körbe-körbe sétál a gazdájával a panelházak között. Szaladgálásra van szüksége, és különösen a fajtársaival való találkozásra, játékra, ami biztosíthatja azt is, hogy jól szocializált, a többi kutyát is barátsággal kezelő állat maradjon, ne olyan, aki a póráz végén őrjöng, ha másik ebet lát. Most képzeljük el, hogy az önkormányzat rendelete szerint az avasi kutyákat a Mendikás dűlőre, a Király utcába vagy az Egyetemváros környékére lehetne vinni futtatni. Vajon mennyire életszerű elvárás az, hogy naponta legalább kétszer ilyen távolságba hordják a gazdik a kutyákat? Sok kutya a dolgát csak a füvön végzi el. Jobb is, ha a kutyapisi-tócsa nem a járda közepén éktelenkedik, hogy minél többen belelépjünk. (Ugye míg a kutyagumi felszedhető és fel is szedendő, addig a kutyapisivel a legnagyobb jóindulat mellett sem lehet túl sok mindent kezdeni.) A rendelet szerint azonban a kutyával nem léphetek semmiféle közhasznú zöldterületre, még egy kisebb utcasarki fűcsomóra sem, tehát a rendelet, ha a kutyatulajdonosok betartatnák, többek között azt eredményezné, hogy a kutyapisi-tócsák a járdán megszaporodnának. Egyéb káros hatásáról most nem is írnék.
A kutyatulajdonosok persze érthető módon nem tartják magukat az rendeletben előírtakhoz. Nem tartják, mert ez egyszerűen kivitelezhetetlen, betarthatatlan. 
A következőkben megnézzük majd, hogy a kutyafuttatásra kijelölt területek milyen állapotban vannak, mennyire alkalmasak vagy alkalmatlanok a célra.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 10., péntek

Balesetveszélyes szituáció 2.

Írtunk korábban a gömöri gyalogos aluljáró ellopott vasrácsairól. Nos, azóta változott a helyzet: a rácsokat elkezdték felszedni és ellopni a másik oldalon is.


Lassan már kevesebb van a helyén, mint ellopva. Marginális dolognak tűnik, de nem az, egyrészt a betörtablak-elv miatt, másrészt ez egy igen fontos gyalogos (és biciklis) közlekedési útvonal, legközelebb egyik irányban a villamosnál lehet átjutni a síneken, másik irányban pedig már a Zsarnai környékén. 

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 9., csütörtök

Befagyott a Szinva

Én nem emlékszem, mikor volt utoljára ilyen, hogy befagyott a Szinva a belvárosban. Állítólag a nyolcvanas években.
Csináltam pár képet, egy részüket a belvárosban, egyet a Selyemréten.










Erről eszembe jutott, hogy sok évvel ezelőtt olvastam az Elfstedentochtról. Ez egy holland korcsolyaverseny, ami a befagyott csatornákon zajlik, és tizenegy várost érint. Hatalmas nagy buli, általában 15000 ember részvételével. Nem tudják minden évben megrendezni, csak akkor, ha elég hideg van. Amikor a cikket olvastam, azt gondoltam, hogy milyen jó lenne ilyen Miskolcon: végigkorcsolyázni a Szinván Hámortól a Sajóig. Sajnos azonban ez csak álom marad, hiszen ez a mostani, extrémnek számító hideg sem elég hozzá.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 8., szerda

Mi hiányzik nekem Miskolcról? A jégfalmászó-verseny

Most, hogy egyes médiumok szerint „szibériai”, „sarkvidéki” hideg van, eszembe jutott még egy dolog, ami pár éve tűnt el Miskolcról, és nekem nagyon hiányzik: a jégfalmászó-verseny.
A Hámori Szikla- és Jégmászó Sportegyesület rendezte meg évről évre. Az első fagyok beálltával (ami a hűvös hámori völgyben elég hamar bekövetkezett) elkezdték jegesíteni a nagyfalat. Az országban egyedül itt lehetett jeget mászni. A verseny általában februárban volt, és nagyon különleges látványosságot jelentett, külföldről is érkeztek versenyzők és nézők.
Aztán egyre melegebb telek jöttek, de ezt talán még átvészelte volna a rendezvény, a támogatás hiányát azonban már nem.
(A képeket a 2006-os versenyen csináltam.)



 Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 7., kedd

Korai modernizmus Miskolcon

A két világháború között az egyre jobban erőre kapó modernizmus több helyen Európában villatelepeket hozott létre. A legjelentősebb ezek közül a Weissenhofsiedlung Stuttgartban. Budapesten is van hasonló, a Napraforgó utcai kísérleti lakótelep. Ezeken a telepeken többnyire minden házat más építész tervezett meg, az akkoriban újdonságnak számító modern stílusban. Ahogy a budapesti telep neve is mutatja, ezek afféle kísérletek voltak, amikkel az új építészet életképességét szerették volna bizonyítani.
Miskolcon ilyen telep tudtommal nincsen, de a Népkert közelében van egymás mellett három ház, amik a stílusuk alapján ekkor épülhettek. Sajnos jelenleg nincsenek túl jó állapotban. A legkvalitásosabb közülük a Farkas Jenő utcai (az utolsó három kép ábrázolja).







Sajnos a második világháború gyakorlatilag véget vetett ennek az irányzatnak a lakóház-építészetben, jöttek a kockaházak, majd a még azoknál is rosszabb divatok. Jelenleg épp a mediterrán dívik (aminek természetesen köze sincs a valódi mediterrán építészethez).

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 6., hétfő

Dolgok, amikért jó Miskolcon lakni: Bánkút

Nem sok magyar városban tudja azt megtenni az ember, hogy felkel reggel (még csak nem is kell hajnalban), bepakolja a sícuccát az autóba, autózik kb. 45 percet, majd síel pár órát (sokszor a Magas-Tátra látványában gyönyörködve), és aznap még simán dolgozni is tud egy fél napot.
Természetesen Bánkútról beszélek.
Honlapjuk szerint ez az ország legnagyobb síterepe, de sajnos mostanában kevésbé jó adottságú helyek (pl. Eplény) sok mindenben lekörözik. Bánkútnak a legnagyobb hibája az, hogy nem hóágyúzzák a pályákat, így a működés teljesen a természetes havazáson múlik. Amennyire én tudom, a nemzeti park nem engedi a hóágyúzást. Természetszerető ember vagyok (túrázom, hegyet mászok, egy időben barlangásztam is), mégis azt gondolom, hogy a magyar természetvédelem sokszor túllő a célon.
A másik probléma Bánkúton a parkolás megoldatlansága. Aki volt már fent hétvégén, tudja, miről beszélek. Szerintem azt kellene csinálni, hogy ha a fenti kevés parkoló megtelik, akkor az autókat lent parkoltatni, és ingyenes buszjáratot indítani, mint ahogy az Alacsony-Tátrában, Chopokon csinálják.
Van is a bánkúti elágazás közelében egy használaton kívüli rakodó, ott minimális beruházással meg is lehetne ezt valósítani:


Aki fél napra el tud szabadulni a munkából, annak mindenképp azt ajánlom, hogy hétköznap menjen fel. Én múlt kedden voltam (az alábbi képeket is akkor csináltam), és ideálisak voltak a körülmények: kiváló hó, napsütés, Tátra, üres pályák, semennyi sorban állás. A hó pedig csak még jobb lett azóta.



Egyetemista koromban egyébként többször csináltunk olyat, hogy gyalog mentünk fel Ómassáról, cipelve a sícuccot, de aztán a nap végén a több kilométeres lecsúszás vissza a faluba bőven megérte a cipekedést. (Sőt még azt se bánom, hogy egy – szerencsétlenül sikerült – ilyen lecsúszás miatt a 2000. év begipszelt kézzel talált :-))

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 3., péntek

Mi hiányzik nekem Miskolcról? A Kaláka Fesztivál

Gryllus Dániel levele városunk polgármesteréhez:

Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Ákos!
Tudom, hogy nem ér váratlanul, mert a dolgok ebbe az irányba alakultak, amit mindnyájan tudunk.
A vár bezárása után nézegettük még a fesztivál szempontjából lehetséges miskolci helyszíneket, de továbbra is úgy érezzük, a Diósgyőri vár egyedi és pótolhatatlan.
Nem csak azért, mert nagyon megszerettük, hanem az ilyen jellegű események hangulatához, lelkiségéhez nagyon illik. Mellette az átmeneti miskolci megoldások csak az elkedvetlenítő hiányérzetet adták. Ez nem használna sem a fesztiválnak, sem a városnak, sem az idelátogatóknak.
Ha már váltanunk kellett, váltsunk kicsit bátrabban. Sokfelé hívtak, de nem akartunk elszakadni a régiótól, a történelmi levegőtől sem. Úgy döntöttünk, hogy a Bükk túlsó oldalán, az egri várban fogunk muzsikálni június 29-július 1-ig. Itt tartjuk a 33. Kaláka Fesztivált. Az eseményre, ha időd engedi, szeretettel várunk!
Kérlek, tolmácsold a köszönetünket mindazoknak, akik az eddigi 32 alkalmon szeretettel segítették a fesztivált és velünk együtt büszkék voltak rá!
Megíratott, „megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Úgy tűnik, ez az idő most érkezett el. Kérlek Ti is őrizzétek meg szívetekben a számunkra felejthetetlen együtt töltött napokat!
Természetesen az élet nem áll meg és miskolci barátainkhoz ugyanolyan szeretettel jövünk ezután is, ahogy betlehemeztünk az Adyban. Most Szabó Lőrinc, a miskolci születésű költő estjét tervezzük a költészet napja környékére.
Ez ugyan magánlevélként indult, de ha jónak látod, ismertesd barátainkkal, hisz úgysem tudunk mindenkinek személyesen köszönetet mondani, búcsúzni meg nem akarunk, hisz reméljük, találkozunk a jövőben is!
Üdvözlettel és köszönettel:
Gryllus Dániel
A Kaláka és a Kaláka Fesztivál nevében is
Budapest, 2012. január 26.

Forrás:

Nagyjából biztos vagyok benne, hogy nem lesz több Kaláka Fesztivál Miskolcon.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 2., csütörtök

Az ördög a részletekben rejlik...

– úgy tartják. Magam is így gondolom. 
Sokszor nincs azonban szemünk, türelmünk, igényünk vagy pénzünk a részletekre.
Kár, mert ilyenkor gyakran az vész el, amitől egy épület harmonikus, arányos, szép volt.
Többször emlegettük már a blogon a régi házak rákfenéjét: a szigetelést. A vasgyári téglahomlokzatos házak külső szigetelése például éppen azt tünteti el, ami miatt ezek a házak izgalmasak, figyelemreméltók lehetnének a város építészetében.

Ahogy a II. világháború előtt épült házak, úgy számos (valódi) szocreál épület harmóniáját is többek közt a vakolatdíszek adták, a nyíláskeretezések köztük is kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A selyemréti házak felújítása kapcsán kétféle megoldást is bemutattunk a keretezések, díszek megőrzésére.

A Petneházi bérházak egyikének felújításánál azonban sajnos más megoldást választottak: az eltakart, „leszigetelt” keretezés „visszafestésére” került csak sor. Sajnos ez az olcsóbb megoldás valószínűleg örökre eltüntette az ablakkeretezéseket, amik nélkül viszont ezek a házak unalmas egyenépületek benyomását keltik. Az ördög ugyanis a részletekben rejlik. 

A festett keret messziről nem is látszik.

Az ablakokat is több helyen kicserélték.

A szín rendben is lenne...

A másik homlokzaton a keretek részben még megvannak.


Kapcsolódó bejegyzések: