„- Magának is joga volt hozzá, hogy javaslatokat tegyen, vagy tiltakozást jelentsen be a kellő időben - jegyezte meg.
- A kellő időben, mi?! - süvöltötte Arthur. - A kellő időben? Akkor hallottam először az egészről amikor beállított ide egy munkás tegnap. Megkérdeztem, azért jött-e, hogy megpucolja az ablakot, mire ő azt felelte, hogy nem, hanem hogy szétrombolja a házat. Persze nem ezzel kezdte. Dehogy. Előbb letörölt pár ablakot, s megvágott öt fontra. Csak aztán mondta meg.
- De Mr. Dent, a tervek az elmúlt kilenc hónapban rendelkezésére álltak a helyi tervezőirodában!
- Ó, hogyne! Én is egyenesen odamentem, hogy megnézzem őket, mihelyst hallottam a dologról, tehát tegnap délután. Maguk aztán nem erőlködtek valami nagyon, hogy felhívják rájuk a figyelmet, ugye? Úgy értem, hogy például szóltak volna valakinek, vagy ilyesmi.
- De hiszen a tervek ki voltak állítva.
- Ki voltak állítva? Éppenséggel a pincébe kellett lemennem, hogy megtaláljam õket.
- Ott van a kiállítási részleg.
- Zseblámpával.
- Talán leszakadt a villanyvezeték.
- Meg a lépcsõ.
- Nézze, végül is megtalálta a feljegyzést, nem?
- Ó, hogyne - felelte Arthur -, megtaláltam. Egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekén volt kiállítva, az ajtón a következő felirattal: Vigyázz! A leopárd harap!”
A fenti részlet a Galaxis útikalauz stopposoknak című alapműből származik. Ezzel indult az Avasi közösségi tervezés műhelye című rendezvény, amin én is részt vettem múlt csütörtökön és pénteken.
Az előadó részéről az idézet kiválasztása telitalálat volt: pl. a Zöld Nyíl kapcsán is egymást érik azok a híradások, amik szerint a lakók akkor szembesülnek vele, hogy milyen is lesz a konkrét beruházás, amikor már a fákat vágják ki, a villamosmegállót szüntetik meg, stb. Ilyenkor a válasz mindig ugyanaz: dehát volt lakossági fórum. Amiről senki se tudott, ráadásul a fórum már az égvilágon semmin se változtat, mert amikor azt megtartják, már nemhogy a tervek készen vannak, hanem már a kivitelezés is zajlik.
Nagyon röviden a közösségi tervezés arról szól, hogy a közösséget érintő beruházások tervezésébe a kezdetektől bevonjuk azokat, akik később annak használói lesznek. (Innen a másik neve: részvételi tervezés.) A folyamat sok időt igényel, főleg az érintettek (tervezők, lakók, városvezetők) kölcsönös bizalmatlanságának lebontása miatt, de a végeredmény olyan lesz, amit mindenki szeret használni, és mivel részt vett a kialakításában is, jobban a magáénak érzi, így jobban is vigyáz rá.
A rendezvényen esettanulmányokon láthattuk, hogy az utópisztikusnak tűnő elképzelés Magyarországon is működőképes, ahol pedig minden jó kezdeményezés el szokott vérezni.
A következő hónapokban két konkrét avasi projekt kapcsán próbáljuk meg a közösségi tervezés elveit Miskolcon is alkalmazni, és a folyamatról, majd remélhetőleg az eredményekről itt a blogon is folyamatosan be fogunk számolni.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése