Újabb vendégszerzőt üdvözölhetünk a blogon: ezt a bejegyzést Ádám Gábor építész kollégám írta, akinek az egész Pece-sorozatot köszönhetjük.
A Pece korábban térképen már bemutatott négy ága méret és jelentősség szerint közel sem egyenrangú: a két legnagyobb, egymással közvetlenül már csak a Belvárosban érintkező fő mederbe ezt megelőzően egy-egy kisebb patakocska ömlik. Valamiféle természetes kiegyenlítődés folytán a legkisebb, legutóbb már bemutatott Forrás-ág magával a Pecével egyesül, így utóbbi bejárása volt a soron következő túránk.
A főág két, nevük helyett inkább a gerincükön futó utcákról ismert dombhát, a Feszty Árpád utca és az Árok utca között halad észanyugati-délkeleti irányban. A záportározó gátja, illetve meglepő módon maga a tározó-tér is sűrűn lakott területek közé ékelődve található, a patak völgye így egyfajta zöld folyosóként húzódik a dombos, furcsamód szinte teljesen zártkertek nélküli városhatártól egészen a Forrás-patakkal közös medencéig. Ennek logikus oka van: a Pece valamikor gazdasági tengelyként is működött a völgyének viszonylag széles külterületi részén kialakult közlegelő (itt volt a dögkút is egykor) és a mai Dózsa György utca felső szakaszán egykor volt ún. „Városmajorság” között. Ez a beékelt zöldfelület mai, sajátosan lepusztult formájában is a város jellegzetes területe, megfelelően kezelve pedig méginkább azzá lehetne. A terület egykori fontossága és vele éles kontrasztban álló mai állapota alapján – bár elsőre talán meredek a hasonlat – kicsit szerintem a Vasgyáréval rokonítható.
A patak forrását az újabb, Nagy-Miskolc térképek nagyjából a Szentpéteri kapui köztemetőt Perecessel összekötő szélességi körre teszik. Mivel ezek a városrészek korábban vagy nem léteztek, vagy nem tartoztak a városhoz, 1945 előtti térképeken nem is tudták ábrázolni a forrást – már ha egyáltalán létezik ilyen. A túra során megkérdezettek egyike a “Bábonyból ered” információt adta; ez praktikusan legfeljebb a két település közti dombgerinc lehet – ami viszont lényegében egybeesik a későbbi térképi ábrázolásokkal.
A Pece völgye részleteiben is teljesen más képet mutat, mint a legutóbb bejárt Forrás-ág. De menjünk sorjában.
Innen visszafelé követtük a patakot. Bár a terület jócskán túl van az ebben a völgyben egyébként sem jelentős hétvégiházas beépítésű részen, továbbá itt már nem találtunk vizet...
...a meder még kiszáradt állapotában is komolyabb vízfolyásra utalt.
Itt egy kis „filmszakadás” következik, egy darabon nem készültek képek. Ennek oka, hogy a száraz meder alatt nem sokkal elértük a völgynek a – Forrás-ághoz képest elenyésző területű – relatíve sűrűbben beépített szakaszát, ami feljebb egy kis, tanyaszerű épületcsoportot, lejjebb pedig néhány zártkertet jelent. Mivel mindegyik telek közös jellemzője, hogy az út és a patak között helyezkedik el, itt nem volt módunk megörökíteni túra tárgyát. Néhány házzal lejjebb azonban...
... előkerült a patak is! A völgy itt, a városhatár előtt teljesen beépítetlen, a legelő jelleg még mindig tetten érhető. A háttérben a dombgerinc a Feszty Árpád utca folytatása.
Közlegelő vs. Város. Bal oldalt az első házak, az út tengelyében a Kilátó, jobb oldalon a Feszty házai.
Ugyanez vízközelből (a patak és az út a völgy két szélén halad).
A lakott területek közti záportározó a gátról visszafelé, a külterület felé nézve.
A gát (sajnos csak) egyik végéhez az Árok utca felől egy kifejezetten igényes lakónegyed csatlakozik.
A gát után a völgy, mint zöldsáv rendületlenül halad tovább. A horizonton a Jókai lakótelep egyik panelháza is kibukkan, a jobb oldali házak közt egy, a Tetemvárhoz hasonló kisebb pincesor bújik meg.
A Bábonyi-bérci temetőnél összeszűkül a medert kísérő zöldterület, emiatt a beépített rész is közelebb kerül – falusi milliő a Belvárostól kőhajtásnyira...
Végtére ez az ág is betonmederbe kényszerül – de itt legalább van hely némi zöldnek is.
Kicsivel az Árok utca hídja előtt a házak közti sűrűből nyílt területre ér a patak.
Az Árok utca és az iskola közti, kies területtel határos utolsó mederszakasz...
...melynek végén ez az ág is a Forrás-patakkal közös, földalatti medencébe folyik, az ennek építését ábrázoló archív képet legutóbb már bemutattuk...
A bevezetőben tett megjegyzést csak megismételni tudom: a zártkertekkel sűrűn beépített, a „forrásvidékén” eső után is inkább csak kerti folyókára, lejjebb meg vízelvezető árokra emlékeztető, az épített városi környezettel nemigen kommunikáló Forrás-ággal ellentétben a most bejárt Pece merőben más; a jóformán teljes hosszán természetes környezettel határos, mégis településformáló hatású vízfolyása ez Miskolcnak.
A következő bejegyzésben már az egy völggyel odébb föld alá bújtatott két ág egyikét mutatjuk be.
Kapcsolódó bejegyzések:
