2012. április 26., csütörtök

Eladó tetemvári kúria – újra

Korábban írtunk egy eladó Szentpéteri kapui (tetemvári) kúriáról, ami nagyon megtetszett nekünk – kár, hogy a környezete olyan, amilyen...
Az ingatlan még mindig eladó, és új, köztük belső képek is vannak fent róla a neten.







Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 25., szerda

Zombi túlélőtérkép Miskolcról

A mostanság népszerű zombis témát meglovagolva egy amerikai marketingügynökség készített egy Google Térképekre épülő tematikus térképet, ami zombitámadás esetén lehet hasznos. Tájékozódhatunk arról, hogy merre juthatunk fegyverekhez, élelmiszerhez, merre vannak a zombi aktivitás szempontjából veszélyes területek, ahol nem árt figyelni.

Miskolc a zombitérképen http://www.mapofthedead.com/
Persze ha ez bekövetkezik, akkor nagy valószínűséggel internet sem lesz, tehát nem árt tudni, hogy majd merre is fogunk járni, és ezt előre kinyomtatni. :-)
A jó helyismerettel továbbra sem veszi fel a versenyt a térkép, mert Miskolc és környékéről elég szegényesek az információi.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 24., kedd

Civil összefogás a szentléleki pálos kolostorrom megmentéséért

A diósgyőri pálosokról már sokszor volt szó a blogon. Nekik sajnos a középkori épületeikből már semmi sem látható, ellenben fent a Bükkben, Szentléleken a mai napig állnak az ottani kolostor templomának középkori falai. Állnak ugyan, de nem túlzás azt állítani, hogy a szemünk előtt pusztulnak. Én magam is emlékszem, hogy gimnazista koromban mennyivel jobb állapotban volt az épület.
2011 októberében a Csatárlánc nevű szervezet indított programot a kolostor és a templom megóvásáért. Két fő céljuk a a kolostortemplom megmentése és a kolostor megmentése-bemutatása. Ezekről bővebben a honlapjukon olvashattok:
A szükséges pénz előteremtése érdekében jótékonysági koncertsorozatot indítottak, aminek a következő koncertje most szombaton este hatkor lesz a Fazekas Általános Iskolában.
A további program szintén a honlapon olvasható:


Magáról a kolostorról pedig a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal honlapján van rengeteg információ (a kép is innen származik):

Érdekességnek pedig nézzétek meg Balogh Miklós diplomamunkáját, aminek témája a kolostor és a templom rekonstrukciója volt:

További képek a tervező honlapján: http://nagybalogh.hu/miklos.html

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 23., hétfő

Critical Mass 2012 tavasz

Megvolt tegnap a felvonulás, mi is ott voltunk. Amit észrevettünk, az az, hogy mintha a szokásosnál kevesebben lettünk volna, és hiányoztak az egyéb programok. Máskor ilyenkor sátrak vannak kint, színpad stb., most semmi ilyen nem volt.
Furcsa volt a szokottnál kisebb táv és lassúbb tempó is, de azért jól éreztük magunkat. Különösen az az apuka tetszett, aki gyerekkel a gyerekülésben emelte fel a biciklijét :-) De az a figura is jó volt, aki azt gondolta, hogy pont egy biciklis felvonuláson fog vevőt találni a bringájára.

Néhány saját kép:






A létszám amúgy csalóka lehet, mert a minap.hu 800 emberről tud, a kerekpar.net adatai szerint ez rekord. Annál szomorúbb a dolog, a lakosság számához képest ez pont egy nagyságrenddel kevesebb, mint  Budapesten. (Budapest: 1 700 000 lakos, 80 000 résztvevő = 4,7%, Miskolc: 170 000 lakos, 800 résztvevő = 0,47%.) Ez így sajnos nem kritikus tömeg...

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 21., szombat

2012. április 20., péntek

Miskolci udvarok: Városház tér újra

Az előzőhöz hasonlóan ez az udvar is a Városház téren van, a Calypso Kisvendéglő épületéhez tartozik. Már régóta figyelgettem, mert nagyon tetszett a nyitott kapun át az utcáról is látható, kis boltíven ülő hidacska. A napokban bekéredzkedtem fotózni is. Nagyon készségesek voltak, még a függőfolyosóra is felmehettem. Nemcsak a híd érdekes, hanem a kis kőkeretes vasajtó, a falépcső a fordulóban a kőfülkével, a boltozott lépcsőház és persze az egésznek a hangulata. Egy kis Prága.







Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 19., csütörtök

A Mária-út és Miskolc

A Mária-út egy Közép-Európán átívelő zarándokút-hálózat, melynek kiépítése folyamatban van. A tervezett, ill. épülő zarándokút a Szent Jakab-út (El Camino) mintájára országhatárokon átnyúló hálózatot jelentene, és a Mária-kegyhelyeket fogná össze, ebből a szempontból persze különbözik a történelmileg kialakult, egy központtal rendelkező Caminótól. 


A Mária-kultusz Magyarországon a kereszténység felvételével egyidős, legendája szerint Szent István Máriának ajánlotta az országot. A 17., de különösen a 18. században megerősödik a Mária-tisztelet jelentősége, kegyhelyek létesülnek, a Mária-kultusz a barokk vallásosság fontos eleme lesz. Miskolcon  a város lakói 1738-ban hálából állíttattak Mária-szobrot a Mindszenti-téren, mert a pestis elkerülte a várost. A helyi köznyelvben csak Csupros Mária-szoborként emlegetik.

Forrás: Wikipédia
A diósgyőri pálosok Madonna-szobra ugyancsak fontos miskolci emléke a Mária-tiszteletnek.


A Mária-út hívőket, a hitet keresőket és turistákat egyaránt vár majd, és a kegyhelyek, templomok és egyéb szakrális értékek mellett az útvonal mentén található helytörténeti és természeti értékekre is ráirányítja a figyelmet.
A jelenleg épülő szakaszok közül a Mariazell–Budapest–Máriapócs állomásokat összekötő ún. Északi út Miskolcon is átvezet. Kács, Kisgyőr felől érkezik Görömbölyre, átvezet a belvároson, és az Akasztóbércnél hagyja el a várost, majd Szirmabesenyő felé tér el.


Amint az a térképről jól látható, jelenleg Miskolcon még nincs zarándokszállás, de tudomásunk szerint Görömbölyön a görög katolikus egyház tervezi egy ilyen szálláshely megvalósítását. 
Mint arról korábban már írtunk, a zarándokút Miskolcot észak felé szörnyű állapotban lévő területen át hagyja el. Az Akasztóbércről a turistaút olyan, többnyire elhagyatott hétvégiházas övezeten vezet át, ahol a házakat gyakran feltörték, kifosztották, üresen, lepusztultan állnak, szemét veszi körül őket. Sötétedés után nem mernék arra járni. Persze nem ez az egyetlen ilyen területe Miskolcnak, de a zarándokút vonalvezetése miatt különösen szomorú ennek az állapota. Nyilván nem válna kárára a városnak, ha minél több zarándok látogatná meg templomait, kulturális értékeit, de vajon milyen érzésekkel távoznak majd Miskolcról ezen a szemétdombon keresztül?


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 17., kedd

2. Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve

Tervem az épület földszinti falait tartja meg, nyíláskiosztásukkal egyetemben. A vélhetően később hozzáépített jelenlegi vizesblokk bontásra kerülne.
A falak valószínűleg kőből vannak, ez a vakolat leverése után a felszínre kerülhetne.
Az emelet új építésű, fachwerk-jellegű, modern szerkesztéssel, részben acél, részben fa szerkezettel, a kocsma nevére rímelve sok gerendával.
A város felőli (keleti) oldalon a gerendán ma is látható évszám lenne kialakítva nagy méretben, vaslemezből kivágva.
A földszinten kocsma és étterem lenne, az emeleten vendégszobák és kiülőterasz.
A cégér a konzolos gerendákról lóg le.




Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 13., péntek

A falvak határában kereszt van, a városokéban szemétdomb?

Mióta felfedeztük magunknak az Akasztó-bércet, egyre többet járunk oda. Eleinte kutyát sétáltatni, újabban futni is szoktunk menni. Lélegzetelállító kilátás nyílik a városra, a Bükkre és keletre, a Sajó völgye felé. Sokan járnak ki kutyákkal, néha feltűnnek futók, biciklisek, repülőmodellezők, és viszonylag gyakran, hűvös időben fatolvajok is, akiket a kutyáink rendszeresen megugatnak.


A megérkezés az Akasztó-bércre nem túl vidám látvány: az aszfaltút a Deszkatemető és a Hősök temetője között visz fel, majd a legvégén egy nagy szeméthegyben ér véget. Az Akasztó-bérc nagy része szerencsére nincs ilyen állapotban, csak néhány bokron lóg egy-egy elszabadult nájlonzacskó. Ha viszont az Akasztó-bércről elindulunk Sajóbábony felé a Széphegy-dűlőt követve, egy valaha jobb napokat látott víkendházas telepen megyünk át. Ilyen ma ez a terület:





Szeméthegyek, tönkretett, kifosztott, széthordott hétvégi házak közt visz a turistaút, ami egyben az ún. Mária-út Miskolcról kivezető szakasza is. Nagyon nagy kár érte, különösen most, hogy turisztikai jelentősége is lett. 



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 12., csütörtök

2. Borpályázat: tapasztalatok

Sajnos most a „civil” zsűritagok (mármint akik nem építészek) nem tudtak jelen lenni a Borpályázat tegnapi beadásán-eredményhirdetésén, így az előző alkalommal ellentétben most nekem, az egyik pályázónak kell megírnom a tapasztalatokat.


5+1 pályamű érkezett (én az igazi mellett egy „szürreális metamorfózist” is beadtam). A pályázók névsora: Bereczki Zoltán, Dobos Péter, Juhász-Nagy Balázs, Szász Csaba, Szunyogh László. Rajtuk kívül jelen volt Rostás László (Miskolc főépítésze), Rudolf Mihály (a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamara elnöke), és három érdeklődő kolléga. A helyszín természetesen most is az építészek háza, a Kós Ház volt.
Ahogy Rudolf Mihály elmondta, értékes pályaművek születtek, és már az is nagy dolog, hogy kiírunk egy fiktív pályázatot, amire aztán érkezik öt (plusz egy) pályamű. Értékelésében mindegyik pályaműnek az erényeit emelte ki.
Rostás László először magáról a helyszínről beszélt, elmondta, hogy nagyon értékes (ahogy arról mi is írtunk korábban), de azt is, hogy jelenleg annyira nincs rangján kezelve a pálos épületegyüttes, hogy még bontása is felmerült. Ezt szerencsére sikerült megakadályozni, így bontás helyett valószínű, hogy fejlesztések lesznek a helyszínen.
A pályázatokkal kapcsolatban egy feladatot is kaptunk: arra kért minket, hogy az öt pályaműből hozzunk létre közös munkával egyet, ami mindegyikből a legjobb dolgokat tartalmazza, és akkor talán lehet, hogy a fiktív pályázat realizálódhat is. Elmondása szerint nagyon fontos, hogy az építészek tudjanak együtt dolgozni, mert a közös munkából sokkal jobb dolgok sülhetnek ki, mint az individualista tervezésből. Valami ilyet próbál ő is most megvalósítani a főtér kapcsán. Végül kaptunk tőle egy témajavaslatot a következő pályázatra, ami remélhetőleg élessé is fog válni. 
Este kilencig beszélgettünk bor mellett, így elmondható újra, hogy a kezdeményezés elérte a célját: kialakulóban van valamilyen szakmai közélet, párbeszéd az itt alkotó fiatal építészek között.
A végére azért megjegyezném, hogy örülnék, ha több kolléga aktivizálná magát. Az időhiány azt hiszem nem lehet akadály, most se foglalkozott egy pályázó sem egy napnál többet a pályaművével, sőt a legtöbben még annyit sem. Nem a kidolgozottság a lényeg, hanem az ötlet, és hogy legyen miről beszélgetni.
A pályaműveket az előzőhöz hasonlóan a következő napokban egyenként be fogjuk mutatni.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 11., szerda

Programajánló: Kétszáz ajtó, Régi és új művek

Ezt a meghívót kaptuk:

Meghívó
A Miskolci Galéria , a MŰÚT folyóirat és a MissinonArt Galéria tisztelettel meghívja Önt és kedves családját
2012. április 12-én csütörtökön 16.30 órára
a volt Capri cukrászda elé a főutcára (Miskolc, Széchenyi u. 16.)
VARGA ÉVA szobrászművész: KÉTSZÁZ AJTÓ - Diósgyőr Vasgyár, 2011.
című utcai kiállításának megnyitójára
ezt követően 17 órára a Miskolci Galéria Rákóczi-házába (Miskolc, Rákóczi u. 2.)
 FEKETE BALÁZS: RÉGI ÉS ÚJ MŰVEK
című kiállításának megnyitójára






Nagyon érdekesnek tűnik mindkettő, mi ott leszünk.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 10., kedd

A pálos kocsma régen és most

Kovács Miklós Diósgyőr – régen galériájában találtam még régebben ezt a képet (ajánlom egyébként az egész galériát), és most a Borpályázatra készülve újra a kezembe került:


Nem tudom, mikor készülhetett, a XX. század elejére tippelek. Látható, hogy már akkor sem volt túl figyelemreméltó az épület, de a jelenlegi állapotnál mindenképp jobb volt.


Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a pályázat keretében az építész kollégák mit hoznak ki belőle. Holnap kiderül. 

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 6., péntek

Magányos ház a Régiposta utcán

A most kissé sivár Régiposta utca régen egészen más képet mutatott. Középen ott folyt a Pece, a két partján keskeny macskaköves úttesttel, régi házakkal szegélyezve. A Célváros c. könyv egyik fotóján ezt láthatjuk is.
Ezt a korszakot idézi az a magányosan álló ház, ami régi kedvencem, mindig megcsodálom, ha arra járok:



Mindig az a képregény jut eszembe róla, amit gyerekkoromban olvastam, és arról szólt, hogy valahol Brazíliában egy öregasszony nem volt hajlandó eladni a házát az ingatlanspekulánsoknak, így a régi, hagyományos, kicsi házat körbeépítették sivár, hatalmas betonházakkal.
Szerencsére nálunk már véget ért az erőszakos „modernizáció” korszaka, így a kis sárga ház megmenekült.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 5., csütörtök

Téglaépítészet: Miskolc egykor legmagasabb lakóháza

Sorozatunkban eddig egy kivétellel csak háború előtti épületek szerepeltek, épp itt az idő, hogy egy modernet is bemutassunk.



Az Ady-hídnál lévő magasház a hozzá tartozó háromemeletes szárnnyal azóta tetszik igazán, amióta pár éve rendbe hozták, és az erkélyei szép színesek lettek. (Épp emiatt a színes erkélyek miatt az egyik barátom egyszerűen boldogháznak nevezi az épületet.)
Az ötvenes évek végén épült Krisztik Pál tervei alapján. Erről a korszakról tudni kell, hogy a szocreál időszaka. A tervező el is mondta a múlt heti rendezvényen, hogy a tervtanács kozmopolitának bélyegezte tervét, de ő nem tudott szocreál stílusban tervezni. Az elkészült épületet látva azt kell mondanom, hogy szerencsére. Ennél a háznál ugyanis nagyon szépen látszik az, ami kis túlzással Krisztik Pál építészeti hitvallásának nevezhető:
„A ház nem tudja riszálni magát, mint egy nő, hogy tessen. Az építésznek más eszközökkel (fény, árnyék, színek) kell elérnie, hogy a város befogadja, büszke legye rá.” (minap.hu)
Annyi játékosság van ebben az egy épületben, ami ha megmaradt volna a későbbiekben is az építészetben, akkor ma egész más képet festene a város.









Személyes kedvencem a flamand kötésben rakott tégla, ami elég ritka mifelénk.



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 4., szerda

Sokadszor a Szinváról

Múlt héten a megyei építészkamara közgyűlésén városunk főépítésze, Rostás László is tartott egy előadást. Többek között azt is elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja a Szinva rehabilitálását, mert jelenleg nem több egy kanálisnál.
Elmondta, hogy mintának a Viszlai József által tervezett Szinvapark bevásárlóközpont melletti szakaszt lehetne tekinteni. És valóban: az a rész nekem is mindig tetszett, de sosem gondoltam bele, hogy akár végig is ilyen lehetne a Szinva. Gondozott növényzet, padok, sétány, bicikliút, normális korlát. Szeretik is az emberek, szinte mindig ücsörög ott valaki.



Vannak a Szinvának olyan szakaszai, ahol ennek a fajta kialakításnak már most sem lennének technikai akadályai. Ilyen pl. a Selyemréten a Tiszai pályaudvarnál lévő hídtól a vasúti hídig terjedő szakasz, ami nagyon hasonló ehhez: a déli oldalon épületek ill. fal és – jelenleg sétánynak nem nevezhető – gyalogos ösvény, az északin pedig bicikliút. Sajnos ennyiben ki is merülnek a hasonlóságok, pedig egy kis kertészettel és utcabútorokkal ez a rész is szép lehetne.



Kapcsolódó bejegyzések: