A következő címkéjű bejegyzések mutatása: előtte-utána. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: előtte-utána. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. február 14., csütörtök

Akkor még más volt minden: miskolci közlekedéstörténeti film (2010)

A napokban rázott meg Balázsi László, volt MVK-s kollégám halálhíre. Rövid ideig dolgoztunk együtt, egymás mellett, de hosszú időn át ismertük egymást. Emlékezetes közös munkánk a 2010-es készítésű céges dokumentumfilm, amely épp az ő javaslata nyomán kapta végül az Akkor még más volt minden címet.*


Tanácsadó voltam akkoriban a miskolci önkormányzat tömegközlekedési vállalatánál, és amikor felmerült, hogy valami egymillió forintot hirtelen el kell költeni imázsra, reklámra, akkor felvetettem: költsük el hasznosabban (mint pár nagy méretű hirdetés az újságokban) – készítsünk egy filmet. Méghozzá játékfilmszerű dokumentumfilmet: a miskolci közösségi közlekedés történetéről, érdekes legendáiról. Az ötlet támogatásra talált az illetékesek részéről, és sikerült megnyerni hozzá a Mikomot, azaz a városi tévét, s annak akkori riporterét, Petruskó Norbertet, aki megírta a forgatókönyvet és megrendezte a művet. Egy néhány héten át tartó forgatási időszak volt ez, amit azért több hónapnyi előkészítő munka, egyeztetések, kutatások, nyomozások előztek meg. Hogy mást ne mondjak, rettentő nehéz volt olyan vetítőberendezést találni, amivel egy réges-régi filmfelvételt meg tudtunk jeleníteni a sztoriban, ráadásul úgy, hogy nem csak digitalizálni kellett a szalagot, hanem „élőben” látható a vetítés a történetben.



 

Megtaláltuk aztán az interjúalanyokat, különféle idősebb szakembereket, cégvezetőket a megelőző évtizedekből, akik egy-egy korszakhoz kötődő legendákról, kalandokról tudtak mesélni a kamera előtt. Az összekötő narrációt egy időutazás képzete adta: a fantasztikus adottságú főhős ugyanis maga járja végig az évszázados közlekedéstörténet izgalmas állomásait – nem időgépen, hanem olyan járműveken utazva, ami a korhoz passzol. Büszke vagyok rá, hogy az időutazó szerepére nemcsak hogy egy profi színészt tudtunk felkérni, aki szívesen vállalta és tiszteletreméltó alapossággal teljesítette a kihívást, de hogy az illető maga Luke Skywalker lett, azaz az eredeti Csillagok háborúja, egész pontosan A Birodalom visszavág, az elsőként szinkronizált Star Wars-rész főhősének magyar hangja. (Ez a szinkron 1982-ben született, az 1980-as gyártású mozihoz.) Szatmári György szerencsés módon ezekben az esztendőkben épp a Miskolci Nemzeti Színházban játszott, ez kínálta az apropót és a lehetőséget is a közös munkára.


 
 
Balázsi Lacival, aki az MVK Zrt. kommunikációs osztálynak munkatársa volt, gardíroztuk a filmkészítést. A móka kedvéért úgy is írattuk fel nevünket a stáblistára, illetve a DVD-kiadás borítójára, hogy „executive producer”, ez olyan menőn hangzott. Igen, a film DVD-lemezre került, hogy a céges marketingben mint ajándékot használhassák a következőkben. Díszbemutatót is tartottunk, 2010 nyarán egy vállalati rendezvényen. A dolog utóéletéről, tehát hogy tényleg ajándékozgatták-e a későbbi igazgatók üzleti partnereiknek, pláne az önkormányzat ilyen-olyan vendégeiknek mint városmarketing-anyagot, sajnos nincs tudomásom.
Én magam az előkészítő munka keretében sok érdekességgel, tanulsággal gazdagodtam, ezek egy részét például az évekkel később az Észak-Keleti Átjáró Egyesületnél folyó civil helytörténeti kutatómunkában, például az Utánam, srácok! című tanulmánykötetet írva-szerkesztve hasznosítottam.
Maga a film pedig szerintem jól sikerült, jól esik újranézni és jó szívvel ajánlom megtekintését. Ezzel emlékezve Balázsi Laci kollégámra. Ő maga egyébként az utolsó szereplője a filmnek, 31:24-től látható-hallható.

* Ma is megvannak a feljegyzéseim, milyen ötleteken törtem a fejem, „poén” adódott volna bőven, de sehogy se sikerült a frappáns megoldást megtalálni:
Utas és holdvilág (Szerb Antal regénycímének második szavát kellett volna valami idepasszoló kifejezésre cserélni), Mindig meg-megállva, Álmában csönget egy picit, Szendereg a robogás, Hosszú jegyesség (Jeunet filmje nyomán), Három utas egy megállóban (Jerome regénye), Csak felszállók részére!, Nem végállomás, megyünk tovább!, Évszázados menetidő, Jegyben az utasokkal, Érvényes végtelen utazásra, Egymillió fontos buszjegy, és hasonlók...


A film akkori tévés bemutatójának (Miskolc Városi Televízió) előzetese:


És maga a film:



A DVD-borító:

2015. május 27., szerda

Érték-e a régi ház?

Az Einstürzende Neubauten (Összeomló Új Építésű Házak) nevű kiváló zenekar angol Wikipédia-szócikkében olvastam a következő bekezdést:
A Neubauten („új épületek”) egy összefogó elnevezés Németországban az 1945 után épült házakra. Ezeket gyakran olcsóbbnak, gyengébb minőségűnek és esztétikailag kevésbé attraktívnak tartják, mint az Altbaukat, azaz az 1945 előtt épült, leginkább pre-modernista épületeket. A második világháború komoly pusztításai és az utána következő intenzív újjáépítések miatt a Neubauk a német városok nagyon megszokott elemei.
Ez ráillik Magyarországra is, bár itt nemcsak a háború, hanem az utána következő évtizedek is megtizedelték a régi házakat, az újak pedig a német Neubauknál is rosszabb minőségűek. A magyar társadalomban mégsem jelent értéket egy régi épület, épp ellenkezőleg (rosszul fűthető, nehéz szigetelni, drága a nyílászárók korszerűsítése, stb). Amikor pár éve házvásárláson gondolkodtunk és egy ingatlanos felmérte az igényeinket, az űrlapján nem volt Altbau/Neubau-rubrika. Amikor pedig mondtuk neki, hogy mi 1945 előtti házat keresünk, teljesen elképedt, és mondta, hogy ilyen igénnyel még nem találkozott.
Ehhez képest amikor Bécsben vagy Kölnben kerestem kiadó lakást, azt tapasztaltam, hogy a hirdetéseknek általában már a címében ott van, hogy Altbau vagy Neubau-e a ház. Gondolom nem kell mondanom, hogy melyiket tekintik értékesebbnek.
Érdekes kontraszt, hogy míg az interneten intenzíven érdeklődnek az emberek Miskolc múltja iránt, addig a valóságban az ebből a múltból megmaradt kevés épületet a szemünk előtt teszik tönkre általában energetikai és gyakran tévesen értelmezett esztétikai megfontolásokból.



Javasoljuk még a témához ezt a nagyon jó cikket:

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. március 21., péntek

A Fadrusz utcai nappaligarázs

A kiváló Urbanista Blognak köszönhetően az egyik legnépszerűbb bejegyzésünk a Fadrusz utcai nappaligarázsról szóló lett.
Emlékeztetőül: egy újdiósgyőri téglaház nappalijából garázst alakítottak ki, kontrasztnak pedig ott a szomszédos ház, ami a (meglehetősen leromlott) eredeti állapotot mutatja:


Mindkét kép forrása a Google Street View

Az Urbanista megkereste a házat a norc.hu-n is, itt a vonatkozó bejegyzés:

A hosszú bevezető után jöjjön a lényeg: a napokban arra jártam, és megnéztem, milyen lett a ház. Az eredmény végül is nem olyan borzasztó, mint amire számítottam, bár szebb nem lett az épület, mint amilyen eredetileg lehetett (a fotón mellette az ikerpárja látszik):


Egy apró részlet igen fájdalmas: az ablak vízszintes szemöldökén lévő zárókő, ami így, hogy fölötte van egy íves párkány, igen disszonáns. (Természetesen nagyon sajnálom a téglahomlokzat és a kőlábazat eltűnését is.)


Kapcsolódó bejegyzések:

2013. november 28., csütörtök

Előtte-utána: lakóház a Reményi utcában

Előtte-utána rovatunkban most egy elsőre nem feltűnő, de azért jelentős változtatást mutatunk be.
A Reményi Ede utcán áll az egyik kedvenc belvárosi házunk, főleg a bejáratát szeretjük, mindig Olaszországot juttatja az eszünkbe a kis udvarkával és a padlásfeljáró pici ablakával. 





Sokáig eladó volt, most megvették és felújították. Első pillantásra úgy tűnik, hogy minden rendben van, bár azért valami nem stimmel.


Itthon jöttem rá, hogy mi: az ablakok aránya megváltozott, és ez okozza a disszonanciát.
A régi épületek, történelmi városrészek azért olyan harmonikusak a szemünknek, mert a történeti építészetnek nagyon szigorú arányrendszere volt, amit még a középszerű építészek is ismertek. Ezért is van az, hogy míg egy középszerű történeti épület általában tetszik az embereknek, egy (klasszikus arányokat nem használó) középszerű modern épület nem. Ezekhez az arányokhoz hozzá vagyunk szokva, tudat alatt érzékeljük őket, hasonlóan a zenei harmóniákhoz: a disszonáns bántja a fülünket akkor is, ha nem értünk a zenéhez vagy nincs abszolút hallásunk.
Ezért nem szerencsés egy régi épülethez így hozzányúlni. Látszólag kicsi a változás, az eredmény mégis zavaró.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. április 26., péntek

Előtte-utána: nappaliból garázs

Ez is egy olyan bejegyzés, amit régóta meg akarok írni, de fotó híján nem sikerült. A Fadrusz utcán áll két egyforma, szép téglaház. Illetve csak egyformák voltak, mert az egyiknek az egyik szobájából garázst csináltak, ezzel teljesen tönkretéve a ház megjelenését.
A Street View megörökítette az építést. Pontosabban rombolást.
Íme a még nagyjából eredeti állapotában lévő ház:



És ikerpárján a gyönyörűséges garázskapu készítése:



Milyen építész az, aki ilyen tervet aláír?

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. április 22., hétfő

„KÖZÖD” önkéntes aluljárófestés a Holdam szervezésében

Vendégszerzőnk, Dóri írása, ami egy jó előtte-utána bejegyzés is lehetne:

Szombaton került megrendezése KÖZÖD! önkéntes fiatalok napja, amelyhez a miskolci Holdam egyesület a Jókai aluljáró festésével csatlakozott.

Az „Együtt lenni jó!” rajzpályázatra érkezett óvodai és kisiskolás képek közül került kiválasztásra az a négy, ami aluljáró falára került. A rendezvény jó hangulatban telt, sok gyerekkel és szülővel. Reméljük, a képeket sokáig élvezhetjük.

Képek és egy kis videó a munkáról:

Előtte

Munkában a gyerekek

Besegítenek a szülők is

Már látszik a négy kép

A csapat

Az elkészült festmény




Kapcsolódó bejegyzések:

2013. február 19., kedd

Linkajánló: Akkor és most-sorozat a Minap.hu-n

Biztos mindenki ismeri a nyomtatott Miskolci Napló Akkor és most-sorozatát. Aki esetleg mégsem: hétről hétre bemutatnak egy épületet egy archív fotóval, egy rövid szöveggel és egy mai fotóval.
Az elmúlt napokban ezek a kis cikkek sorra bekerültek a Minap.hu rss-feedjébe. 
Alább összegyűjtöttük őket nektek. Érdemes a linkeket végigkattintgatni, még ha kissé szomorú is, mert sajnos messze nem az előnyükre változtak a bemutatott épületek-helyek. Egyik se.
Íme a linkek:
Frissítés:
Itt egy újabb adag:
Frissítés 2.:
Frissítés 5.:



A bejegyzést folymatosan frissíteni fogjuk, ha még kerülnek fel új cikkek a témában.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. február 18., hétfő

Előtte-utána: az Ógyár téri vásárcsarnok

Miközben a Borsod 2050-kiállításhoz kapcsolódóan hétről hétre jobbnál jobb beszélgetéseken veszünk részt, a beszélgetés tárgyát képező területen, a Vasgyárban ilyenek átalakítások folynak:



Az épület eredetileg így nézett ki:

Kép forrása: archivportal.hu
A mostani felújítás előtt így:


A felújítás közben pedig így:



A kolónia épületei helyi védelem alatt állnak. Az még hagyján, ha egy-egy lakóépület homlokzatát elcsúfítják, mert ahhoz nem feltétlenül kérnek építési engedélyt (pedig kellene), így nem jut a hatóság tudomására. De egy ilyen mértékű átalakítást biztos, hogy nem engedély nélkül csináltak.
A kérdés adódik: hogy lehetett ezt engedélyezni egy helyi védelem alatt álló területen, ahol az eredeti állapot visszaállítása lenne kívánatos, nem pedig további rombolás?

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. február 1., péntek

Előtte-utána: az Andrássy szakközép

Ez az épület egyszer már szerepelt ebben a rovatban, akkor a pusztulást mutattuk be. 
Most, a rovat életében először újra előkerül egy már bemutatott épület, most már felújítva.
Íme, ilyen volt a felújítás előtt:



És ilyen most:



Jó lenne, ha az előtte-utána rovatunk többi szereplőjéről is tudnánk előbb-utóbb ilyen képeket csinálni.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. január 2., szerda

Újabb ipari örökség válik semmivé

Korábban több bejegyzésben is foglalkoztunk a Borsod-Miskolci Gőzmalommal (lsd. itt alul a kapcsolódó bejegyzéseket). A régi épületek mellett egy újabbat is megemlítettem, egy szürke kockát, ami nekem nagyon tetszett, szerintem kiváló, csupa üveg falú irodává lehetetett volna alakítani:




Azért a múlt idő, mert pár hete az épület a fölötte futó híddal együtt nyomtalanul eltűnt. Nem tudom, hogy képviselt-e bármilyen értéket, mindenesetre szerintem kár érte.


Közben a silóban is történik valami, ugyanis egyik nap azt láttuk-hallottuk, hogy a felső emeletek valamelyiének ablakából egész egyszerűen kihajigálnak nagyobb fémdarabokat. Lehet, hogy azt is bontani fogják?

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. április 10., kedd

A pálos kocsma régen és most

Kovács Miklós Diósgyőr – régen galériájában találtam még régebben ezt a képet (ajánlom egyébként az egész galériát), és most a Borpályázatra készülve újra a kezembe került:


Nem tudom, mikor készülhetett, a XX. század elejére tippelek. Látható, hogy már akkor sem volt túl figyelemreméltó az épület, de a jelenlegi állapotnál mindenképp jobb volt.


Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a pályázat keretében az építész kollégák mit hoznak ki belőle. Holnap kiderül. 

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 1., csütörtök

Miskolci udvarok

Ismét új sorozatot indítunk. Miskolcon rengeteg olyan udvar van, ami sajátos belső hangulatával külön kis világ, és az utcán járva nem is sejti az ember, hogy ott van. Sorozatunkban egy-egy érdekes udvarról fogunk képeket közölni.
Kezdjük ezzel:

A képet a Miskolc a múltban Facebook-csoport képei között találtuk. Jellemző a miskolci udvarok rejtelmességére, hogy nem nagyon tudták az emberek, hogy hol is van.
Így néz ki ma:




Ehhez a házhoz tartozik (Városház tér 20.):


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 31., kedd

Bloch és Stimm Röntgen-intézete

Írtunk korábban Bloch Alfréd és Stimm Lajos építészetéről. Akkor leközöltük ezt a képet is, felirata szerint a miskolci kórház röntgenintézeti pavilonjáról:

Forrás: http://kolibri.omikk.bme.hu/digit/index.php?page=cut&id=12997
Ma arra jártam, így lefotóztam, hogy néz ki most az épület:



Bár a fenyőfák elég sokat kitakarnak az épületből, az azért látszik, hogy a homlokzat meglehetősen leegyszerűsödött, és bár általában az egyszerűség barátja vagyok, itt nem örülök ennek. Szinte csak az ablaknyílások maradtak meg a homlokzaton, így kissé jellegtelen lett az épület. Az erkély alatti nyílás befalazásával pedig felborul a ritmus is, az a nagy buta tömör felület nagyon nem illik ehhez a kicsit barokkos stílushoz. Ugyanakkor az új képeken jobb alsó ablak fölötti kődísz is kicsit szervetlen, nem tudom, hogy ennyi maradt-e a régi, gazdagabb díszből, vagy ez valami kevéssé sikerült új próbálkozás.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 5., csütörtök

Megújult homlokzatok az Ady Endre utcán

Amikor a karácsonyi vásárt fotóztuk, akkor csináltam pár képet az Ady Endre utca megújult homlokzatairól is. Szerintem nagyon szépek lettek, különösen tetszik, hogy a cégérek egységes kialakítására is figyeltek. Így mondjuk még szembetűnőbb, hogy mennyire rontják a városképet a kandeláberekre applikált ilyen-olyan reklámtáblák. A homlokzatokról a Minap.hu-n találtam felújítás előtti képeket is, azokat is átvettem ide, a kontraszt kedvéért.






Egyetértek azzal, amit Jirkovszky Tamás, a Miskolc Holding Zrt. városfejlesztési igazgatója mondott nagyjából tavaly ilyenkor, a program elindulásakor: 
„A homlokzatfelújítások elsődleges szerepe a városkép alakítása, így tehát semmiképpen sem volt és nem is lesz céltalan ez a munka, és többnek tartom ezt a felújítási programot attól, mintha egy-két épület teljes rehabilitálása valósult volna meg.”
Kapcsolódó bejegyzések: