2013. október 31., csütörtök

A Pece-patak ágai egykor és most: 2. a Pece

Újabb vendégszerzőt üdvözölhetünk a blogon: ezt a bejegyzést Ádám Gábor építész kollégám írta, akinek az egész Pece-sorozatot köszönhetjük.

A Pece korábban térképen már bemutatott négy ága méret és jelentősség szerint közel sem egyenrangú: a két legnagyobb, egymással közvetlenül már csak a Belvárosban érintkező fő mederbe ezt megelőzően egy-egy kisebb patakocska ömlik. Valamiféle természetes kiegyenlítődés folytán a legkisebb, legutóbb már bemutatott Forrás-ág magával a Pecével egyesül, így utóbbi bejárása volt a soron következő túránk.



A főág két, nevük helyett inkább a gerincükön futó utcákról ismert dombhát, a Feszty Árpád utca és az Árok utca között halad észanyugati-délkeleti irányban. A záportározó gátja, illetve meglepő módon maga a tározó-tér is sűrűn lakott területek közé ékelődve található, a patak völgye így egyfajta zöld folyosóként húzódik a dombos, furcsamód szinte teljesen zártkertek nélküli városhatártól egészen a Forrás-patakkal közös medencéig. Ennek logikus oka van: a Pece valamikor gazdasági tengelyként is működött a völgyének viszonylag széles külterületi részén kialakult közlegelő (itt volt a dögkút is egykor) és a mai Dózsa György utca felső szakaszán egykor volt ún. „Városmajorság” között. Ez a beékelt zöldfelület mai, sajátosan lepusztult formájában is a város jellegzetes területe, megfelelően kezelve pedig méginkább azzá lehetne. A terület egykori fontossága és vele éles kontrasztban álló mai állapota alapján – bár elsőre talán meredek a hasonlat – kicsit szerintem a Vasgyáréval rokonítható.

A patak forrását az újabb, Nagy-Miskolc térképek nagyjából a Szentpéteri kapui köztemetőt Perecessel összekötő szélességi körre teszik. Mivel ezek a városrészek korábban vagy nem léteztek, vagy nem tartoztak a városhoz, 1945 előtti térképeken nem is tudták ábrázolni a forrást – már ha egyáltalán létezik ilyen. A túra során megkérdezettek egyike a “Bábonyból ered” információt adta; ez praktikusan legfeljebb a két település közti dombgerinc lehet – ami viszont lényegében egybeesik a későbbi térképi ábrázolásokkal.

A Pece völgye részleteiben is teljesen más képet mutat, mint a legutóbb bejárt Forrás-ág. De menjünk sorjában.



Innen visszafelé követtük a patakot. Bár a terület jócskán túl van az ebben a völgyben egyébként sem jelentős hétvégiházas beépítésű részen, továbbá itt már nem találtunk vizet...


...a meder még kiszáradt állapotában is komolyabb vízfolyásra utalt.
Itt egy kis „filmszakadás” következik, egy darabon nem készültek képek. Ennek oka, hogy a száraz meder alatt nem sokkal elértük a völgynek a – Forrás-ághoz képest elenyésző területű – relatíve sűrűbben beépített szakaszát, ami feljebb egy kis, tanyaszerű épületcsoportot, lejjebb pedig néhány zártkertet jelent. Mivel mindegyik telek közös jellemzője, hogy az út és a patak között helyezkedik el, itt nem volt módunk megörökíteni túra tárgyát. Néhány házzal lejjebb azonban...


... előkerült a patak is! A völgy itt, a városhatár előtt teljesen beépítetlen, a legelő jelleg még mindig tetten érhető. A háttérben a dombgerinc a Feszty Árpád utca folytatása.


Közlegelő vs. Város. Bal oldalt az első házak, az út tengelyében a Kilátó, jobb oldalon a Feszty házai.

Ugyanez vízközelből (a patak és az út a völgy két szélén halad).


A lakott területek közti záportározó a gátról visszafelé, a külterület felé nézve.


A gát (sajnos csak) egyik végéhez az Árok utca felől egy kifejezetten igényes lakónegyed csatlakozik.

A gát után a völgy, mint zöldsáv rendületlenül halad tovább. A horizonton a Jókai lakótelep egyik panelháza is kibukkan, a jobb oldali házak közt egy, a Tetemvárhoz hasonló kisebb pincesor bújik meg.


A Bábonyi-bérci temetőnél összeszűkül a medert kísérő zöldterület, emiatt a beépített rész is közelebb kerül – falusi milliő a Belvárostól kőhajtásnyira...


Végtére ez az ág is betonmederbe kényszerül – de itt legalább van hely némi zöldnek is.


Kicsivel az Árok utca hídja előtt a házak közti sűrűből nyílt területre ér a patak.



Az Árok utca és az iskola közti, kies területtel határos utolsó mederszakasz...


...melynek végén ez az ág is a Forrás-patakkal közös, földalatti medencébe folyik, az ennek építését ábrázoló archív képet legutóbb már bemutattuk...
A bevezetőben tett megjegyzést csak megismételni tudom: a zártkertekkel sűrűn beépített, a „forrásvidékén” eső után is inkább csak kerti folyókára, lejjebb meg vízelvezető árokra emlékeztető, az épített városi környezettel nemigen kommunikáló Forrás-ággal ellentétben a most bejárt Pece merőben más; a jóformán teljes hosszán természetes környezettel határos, mégis településformáló hatású vízfolyása ez Miskolcnak.
A következő bejegyzésben már az egy völggyel odébb föld alá bújtatott két ág egyikét mutatjuk be.


Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 30., szerda

Az Osztály

Z. reggel bement a Hivatalba. Az öreg épület nemrég bővült új szárnnyal. Z. lelakatolta kerékpárját, majd a világos, üvegezett folyosón keresztül bement az új aulába. Az Osztályra szeretett volna felmenni, de az átépítés miatt nem találta az ismerős lépcsőt. Egy hivatalszolga készségesen megszólította. Z. elmondta neki, hogy az Osztályon lenne elintéznivalója. A Hivatalszolga adott neki egy sorszámot, amin az szerepelt, hogy nincs előtte egy ügyfél sem. Ennek ellenére Z.-t nem szólították azonnal, amit nem is bánt, mert legalább egy kicsit körülnézhetett az új épületben. Még tetszett is neki, hogy nem az Osztály sötét, szűk folyosóin kell várakoznia, mint eddig, hanem egy új, világos, tágas aulában.
Nemsokára szólították. Z. odament a pulthoz, ahol egy szúrós tekintetű hölgy fogadta. Z. elmondta neki, amit az Osztályon meg szeretett volna kérdezni. Még a végére sem ért, amikor a hölgy tulajdoni lapot és térképet kért tőle. Z. mondta, hogy ezek nincsenek nála, a vonatkozó helyrajzi számokat viszont tudja.
- A kolléga ez alapján nem biztos, hogy ki tudja keresni a kért információt. Ráadásul szabadságon is van, a helyettesítője pedig nem hiszem, hogy tud mit kezdeni ezekkel az adatokkal. Adok magának egy tollat, és leírhatja, amit szeretne. De azért várjon, felhívom az Osztályt.
Azzal feltelefonált az Osztályra. A telefon sokáig csöngött, úgy tűnik, a keresett hivatalnok nem volt a helyén. Végül valaki felvette.
Z. nem hallotta, hogy a vonal túlsó végén mit mondanak, csak a hölgy szavaira hagyatkozhatott.
- Nem tudod, E. Z. hol van? Egy ügyfél adatokat szeretne v.-i telkekről.
- ...
- Igen, ráadásul rögtön kettőről.
- ...
- Hát akkor adok a kezébe egy tollat.
- ...
A telefont letette, majd a türelmesen ücsörgő Z-hez fordult. „Én megmondtam” - volt az arcára írva.
- Adok magának egy tollat, ott annál az asztalnál leülhet, és írjon egy beadványt, hogy mi a problémája.
- De nekem nincs semmilyen problémám, csak információt szeretnék.
- Írja meg egy beadványon.
- Nem mehetnék fel az Osztályra, és akkor el tudnám mondani a kollégának, amit szeretnék, és azonnal megkaphatnám az információt?
Erre a hölgy lenézéssel vegyes felháborodással nézett Z.-re. Felmenni az Osztályra? Személyesen érdekődni? A válasz csak egy kurta „nem” volt.
Z. még gondolkodott egy kicsit, hogy érdemes-e tovább harcolni, hiszen tudta, hogy a kért információ a helyrajzi számok alapján a rendszerből azonnal kinyomtatható, de belátta, hogy ha tovább erősködik, azzal csak ront a helyzetén. Elvette a papírt, a tollat, félreült, és megírta a Beadványt. Az email-címét és a postacímét is feltüntette rajta, és kérte, hogy a kért információkat oda küldjék meg neki. A végén elgondolkodott, hogy úgy kellene lezárni a levelet, hogy „mélységes tisztelettel”, de félt tőle, hogy az Osztály gyúnyolódásnak venné, így elvetette az ötletet.
Amikor elkészült, a papírt leadta a hölgynek, majd elment. Pontosan tudta, hogy a kért információ nem fog megérkezni sem emailben, sem postán, így hamarosan újra fel kell keresnie az Osztályt.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 28., hétfő

Elkészült a Pereces múltját bemutató oldal

Ahogy múlt héten írtuk, pénteken volt a régi Perecest bemutató virtuális tanösvény bemutatója.
A hivatalos bemutató után írunk pár szót a honlapról itt a blogon is.
A cél a régi Pereces bemutatása volt. Ehhez archív anyagok (fotók és tervek), illetve saját helyszíni fotóim és méréseim alapján megmodelleztem az egykori bányatelep jellemző épületeit.
Közben egy honlapot is megterveztünk és elkészítettünk, ahol egy térkép, egy videó és tizenkét állomás segítségével a látogató is bejárhatja a települést.
Az egyes állomásoknál forgatható modellek vannak az épületekről, az állomás szöveges bemutatása, archív fotók és térkép.
Így néz ki pl. a legdíszesebb épületet, a bányaigazgatóságot bemutató állomás oldala:


Itt egy videó a modellről:


És végül magának az oldalnak a linkje:

http://perecesitanosveny.hu/

Jó böngészést!

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 24., csütörtök

Holnap: Pereces 3D-premier!

Több, mint három hónapja ezen dolgozom (kisebb-nagyobb megszakításokkal). És nem csak én.
Holnap Perecesen, a Vilma-forrásnál ti is megnézhetitek, milyen is lett.



Kezdés: 15:30
Lesz élőzene, tánc, vetítés, minden, ami egy premierhez dukál.

Kapcsolódó bejegyzések:

Beszámoló a hétvégi avasi rendezvényről


Sikeresen lezajlott az 50 éves az avasi kilátó tiszteletére rendezett fesztivál. Olyannyira sikeresen, hogy az Észak-Magyarország címlapjára kerültünk vele :-)
A személyes érintettség okán nem írunk saját beszámolót, hanem inkább a figyelmetekbe ajánljuk a „Mit Miskolc adhatott”-blog vonatkozó bejegyzését:
„Ha Párizs megér egy misét, akkor az avasi pincesor is egy sétát. Szomorú volt látni utunk során a sok elhagyatott pincét, a valaha élettel teli utcákat, szórakozóhelyeket, melyek most üresen állnak. Jó lenne, ha ezek újra felpezsdülnének s lehetőség nyílna a belvárostól alig tíz perc sétára igazán autentikus módon borozással ünnepelni diákéveinket, életeseményeinket, örömünket és bánatunkat. A helyszín és a vonzó környezet adott, a többi meg csak rajtunk múlik.”

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 18., péntek

Különvonat a mahócai szárnyvonalra

E-mailben kaptuk a következő programajánlót szombatra:

Az Északerdő Zrt. és A LÁEV baráti köre változatos programokkal, az őszi erdő színpompás díszletei mellett várja a kisvasút és a Bükk szerelmeseit az erdei vasút vadregényes szárnyvonalára indított különvonatára! Az ez alkalomból kiállított szerelvény a menetrend szerinti vonatok által nem járt szakaszon, Ortástető állomásig közlekedik. 



A vezetett séták mellett fotósvonat is lesz a vasútbarátoknak, de egyéni programot is lehet természetesen szervezni. A kirándulóvonat a Dorottya utcai állomásról 9:30-kor indul.
A részletekért kattintsatok ide!

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 17., csütörtök

Fesztivál az 50 éves az avasi kilátó tiszteletére

A 1963-ban adták át az avasi kilátó modern épületét, ami hamar a város jelképévé vált. Ahogy azt már futólag említettük, az évforduló alkalmából az Észak-Keleti Átjáró Egyesület Utánam, srácok: a kilátóba! címmel szombaton fesztivált szervez.
A találkozó délután kettőkor lesz a kilátóban. Rudolf Mihály építész mond köszöntőt, majd sétára indulunk, ahol Kapusi Krisztián történész és Bereczki Zoltán építész (azaz én :-) lesz a túravezető.
Közben természetesen pincelátogatások is lesznek!
Este pedig megnyílik a kilátó évek óta zárva tartó presszója, ahol koncertek és buli lesz.
Az esemény oldala itt található:
Gyertek!



Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 16., szerda

Új aloldal: MiskolcStagram, avagy miskolci képek az Instagramról

Több, mint egy éve írtam arról, hogy milyen Miskolccal kapcsolatos képek vannak fent az Instagramon: http://miskolcblog.blogspot.hu/2012/08/instagram-miskolc.html. Az eltelt egy év alatt még jobban elterjedtek az okostelefonok, egyre jobb fényképezőkkel és az Instagramnak is egyre nagyobb tábora van már Magyarországon is.

A #miskolc jelölésű képekből is már napi több is felkerül, jól tükrözve, hogy éppen mi olyan történik a városban amit az Instagramozók fontosnak tartanak megosztani. Most éppen az ősz a legnépszerűbb téma, de sportesemények, fesztiválok képei is sokszor felbukkannak:

Forrás: r3sti
Ezekből a képekből készül mostantól egy automatikus összeállítás a MiskolcStagram aloldalunkon. Az aloldal megjelenik a jobb felső sarokban az OLDALAK menü alatt, illetve erről a linkről is közvetlenül elérhető: miskolcblog.blogspot.hu/p/miskolcstagram-miskolc.html

Nézzetek vissza erre az oldalra, a képek automatikusan, időrend szerint kerülnek fel. Ha a saját képeiteket is szeretnétek fent látni, akkor jelöljétek a #miskolc taggel.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 15., kedd

Az avasi kilátó „mindenhonnan” belátható

Walter Mitty vendégbejegyzését olvashatjátok.

Ha valaki szereti az ilyen megközelítéseket, akár azt is mondhatja: ez az objektum – illetve maga a hegycsúcs (domb) – tényleg szakrális helyen áll! Ugyanakkor lehet az ember tősgyökeres miskolci, aki évtizedek óta rója a város utcáit, mégis érhetik meglepetések, hogy hány különböző helyen láthatja meg váratlanul az 1963-ban épült létesítmény jellegzetes vonalait. Néha az a lokálpatrióta nézelődő érzése: a kilátó „mindenhonnan” látható. A legtöbben azt tudjuk, hogy az Erzsébet térről, a Városház térről, a Győri kapu egyes pontjairól és más efféle sztenderd nézőpontokból rendre szemünkbe tűnik Hofer Miklós műve. Ha azonban figyelmesebb szemmel kutatva közlekedünk a megyeszékhelyen, egész váratlan helyekről pillanthatjuk meg a vasbeton építményt. Feltűnt már, hogy a pesti útról, a harsányi elágazástól, a Csabai kapuból, a Tiszai pályaudvartól, az Andrássy útról, a Pereces fölötti Ostorosról ugyancsak látszik?


Elkezdtük keresni ezeket a pontokat: mennyi helyről lehetséges lefényképezni az avasi kilátót? És nem csak a nézőpont érdekes, hanem hogy milyen szögből, milyen más, perspektivikusan vele egy látványba eső egyéb épületekkel, tereptárgyakkal, objektumokkal áll együtt. Érdekes és szép fák, házak, épületrészletek, tornyok, utcaképek, hirdetések, táblák, lámpák, stb. Ilyen típusú fotókat gyűjtünk. Amiket eddig készítettünk, a Facebook „Avasi kilátó” című albumában gyűlnek.
Olvasóinktól várjuk és szívesen fogadjuk a továbbiakat. A jelzett linken végigkattintva a galériát kiviláglik, milyen típusú képekre vadászunk. Hasonlókat várunk (mondjuk, a wmitty16@gmail.com címen, vagy a jelen blog gazdájával felvéve a kapcsolatot).

A kilátó idén 50 éves, ennek alkalmából az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szombaton programmal készül, amiről itt a blogon részletesen hírt adunk majd.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 10., csütörtök

Mások szemével: a vasgyári kolónia, írásban és képekben

Ez most egy rendhagyó „Mások szemével”-bejegyzés lesz, ugyanis egy véletlen folytán nagyából ugyanakkor publikált egy bejegyzést a kolóniáról a Mit Miskolc adhatott-blog, amikor Papdi Balázs egy galériát. (Mindkettejükkel találkozhattatok már itt a blogon: a Mit Miskolc adhatottnak a perecesi bejegyzését ajánlottuk, Papdi Balázsnak pedig korábbi vasgyáras fotóit).
Mielőtt jönnének a linkek, elmesélném egy kapcsolódó élményemet. Két hete Pécsre utaztam. A budapesti vonaton az Átjáró Folyóiratban elolvastam Fekete Norbert cikkét, aminek témája a vaskohászati örökség hasznosíthatósága Ostravában és Diósgyőrben. A cikk konklúziója eléggé lesújtó: míg Ostravában a vítkovicei vasgyár épületeit az 1990-es évek óta tudatosan igyekeznek megmenteni és a bennük rejlő turisztikai potenciált (sikeresen) kihasználni, addig nálunk a város tulajdonképpen magára hagyta a területet, és turisztikailag egyáltalán nem számol vele.

Vítkovicei utcakép
Budapestre érve átszálltam a pécsi vonatra, ami cseh kocsikkal közlekedett. Kezembe került a cseh vasúttársaság magazinja, amiben egy cikksorozat (az előző linken a 23. oldaltól) az észak-morva régióval foglalkozott. És mi volt a cikksorozat két fő témája közül az egyik? Vítkovice! Ezt úgy képzeljétek el, mintha a magyar Intercity Magazin Észak-Magyarországgal foglalkozó cikke mondjuk Tokaj-hegyaljával azonos súllyal ajánlaná a diósgyőri vasgyárat. Hát ennyit arról, hogy mekkora kihasználatlan turisztikai potenciál rejlik az iparhoz kapcsolódó épületekben.



Akkor a hosszú bevezető után jöjjenek az ajánlandó linkek.

A bejegyzés így indul:
„Nézzük meg tehát a Vasgyár rövid történetét, mely rengeteg érdekességgel szolgál. Nem maradt el persze a terepbejárás sem, mely a mai állapotokat mutatja, így kézzelfogható a gyár, a városrész majd 150 éves történetének minden változása, az egykori európai mintából hogyan lett Miskolc – kimondható – szégyenfoltja.”
Ezután alapos történeti áttekintést kapunk, majd Szomjas György kamerájára kívánkozó jeleneteket többek között az alkoholista Mami és az őt kiszolgálni nem akaró kocsmáros Norbi vitájáról.

Ha az olvasással végeztünk, jöhetnek Papdi Balázs ismét kiváló fotói, „Életképek a diósgyőri vasgyári lakótelepről (kolónia)” címmel. Különösen jó a képekben, hogy nemcsak épületeket örökítenek meg, hanem embereket is, így kiváló illusztrációként szolgálnak az egyébként tőlük teljesen függetlenül készült blogbejegyzéshez.



Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 8., kedd

Lassan összedől Miskolc egyik legértékesebb épülete

A régi olvasóink emlékezhetnek rá, hogy egyszer megnéztük, hogy milyen miskolci épületek szerepelnek az egyik legjobb összefoglaló jellegű könyvben a magyarországi építészet történetéről.
Emlékeztetőül: a könyv öt épületet említ, a diósgyőri várat, az avasi templomot, az egyetemi fűtőművet, a Miskolci Egyetem első két ütemét és a Kazinczy utcai zsinagógát.
Mai hír a Minapon, hogy a zsinagógát bezárják, mert életveszélyes.
Idézek a cikkből:
„a zsinagóga évekig beázott, tetőszerkezetét önerőből felújították. A fából készült tartószerkezet korhadásnak indult, a női karzat pár éve beszakadt, ezért azt már lezárták. Az acélpillérek rozsdásodnak, nemrég pedig kiesett az egyik kovácsoltvas ablak is.”
Amikor a zsinagóga épült (a XIX. század közepén), a vas mint tartószerkezet viszonylag újnak számított az építészetben. (Korábban inkább csak ipari és közlekedési épületek használták ezt az anyagot tartószerkezetként.) Az építeszettörténeti könyvek általában Henri Labrouste könyvtárépületeit szokták példának hozni a vas megjelenésére a nagy városi középületekben. A francia nemzeti könyvtár egyik különösen szép olvasótermét ma egyenesen Salle Labrouste-nak hívják az építész után.
Így néz ki:



Labrouste világhírű könyvtárépületei a XIX. század közepén épültek. (A Sainte-Geneviève 1843-tól 50-ig, a Salle Labrouste 1862-től 68-ig.)
A mi összedőlni készülő zsinagógánk pedig 1863-ban lett kész, ráadásul (ahogy a Minap cikkéből megtudtam), a vasszerkezete helyben, Hámorban készült.
Itt egy belső kép róla a Minap cikkéből, csak az összehasonlítás kedvéért:


Egy építész kollégám mondta 2010-ben, hogy nagyjából minden politikus egyforma gazember, de ő mégis kicsit jobban örülne a jobboldal győzelmének, mert akkor több pénz jutna templomok rendbehozatalára.
Egy 444-stílusú infografikával szeretném kommentálni ezt a véleményt:

Egy kis magyarázat: a Minap cikke szerint az épület „megerősítéséhez több millió forintra lenne szükség, alábetonozással meg lehetne állítani az épület pusztulását”. Ezért szerepeltettem a diagramon 10 milliót, a teljes felújítás valószínű ennek a többszöröse lenne. Képzeljétek el mondjuk, hogy a bal oldali „oszlop” tízszer ilyen magas.
Nem politizálni szeretnék, csak tudtommal az ország mindenkori kormányának alkotmányos kötelessége kulturális örökségünk védelme és megőrzése az eljövendő generációk számára. Persze lehet, hogy rosszul tudom, és mégse így van, akkor viszont az elég nagy a baj.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 2., szerda

Mívesből a RomKaféba

Sokunk kedvenc miskolci kávézója volt a Míves. Szabó Tibi forrócsoki-költeményei nehezen felejthető íz-emlékeket hagytak maguk után, ennél már csak az icipici üzlethelyiség hangulatát szerettük jobban. Meg is sirattuk, amikor bezárt
Tibi Budapestre költözött, ahol megnyitotta a Rengeteg RomKafét (Bp., Tűzoltó utca 22.). Budapesten járva nem hagytuk ki, hogy meg ne látogassuk őt az új helyen, ami sokkal tágasabb, mint a miskolci üzlethelyiség volt, romosan hangulatos, de ugyanolyan barátságos, és a viszontlátás is szívet melengető esemény volt. 
Úgy látszik, sokan felfedezték maguknak a Rengeteg RomKafét, a HVG Budapest legbűbájosabb kávézóit sorra vevő cikkében az első helyen számolnak be róla. Örvendetes hír, ami azonban némi irigységet is kelt bennem ismét: itt már nincs, ott van... Persze értjük és megértjük.
További sok sikert Tibi!

Forrás: https://www.facebook.com/Rengeteg


Kapcsolódó bejegyzések:

2013. október 1., kedd

A Szinva-part a selyemréti strand mögött

Amikor elkészült a selyemréti strand, a Szinva-parton lévő ronda betonkerítést lebontották, és beljebb építettek meg egy acélkerítést. A Szinva partjának azt a szakaszát kihagyott ziccernek tartom (meg úgy átlalában a Szinva teljes partszakaszát, de erről már rengeteget írtunk). Ennek a szakasznak kiválóak az adottságai: nincs beépülve, dél felé néz, maga a Szinva se betonmederben fut, mindezek ellenére nem pihenőhely van ott, hanem egy igen nyomasztó járdaszakasz, amit szemétlerakónak és wc-nek használnak.
Az említett betonkerítés lebontásával egész kellemessé vált a hely, nagyon megörültünk, hogy hátha parkosítani fogják ezt a szakaszt. 





Ez nem történt meg, hanem jellemző módon a strand csúcsforgalma idején autók parkoltak ott. Úgy tűnik, szeretünk a város jó adottságú helyein autóparkolókat kialakítani.
A kánikulával a parkoló autók is eltűntek, de parkosítás továbbra sem történt.
Hogy miért nem, arra a szabályozási terv adhat magyarázatot. A kerítés nem az élhetőbb Szinva-part miatt került beljebb, hanem azért, hogy a Szinva-parti autópálya újabb szakasza megépülhessen ott:



Szuper.

Kapcsolódó bejegyzések: