A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 14., szombat

Lime Veins Bleed Rust

Szemléztük már korábban is a miskolci/Miskolcról szóló zenéket, de most rendhagyó módon egy egész albumot szeretnék ajánlani nektek.
Maguk a számok nem Miskolcról szólnak (vagy nem közvetlenül), de az album címe annyira szépen megfogalmazza, amit Miskolc pl. számomra is jelent, hogy ennél szebben nem is lehetne:

Lime Veins Bleed Rust



Ez Miskolc, nem a „nyitott kapuk városa”.

Itt meghallgatható az egész, előre szólok, hogy kemény zene:


Biztos vagyok benne, hogy kevés embernek fog tetszeni, ez a zene sokak számára nehezen emészthető. Én viszont megfigyeltem, hogy általában minden város sajátos hangulatához passzol egy fajta zene. Bécsben pl. rengeteg Brand New Heaviest hallgattam, itthon alig. Kölnben a Madrugada talált nagyon be (itthon is hallgatom, de jóval kevesebbet), még messzebbi példát említve Boulderben pedig szinte egyfojtában a közeli Denverből származó Wovenhandet hallgattam.
Ennek a bejegyzésnek is az adta a konkrét apropóját, hogy tegnap a vasgyár mellett elbiciklizve pont Karstot hallgattam, és annyira illett egymáshoz a látvány és a zene, mintha összetartoznának. Mert össze is tartoznak.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. augusztus 10., szombat

Újabb miskolci zenék

Valószínűleg találkoztatok már ti is Pál Dénes első klipjével, amit Miskolcon forgattak. Mivel eddig is gyűjtöttük a miskolci klipeket, így ezt is betesszük:


Nekem mondjuk továbbra is a TVstáb-űző a kedvencem a műfajban.



Belefutottam azonban egy meglepőbb „miskolci” számba. Nem tudom, hallottatok-e már a Kitka nevű kaliforniai együttesről. Bevallom, én még nem. Nekik a Nectar című 1999-es albumukon jelent meg a „Miskolc felől hidegen fúj a szél” című dal (magyarul előadva), ami nekem egyáltalán nem ismerős. A Google is csak egy magyar találatot adott, mégpedig Ludvig József Aranyeső című kottáskönyvét. Emlékeim szerint volt (van) egy ilyen nevű gitártanár Miskolcon, talán róla lehet szó. Hogy hogy került a dal Kaliforniába, az számomra rejtély. 
Ti ismeritek amúgy?

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. június 19., szerda

Póver a kilátóban

Mindig örülünk neki, ha miskolci zenészek miskolci klipjét látjuk. Batta Róbert (Suta) és Rákos Tibor (Rez) miskolci kötődésű zenészek új formációja a The Power. A póver zene mellett nagyon jó klipet is csináltak, háttérben az Avasi kilátóval.
Ebben az interjúban így definiálja Suta a zenéjüket:
"A nyolcvanas-kilencvenes évek elektro pop, new wave, post-punk irányzatain felnőve, több évtizedes zenei tapasztalás után mindezeket egyesítve célunk, egy izgalmas fúzió létrehozása, mely egyfajta ma már nem igazán létező hangulatot szeretne felidézni, újraértelmezni a jelenben. Ez a The Power."


Csak póver legyen és EDDA póló! A zenekarról még:


Kapcsolódó bejegyzések:

2013. május 2., csütörtök

Mások szemével: Lajkó Félix a Hámori tavon

Ott voltunk az áprilisi Lajkó Félix koncerten a Miskolci Nemzeti Színházban, ami után kíváncsian olvastam a vele készült interjút a Minapban (merthogy a koncerten a zene mellett egy szó sem hangzott el): http://minap.hu/news.php?extend.66555.5

Ebből derült ki számomra, hogy nemcsak hogy már járt Miskolcon, de még videoklip is készült vele az általa csak lillafüredi tóként említett Hámori tavon:

"– A világ legkülönbözőbb helyein léptél már színpadra. Adtál koncertet színházban, szabadtéren, művelődési házban, templomban. Melyik környezetet kedveled?
– Tetszenek ezek a szép, neobarokk színháztermek. Ezek mindig tetszettek, de vonz a templomi környezet is. Amik nem nagyon tetszenek, azok az ilyen megépített, nyári fesztiváli dolgok. Végül is ott is jó, mert meleg van.
– Miskolcon akkor sikerül a szép színházi helyszínen zenélni, de nem először jársz a városban…
–  Jó, mert lehet ide járni. Csináltunk klipet is, de nem lett véglegesen összevágva. Az avasi templom nagyon tetszett, bent is forgattunk, de voltunk a lillafüredi tavon, a háttérben látszik a Palotaszálló, és az aggteleki barlangban is. Sajnos ezek nem kerülnek be sohasem a tv-be, meg sehova. Nem értem, miért nem adják ki az emberek a kezükből, de majd egyszer biztos."

Meg is találtam az említett videót, ami azóta már össze lett vágva. Ez a Hámori tavon készült, ahol egy kék csónakban ülnek és zenélnek. Hallgassátok a zenét, nézzétek a képeket. Nagyon szépek a fények, a tó nagyon vadregényesen néz ki. A fényképezés és a vágás tudatosan hagyta ki a Palotaszállót, így lehet tényleg a tó az egyik főszereplő. Simán elmehetne a Bükk imázs (vagy image?) filmjének is:



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. november 7., szerda

Bíborszél

Már fogalmam sincs hogy miről, de pár hete eszembe jutott, hogy volt egyszer egy Bíborszél nevű miskolci együttes, akiknek volt egy nagy slágerük is kb. nyolcadikos koromban.
Meg is találtam a Youtube-on, ez volt az, miskolci helyszínek is feltűnnek a klipben:


Aztán a napokban belebotlottunk egy videóba, amiből kiderül, hogy a zenekar még ma is létezik, és a Miskolc Lokálpatrióta Egyesület felkérésére csináltak egy dalt Miskolcról.
Ti mit szóltok a számhoz/kliphez?


Bevallom, hogy az én szívemhez ez közelebb áll.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. október 18., csütörtök

Hello BAZ megye linkről-linkre

Zoli legutóbbi Bëlgás bejegyzése adta az alapötletet. Vettem a Bëlga Hello BAZ megye számának a szövegét, és megnéztem, hogy az abban említett miskolci témákról írtunk-e már. De hogy ez ne csak egy lista legyen, a szöveg megfelelő részeibe linkeket raktam be a saját blogunkra, vagy más releváns oldalra.
Olvassátok és kattingassatok, van egy-két elrejtett meglepetés benne:
Hello BAZ megye, áruld már el, hogy vagy!
Hello BAZ megye, mi újság itt nálad?
Hello BAZ megye, Ózdon mi a helyzet?
Hello BAZ megye, a dolgaid hogy mennek?
Holnap indulok, nem kirándulok:
Tudom, hogy megkapom, mit Miskolc adni fog;
Mindent itt hagyok, mindjárt ott vagyok.
Kapok jó sokat, mit Miskolc tartogat:
Diósgyőri vár, barlangi termál,
Vár a tér a Búza, hol szól a bëlga blues-a.
Avasi kilátón vígan kiáltom
Azt, hogy belátom, jó itt barátom!
Hello BAZ megye, Barcika is jó hely.
Hello BAZ megye, Sátoraljaújhely.
Hello BAZ megye, áruld el a titkot!
Hello BAZ megye, mondd meg, hogy csinálod!
A fővárost, ahol élek, biztos elhagyom;
Megnézem majd a halottlátót Putnokon;
Tapolcán a barlangban majd a lábam áztatom;
Bánkútra télen megyek, deszkám otthon nem hagyom;
Elmegyünk a Tiszához, bérelünk egy csónakot;
Lecsorgunk Palkonyáig, utána meg csobbanok.
A Miskolci Egyetem remek!
Oda is majd csak gyalog megyek.
Persze, csak ha felvesznek.
De a Rockwellbe akkor is megyek!
Hello BAZ megye, mondom minden reggel.
Hello BAZ megye, mert ez kurva jó hely.
Hidd el újra helyre áll Miskolc mi-mi-mítosza;
Kétség kívül Miskolc a rock fővá-városa;
Bármi más csak gyenge hitvány má-má-másolat;
És elmegyek, mert tudom Miskolc be-be-befogad.
Egész évben Kocsonyafesztivál,
Sok sör, sok cigi, hatalmas dudák!
Miskolc a hely, ahol sok tejet kéne venni,
Ahol a lányokat kenyérre lehet kenni.
Felépül majd a borsodi Eiffel-torony,
És ha minden igaz, lesz saját piramisunk.
Nanana...
Hello BAZ megye, tell me how you doin'
Kapcsolódó bejegyzések:

2012. október 2., kedd

Hány miskolci dolog van a képen?

Azt eddig is tudtuk, hogy a Bëlga nagy rajongója Miskolcnak és a megyének (egy egész számot is szenteltek nekünk), de az csak most tűnt fel, hogy az egyik lemezborítójuk hemzseg a miskolci vonatkozású dolgoktól.
Íme:


Ide kapcsolódik az a történet, hogy amikor néhány éve a B-A-Z Megyei Építész Kamara közgyűlést tartott, akkor a kamaraelnök kérésére az érkező tagokat a fenti szám fogadta végtelenítve, bár nem hiszem, hogy túl sokan észrevették volna :-)

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. július 7., szombat

Kulturális élet egykor Miskolcon

Pontosabban a régi Rónai Sándor Művelődési Központban.
A pincénkben matatva akadt a kezünkbe egy papír, ami az intézmény Archív Filmklubját hirdeti.
1972-ben indult a klub, az első hónapok programját itt láthatjátok:


Bár nem ismerem mindet közülük, amelyeket ismerem, azok egészen kiváló filmek, olyanok, amilyeneket manapság Miskolcon nem lehet látni. Még a Művészetek Háza ún. art mozija is meglehetősen kommersz filmeket játszik. (Egyáltalán, kinek lehetett az a zseniális  és nagyon eredeti ötlete, hogy az intézményt a – szintén nagyon elhibázott nevű – Művészetek Palotájáról kell elnevezni, csak kicsit provinciálisabbra véve a figurát? Ennél már csak az bénább, hogy még a becézést is átveszik.)
Szintén a Rónaiban volt 1980-ban az amerikai jazz első generációjához tartozó zongoristának, Billy Taylornak a koncertje, amit a Magyar Rádió fel is vett és le is adott (én meg lementettem).
Érdemes meghallgatni, az elején Turi Gábor jazz-szakíró emlékszik vissza az estére. A műsorvezetőnek meg kijár a pofon az értetlenkedésért, hogy „Miskolc?! Hogyhogy Miskolc?”
A felvétel meghallgatható itt:
És a bejegyzés végén meg kell emlékezni arról is, hogy már nincs Rónai, bank van a helyén, ami ráadásul az épület falán lévő nagyméretű festményt is tönkretette.

Frissítés:
BGM nevű olvasónk a bejegyzés több témájához is hozzászólt. Aki nem szokott hozzászólásokat olvasni, annak is ajánlom, hogy most tegyen kivételt.
Egy részlet – ami egyben helyreigazítás is – az egyikből:
„Billy Taylor triója nem akkor és nem ott játszott Miskolcon. :-)
Az év stimmel, de nem május 30-án volt a koncert, hanem június elsején vasárnap délután 4 órakor. Honnan tudom? Ott voltam és itt van előttem a (letépett) jegy. :-)
De a lényegesebb az, hogy a koncert nem a Rónaiban volt, hanem a Vasas Művelődési Központban a Marx téren. Ez a B.T. koncert az I. Nemzetközi Jazz Hétvége háromnapos rendezvényének a része volt. Ezt a Magyar Rádió részéről Kiss Imre, zenei szerkesztő és a miskolci Városi Művelődési Központ (VMK) munkatársa, Felvinczy Attila közösen rendezték. 
Turi Gábort nem véletlen csapja be az emlékezete. Ugyanis a következő évben (1981.április 24–25–26) megrendezték a második jazz hétvégét, és azt tényleg a Rónaiban (SZOT). Ezért és az idő múlása miatt keveri össze a kiváló (debreceni!) jazz-(szak)író a két eseményt. A műsorvezetőnő, Pocsai Krisztina végzett jazzénekesnő, akkor még 1980-ban csecsemő volt. Nem az ő értetlenkedése az igazán bosszantó, hanem a műsorfolyam szerkesztőjének, Maloschik Róbertnek a tudatlansága.
Miskolcon a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig virágzó és színvonalas kulturális (közte jazz) élet folyt. Ennek főszervezője Felvinczy Attila volt.”

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. június 19., kedd

Tosca és tömeg a kilátónál

Állítólag nagyon jó volt a Tosca az Operafesztiválon. Mi nem láttuk, mert amikor megérkeztünk, már olyan állóhely sem volt  az Avasi Kilátónál, ahonnan bármit is sikerült volna látni az operából.
Láttunk azonban mást, tipikusan magyar dolgokat, amik aztán ismét emlékeztettek bennünket arra, hogy miért nem szeretünk ingyenes tömegrendezvényekre járni.
Mert mit is láttunk?
Lusta autósokat, akik gátlástalanul odaparkoltak a szépen karbantartott zöld gyepre, nehogy túl sokat kelljen gyalogolniuk.
Ennél már csak az keserített el jobban, mikor egy középkorú „úr” és a fia, hogy lásson valamit az előadásból, felmászott egy-egy fára, és nekikezdett módszeresen letördelni a kilátást zavaró ágakat. Ne kis gallyacskákat tessenek képzelni, hanem szép, kifejlett ágakat dobáltak a földre. Már éppen készültem, hogy felhívom a figyelmüket az effajta viselkedés elfogadhatatlan voltára, mikor egy hölgy megelőzött: szerencsére nemcsak engem zavart ez a barbárság. 
Megértettem, hogy a szervezőknek, ügyelőknek nemcsak a megszokott operalátogató közönséggel kellett dűlőre jutniuk, de azért mégis bosszantott, mikor a nézőtéri felügyelő rikácsolva hozta tudomásunkra, hogy tilos belépnünk oda, ahova egyébként sem akartunk belépni. Jelzem, egy kordon vagy egy szalag is megtette volna.
Itt lett elegünk az estéből, eljöttünk. Valaki írja meg, aki látta: tényleg jó volt?

Kiegészítés Dávidtól:

Mi is kint voltunk Dórival, hogy testközelből élvezzük az operát. Réka leírása teljesen stimmel, amit én még hiányoltam, hogy az Avasi kilátó felé vezető utat elkordonozták ugyan, és ott álltak láthatósági mellényes szervezők, de jó lett volna, ha egy tábla kint van, hogy igen, itt lesz a Tosca, ezekkel az előadókkal. Így csak mentünk a tömeg után.
Hely már nekünk sem jutott, én kíváncsiságból felmásztam egy fára (gallyakra vigyáztam!). Onnan ennyit sikerült elcsípnem:

Bokrok, fák, Tosca
Ezek után a földön próbáltunk jó helyet szerezni, de inkább csak hallgattuk, mint néztük az előadást. Ami nekem nagyon tetszett, hogy kihasználták a kilátó összes szintjét, szereplőkkel, refektorokkal, világítással.

Füst, fény, fejek
Az első felvonást bírtuk ilyen körülmények mellett. Mint élmény nekünk tetszett, de ilyen nagyszabású műnél sokkal gondosabb előkészület és terep kialakítás kellett volna.

Az előadás előtt két nappal a Városház térnél elkaptuk a második felvonás próbáját, az jobban tetszett volna Rékának, mert sokkal rendezettebb helyen és közönség előtt zajlott.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. június 12., kedd

Cikkajánló: A játék véget ért - a vidéki és a fővárosi Edda Művek

A mi generációnk számára már kissé erőltetettnek tűnik az, hogy a városmarketing Miskolcot a rock fővárosának próbálja beállítani, hiszen egy országos hírű rockzenekarunk sincs, sőt szerintem olyan se, amelyik helyi szinten meg tudna tölteni egy közepes koncerttermet.
Ezért is nagyon érdekes olvasnivaló az egyik legjobb könnyűzenei blog, a Recorder cikksorozata a miskolci Edda Művek 1983-as feloszlásáról és két évvel későbbi budapesti újjáalakulásáról.
Az első részből kiderül, hogy a hetvenes évek hazai rockzenéjében valóban fontos hely volt Miskolc:
„Hogyan is kezdődött az egész?

Tíz évvel korábban, 1973. június 10-én, egész napos rockfesztivált rendeztek Miskolcon, a DVTK stadionban. Az eseményen fellépett a Neoton, a KITT-Egylet (Koncz Zsuzsa, Illés, Tolcsvayék és a Trió), a Generál, a Bergendy, a V’73, a Syrius együttes Tátrai Tiborral, a miskolci Ex Vér zenekar, a Mini, és itt debütált a Gesarolból lett P. Mobil. A fesztivál – kissé megkésve – lezárta a hatvanas éveket és a beat korszakot, és új fejezetet is nyitott. És egy helyi zenekar, az Edda pályára állását is ösztönözte.

1983. szeptember 6-án ismét fesztiválnak adott otthont Miskolc. A helyszín ezúttal a népkerti salakmotorpálya volt. A Jubileumi Rock Fesztivál a tíz évvel korábbi találkozót idézte fel. A Gépfolklór, a Radics Béla Emlékzenekar, a Sirokkó, a Skorpió, a Hobo Blues Band, az Omega, a Mini és a P. Mobil zenélt. És persze az ország egyik legnépszerűbb rockcsapata, az akkor már három nagylemezes (mindegyik arany vagy platina) Edda Művek Miskolc. A zenekar, amely elsőként törte meg vidékről a fővárosi zenekarok uralmát. Az esemény 16.000 nézője aligha sejthette, hogy az együttesnek már csak bő három hónapja van hátra. 
Talán az is sorsszerű, hogy ennek a zenekarnak Miskolcról kellett jönnie. Ami, akkor még, tényleg rockváros volt. Dalt írt hozzá a P. Mobil (Miskolc – Schusterék mindig otthon érezték magukat a városban és környékén), említi a Skorpió („A miskolci bulin a haverokat várjuk, átdumáljuk velük az éjszakát”), itt lőtte be sok zenekar a műsorát (ami itt megfelel, az az egész országban tetszeni fog), és nem maradhatott ki Kraft Tamás könyvéből sem. „Sok bandával voltam ott. A Rónai Műv. Házban. Jaj, ott olyan aranyos személyzet van! És mindig, minden nyitva van, és jó az áram, és van színpad, és fel van húzva a függöny, tisztaság van, rend van. Kevés hely van ilyen.” 

Az is egészen megdöbbentő és a mai viszonyok között elképzelhetetlen, amit a búcsúkoncert körüli hisztériáról írnak:
„A koncert napján egész csoportok bőgve jártak az utcán, és már délelőtt ott ténferegtek a sportcsarnok körül. A jegyben, bebocsátásban reménykedők mindenkihez segítségért könyörögtek, a többiek csak, hogy együtt tiltakozzanak.”

„Autók, buszok, és az egész nap befutó vonatok hozták az embereket Pestről, Sopronból, Lentiből, Beremendről. Mindenki Patakynak akart üzenni, neki akart rimánkodni: vigyél be.”
Ez a két idézet csak ízelítő, mindenkinek ajánljuk, hogy olvassa el a fotókkal és videókkal illusztrált cikksorozatot:
(A harmadik rész még ezután fog megjelenni, figyeljétek az oldalt: recorder.blog.hu)

Frissítés:
Épp most jelent meg a harmadik rész:
A játék véget ért - a vidéki és a fővárosi Edda Művek (3. rész)

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 3., péntek

Mi hiányzik nekem Miskolcról? A Kaláka Fesztivál

Gryllus Dániel levele városunk polgármesteréhez:

Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Ákos!
Tudom, hogy nem ér váratlanul, mert a dolgok ebbe az irányba alakultak, amit mindnyájan tudunk.
A vár bezárása után nézegettük még a fesztivál szempontjából lehetséges miskolci helyszíneket, de továbbra is úgy érezzük, a Diósgyőri vár egyedi és pótolhatatlan.
Nem csak azért, mert nagyon megszerettük, hanem az ilyen jellegű események hangulatához, lelkiségéhez nagyon illik. Mellette az átmeneti miskolci megoldások csak az elkedvetlenítő hiányérzetet adták. Ez nem használna sem a fesztiválnak, sem a városnak, sem az idelátogatóknak.
Ha már váltanunk kellett, váltsunk kicsit bátrabban. Sokfelé hívtak, de nem akartunk elszakadni a régiótól, a történelmi levegőtől sem. Úgy döntöttünk, hogy a Bükk túlsó oldalán, az egri várban fogunk muzsikálni június 29-július 1-ig. Itt tartjuk a 33. Kaláka Fesztivált. Az eseményre, ha időd engedi, szeretettel várunk!
Kérlek, tolmácsold a köszönetünket mindazoknak, akik az eddigi 32 alkalmon szeretettel segítették a fesztivált és velünk együtt büszkék voltak rá!
Megíratott, „megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Úgy tűnik, ez az idő most érkezett el. Kérlek Ti is őrizzétek meg szívetekben a számunkra felejthetetlen együtt töltött napokat!
Természetesen az élet nem áll meg és miskolci barátainkhoz ugyanolyan szeretettel jövünk ezután is, ahogy betlehemeztünk az Adyban. Most Szabó Lőrinc, a miskolci születésű költő estjét tervezzük a költészet napja környékére.
Ez ugyan magánlevélként indult, de ha jónak látod, ismertesd barátainkkal, hisz úgysem tudunk mindenkinek személyesen köszönetet mondani, búcsúzni meg nem akarunk, hisz reméljük, találkozunk a jövőben is!
Üdvözlettel és köszönettel:
Gryllus Dániel
A Kaláka és a Kaláka Fesztivál nevében is
Budapest, 2012. január 26.

Forrás:

Nagyjából biztos vagyok benne, hogy nem lesz több Kaláka Fesztivál Miskolcon.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 11., szerda

Mások szemével: Jackson a főutcán '98

Egy videó 98-ból ami a miskolci Jackson alias Szukup Tibor főutcai sétáját örökíti meg. 
Jackson a 90-es évek emlékezetes figurája volt a miskolci főutcának, sajnos már nincs közöttünk.




Kapcsolódó bejegyzések:

2011. november 11., péntek

Büdösök az Avason

Volt már szó a blogon Miskolcról szóló vagy Miskolcot említő dalokról, bemutattuk a miskolci Elvis miskolci helyszíneken készített videóklipjeit, de ilyen csodálatos dalt még nem közöltünk, mint ami most következik.
A miskolci Büdösök zenekar első „antivideóklipjét” az avasi pincesoron forgatta.
Mindenképp megéri végignézni:


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 18., kedd

Miskolci Elvis miskolci helyszíneken

Volt már szó miskolci számokról és miskolci helyszínen forgatott filmről is, most pedig jöhetnek a Miskolcon forgatott videoklipek.
Az egyetlen Miskolci Elvis nevéhez híven miskolci helyszínen vette fel videóklipjeit is:

Jailhouse rock a miskolci Fazekas utcai börtönben:

Little Less Conversation a Miskolc Steelers pompom lányaival a Miskolci Tűzoltóság gyakorlópályáján:
 


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 5., szerda

Miskolci poptop

Vajon melyik a Miskolcról szóló legnépszerűbb szám? Egyáltalán milyen számok szólnak Miskolcról vagy annak környékéről? Az alábbiakban összeállított pop/rock/rap/blues lista tudományos! igényességgel készült az alábbi módszertan alapján: :-)
  • Miskolcról szóló számokra kerestem a zeneszoveg.hu keresőjével.
  • A kapott listát szűkítettem azokra a számokra, melyek ténylegesen Miskolcról vagy B-A-Z megyéről szólnak, nemcsak említés szintjén van bennük Miskolc.
  • Az így kapott számokat a youtube-os nézettségük alapján raktam sorba, ha egy szám többször is szerepelt, akkor is csak a legnépszerűbbet vettem figyelembe.
Íme a lista. A számcímen kattintva a dalszövegre visz a link:

1. Majka: Húz a Szívem Haza – az ózdi rapper száma a toplista élén.
2. P. Mobil: Acélváros – a klasszikus bandák közül a P. Mobil az élen.
3. EDDA: Elhagyom a várost – az Edda még a dobogón.
4. Skorpió: Azt beszéli már az egész város
5. Belga: Hello BAZ megye
6. Kispál és a Borz: Tiszai pu. – ez a szám nekem valahogy kimaradt.
7. EDDA: Óh, azok az éjszakák – az EDDA két számmal is a listán van.
8. Kazal László: A nevető ember – kuplé a 20-as évekből.
9. Bojtorján Zenekar: Budapesttől Miskolcig
10. Phabee: Nekem Ne
+1. Hobo Blues Band: BAZ megye blues – a lista végén, mert ez az egyedüli szám, amit nem találtunk meg a youtube-on.

Keresgetés helyett itt megtaláljátok a zenéket is:
    1. Majka: Húz a Szívem Haza

    2. P.Mobil: Acélváros
     

    3. EDDA: Elhagyom a várost

    4. Skorpió: Azt beszéli már az egész város

    5. Belga: Hello BAZ megye

    6. Kispál és a Borz: Tiszai pu.

    7. EDDA: Óh, azok az éjszakák

    8. Kazal László: A nevető ember

    9. Új Bojtorján Zenekar: Budapesttől Miskolcig

    10. Phabee: Nekem Ne

    +1. Hobo Blues Band: BAZ megye blues

    Kimaradt valami még a listáról? Nektek melyik a kedvenc Miskolcos nótátok?
    Kapcsolódó bejegyzések:

    2011. július 7., csütörtök

    Egy korszak vége

    Ma kezdődik a 32. Kaláka Fesztivál. Az utolsó, amit a régi diósgyőri várban rendeznek meg. Ebből az alkalomból egy szubjektív, sztorizós bejegyzés következik.
    (Az illusztrációnak betett képek a 2003-as fesztiválon készültek.)




    Nem igazán szerettem (és most se igazán szeretem) a folkzenét, a jazzt annál inkább, így elsős gimnazista koromban nem értettem, hogy a barátaim miért a Kaláka Fesztiválra készülnek annyira, miért nem az egy héttel korábban ugyanott megrendezendő Dixieland Fesztiválra, amire a szüleimmel akkor már évek óta eljártunk. Aztán persze elmentem velük, és megértettem a dolgot: egy fesztiválnál a hangulat legalább olyan fontos, mint a zene. A Kaláka Fesztivál pedig mindig hatalmas buli volt, olyannyira, hogy egyetemista koromban erre az alkalomra évről évre 20–30–40 barátom (a jófajta punkzenét kedvelőtől a metálosig) megjelent Diósgyőrben, az ott lakó szüleim nagy örömére (nemcsak a ház volt tele velünk, hanem a kert és a garázs is). Budapesti egyetemista voltam, tehát ezek a barátok az ország legkülönbözőbb helyeiről jöttek, Győrtől Békéscsabáig.


    Ilyenkor nemcsak a vár, hanem az egész környék megtelt élettel, a környező kocsmákkal (Lugas, Bányász) együtt. (A Bányász azóta bezárt, nemrég azonban újra megnyílt, a nem túl fantáziadús Romkert néven, a hétvégén leteszteljük). A fesztivál olyan szinten kicsordult a várat környező utcákra, hogy sokan magára a rendezvényre nem is vettek jegyet, hiszen, mint mondtam, talán nem is a zene itt a legfontosabb.


    Persze azért elég fontos az is. Olyan későbbi kedvenceket ismertünk meg a fesztiválon az évek során, mint a svéd Garmarna (amikor Hildegard von Bingen dalait adták elő, elég abszurdnak tűnt az énekesnő kijelentése, hogy ezek a dalok öregebbek, mint a vár falai, pedig igazat szólt), a német Hölderlin Express, vagy a cseh Čechomor.
    És persze ott van a házigazda zenekar, a Kaláka, akiknek a vasárnapi koncertje számomra mindig a fesztivál fénypontja. Belinkelem ide az egyik kedvenc számomat tőlük: Románc
    Szóval mi ott leszünk, és nem egyedül: eljön Pápa mellől egy régen látott barátom is a családjával. Amikor utoljára a Kaláka Fesztiválon jártak, akkor volt a felesége terhes az első gyerekükkel, és anyukám tett egy olyan könnyelmű kijelentést, hogy jöjjenek el akkor is, ha megszületik a kicsi, majd ő vigyáz rá, amíg mi fesztiválozunk. Nos, az a gyerek azóta már hét éves, és van két testvére. Anyukám gőzerővel készül a vendégségre. :-)
    Nektek melyik volt a legemlékezetesebb Kaláka fesztiválotok?

    Kapcsolódó bejegyzések: