2014. október 30., csütörtök

Az újjáépült diósgyőri vár

Ez a bejegyzés már nagyon időszerű volt, annál is inkább, mert a blog egyig legolvasottabb bejegyzése máig az, amit még 2011 márciusában írtunk a vár közelgő rekonstrukciójáról. Akkor nem nagyon örültünk a rekonstrukciónak, konkrétan ezt írtam:
„Arról van szó ugyanis, hogy szinte teljesen visszaépítenék a várat, de mégsem teljesen ugyanúgy, ahogy volt (hiszen ugyanúgy nem is tudnák).
Szerintem kicsit csikorog a dolog, amit itt látunk, az nem lenne se régi, se új épület, ugyanúgy egy rom maradna, de jelentős része már nem történeti szerkezet lenne.”
Gyorsan lelövöm a poént: a kész épületet látva a véleményem megváltozott. Pontosabban nem is a kész épületet, hanem az építkezést látva. A 2011-es szkepszisem abból is fakadt, hogy nem tudtam (és nem is tarottam elképzelhetőnek), hogy a vár gyakorlatilag olyan anyagokból és szerkezetekből fog felépülni, amik már a középkorban is léteztek. Aztán többször is voltam az építkezésen, és egészen lenyűgöző volt, amit láttam. A munka a modern anyagok (beton, acél) mellőzésével, kő és tégla használatával zajlott. A falak két, pontosabban három rétegűek: külső oldalukon faragott kőből vannak, belső oldalukon vakolt kisméretű téglából, a kettő között pedig tört kővel vannak kiöntve. Még érdekesebbek azonban a bordás boltozatok, ezek a jellegzetesen gótikus szerkezetek: itt a terhet a faragott bordák vezetik le a falakra, a bordák közei pedig téglával vannak kitöltve. Nagyon disszonánsnak tartom, amikor boltozatokat, boltíveket betonból öntenek ki. Diósgyőrben ilyesmi nem történt, a saját szememmel láttam, ahogy a kőíveket elhelyezték, majd a közeiket kifalazták.
És igaziból ez az, amiben egyedi a vár: abban, hogy valóban középkori épületszerkezetekkel (még ha modern gépeket-szerszámokat használva is) épült fel a XXI. században. Véleményem szerint a marketingnek is ezt kellene kiemelnie, és nem azokkal a várakkal versenyeztetni a diósgyőrit, amik a középkortól kezdve állnak, és nem azt sulykolni, hogy újra középkori fényében ragyog a vár (ami egyszerűen nem igaz). Kicsit arra emlékeztet ez, amit a városmarketingről korábban írtam: miközben a látnivalóinkat olyan ligában indítjuk, ahol sokkal erősebb versenyzők vannak, megfeledkezünk azokról az értékeinkről, amik kevésbé kézenfekvőek, viszont egyediek. Szívesen látnék pl. egy olyan állandó kiállítást a várban, ami a rekonstrukciót mutatja be részletekbe menően.

A kép a várépítő túrán készült márciusban

A kész épületen egy fájó kivétel van, ami nem középkori szerkezet: a lapostető. Ez sajnos az egész látványnak disszonanciát kölcsönöz, lentről nézve befejezetlennek hatnak az eresz nélküli falak, a toronyból nézve pedig nagyon zavaró a sok lapostető-szigetelés látványa. Ez nem a tervezők és az építők hibája, hanem a műemlékvédelmi hivatalé, ami nem engedélyezte magastető építését. Ezzel kapcsolatosan egy érdekes történet, hogy nemrég voltam a Herman Ottó múzeumben egy rendezvényen, ahol a diósgyőri vár is téma volt. Itt a közönség egyik tagja azt a kérdést tette fel a régész Lovász Emesének és a művészettörténész Buzás Gergelynek, hogy hogy lehet az, hogy a műemlékvédelmi hivatal megengedte a modern lapostetőt, miért nem ragaszkodott a magastetőhöz. Buzás Gergely keserű mosollyal válaszolt, hogy ez pont fordítva történt: a kissé vaskalapos hivatal nem engedte, hogy tető kerüljön az épületre.

(Ez a – kicsit talán csapongó – írás valójában a bevezetője egy interjúnak, amit a vár építész tervezőjével, Cséfalvay Gyulával fogunk készíteni.)

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. október 21., kedd

Kollektív tér I.: az installáció elnyerte tervezett formáját

Talán emlékeztek rá, hogy júniusban volt egy építészeti alkotótábor Miskolcon. Az elkészült installáció akkor végül nem a tervezett formában lett felállítva, mert féltünk a vandalizmustól.
A Villanyrendőrnél eltöltött napok után az alkotás átkerült a Múzeum elé, majd szeptember végén az építészet közelgő világnapja alkalmából a diákok egy része újra eljött Miskolcra, és átvittük végleges helyére, a Kós Ház kertjébe. Itt védett helyen van, így át is alakítottuk, hogy olyan formát öltsön, ami az eredeti tervekben szerepelt.
Néhány kép:








Az alkotást az előkertbe tettük, így az utcáról is jól látszik. Az alkotótáborról egy kis kiállítás is nyílt, ami szintén a Kós Házban tekinthető meg a Miskolcformálók '53-ig kiállítással egyben.


Kapcsolódó bejegyzések:

2014. október 17., péntek

KAMA: Zárás vagy kezdet?


[Vendégszerzőnk, Walter Mitty írása, az Europa Nostra-díjas Átjáró Egyesület egyik most záruló projektjéről.]
Miskolc és a világvége...
...egymást kizáró fogalmak. Legalábbis így tűnik ki a KAMA Projekt kerettörténetéből.

Jelen írás úgy is kezdődhetett volna, hogy „szeretnél egy városunkban játszódó posztapokaliptikus online stratégiai játék résztvevője lenni? Egyikeként a Nagy Világégés utáni újjáépítés élharcosainak? Alapítsd a jövőt a Miskolc környéki ivóvízbázisra, építsd az Új Köztársaságot és azon belül saját birtokaidat, adj túlélési lehetőséget minél több embertársadnak, egyszersmind értelmet továbbélésüknek!” Ez kábé úgy hangzik, mint bármely menő computer game bevezető marketingjének reklámszövege. Tulajdonképpen nem is más: tényleg létezik egy miskolcos pécés játék.

Aki már hallott a KAMA Projektről és weboldaláról, a www.kamaprojekt.hu-ról, tudja, hogy a helyismereti és környezetvédelmi tematikájú programsorozat tavalytól kezdve egy esztendőn át folyt, nemrég ért véget, s bár események nem követik az eddigieket, a neten tovább él a név és a program. A napokban elindult KAMA2099 nevű online stratégiai játék ugyanabban az univerzumban játszódik, ahol az eddigi rendezvények: a 2030-as évekbeli világégés, egész civilizációt elpusztító ökológiai kataklizma utáni évtizedekben (a konkrét időpont, mint kitalálható, 2099), amikor is a világnak éppen ezen a táján, a bükki vízbázisra alapozva, a borsodi megyeszékhelyen – pontosabban a nagyváros romjain – épülget újjá az emberi kultúra. Miskolc az Új Köztársaság fővárosa. Itt alakulnak ki azok a fenntartható fejlődésre törekvő, az ökológiai egyensúlyt szem előtt tartó, apró, családi jellegű gazdaságok, amelyek lakóhelyet, élelmiszert, megélhetést és egyebeket biztosítanak a formálódó közösséghez csatlakozóknak. Aki játékosként benevez a partiba, egy, illetve több ilyen gazdálkodási egység főnöke lehet, ő szabja meg, miből mennyi és hogyan épül, mennyire lesz termelékeny és működőképes a hatáskörébe tartozó területrész. Lakóépületek, istállók, szántók, napelem-telepek épülnek, kertek, halastavak létesülnek. Mindezekért pont jár, pontból pedig építeni lehet tovább...
Nézet a játéktérről
Minden tudnivaló megtalálható a nevezett weboldalon. A sci-fi kedvelőknek adott a lehetőség, hogy a röviden felvázolt keretet akár továbbgondolják, kiegészítsék-kiszínezzék; a projekt gazdái szívesen fogadják az ilyen ötleteket, műalkotásokat is. (Hiszen korábban a tárgyában rajzpályázatot is kiírtak az iskolások számára.)
Kiegészítésül annyit: bár a projekt, mint jeleztük, hivatalosan véget ért, a mögötte álló Észak-Keleti Átjáró Egyesület természetesen folytatja tevékenységét, s a jövőbeni rendezvényein, akción részt vevőknek ugyanúgy kamapontok gyűjtését kínálja, mint eddig. A pontokat pedig az online játékban lehet „pénzként” hasznosítani. Egyébként ugyanígy pontot gyűjthet minden újonnan bekapcsolódó játékos, ha az oldalon található egyéb, kisebb játékokkal, kvízekkel játszik. (Ezek is, mondani sem kell, miskolci helytörténettel és természetvédelemmel kapcsolatosak.)

Mi volna még hátra? Talán csak egy kattintás a kamaprojekt.hu/kama2099 oldalra.

További információk a projekt kiadványában is elérhetőek: http://kamaprojekt.hu/kama2099-kiadvany/


Kapcsolódó bejegyzések:

2014. október 16., csütörtök

Holnap ünnepi mulatság az Europa Nostra-díjas Átjáró Egyesülettel

Most eljött az ideje a miskolci ünneplésnek is. Az egyesület komoly programsorozatot szervezett holnapra.
17:00-tól lesz a helyi díjátadó ünnepség, majd 17:40-től a sikeres A Célváros könyv folytatásának bemutatója, mindkettő az Európa Házban (Városház tér 13).
Este pedig buli a kilátóban!
A részletes programot az egyesület honlapján találjátok:

Mi végig ott leszünk, gyertek ti is!
Az eseménysorozat Facebook-oldalát itt találjátok:




Kapcsolódó bejegyzések:

2014. október 7., kedd

Vendégbejegyzés: Miskolc, a Murvás Parkolók Városa

[Vendégszerzőnk tollából.]
Újabb murvás parkoló születik Miskolcon, ezúttal a Búza téri piac mellett.
A jelenlegi aszfaltozott parkoló a gyakorlat szerint kevésnek tűnik, ezért logikus azt bővíteni.
A kérdés csak az, hogy milyen módszerrel és milyen kivitelben.



Egy város (esetünkben a Régió Park) által „üzemeltetett” gépkocsiparkolónak a következő 4 alapvető elvárásnak, ill. előírásnak kellene megfelelnie:
  • szilárd, pormentes burkolat 
  • megfelelő csapadékvíz-elvezetés
  • térvilágítás
  • OTÉK szerinti árnyékolás lombos fákkal
Esetünkben ezek közül egyik sem teljesül.
A murva, amit itt leterítenek a humuszra, vörös agyagot tartalmaz, száraz időben nagyon porzik, esős időben vörös színbe festi a környék útjait.



Ugyanez tapasztalható a közelmúltban átadott Patak utcai mélygarázs melletti, Régió Park által „üzemeltetett” parkolóban is.
A porszennyezést nem növelni, hanem csökkenteni kellene a városban, élelmiszerek árusítóhelye közelében pedig ez különösen fontos lenne.
A szakhatóságok (környezetvédelem, ÁNTSZ, Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság) nem tudom, mit szólnak ehhez.

A fotók telefonnal készültek, elnézést a gyenge minőségért.

Kapcsolódó bejegyzések: