A következő címkéjű bejegyzések mutatása: parkok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: parkok. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 17., péntek

Linkajánló: a Népkert

A Népkerttel érintőlegesen többször foglalkoztunk már, és tervbe is volt véve egy hosszabb lélegzetű írás róla. Észrevettem azonban, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal honlapján nagyon alapos írás van a parkról, tulajdonképpen egy teljes kutatási dokumentáció. Ezt szeretnénk ma a figyelmetekbe ajánlani (a kép is innen származik):




Kapcsolódó bejegyzések:

2012. augusztus 13., hétfő

Teleszart város

Szombat reggeli élményeimet fogom most leírni. Illusztráció most kivételesen nem lesz a bejegyzéshez, majd kiderül, miért. 
Szóval, elvittük a kutyákat sétálni a Jubileumi parkba. A gyep közepén (nem szélen, vagy valamelyik bokor alatt) egy méretes szar fogadott minket. Nem kutya hagyta ott. Kicsit arrébb, a padok mellett egy kevéssé jól szituált pár nőtagja egy nejlonzacskónyi szemetet öntött ki éppen a földre. Őt egyébként már máskor is láttuk, amint teli fekete nejlonzsákokat rejt el egy aknafedél alá. Nem ő az egyetlen amúgy, aki a csomagmegőrzésnek ezt a sajátos módját választja.
Elegünk lett a „sétából”, elindultunk haza. A park mellett, egy társasház ablaka alatt egy vénasszony éppen letolta a gatyáját (vagy ami rajta volt), és leguggolt. Az sem zavarta, hogy rákiabálunk. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy a szemetelő asszony jön utánunk. Szerencsére nem minket követett, hanem csak egy szimpatikus bokrot keresett, amit egy társasházak közötti kisebb játszótéren talált meg. Ezután gondolom kitalálják az olvasók, hogy mi következett.
Én elhiszem, hogy nagyon fontos villogó zöld jelzésnél az úttestre lépő gyalogosokat és a zebrán áttekerő bicikliseket vegzálni, de legalább olyan fontos lenne odafigyelni arra, hogy a környék egyetlen parkját, ahol egyben a környék egyetlen rendes játszótere van, ne szaróhelynek és kétes csomagjaik megőrzőjének használják egyesek. Én általában naponta kétszer tíz percet töltök ott, mégis sok ilyen helyzetet láttam már. Ha egy rendőr, városőr, polgárőr vagy akárki legalább annyiszor körülnézne ott, talán nem éreznék ilyen otthonosan magukat ezek az elemek, akik lassan elveszik tőlünk a városunkat.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. november 21., hétfő

Faszváros

A Jubileumi Parkban, a játszótér bejáratánál van ez a tábla:


Valahogy az egész mai Magyarország benne van. Az önkormányzat épít valamit pályázati pénzből, erről kitesz egy táblát, amin a kivitelező és a játékok forgalmazójának a reklámja is rajta van (pedig nyilván piaci alapon építették a dolgot), majd valakik tönkreteszik, és így marad az egész. Kíváncsi lennék, hogy a kedves szülők mit mondanak, amikor a gyerekük megkérdezi, hogy „anyu, mi van azon a rajzon”? Ha én ide hordanám a gyerekemet, tuti befestettem volna már az egészet egy vödör festékkel.
Még jobb, hogy önkormányzati alkalmazott is látta már az évek óta ott lévő „graffitit”, ugyanis a (nagyon igényes kivitelezésű) dohányzást tiltó felirat csak mostanában került oda. Ez így már erre emlékeztet:

Az 1998-as „Nem Az Én Dolgom” díj nyertese

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 27., szerda

Gyümölcsfák közterületen

A Polgári Törvénykönyv szerint a közterületen lévő fák, bárki is ültette őket, az önkormányzat tulajdonát képezik, a rajtuk termő gyümölcsök úgyszintén, tehát ha arról az egyszerű járókelő gyümölcsöt szakít le, akkor az önkormányzat tulajdonát dézsmálja.
Más kérdés az, hogy az önkormányzatot ez a kérdés nem érdekli. 
Miért érdekel akkor engem?



A közeli parkban gyakran látok olyanokat, akik a park fáiról gyümölcsöt gyűjtögetnek – persze nem az önkormányzat számára. Nem gondolom, hogy ezzel különösebb probléma lenne, inkább egyék le a környék lakói, mint hogy a földön rohadjanak el. Az viszont már kevésbé elfogadható szerintem, hogy a gyűjtögetők egy csoportja nagy vödrökkel érkezik, tehát feltehetően nem kis családjuk számára viszik a gyümölcsöt, hanem másnap a piacon akarják majd értékesíteni. Legalább vennék a fáradságot, hogy létrával érkezzenek, és azokat szednék le, amit a saját fogyasztásra egy-két szemet szakító járókelők nem érnek el...
Tudom, nem ez a város legnagyobb gondja. Csak éppen szúrja a szemem az önzés ilyen formája. Magyar betegség.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. május 16., hétfő

Kálváriából szemétdomb

Az Avas keleti lejtőjén, a Népkerttel szemben van a Kálvária. A XIX. század hatvanas éveiben épült neogótikus stílusban, Rudolf Antal tervei alapján. A XX. század 50-es éveiig szerves kapcsolatban állt a Népkerttel, ekkor azonban felépült a szocreál pártház (ma múzeum, és műemlék).
kép forrása: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:KalvariaMiskolc02.png&filetimestamp=20100507104114
A pártház építése során egy stációt és a kerítést elbontották, és ekkoriban került oda a felszabadulási emlékmű is a szovjet katonasírokkal. A terület elhagyatottá vált és tovább pusztult, további stációk tűntek el. Még én is emlékszem, hogy a 90-es évek elején is gazos senkiföldje volt.
Azóta szerencsére a növényzetet karbantartják, de átfogó rekonstrukcióra nem került sor, pedig szükség lenne rá. Az abszolút oda nem illő és le is pusztult "felszabadulási" emlékművet és a katonasírokat is át kellene helyezni (természetesen a kegyeleti szempontok szem előtt tartásával).
Talán a rekonstrukció elmaradásánál is nagyobb probléma a vandalizmus és a szemetelés. (Megjegyzem, hogy nem csak itt: az avasi temetőt is emiatt kellett körbekeríteni, erről még lesz szó.) A stációkban a domborművek arca több helyen le van verve. Rengeteg a szemét, főleg a Lossonczy-kripta mellett. Látszik, hogy ez is (mint a jubileumi park) hajléktalanok és részegeskedő fiatalok kedvelt helye.
Pár hónapja egy akció keretében majdnem fél tonna szemetet összeszedtek, de még így is maradt sajnos bőven. És valószínű újratermelődik.
messziről nézve idillikus


arc nélküli Krisztus 1.

háttérben leselkedik a „posztmodern”

arc nélküli Krisztus 2., leesni akaró kőoromzat

ennek nem itt lenne a helye

arc nélküli Krisztus 3.

szemét

szemét

Így kell kinéznie egy sírboltnak?

csonka kereszt

korunk is hozzátett valami a kapubéllethez
Kapcsolódó bejegyzések:

2011. április 21., csütörtök

Az Avas-tető

Miskolc parkjai sorozatunkban most a belváros legnagyobb zöldfelülete következik, az Avas-tető.
Erre a területre is igaz, amit Miskolc talán bármelyik részéről elmondhatunk: egykoron szebb napokat látott.
Ez a terület sosem volt beépülve. Egyik oldalról a borospincék, másik oldalról a szőlők határolták. Ez utóbbiakat váltotta fel a híradásokban mostanában gyakran szereplő avasi lakótelep.
A park valaha eléggé idillikus volt a függőkertekkel, korlátokkal, pergolákkal.


Mára a kép kicsit ellentmondásosabb. A növényzet a terület egy részén rendben van (másik részén áthatolhatatlan bozót), az épített dolgok viszont elképesztően le vannak pusztulva.
A Google légifotóján is elég jól látszik, hogy hol tartják karban a parkot (világoszöld foltok) és hol nem:


Következzen néhány fotó a fentiek illusztrálására.

balra látszanak a függőkertek maradványai
fakorlát helyett vaskorlát, pergoláknak nyoma sincs
háttérben a kilátó
támla nélküli pad, kilátás nélküli kilátóhely
egy fotón három jellemző tárgy: ronda vaskorlát, ronda lámpa, támla nélküli pad 
semmibe vezető lépcső
egy piknik maradványai (nem a kutya, hanem a szemét)
háttérben a díjnyertes pincesor
kiváló kilátás a Tokaji-hegyre (a fotón halványan a háttérben)
Az Avas-tető kiváló adottságai miatt (nagy zöldfelület, központi fekvés, kiváló kilátás) még ebben az állapotában is sok embert vonz, ideje lenne hát rendbe tenni.
A rehabilitációs terveken először a Hadas Építész Kft. dolgozott, őket a tavalyi közbeszerzési pályázatból formai okok miatt kizárták, így a terveket jelenleg a Stúdió Kft. készíti. Ezenkívül a területen elvileg régészeti park és szabadidőközpont is fog épülni.

2011. április 13., szerda

Park a Selyemréten

Újabb sorozatunkban Miskolc parkjaira koncentrálunk. Van néhány kisebb-nagyobb olyan park városunkban, melyet elsősorban csak a környék lakói ismernek. Mielőtt a Selyemrétre költöztünk volna, mi sem tudtunk arról, hogy egy szép nagy park is található itt. Ha őszinte akarok lenni: azóta ismerjük ezt a parkot, amióta kutyánk van.

A park a Kőrösi Csoma Sándor utca és a vasúti sínek közt terül el. Nagy fás-bokros-füves terület, néhány garázzsal és egy elkerített játszótérrel. A Jubileumi játszótér elkerítése nagyon jó döntés lenne, ha a kapuját éjszakára bezárnák. Így inkább csak jelzésértéke van a kerítésnek.
A park legnagyobb hibája, hogy rossz környéken fekszik: vonzza a hajléktalanokat, időnként a garázssor mögé tartó örömlányok jelennek meg kuncsaftjaik kíséretében, esténként pedig részeg fiatalok veszik birtokba a területet – a játszóteret is. Ez a három csoport az elsősorban, akik számára nem fontos a park tisztasága: eldobálják a szemetet, a hajléktalanok a garázsok mögé járnak elvégezni a dolgukat (jó esetben... rosszabban nem is nagyon bújnak el). Tavaly hetekig egy sátor is állt a parkban – hol itt, hol ott állították fel, eleinte reggelente lebontották, később már erre sem vették a fáradságot. A kutyások túlnyomó többsége szívügyének tartja, hogy ne hagyjon kutyája után piszkot, vannak azonban olyanok, akik erre különösebben nem figyelnek, rossz fényt vetve így a többi kutyatulajdonosra is. (A miskolci kutyatartási kultúra felett majd egy későbbi bejegyzésben fogunk lamentálni.)
Szóval van a közelünkben egy szép és nagy park, amit sok városrész megirigyelhetne, és amit a Városgazda Kht. lehetőségei szerint igyekszik rendben tartani, viszont a környék egyes lakói és használói módszeresen elcsúfítják: az év legnagyobb részében szemetes, alkalmanként pedig veszélyes is.
Jobb napjaiban ilyen:





 Ősszel: 

 Télen:

 Régen a Bajcsy-Zsilinszky utca látképe, jobbra a mai park helye:
www.fortepan.hu
 Tudja valaki a nevét ennek a parknak?

Frissítés:
A park neve Jubileumi park. (Köszönet a hozzászólóknak az információért.)
Idekívánkozik még ez a remek légifotó, ami a minap.hu-n jelent meg:
forrás: http://minap.hu/news.php?extend.37160.4

2011. március 30., szerda

Zöld kígyók a Népkertben

Itt a tavasz, nyílnak a virágok, előbújnak az állatok. A Népkertben is. Ebből a nagyszerű "virágágyásból" is.



Miskolc belvárosának legnagyobb parkjáról van szó, az 1870-es években alakították ki. 
Egy időben nappal sem szívesen gyalogoltam át rajta, ugyanis részegek, drogosok, csövesek találkahelye volt. Mostanában már csak esténként találkozni részeg fiatalokkal, egyébként babakocsis kismamák és kutyasétáltatók használják a sétányokat, a játszótereken gyerekek játszanak. Egyre több virágágyást létesítettek. A nagy fák árnyékában a fű nem nagyon marad meg, ezért a park legnagyobb része inkább földes, eső után pedig sáros – el lehetne gondolkodni valami szép, árnyékkedvelő talajtakaró ültetésén.
A fenti virágágyás azonban némiképp elkedvetlenített. A zöld műanyagkígyó legutóbb már a járdán, a lábom alatt tekergett. Nem túl esztétikus megoldás.