A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csabai kapu. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csabai kapu. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 5., szerda

Dekoráljon dohányfüsttel!

Az SZTK (mai nevén MISEK Rendelőintézet) bejáratánál a kuka fölötti – viszonylag – frissen festett falfelület színére hívnám fel a figyelmet.




Azóta arrébb helyezték a kukát, nyilván nem volt meg a törvény által előírt 5 méter a bejárattól. Így most odébb is lesz egy-egy újabb folt a falon.

Végül egy bécsi kép: így is lehet hamugyűjtőt tervezni.



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. március 8., csütörtök

Téglaépítészet Miskolcon: a Semmelweis Kórház

A Csabai kapuban van az egykori Borsod vármegyei Erzsébet Közkórház nagyon szép téglaépülete. A Wikipédia szerint Adler Károly tervezte, a megnyitó 1900-ban volt. Nemcsak az épület, hanem a kerítése is megérdemel egy fotót.




Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 28., kedd

Mi szocreál és mi nem

Többször előkerült már a blogon a szocreál építészet. A köznyelv általában nincs tisztában azzal, hogy mi is ez a stílus (szerintem kb. minden épületet így hívnak, ami a szocializmus alatt épült), így azt hiszem, érdemes pár szót ejteni róla.
Szocreálnak szokták hívni pl. ezt:


Sőt, ezt is:


Álljon itt egy idézet a szocreál hajnalából, 1949-ből:
„Olyan építőművészet létrehozására kell törekednünk, amely folytatja, fejleszti, s nem pedig leradírozni igyekszik a többszázados kultúrájú építőművészetünk minden múltját. Nem lebecsülendő népi építészetünk egészséges tradíciója, továbbfejlesztése sem.”
(Perényi Imre, Szabad Nép, 1949)
Azt hiszem, a laikusok számára is látszik, hogy a fenti épületek nem ilyenek.  A szocreál nagyon is klasszicista építészet volt, a modernizmust tagadta, ház formájú házakat épített magastetővel, párkányokkal, homlokzati pillérekkel, finom díszítéssel.
Szocreál tehát ez:

meg ez is:


és ez is:



Viszont ezt tényleg csak egy műveletlen újságíró titulálhatja annak.

Most, hogy már megszabadultak ezek az épületek az ideológiai töltettől, szerintem kimondottan szerethetők. (Mondjuk a Múzeumnak – az egykori pártháznak – nem bocsátom meg, hogy levágta a Kálváriát a Népkertről.) A modernizmussal szemben nagy előnyük, hogy a középszerű példányok sem zavaróak, míg a modern épületeknél tényleg csak a legsikerültebbek szerethetőek. Sajnos azonban nem lehet minden épület remekmű.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 7., kedd

Korai modernizmus Miskolcon

A két világháború között az egyre jobban erőre kapó modernizmus több helyen Európában villatelepeket hozott létre. A legjelentősebb ezek közül a Weissenhofsiedlung Stuttgartban. Budapesten is van hasonló, a Napraforgó utcai kísérleti lakótelep. Ezeken a telepeken többnyire minden házat más építész tervezett meg, az akkoriban újdonságnak számító modern stílusban. Ahogy a budapesti telep neve is mutatja, ezek afféle kísérletek voltak, amikkel az új építészet életképességét szerették volna bizonyítani.
Miskolcon ilyen telep tudtommal nincsen, de a Népkert közelében van egymás mellett három ház, amik a stílusuk alapján ekkor épülhettek. Sajnos jelenleg nincsenek túl jó állapotban. A legkvalitásosabb közülük a Farkas Jenő utcai (az utolsó három kép ábrázolja).







Sajnos a második világháború gyakorlatilag véget vetett ennek az irányzatnak a lakóház-építészetben, jöttek a kockaházak, majd a még azoknál is rosszabb divatok. Jelenleg épp a mediterrán dívik (aminek természetesen köze sincs a valódi mediterrán építészethez).

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 2., csütörtök

Az ördög a részletekben rejlik...

– úgy tartják. Magam is így gondolom. 
Sokszor nincs azonban szemünk, türelmünk, igényünk vagy pénzünk a részletekre.
Kár, mert ilyenkor gyakran az vész el, amitől egy épület harmonikus, arányos, szép volt.
Többször emlegettük már a blogon a régi házak rákfenéjét: a szigetelést. A vasgyári téglahomlokzatos házak külső szigetelése például éppen azt tünteti el, ami miatt ezek a házak izgalmasak, figyelemreméltók lehetnének a város építészetében.

Ahogy a II. világháború előtt épült házak, úgy számos (valódi) szocreál épület harmóniáját is többek közt a vakolatdíszek adták, a nyíláskeretezések köztük is kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A selyemréti házak felújítása kapcsán kétféle megoldást is bemutattunk a keretezések, díszek megőrzésére.

A Petneházi bérházak egyikének felújításánál azonban sajnos más megoldást választottak: az eltakart, „leszigetelt” keretezés „visszafestésére” került csak sor. Sajnos ez az olcsóbb megoldás valószínűleg örökre eltüntette az ablakkeretezéseket, amik nélkül viszont ezek a házak unalmas egyenépületek benyomását keltik. Az ördög ugyanis a részletekben rejlik. 

A festett keret messziről nem is látszik.

Az ablakokat is több helyen kicserélték.

A szín rendben is lenne...

A másik homlokzaton a keretek részben még megvannak.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 31., kedd

Bloch és Stimm Röntgen-intézete

Írtunk korábban Bloch Alfréd és Stimm Lajos építészetéről. Akkor leközöltük ezt a képet is, felirata szerint a miskolci kórház röntgenintézeti pavilonjáról:

Forrás: http://kolibri.omikk.bme.hu/digit/index.php?page=cut&id=12997
Ma arra jártam, így lefotóztam, hogy néz ki most az épület:



Bár a fenyőfák elég sokat kitakarnak az épületből, az azért látszik, hogy a homlokzat meglehetősen leegyszerűsödött, és bár általában az egyszerűség barátja vagyok, itt nem örülök ennek. Szinte csak az ablaknyílások maradtak meg a homlokzaton, így kissé jellegtelen lett az épület. Az erkély alatti nyílás befalazásával pedig felborul a ritmus is, az a nagy buta tömör felület nagyon nem illik ehhez a kicsit barokkos stílushoz. Ugyanakkor az új képeken jobb alsó ablak fölötti kődísz is kicsit szervetlen, nem tudom, hogy ennyi maradt-e a régi, gazdagabb díszből, vagy ez valami kevéssé sikerült új próbálkozás.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 12., szerda

Stimm Lajos műépítész

A pincénkben még régebben találtunk néhány régi amatőrfotót, amik valószínűleg Stimm Lajos épületeit ábrázolják (hogy hogy kerültek oda, az egy másik történet).
Ma a Csengey utcán járva felfigyeltem erre a táblára:


(Érdekes, hogy éveken át minden nap arra jártam, mégsem tűnt fel.)

Ez az az épület amúgy:


Az itthoni fotók is mind a Csengey utcát ábrázolják, az egyiken a szomszédos épület van, három másikon pedig egy túloldali, aminek már nyoma sincs, de a stílusa ugyanez a 30-as évekre jellemző, barokkos világ:


Az egyik fotón látszik egy Trabant 601, amit 1963-ban kezdtek gyártani, így a kép biztosan ez után készült. 
Kicsit utánanéztem Stimm Lajosnak, és kiderült, hogy társával, Bloch Alfréddal együtt Miskolc legfoglalkoztatottabb építészei közé tartoztak akkoriban. Ők tervezték pl. a mai Semmelweis Kórház több épületét. Ezt biztosan mindenki ismeri, bár manapság már sokkal puritánabb megjelenésű:

Forrás: http://kolibri.omikk.bme.hu/digit/index.php?page=cut&id=12997
Ahogy Dobrossy István a Herman Ottó Múzeum évkönyvében írja:
„Block Alfréd és Stimm Lajos fontos szerepet játszott a városi építkezésekben. Block 1895-ben, Stimm 1910-ben végezte el a műszaki egyetemet. Közös munkájuk volt a Kereskedők és Gazdák Körének épülete a Déryné utcában, a Magyar-Olasz Bank épülete (Széchenyi u. 105.) a Hercz-gépgyár, a Király malom, a Márkus-palota, a Korona-szálló átalakítása, Tapolcán az irgalmas nővérek nyaralója, az Erzsébet kórház néhány pavilonja, illetve épülete, a Soltész Nagy Kálmán utcai 3 emeletes bérházak, az Avas alatti Gyémánt-internátus ma is meglévő 3 emeletes épülete, de a múzeumépület bővítése is az ő nevükhöz kapcsolódik. Ezek között említhetjük az Eperjesi úti egyemeletes városi bérházakat is.”
A színház honlapján olvasható tanulmány a színház 1902-es átalakítását is Stimm Lajos nevéhez köti, de ennek ellentmond a fent idézett adat. Kíváncsi vagyok, melyik lehet a helyes.
Érdekes lenne egyszer alaposan utánajárni azoknak az építészeknek, akik több épületükkel a mai napig meghatározták a városképet.

Kapcsolódó bejegyzések: