Miskolc Blog: vár

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vár. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. március 15., vasárnap

Mátyás király, Borbála, Diósgyőr, Besztercebánya, Alsó-Ausztria

Mátyás király 1473 november 13-án a diósgyőri várban tartózkodott. Ezt onnan tudjuk, hogy innen keltezett egy német nyelvű oklevelet, amiben az alsó-ausztriai Steinból származó nemes Borbála asszonynak egy besztercebányai házat, valamint bányát, majorságot és több környékbeli falut adományozott.

Stein a Duna partján fekszik, ma Krems an der Donauhoz tartozik. Középkori jellegét a mai napig megőrizte.

Kép forrása: Wikipédia

Innen származott az a bizonyos nemes Borbála asszony. De ki is volt ő? Csak 1941-ben derült ki osztrák tudósok kutatásai alapján, hogy Mátyás király egyetlen fiának, Corvin Jánosnak az édesanyja, akiről a korabeli források meglehetősen hallgatnak.

Mátyás király első felesége, Podjebrád Katalin 1464-ben meghalt. Mátyás csak 12 év múlva, 1476-ban nősült újra, ekkor Aragóniai Beatrixot vette el. A kettő között, 1473-ban született meg fia, János.

János jelentősége akkor nőtt meg, amikor teltek az évek, és nem született trónörökös. Mátyás számára a helyzet azért is volt szorongatott, mert még 1463-ban, szorongatott helyzetében megegyezett a német-római császárral, III. Frigyessel, hogy ha fiú örökös nélkül hal meg, akkor Frigyes fia, Miksa örökli a magyar trónt. Ez akkoriban nem tűnt veszélyesnek: Mátyás még csak 20 éves volt, és pár hónappal azelőtt nősült meg. Katalin nem sokkal később fiút szült, azonban ő és a gyermek is meghalt.

Mátyásnak aztán Beatrixszal nem született gyereke, így Jánost tette meg örökösévé, ami konfliktusokat okozott Beatrixszal. Egy ilyen, kissé komikus szituációról tudósít az egyik korabeli forrás, amikor Beatrix azzal vádolta Borbálát, hogy boszorkánysággal ő idézte elő meddőségét, Jánost pedig nemes egyszerűséggel „figliolo della putana”-nak nevezte (azaz kurva fiának). Pedig nem sok joga volt ehhez a felsőbbrendűséghez, merthogy az ő apja is házasságon kívül született gyerek volt. Beatrix a boszorkányságra hivatkozva még a pápánál is el akarta érni Borbála kiátkozását.

De térjünk vissza a diósgyőri oklevélhez. János ekkor még csak fél éves volt, Mátyás még nem vette el Beatrixot. A történészek valószínűsítik, hogy az oklevél keltezésekor mind Borbála, mind János Diósgyőrben volt. Az oklevélből kiderül, hogy Mátyás Bécsben találkozott Borbálával, és később az egész családot is megismerte, saját otthonukban.

Az ajándékozott kőházat is sikerült beazonosítani: ez Besztercebánya főterének egyik legszebb háza, az úgynevezett Thurzó-ház, ahol ma a Közép-Szlovákiai Múzeum működik.

Kép forrása: http://www.ssmuzeum.sk/english/thurzovdom.htm

Borbála később újraházasodott és elköltözött Besztercebányáról, vissza Ausztriába, az enzersdorfi várba. Mátyás itt is többször megfordult, levelet is keltezett innen.

Mátyás 1490-es bécsi halála után Borbála se III. Frigyestől, se Beatrixtól nem számíthatott semmi jóra, így 1491-ben végrendelkezett (a végrendelete fennmaradt, de csak a XX. században azonosították), majd kolostorba vonult Klosterneuburgban. Ott halt meg 1495-ben, ott is temették el, a Szent Ágnes-kápolnában.

A klosterneuburgi apátság temploma

Bár csak marginálisan kapcsolódik ez a történet Miskolchoz, azt gondolom, érdekelheti a blog olvasóit. Hogy egy kicsit kapcsolódjon a mai naphoz, érdemes megemlíteni, hogy mégsem Frigyes fiával, Miksával kezdődött a Habsburg uralom Magyarországon. Mátyást a Jagelló II. Ulászló követte. Az ő fia volt II. Lajos. Amikor ő elesett a mohácsi csatában, akkor került a trónra sógora, a Habsburg Ferdinánd, és ezzel megkezdődött az 1920-ig tartó Habsburg uralom Magyarországon. Egyébként nem Ferdinánd volt az első Habsburg magyar trónon, hanem Zsigmond király veje, Albert (1437-től 1439-ig volt magyar király).

A bejegyzés megírásához nagyrészt Ritoókné Szalay Ágnes Borbála című írását használtam.

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. október 30., csütörtök

Az újjáépült diósgyőri vár

Ez a bejegyzés már nagyon időszerű volt, annál is inkább, mert a blog egyig legolvasottabb bejegyzése máig az, amit még 2011 márciusában írtunk a vár közelgő rekonstrukciójáról. Akkor nem nagyon örültünk a rekonstrukciónak, konkrétan ezt írtam:

„Arról van szó ugyanis, hogy szinte teljesen visszaépítenék a várat, de mégsem teljesen ugyanúgy, ahogy volt (hiszen ugyanúgy nem is tudnák).
Szerintem kicsit csikorog a dolog, amit itt látunk, az nem lenne se régi, se új épület, ugyanúgy egy rom maradna, de jelentős része már nem történeti szerkezet lenne.”

Gyorsan lelövöm a poént: a kész épületet látva a véleményem megváltozott. Pontosabban nem is a kész épületet, hanem az építkezést látva. A 2011-es szkepszisem abból is fakadt, hogy nem tudtam (és nem is tarottam elképzelhetőnek), hogy a vár gyakorlatilag olyan anyagokból és szerkezetekből fog felépülni, amik már a középkorban is léteztek. Aztán többször is voltam az építkezésen, és egészen lenyűgöző volt, amit láttam. A munka a modern anyagok (beton, acél) mellőzésével, kő és tégla használatával zajlott. A falak két, pontosabban három rétegűek: külső oldalukon faragott kőből vannak, belső oldalukon vakolt kisméretű téglából, a kettő között pedig tört kővel vannak kiöntve. Még érdekesebbek azonban a bordás boltozatok, ezek a jellegzetesen gótikus szerkezetek: itt a terhet a faragott bordák vezetik le a falakra, a bordák közei pedig téglával vannak kitöltve. Nagyon disszonánsnak tartom, amikor boltozatokat, boltíveket betonból öntenek ki. Diósgyőrben ilyesmi nem történt, a saját szememmel láttam, ahogy a kőíveket elhelyezték, majd a közeiket kifalazták.

És igaziból ez az, amiben egyedi a vár: abban, hogy valóban középkori épületszerkezetekkel (még ha modern gépeket-szerszámokat használva is) épült fel a XXI. században. Véleményem szerint a marketingnek is ezt kellene kiemelnie, és nem azokkal a várakkal versenyeztetni a diósgyőrit, amik a középkortól kezdve állnak, és nem azt sulykolni, hogy újra középkori fényében ragyog a vár (ami egyszerűen nem igaz). Kicsit arra emlékeztet ez, amit a városmarketingről korábban írtam: miközben a látnivalóinkat olyan ligában indítjuk, ahol sokkal erősebb versenyzők vannak, megfeledkezünk azokról az értékeinkről, amik kevésbé kézenfekvőek, viszont egyediek. Szívesen látnék pl. egy olyan állandó kiállítást a várban, ami a rekonstrukciót mutatja be részletekbe menően.

A kép a várépítő túrán készült márciusban

A kész épületen egy fájó kivétel van, ami nem középkori szerkezet: a lapostető. Ez sajnos az egész látványnak disszonanciát kölcsönöz, lentről nézve befejezetlennek hatnak az eresz nélküli falak, a toronyból nézve pedig nagyon zavaró a sok lapostető-szigetelés látványa. Ez nem a tervezők és az építők hibája, hanem a műemlékvédelmi hivatalé, ami nem engedélyezte magastető építését. Ezzel kapcsolatosan egy érdekes történet, hogy nemrég voltam a Herman Ottó múzeumben egy rendezvényen, ahol a diósgyőri vár is téma volt. Itt a közönség egyik tagja azt a kérdést tette fel a régész Lovász Emesének és a művészettörténész Buzás Gergelynek, hogy hogy lehet az, hogy a műemlékvédelmi hivatal megengedte a modern lapostetőt, miért nem ragaszkodott a magastetőhöz. Buzás Gergely keserű mosollyal válaszolt, hogy ez pont fordítva történt: a kissé vaskalapos hivatal nem engedte, hogy tető kerüljön az épületre.

(Ez a – kicsit talán csapongó – írás valójában a bevezetője egy interjúnak, amit a vár építész tervezőjével, Cséfalvay Gyulával fogunk készíteni.)

Kapcsolódó bejegyzések:

2014. május 23., péntek

Várépítő túra – pillantsunk be a diósgyőri vár átépítésének folyamatába

Egyedülálló lehetőséget kínál a diósgyőri vár az átépítés ideje alatt: havonta egyszer, a hónap utolsó hétvégéjén várépítő túrán vehetnek részt az érdeklődők, és bepillanthatnak az épülő vár állapotába.

A lehetőséggel mi is élni akartunk, különösen mivel úgy tudtuk, hogy a túrákat Lovász Emese, a várat alaposan ismerő és a feltárásban is részt vevő régész vezeti.

Mi a március 30-i várépítő túrára jelentkeztünk be, és kíváncsian vártuk a vezetést.

Az első csalódás akkor ért bennünket, amikor kiderült, hogy a vezetőnk nem Lovász Emese lesz. Szakmai vezetésre számítottunk, ezért bármilyen kedvesek is voltak az udvarhölgynek és Nagy Lajos királynak öltözött vezetőink, nem tudtunk örülni nekik.

A túra vezetői persze maximálisan eleget tettek a rájuk rótt feladatnak – már ha a várépítő túra csak arra vállalkozik, hogy a vár ezerszer elmondott történetét megismételjék, némi színjáték keretében. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, nem gondolom ugyanis, hogy a vezetéssel megbízottaknak otthon kellene lenniük az ómagyar kor nyelvi sajátosságaiban, de az össze-vissza, értelmetlenül használt, de legalább régiesnek tűnő grammatikai alakokkal megterhelt szöveg vezetőink szájából annyira zavaró volt, hogy elvonta a figyelmet a mondanivalóról. És nemcsak én voltam ezen a véleményen, akinek ez valamilyen szinten szakmája, hanem mások is, akiket egyszerűen csak bosszantott a műsor, és inkább tartalmas, a vár újjáépítéséről szóló vezetést vártak.

Véleményem szerint az is jócskán megkérdőjelezhető, hogy a várépítő túra fő feladata a vár történetének újbóli elmondása lenne. Benyomásom szerint a túrára miskolciak, nem pedig turisták jöttek, akik azért éltek a lehetőséggel, mert ilyen, a vár építése közben szerezhető tapasztalatra nem lesz alkalmuk máskor szert tenni. Ahelyett, hogy a vár interneten is elolvasható történetét hallgattuk meg, a városnak lehetősége lett volna arra, hogy az érdeklődőknek bepillantást adjon a régészeti feltárás eredményeibe, megérthettük volna, hogy miért abban az állapotban épül fel a vár, amiben felépül, milyen technikát, milyen anyagokat, milyen eszközöket alkalmaznak az építkezés során stb. Márpedig ezek a kérdések egyáltalán nem érdektelenek, például ha csak arra a – a vártúrán el nem hangzott – információra gondolok, hogy a gótikus boltozatok elkészítéséhez a középkori technikát alkalmazzák, nem alkalmaznak betont sem, stb. A várépítő túrán részt vevők között is akadtak olyanok, akik kimondottan az építkezésre, az anyagokra vonatkozóan tettek fel kérdést – hiába, vezetőink feladata nem az volt, hogy ezzel megismertessenek bennünket.

Úgy vélem tehát, hogy a város hatalmas ziccert hagy ki ezzel a várépítő túrával. Persze ettől függetlenül érdemes elmenni, másképpen ugyanis nem lehet bepillantani az építési területre (legközelebb május 25-én, kosztümös tárlatvezetéssel, részletek itt!), de igazán színvonalas, izgalmas információkat nyújtó vezetést is lehetne biztosítani, azzal a céllal, hogy a látogató megértse: a vár újjáépítése műemlékvédelmi szempontból is magas színvonalon, egyedülálló módon valósul meg. A várépítő túrák nem annyira a turistáknak, mint inkább a miskolciaknak szólnak, hiszen havonta csak egyszer rendezik meg őket. Ennélfogva akár arra is alkalmasak lehetnének, hogy különleges ismeretekkel gyarapítsák az újjáépítésről való tudásunkat, amit majd nem miskolci vendégeinknek is továbbadhatunk, és a miskolciságunkat, lokálpatrióta büszkeségünket is erősítsék.

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. március 25., hétfő

Diósgyőr három oldalon

A vár körüli kerítésen vettem észre a vasakból hegesztett Diósgyőr feliratokat. Szerintem ez is már a megőrzendő értékek közé tartozik, jó lenne ha a nagy átalakítások, felújítások után ebből megmaradna valami.

Hátulról a legrozsdásabb

Ez a leghangulatosabb, háttérben a várral

Diósgyőr VÁR Diósgyőr

Nagyon vagány a beforduló VÁR felirat

Ezt látják a legtöbben a sétányról érkezve

A kapu oszlopai kicsit bekavarnak, de így is jól olvasható a felirat

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. március 12., kedd

A diósgyőri vár és az avasi templom a múltban

Egy Amerikában élő barátomtól kaptam az alábbi képeket. Egy ottani könyvtárban bukkant rájuk, ebben a könyvben:

Borbiró (Bierbauer) Virgil: Hungary from the air. Budapest, Officina. 1937

Miskolc két legfontosabb műemlékét mutatják a levegőből, a könyv megjelenési dátuma szerint valószínűleg az 1930-as években.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. december 5., szerda

Programajánlók: konferencia és dedikálás

Két, meglehetősen különböző programot szeretnénk nektek ajánlani.

Az egyik Budapesten lesz, szóval inkább elszármazott miskolciak számára lehet érdekes (sokan vannak).

Holnap és holnapután lesz a Budapesti Műszaki Egyetemen a Guzsik Tamás emlékkonferencia. Guzsik Tamás az építészettörténet professzora volt, és erősen kötődött régiónkhoz, különösen a Bükkhöz és Szentlélekhez. Egyszer elmondta nekem, hogy gyerekkorában minden nyarat Szentléleken töltött. Emlékköve kedvenc helyünkön, az Örvény-kőn van (több alkalommal megkérdezték már tőlünk az arra kirándulók, hogy valami lezuhant hegymászó emlékére van-e ott a kő).

De a konferencia nemcsak ezért érdekes a miskolciaknak, hanem egy előadás és a kapcsolódó kiállítás miatt is.

Az előadás: A diósgyőri vár kutatásának újabb eredményei (Szekér György)

A kiállítás: A Bükkszentlélek pálos rom - a kortárs műemlékvédelem lehetséges útjai hallgatói munkákon keresztül

A másik program egészen más jellegű. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az interneten leghíresebb miskolci fog dedikálni pénteken négytől a Helynekemben. Természetesen Merényi Daniról, azaz Grafitemberről van szó, akinek nemcsak karikaturista, hanem bicikliépítő munkásságát is nagyra tartjuk. Egyszer már emailben megbeszéltük, hogy készítünk vele egy interjút, de ez eddig (a mi hibánkból) nem jött össze. És sajnos most pénteken se tudunk ott lenni, mert nem leszünk a városban.

Akinek szintén nem lenne jó a most péntek, az a következő pénteken (14-én) Szegeden vagy 15-én Budapesten elkaphatja a művészt.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. június 15., péntek

Animációk az egykori és a leendő diósgyőri várról

Tegnap azt mutattuk meg, milyen volt a vár a XIX. században, ma pedig azt, milyen volt a kezdetekkor, majd fénykorában, végül, hogy milyen lesz nemsokára.

Buzás Gergely művészettörténész Youtube-csatornáján sok egyéb rekonstrukció mellett a diósgyőri várról is van egy videó. Külön érdekessége, hogy nemcsak a jól ismert négysaroktornyos várat mutatja meg, hanem elődjét, az ovális alakú nemzetségi várat is.

Blogunk mai napig messze leglátogatottabb bejegyzése a Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója című írás.

Az ott bemutatott látványterveknél már frissebbek is vannak, ezeket a Pic Studio honlapján találtam.

Sajnos a piros sávos falakat nem tudom értelmezni (ill. értem, hogy azok a kiegészítések, csak azt nem tudom, hogy a valóságban hogy fognak kinézni).

A mikom.hu-n pedig egy videó van a leendő lovagteremről. Ezt sajnos beágyazni nem tudom, ezen a linken tudjátok megnézni:

http://mikom.hu/mivid.php?ext.25139

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. június 14., csütörtök

Mások szemével: Telepy Károly

A Magyar Nemzeti Galériában található többek között A diósgyőri várrom c. festménye romantikus tájképfestőnknek, Telepy Károlynak (1828–1906). Barabás Miklósnál kezdett rajzolni, élt és tanult többek közt Münchenben, Velencében. 1861-ben az akkor alakult Képzőművészeti Társulat titkára lett, 1880-tól haláláig pedig műtárosa is. Tudomásom szerint lakóhelyét tekintve nem kötődött sem Miskolchoz, sem Diósgyőrhöz, viszont előszeretettel festett történelmi várakat, romokat. A diósgyőri várat egyébként többször is megfestette.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. február 3., péntek

Mi hiányzik nekem Miskolcról? A Kaláka Fesztivál

Gryllus Dániel levele városunk polgármesteréhez:

Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Ákos!

Tudom, hogy nem ér váratlanul, mert a dolgok ebbe az irányba alakultak, amit mindnyájan tudunk.

A vár bezárása után nézegettük még a fesztivál szempontjából lehetséges miskolci helyszíneket, de továbbra is úgy érezzük, a Diósgyőri vár egyedi és pótolhatatlan.

Nem csak azért, mert nagyon megszerettük, hanem az ilyen jellegű események hangulatához, lelkiségéhez nagyon illik. Mellette az átmeneti miskolci megoldások csak az elkedvetlenítő hiányérzetet adták. Ez nem használna sem a fesztiválnak, sem a városnak, sem az idelátogatóknak.

Ha már váltanunk kellett, váltsunk kicsit bátrabban. Sokfelé hívtak, de nem akartunk elszakadni a régiótól, a történelmi levegőtől sem. Úgy döntöttünk, hogy a Bükk túlsó oldalán, az egri várban fogunk muzsikálni június 29-július 1-ig. Itt tartjuk a 33. Kaláka Fesztivált. Az eseményre, ha időd engedi, szeretettel várunk!

Kérlek, tolmácsold a köszönetünket mindazoknak, akik az eddigi 32 alkalmon szeretettel segítették a fesztivált és velünk együtt büszkék voltak rá!

Megíratott, „megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” Úgy tűnik, ez az idő most érkezett el. Kérlek Ti is őrizzétek meg szívetekben a számunkra felejthetetlen együtt töltött napokat!

Természetesen az élet nem áll meg és miskolci barátainkhoz ugyanolyan szeretettel jövünk ezután is, ahogy betlehemeztünk az Adyban. Most Szabó Lőrinc, a miskolci születésű költő estjét tervezzük a költészet napja környékére.

Ez ugyan magánlevélként indult, de ha jónak látod, ismertesd barátainkkal, hisz úgysem tudunk mindenkinek személyesen köszönetet mondani, búcsúzni meg nem akarunk, hisz reméljük, találkozunk a jövőben is!

Üdvözlettel és köszönettel:

Gryllus Dániel

A Kaláka és a Kaláka Fesztivál nevében is

Budapest, 2012. január 26.

Forrás:

Minap.hu: Egerbe megy a Kaláka

Nagyjából biztos vagyok benne, hogy nem lesz több Kaláka Fesztivál Miskolcon.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. november 30., szerda

A diósgyőri vár LEGO-ból újra

Korábban írtunk a LEGO diósgyőri várról. Ismét a Neuromancer blogon találtuk a linket, miszerint Sebő Ferenc nemcsak a budai, hanem a diósgyőri várat is megépítette, régi és jelenlegi állapotában is.

Itt van róla még több kép:

http://indafoto.hu/tutu/sebo_ferenc_2/page/1

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. szeptember 30., péntek

A diósgyőri vár LEGO-ból

A neuromancer blogon olvastunk Bob Carney tevékenységéről. Az úr azzal foglalkozik, hogy létező európai várakat épít meg sztenderd legóelemekből. Mindegyik építkezést könyvtári és internetes kutatás előzi meg, majd „Lego-tervrajz” készítése. Az építés csak akkor veszi kezdetét, amikor már meggyőződött róla, hogy minden elem a kellő számban a rendelkezésére áll.

Eddig 131-et épített meg, ezek országok szerint katalogizálva megtalálhatók a honlapján:

http://www.carneycastle.com/index.htm

Kelet- és Közép-Európából eddig hat várat csinált meg, ebből Magyarországon egy van: a diósgyőri vár!

Nagyon korrekt kis információs oldalt kreált hozzá, szerepelnek fotók a várról, van pár szó a történetéről, vannak rekonstrukciós rajzok, és persze a lényeg: a fotók a Lego-várról. Csak hármat másolok ide, a többi elérhető az alkotó honlapján.

Már ez is csodálatos, de ezen kívül vannak képek az épülő várról, és leközli a saját rajzait is, amik alapján akár mi is felépíthetjük az épületet. Szóval legyen itt megint a link:

http://www.carneycastle.com/Diosgyor/index.htm

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. szeptember 20., kedd

Miskolc építészettörténetileg legjelentősebb épületei

Az egyik legjobb összefoglaló jellegű könyv a magyarországi építészet történetéről a „Sisa–Wiebenson”. Érdekessége, hogy először az Egyesült Államokban jelent meg (angol nyelven), a világ egyik legrangosabb műszaki egyetemének, az MIT-nek a kiadásában.

Kíváncsi voltam, hogy Miskolcról mi van benne. (Azt azért elöljáróban elmondom, hogy nem túl nagylélegzetű mű, egyetlen 367 oldalas kötetből áll.)

Tehát, a helynévmutató szerint négy említés van a könyvben Miskolcról.

Ebből az egyik az avasi templomról szól (p. 73.), azt illusztrálva, hogy a városokban viszonylag sokáig tartott a késő gótika (1489-re fejeződött be az épület csarnoktemplommá alakítása. Kép sajnos nincs hozzá).

A második említés az 1863-ban elkészült Kazinczy utcai zsinagógáról szól (p. 206.). Ennek több különlegességét is kiemeli: a hosszanti elrendezést, a vastámaszokat, hogy ez Ludwig Förster második zsinagógája (az első a méltán híres Dohány utcai Budapesten), és hogy a félköríves stílust orientalizálás nélkül használja, így a homlokzata szinte teljesen megegyezik az általa tervezett egyik bécsi temploméval.

Kép forrása: wikipedia.hu

Harmadjára az egyetemi fűtőmű következik (p. 312.), mint a szocialista-realista korszak egyik kiváló alkotása (Schall József, 1950 körül). Ezt épp mostanában alakítja át a város Science Múzeummá.

Kép forrása: HVG.hu

A negyedik említés szintén az egyetemhez kapcsolódik (p. 312.). Idézem, mert annyira szép: „nagyszerű mindaz, ami a torzóban maradt miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem első két üteméből (1949–1954) megvalósult”. A tervezők (Janáky István, Farkasdy Zoltán, Jánossy György, Raáb Ferenc, Zalaváry Lajos) eredetileg a dániai Aarhusi Egyetem mintájára illesztették a tájba az épületeket. A terveket az építés közben többször módosítaniuk kellett, így lett a nyerstégla megjelenésűnek tervezett épületekből kőburkolatos. Kár, mert így nem szerepeltethetjük őket sorozatunkban :-)

Gyanús volt, hogy a diósgyőri vár nincs benne a könyvben. Természetesen benne van (p. 49.), csak a névmutató nem listázza Miskolcnál. Ez egyébként az egyetlen épületünk, amiről illusztrációt is közölnek, konkrétan egy alaprajzot.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 7., csütörtök

Egy korszak vége

Ma kezdődik a 32. Kaláka Fesztivál. Az utolsó, amit a régi diósgyőri várban rendeznek meg. Ebből az alkalomból egy szubjektív, sztorizós bejegyzés következik.

(Az illusztrációnak betett képek a 2003-as fesztiválon készültek.)

Nem igazán szerettem (és most se igazán szeretem) a folkzenét, a jazzt annál inkább, így elsős gimnazista koromban nem értettem, hogy a barátaim miért a Kaláka Fesztiválra készülnek annyira, miért nem az egy héttel korábban ugyanott megrendezendő Dixieland Fesztiválra, amire a szüleimmel akkor már évek óta eljártunk. Aztán persze elmentem velük, és megértettem a dolgot: egy fesztiválnál a hangulat legalább olyan fontos, mint a zene. A Kaláka Fesztivál pedig mindig hatalmas buli volt, olyannyira, hogy egyetemista koromban erre az alkalomra évről évre 20–30–40 barátom (a jófajta punkzenét kedvelőtől a metálosig) megjelent Diósgyőrben, az ott lakó szüleim nagy örömére (nemcsak a ház volt tele velünk, hanem a kert és a garázs is). Budapesti egyetemista voltam, tehát ezek a barátok az ország legkülönbözőbb helyeiről jöttek, Győrtől Békéscsabáig.

Ilyenkor nemcsak a vár, hanem az egész környék megtelt élettel, a környező kocsmákkal (Lugas, Bányász) együtt. (A Bányász azóta bezárt, nemrég azonban újra megnyílt, a nem túl fantáziadús Romkert néven, a hétvégén leteszteljük). A fesztivál olyan szinten kicsordult a várat környező utcákra, hogy sokan magára a rendezvényre nem is vettek jegyet, hiszen, mint mondtam, talán nem is a zene itt a legfontosabb.

Persze azért elég fontos az is. Olyan későbbi kedvenceket ismertünk meg a fesztiválon az évek során, mint a svéd Garmarna (amikor Hildegard von Bingen dalait adták elő, elég abszurdnak tűnt az énekesnő kijelentése, hogy ezek a dalok öregebbek, mint a vár falai, pedig igazat szólt), a német Hölderlin Express, vagy a cseh Čechomor.

És persze ott van a házigazda zenekar, a Kaláka, akiknek a vasárnapi koncertje számomra mindig a fesztivál fénypontja. Belinkelem ide az egyik kedvenc számomat tőlük: Románc

Szóval mi ott leszünk, és nem egyedül: eljön Pápa mellől egy régen látott barátom is a családjával. Amikor utoljára a Kaláka Fesztiválon jártak, akkor volt a felesége terhes az első gyerekükkel, és anyukám tett egy olyan könnyelmű kijelentést, hogy jöjjenek el akkor is, ha megszületik a kicsi, majd ő vigyáz rá, amíg mi fesztiválozunk. Nos, az a gyerek azóta már hét éves, és van két testvére. Anyukám gőzerővel készül a vendégségre. :-)

Nektek melyik volt a legemlékezetesebb Kaláka fesztiválotok?

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. március 31., csütörtök

Diósgyőri vár: a rekonstrukció rekonstrukciója

A diósgyőri vár régészeti feltárása, majd rekonstrukciója a múlt század hatvanas éveiben zajlott. A feltárást Czeglédy Ilona vezette, a rekonstrukciót Ferenczy Károly (vagy ahogy a szakmában mindenki ismeri, Carlo) tervezte, az 1964-ben elfogadott Velencei Karta elvei szerint. (A Karta főbb elvei röviden: a kiegészítéseknek az eredetitől jól megkülönböztethetőeknek kell lenniük, a kortárs építészet elemeit kell használniuk, a rekonstrukció ott megáll, ahol a hipotézis kezdődik.) A rekonstrukciót itthon és külföldön is a magyar műemlékvédelem egyik csúcsteljesítményeként tartják (illetve itthon inkább csak tartották) számon.

Azóta eltelt fél évszázad, és mostanra a rekonstrukció is rekonstrukcióra szorul, de kérdés, hogy mit kezdjünk vele? A műemléki elvek azóta változtak, de ahogy én látom, átmeneti korszakban vagyunk, és nincsenek olyan egységes elvek, vezérfonalak, mint akkoriban a Velencei Karta volt.

Korábban már ajánlottuk Zöldi Anna cikkét, ami az Építészfórumon jelent meg a mostani tervekkel kapcsolatban. Arról van szó ugyanis, hogy szinte teljesen visszaépítenék a várat, de mégsem teljesen ugyanúgy, ahogy volt (hiszen ugyanúgy nem is tudnák).

kép forrása, további képek: http://epiteszforum.hu/imagelist/gallery&nid=17139&img_id=83046

Szerintem kicsit csikorog a dolog, amit itt látunk, az nem lenne se régi, se új épület, ugyanúgy egy rom maradna, de jelentős része már nem történeti szerkezet lenne.

Nekem személy szerint sokkal jobban tetszene egy olyan megoldás, amit Balogh Miklós 2004-es diplomatervén látunk (a téma a szentléleki kolostorrom volt).

kép forrása: http://nagybalogh.hu/miklos.html

Itt nincs disszonancia, egy harmonikus megjelenésű épületet látunk, ami ráadásul átélhetővé teszi, hogy milyen volt a régi, de úgy, hogy nem próbál réginek látszani. Ráadásul visszafordítható is a dolog, ha az utánunk jövő korok mást szeretnének csinálni az épülettel.

Frissítés:

Egy érdekes véletlen folytán a kiváló Urbanista Blog is a várral foglalkozik ma:

http://urbanista.blog.hu/2011/03/31/mi_lesz_a_diosgyori_var_sorsa_beepitik_az_egeszet_1

2011. március 18., péntek

A diósgyőri vár melletti tó

Ezt a képet valószínűleg mindenki ismeri:

Ludwig Rohbock metszete a XIX. sz. közepéről

Ha esetleg valakinek nem ugrana be, hogy honnan, annak segítek:

kép forrása: http://papirpenz.hu/reszletek/478

A nem miskolciak valószínűleg észre sem veszik, hogy van rajta egy "oda nem illő" dolog: az egykori halastó.

A tavat sajnos az 50-es években feltöltötték, és a mélyén fakadó forrásokat bekötötték Miskolc vízellátásába. A tó emlékét jelenleg a Tavi-forrás vízmű és a Tópart utca neve őrzi.

Érdemes megnézni a területet a levéltári portál térképein is:

Forrás: http://archivportal.arcanum.hu/maps/html/katfelm2b_google.html

A tó egykoron összeköttetésben állt a több forrás által táplált várárokkal, érdekes műszaki megoldásként egy bukógát kötötte össze azzal. Mellette folyt a malomárok, ez még most is megvan, de az egykori királyi malom épületében jelenleg autószerviz és szikvízüzem működik (természetesen mindkettő a várról kapta a nevét, mint a környéken szinte minden). A tó helyén most egy nagy semmi van: kertek végi, beépítetlen terület. Ami szerintem még mindig jobb, mintha valami épülne oda, mert így legalább az esélye megvan, hogy egyszer visszaállítják a tavat. Nemcsak a látvány miatt lenne érdemes: a tó feltöltése óta a környéken igen magas a talajvíz.

A Hadas Műterem Kft. 2004-ben a diósgyőri vár és környezetének rendezésére kiírt (eredménytelen) pályázaton már adott is tervi javaslatot a tó visszaállítására, ennek azonban sajnos nem lett folytatása:

Letöltés pdf-ben (15,3 MB)

Tavaly a város ún. Anjou-ligetet tervezett a területre, ami gyakorlatilag egy szalonnasütőhelyekkel, padokkal ellátott park lett volna, aztán év végén a környékbeliek idegeit egy olyan levél borzolta, ami szerint parkolót kívánnak oda építeni. Információink szerint ezt a beruházást Szőke László, a Főépítészi, Városfejlesztési és Rendezési Osztály vezetője (nagyon helyesen) leállította.

A természet egyébként vissza szeretné foglalni, ami az övé, ezeket a képeket tavaly karácsonykor készítettem:

2011. február 3., csütörtök

Ötletes irányjelzőtábla a várnál

A diósgyőri várnál fotóztuk ezt a táblát:

Véleményünk szerint nagyon ötletes. Egyrészt kifejező: mindenki megérti, még az is, aki olvasni sem tud. Másrészt úgy illeszkedik a környezetébe, hogy nem próbál meg réginek látszani, mégis van benne valami időtlenség. Még több ilyet szeretnénk a városunkba, a belvárost elborító cikornyás, valamiféle sosem létezett múltat idéző iparművészeti alkotások helyett.