Kollektív tér I.: az installáció elnyerte tervezett formáját

Talán emlékeztek rá, hogy júniusban volt egy építészeti alkotótábor Miskolcon. Az elkészült installáció akkor végül nem a tervezett formában lett felállítva, mert féltünk a vandalizmustól.

A Villanyrendőrnél eltöltött napok után az alkotás átkerült a Múzeum elé, majd szeptember végén az építészet közelgő világnapja alkalmából a diákok egy része újra eljött Miskolcra, és átvittük végleges helyére, a Kós Ház kertjébe. Itt védett helyen van, így át is alakítottuk, hogy olyan formát öltsön, ami az eredeti tervekben szerepelt.

Néhány kép:

Az alkotást az előkertbe tettük, így az utcáról is jól látszik. Az alkotótáborról egy kis kiállítás is nyílt, ami szintén a Kós Házban tekinthető meg a Miskolcformálók '53-ig kiállítással egyben.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Kollektív tér I.: a Villanyrendőr
• Fiatal építészek MA
• Az egyszerű és erőteljes jelképekről

Fiatal építészek MA

Meghívó - klikk a képre, megnő!

Idén január elején egy kérést kaptunk Ferenc Marcel DLA építésztől – MÉSZ elnökségi tagtól –, hogy a Magyar Építőművészet folyóirat következő lapszámába állítsunk össze a Borsod–Abaúj–Zemplén megyében élő fiatal építészek anyagából egy válogatást. Kérésünkre cca. 70 munka érkezett be,  amiből az ad hoc zsűri (Bodonyi Csaba DLA, Puskás Péter, Rudolf Mihály DLA) 44-et választott ki közlésre. Az egyik szempont az volt hogy 1 fiataltól 3 munkánál több ne legyen, a másik, hogy megvalósult épületeket is mutassunk be. Volt egy harmadik szempont is – ez volt a legfontosabb –, hogy JÓ tervek kerüljenek bemutatásra. Sajnos a lap főszerkesztője – Szegő György DLA építész – csak 3+7 munka megjelenését tartotta kívánatosnak. Őt csak a megvalósult épületek – 3 kis kápolna, 7 családi ház – érdekelték. Kovács Ágnes építésztől a három kápolna közlése már a legutóbbi MÉ-ben szemlélhető, s azokról Sulyok Miklós művészettörténész elemzése olvasható. Bán András, a Miskolci Galéria Igazgatója (aki a 7 családi ház/ üdülő épületekről írt, de még csak a következő lapszámban fog megjelenni az anyaga) felajánlotta, hogy a Galéria rangos termében, a Kondor teremben reprezentatív kiállítást szervezhetünk. Ő is érezte, hogy 44 munka helyett 10-et közölni – és azt is két lapszámban – egészen más ízű történet az első felkéréshez képest. Célunk, hogy bemutatkozhassanak Városunk rangos Galériájában korunk és vidékünk fiatal építészei, akik nem a jövőről vagy a múltról, de a MA építészetéről, kortárs térbeli gondolatokról adnak hangot, mutatnak rajzokat, maketteket. Kíváncsiak vagyunk, vajon él-e a Miskolci Építész Műhely? Van-e negyedik generációja? 

Rudolf Mihály DLA

Kapcsolódó bejegyzések:

• Meg nem valósult tervek kiállítása a Kós Házban
• Stimm Lajos műépítész
• Építészporték

Egy eltűnt Lajta Béla-épület Szirmán

Lajta Béla a századforduló egyik legnagyobb nevű építésze volt. Épületei közül valószínűleg mindenki ismeri az Új Színházat (az egykori Parisiana-mulatót), ha máshonnan nem, hát a hírekből.

Az egykori Parisiana-mulató. Forrás: Wikipédia

Szintén híres és nagyon jól sikerült épülete a Vakok Tanintézete, szintén Budapesten:

Forrás: Wikipédia

Nemrég Kapusi Krisztián történésztől megtudtam, hogy a mai Miskolc területén is volt egy épülete, nem is kicsi, és nem is akárkivel tervezte: Lechner Ödön volt a társalkotó.

Klein Mór kastélya 1903 körül épült Szirmán. A zentai tűzoltóság mellett ez volt Lajta lechneri korszakának legmonumentálisabb épülete. Nagy park is tartozott hozzá.

A park felőli homlokzat. Forrás: Lajta Béla Virtuális Archívum

Ami igazán megdöbbentő, az az, hogy ma már nyoma sincs, még azt se tudjuk, hogy pontosan hol állt, pedig több kutató próbálta már kideríteni. Szerintem idős, tősgyökeres szirmaiak még biztos meg tudják mondani, hogy hol volt.

Nincs köztetek ilyen?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Stimm Lajos műépítész
• Építészporték
• Miskolc építészettörténetileg legjelentősebb épületei

2. Borpályázat: Bereczki Zoltán másik pályaműve

(Talán már el is felejtettétek, hogy volt egy Borpályázatunk a pálos kocsmáról. Én valójában két pályaművet adtam le, de a másodikat, amit csak úgy mellékesen csináltam, nem akartam addig közzétenni, amíg az összes pályaművet nem mutatjuk be. Két kolléga ugyanis még mindig nem küldte be a sajátját. Ma úgy döntöttem, nem várok rájuk tovább. Z.)

Tervem egy szürreális metamorfózis, amit a hely ihletett.

Elképzeltem, hogy milyen lehetne, ha egy neogótikában jártas, XIX. századi építész tervezne egy reprezentatív emeletes fogadót, a földszinten étteremmel-kocsmával, az emeleten szobákkal.

Mintának XV. századi írott forrásokat használtam, illetve konkrét épületként a braunschweigi Altstadtrathaust és a kassai Szent Erzsébet-templomot.

Tisztában vagyok vele, hogy ennek így a pálosok középkori építészetéhez semmi köze sincs, de az ilyesmi nem zavarta a XIX. század építészeit, így nem zavart engem sem. Csak ki szerettem volna próbálni, hogy milyen lehet stílben tervezni, azután már maguktól jöttek a dolgok.

Kapcsolódó bejegyzések:

• 2. Borpályázat kiírás: Diósgyőr, Pálos kocsma
• 2. Borpályázat: tapasztalatok
• 2. Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve

Modern házak a főutcán

A budai várban a második világháború után épült foghíjbeépítések jó részét az építészek a szakma csúcsaként tartják számon, mivel úgy modernek, hogy közben illeszkednek is a történelmi környezetbe.

Ezeknek az épületeknek talán a legszebb példája a Tóth Árpád sétányon van, Jánossy György tervezte még a hatvanas évek elején:

Kép forrása: Wikipédia

Kicsit újabb példa 2000-ből a Reimholz Péter és Csomay Zsófia által tervezett apartmanház:

Kép forrása: Wikipédia

Ha megkérdeznénk egy miskolcit, hogy vannak-e modern házak a Széchenyi utcán a Szentpáli utcától felfelé, akkor valószínűleg csak a Pátria-tömböt tudná megnevezni. Pedig többen vannak. Ezek az épületek is szépen illeszkednek a történelmi környezetbe, ezért „láthatatlanok”, és ilyen helyen a környezetbe illeszkedés historizálástól mentes módja a legfontosabb építészeti kvalitás, amit egy épület elmondhat magáról.

Íme néhány fotó, a Villanyrendőr és a Városház tér között készültek, a főutca északi oldalán:

Bővebben majd akkor írunk róluk, ha folytatódik a Google Earth-projekt.

És akkor a végére a már említett elrettentő ellenpélda:

Kapcsolódó bejegyzések:

• Nehezen gyógyuló seb a városszövetben: a Centrum Áruház és környéke
• Szinva-parti autópálya
• Ógyár tér

2. Borpályázat: Szász Csaba pályaműve

Legutóbbi Borpályázatunk témája az egykori pálos kocsma volt, ami ma Gerendás sörözőként ismert.

A helyszín egyszerre izgalmas és lehangoló. A Szinva patak mellett elhelyezkedő kis kocsma a mestergerenda tanúsága szerint 1772-től ott áll, az őt körülölelő 10 emeletes panelházak rengetege minden bizonnyal jóval későbbi terméke az emberiségnek. A Szinva túloldalán fekvő házak még mutatják az egykori emberi léptékű gondolkodás nyomait, de a kocsma környékén megtalálható egykori pálos rendi épületekre és helyi védettség alatt álló kertrendszerre nagyon kevés jel mutat. Egyszóval a hely ellentmondásokkal teli, városképi, társadalmi szempontból rendezetlen, kihasználatlan, és ami a legszomorúbb: elfeledett.

Tervezési koncepcióm nagyrészt erre épül. Tervezőtársaimmal ellentétben kevesebb hangsúlyt fektettem a funkciók kialakítására. Egy olyan jelszerű épületet szerettem volna lerajzolni, mely egyszerre ad „fricskát” a környező épülettömegeknek, gondoskodik arról, hogy aki erre jár, azonnal észrevegye (most ez messze nem történik meg), és bírjon olyan szakrális jelleggel, erővel, mely méltó lehet a pálosok gondolkodásához és a kulturált, érzelmekkel és alázattal teli borfogyasztáshoz.

Ezért az épületet tömegileg lecsupaszítottam, kapott egy archaikus házformát, melyet a mostani szürke alapvakolattal ellentétben süttői mészkőlapokkal burkoltam, hogy szinte világítson a környezetében. Az épületet felnemesítettem.

Ezek után két nagy gesztus végeztem el rajta. Kijelöltem a bejáratot egy hasítékkal, mert a mostani bejárat mellett – ha nem állnának ott a jókedélyű, késes törzsvendégek – simán elmennénk. Továbbá egy szakrális jelet, egy újabb hasítékot vágtam az épületbe, nem foglalkozva ennek a szerkezeti következményeivel, ami hosszában szeli ketté az épületet. Ezzel egyrészt egy kereszt formát alakítottam ki az épületen, másrészt a hasíték vízszintessel bezárt szöge – mely egy bizonyos napmagassági állás felé mutat – elvontan arra az időpontra utal, mikor a feljegyzések szerint Szent Pál megvilágosodik (azon a napon ilyen magasan állt a nap az égen). A szerkesztés középpontjában a bejárati ajtó állt.

Ez inkább csak egy mély geg, kicsi az esélye, hogy a törzsvendégek bármelyike az épület fényjátékainak hatására adott időpontban megvilágosodik. :)

A tervből sok minden kimaradt. De a szellemiség, amit szerettem volna kialakítani, jól érezhető.

Jelszerűség – a szürke, semmitmondó környezetben egyéni, markáns karakter létrehozása, szakralitás –, ami a pálosok szellemiségével és a borfogyasztással együtt jár.

Kapcsolódó bejegyzések:

• 2. Borpályázat kiírás: Diósgyőr, Pálos kocsma
• 2. Borpályázat: Juhász-Nagy Balázs pályaműve
• 2. Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve

2. Borpályázat: Juhász-Nagy Balázs pályaműve

Rövid gondolatok a Pálos Kocsma pályázat mellé

Lehet, hogy eretnek gondolat, különösen egy ilyen téma esetén, hogy bevezetőmet azzal kezdem: az épület és a kapcsolódó rendház nem az ilyenkor megszokott módon vezette a gondolataimat a megszülető építmény irányába. Mondhatjuk azt is, hogy egyáltalán nem vezette.

Az épületet magát láthatatlan háznak tartom. Sokszor autóztam keresztül Alsó- és Felső-Majláthon, különösen az utóbbi időkben, de nem élt bennem semmilyen kép a kocsmával kapcsolatban. Még akkor is döbbenten álltam a helyszínen, amikor kimentem meglátogatni az intézményt, hogy benyomást szerezzek a környezetről.

Az első gondolatom, hogy az épületet láthatóvá kellene tenni. Fel kell rá hívni a figyelmet. Aztán rájöttem, hogy pont ez a láthatatlanság az, ami vonzóvá teszi. Jól áll neki a Harry Potter könyvekből ismert „Foltozott Üst”-jelleg. Talán ha átmegyünk rajta, itt is feltárul egy másik világ. Ezért én is a másik oldalra koncentráltam. Ami ott megjelenhet, az a Bükk hegyeinek látványa és az alattunk csobogó Szinva. Ezért is döntöttem úgy, hogy egy a Szinva fölé kinyúló, egyszerű beton-fa szerkezetű konzolos terasszal toldom meg az épületet, elfordítva az egyre közelebb húzódó főútvonaltól. 

Kapcsolódó bejegyzések:

• 2. Borpályázat kiírás: Diósgyőr, Pálos kocsma
• 2. Borpályázat: tapasztalatok
• 2. Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve

2. Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve

Tervem az épület földszinti falait tartja meg, nyíláskiosztásukkal egyetemben. A vélhetően később hozzáépített jelenlegi vizesblokk bontásra kerülne.

A falak valószínűleg kőből vannak, ez a vakolat leverése után a felszínre kerülhetne.

Az emelet új építésű, fachwerk-jellegű, modern szerkesztéssel, részben acél, részben fa szerkezettel, a kocsma nevére rímelve sok gerendával.

A város felőli (keleti) oldalon a gerendán ma is látható évszám lenne kialakítva nagy méretben, vaslemezből kivágva.

A földszinten kocsma és étterem lenne, az emeleten vendégszobák és kiülőterasz.

A cégér a konzolos gerendákról lóg le.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Borpályázat
• 2. Borpályázat kiírás: Diósgyőr, Pálos kocsma
• 2. Borpályázat: tapasztalatok

2. Borpályázat: tapasztalatok

Sajnos most a „civil” zsűritagok (mármint akik nem építészek) nem tudtak jelen lenni a Borpályázat tegnapi beadásán-eredményhirdetésén, így az előző alkalommal ellentétben most nekem, az egyik pályázónak kell megírnom a tapasztalatokat.

5+1 pályamű érkezett (én az igazi mellett egy „szürreális metamorfózist” is beadtam). A pályázók névsora: Bereczki Zoltán, Dobos Péter, Juhász-Nagy Balázs, Szász Csaba, Szunyogh László. Rajtuk kívül jelen volt Rostás László (Miskolc főépítésze), Rudolf Mihály (a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamara elnöke), és három érdeklődő kolléga. A helyszín természetesen most is az építészek háza, a Kós Ház volt.

Ahogy Rudolf Mihály elmondta, értékes pályaművek születtek, és már az is nagy dolog, hogy kiírunk egy fiktív pályázatot, amire aztán érkezik öt (plusz egy) pályamű. Értékelésében mindegyik pályaműnek az erényeit emelte ki.

Rostás László először magáról a helyszínről beszélt, elmondta, hogy nagyon értékes (ahogy arról mi is írtunk korábban), de azt is, hogy jelenleg annyira nincs rangján kezelve a pálos épületegyüttes, hogy még bontása is felmerült. Ezt szerencsére sikerült megakadályozni, így bontás helyett valószínű, hogy fejlesztések lesznek a helyszínen.

A pályázatokkal kapcsolatban egy feladatot is kaptunk: arra kért minket, hogy az öt pályaműből hozzunk létre közös munkával egyet, ami mindegyikből a legjobb dolgokat tartalmazza, és akkor talán lehet, hogy a fiktív pályázat realizálódhat is. Elmondása szerint nagyon fontos, hogy az építészek tudjanak együtt dolgozni, mert a közös munkából sokkal jobb dolgok sülhetnek ki, mint az individualista tervezésből. Valami ilyet próbál ő is most megvalósítani a főtér kapcsán. Végül kaptunk tőle egy témajavaslatot a következő pályázatra, ami remélhetőleg élessé is fog válni. 

Este kilencig beszélgettünk bor mellett, így elmondható újra, hogy a kezdeményezés elérte a célját: kialakulóban van valamilyen szakmai közélet, párbeszéd az itt alkotó fiatal építészek között.

A végére azért megjegyezném, hogy örülnék, ha több kolléga aktivizálná magát. Az időhiány azt hiszem nem lehet akadály, most se foglalkozott egy pályázó sem egy napnál többet a pályaművével, sőt a legtöbben még annyit sem. Nem a kidolgozottság a lényeg, hanem az ötlet, és hogy legyen miről beszélgetni.

A pályaműveket az előzőhöz hasonlóan a következő napokban egyenként be fogjuk mutatni.

Kapcsolódó bejegyzések:

• 2. Borpályázat kiírás: Diósgyőr, Pálos kocsma
• Borpályázatot hirdetünk
• I. Borpályázat – tapasztalatok

Programajánló: Krisztik Pál kiállítása

Március 28-án (jövő szerdán) negyed ötkor nyílik a megyei építészkamara székházában, a Kós Házban (Görgey u. 32.) a 80 éves Krisztik Pál építész kiállítása. Én is rész veszek a szervezésben, így elmondhatom, hogy sok érdekes archív anyag gyűlt össze, köztük nagyon szép makettek.

Krisztik Pál 1931 augusztus 12-én született Terpesen, Heves megyében. 1955-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. 1955-től a mai napig Miskolcon él és alkot.

Legjelentősebb miskolci épületei közé tartozik az ún. magasház az Ady-hídnál a hozzá tartozó színes, 3 emeletes lakóházzal; a központi leánykollégium a Palóczy utcán, vagy a Fazekas Általános Iskola.

A Miskolc TV portréfilmje ide kattintva nézhető meg:

Krisztik Pál építőművész portréja

A kiállítás meghívója megtekinthető ide kattintva.

Kedvcsinálónak néhány fotó:

Kapcsolódó bejegyzések:

• Építészporték
• Mi szocreál és mi nem
• Ünnepi bejegyzés: városunk főépítésze Ybl-díjat kapott

Borpályázat: Szász Csaba pályaműve

Az első tervlap egy problématérkép. Vázolja a meglévő pontokat, tömegeket, amikkel gond van, illetve pozitívumokat is, mert azok is vannak. A területen lévő 2 benzinkút zárványa, a templom környezetének annak térfalaival való degradálása, a Búza téri fogadóépületek térbeli lötyögése, a meglévő kaszinó épülettömege, az élelmiszerüzlet katasztrofális építészeti jellege, a Centrum mögötti parkoló rész és kiszolgálóterület kihasználatlansága, az Ady-híd „térfalát” záró bungalók megléte, a Miskolcra bejövő főút belvárosba való érkezésének lehangoltsága mind-mind probléma. Pozitívumként vettem a Pláza tömegét, annak térfalainak meglétét, ahogy lekövetik a régi városfalat és telekrendszert; és a Centrum előtti kis teret, ami fontos csomó- és találkozási pont.

Második tervlapon már látható az alapkoncepció csírája. Alapvető gond Miskolcon egy olyan főtér hiánya, amin élet is van. Itt meg lehetne ezt valósítani, megvan rá a forgalom minden irányból. Sok-sok erővonal húzódik a környéken. Egy tér csak akkor működik, ha van átmenő forgalom rajta. A végpontjain vannak olyan húzó tényezők, mint esetünkben északon a Pláza, keleten a Búza tér, délkeleten a Szinvapark, nyugaton a Széchenyi sétálóutca. A koncepció röviden egy főtér létrehozása térfalakkal, épületekkel, sok zölddel, mert a belvárosban annak híján vagyunk. A főtérben fontos szerepet kap a 3-as főút két irányba válásánál egy kapumotívum-forma épület mely méltóképpen fogadná mind a kocsival, mind a gyalogosan érkezőket . Főleg az utóbbiakat.

A harmadik és a negyedik képen csak variációk vannak, gondolkodások. Játszva azzal, hogy mi lenne, ha eltűnne a Centrum tömege, és új épülettömegek jelennének meg. Vagy áttörés a Szinvapark irányába, az Ady-híd sarkán hasonló csomópontot hozva létre, mint ami most is létezik a Centrum sarkán.

Ötödik és utolsó tervlapon egy végleges területrendezés látható. A létrehozandó tér méreteivel, a kapuépület helyzetével, a Pece-patak – ami a terület alatt megy egy csatornában – visszahozatalával. A Centrum épületét meghagytam, mert szerintem alapvetően jó tömeggel, karakteres jelenlétével, megfelelő működésű tereket hoz létre maga körül. A kis „surranóval” a keleti oldalán a Búza tér felé, a kis teresedéssel maga előtt jól és hangulatosan rendszerezi életünket.

Nem magával a Centrum épületével van gond, hanem az azt körülvevő nagyobb léptékű és tágabb értelemben vett térrendszerrel.

A gondok nagyobbak és súlyosabbak.

Szász Csaba 

Kapcsolódó bejegyzések:

• Borpályázatot hirdetünk
• Borpályázat: Kovács Ágnes pályaműve
• Borpályázat: Juhász-Nagy Balázs pályaműve
• Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve

Borpályázat: Kovács Ágnes pályaműve

Miskolc-belváros, 2011.

Centrum Áruház körüli térhasználat felülvizsgálata, újraértelmezése

Összeállította: Kovács Ágnes építészmérnök

A pályázatra egy koncepciótervet állítottam össze, ami beavatkozási irányelveket fogalmaz meg.

Célom az volt, hogy emberi léptékű, személyes hangulatú tereket hozzunk létre, egyben az utcákat lehatároló, keretes beépítési karaktert állítsuk helyre.

Tulajdonviszonyokkal nem foglalkoztam. Az aktuális városfejlesztési terveket nem ismerem, ahhoz így nem igazodtam.

Építs térfalakat! Ne bonts!

A vizsgált terület Miskolc központjának „kirobbantott” városrésze, beépítetlen telkekkel, hiányzó vagy torzóként maradt térfalakkal. Hatalmas parkoló-terek, nagy aszfaltozott járófelületek találhatóak itt, az élővizek hosszan befedett folyómedrei, a gépjárművek uralma és elsőbbrendűsége.

A történelmi belvárosban életre van szükség, a gyalogos és biciklis közlekedés szolgálatába állított terekre, részletgazdag, míves térfalakra, az egykori belvárosi sűrű „épületszövetre”. A javasolt beépítésekkel nem a nagyáruházak számát szaporítanánk, hanem az egyedi kis üzletek, kézműves műhelyek, kulturális és művelődési szolgáltatások jelenlétét segítenénk, melyek sokszínűségükkel, személyes figyelmükkel tartalmas emberi kapcsolatok kiépülését jelenthetik a személytelen nagyvárosi közegben. Élhető városközpontot!

Ültess fákat! És nyisd ki a folyómedret!

A beavatkozási helyszín közelében ma is megtalálható a Bükk hegyeiből érkező Szinva-patak medre, melyet hosszan lefedtek, hogy parkolókat biztosítsanak a tízemeletes panellakások lakóinak, illetve a belvárosba érkező autósoknak. A Pece-patak viszont már korábbi vízrendezések, csatornázások miatt kiszáradt, nyoma sem maradt. 

Míg a Pece nyomvonalára egy rövidebb szakaszon csak úgynevezett „zöldfolyosó” kialakításával és az egykori beépítés lenyomatával emlékezhetünk, addig a Szinva-meder teljesen visszaállítható.

A városok legértékesebb oázisa, tüdeje a fákkal tagolt parkok területe, a vízpartok melletti sétányok és a szépen ápolt hársfasorok útvonala. Jótékonyan ellensúlyozzák a belvárosok beépítési magasságát, és a nagy forgalom közepette is a természet intenzív lenyomatát jelentik. A városi embereknek, a városban felnövő gyermekeknek létszükséglete, hogy megélhessék az évszakok ciklikusságát, ne szakadjanak el teljesen attól a természetes közegtől, ami miatt őseik itt alapították városukat.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Borpályázatot hirdetünk
• Borpályázat: Juhász-Nagy Balázs pályaműve
• Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve

Borpályázat: Juhász-Nagy Balázs pályaműve

A mai Centrum tömegének helyén álló épületeket az 1960- as évek végén bontották el. Látható, hogy ekkor hasadt fel (hasonlóan a Szent István tér területéhez) a településszövet, és ekkor bomlott fel a Széchenyi utca keleti lezárását adó zárt térfal is. „1970 februárjában adott hírt először az Észak- Magyarország című napilap arról, hogy modernizálják a Széchenyi utcai üzletsort. Miskolc főutcáján ekkor 152 bolt, szolgáltatóüzlet és vendéglátóhely volt. „Az üzletek zöme elavult, korszerűtlen portálokkal, apró kirakatokkal hivogatja a vevőket és rendkívül kis alapterületen bonyolítják le az évről évre növekvő forgalmat. A közeljövőben avatják fel a 9200 négyzetméternyi alapterületű centrum áruházat. A bolthálózat további szakosítását, új üzletek és áruházak építését, egyes üzletek megszüntetését az áruház jelentősen befolyásolja majd.” A főutca üzleteinek átalakulását nem csak a Centum jelezte, hanem egy másik üzletház is, amely csak később kapta a Pátria nevet. Eszerint „a mostani elképzelések és konkrét tervek szerint kétszintes kereskedelmi épület emelkedik majd a Széchenyi utca jelenlegi 3-9 szám közötti területén. Az eladótér csaknem tízszeresére növekszik - a főutcán - a modern üzlet kombinát felépítése után. A miskolci Centrum áruházat 1970 október 3-án nyitották meg. 1968-ban kezdték meg az építését, s átadásáig két és fél év telt el. (A terveket 1966-ban készítették.) A korabeli híradások nem szólnak tervezőről, kivitelezőről, a legfontosabb alapadatok sem kívántak nyilvánosságot. Mindössze annyit tudunk meg, hogy „az ország második legnagyobb, de legkorszerűbb áruháza” amely méltó az ország második legnagyobb városához. Monolit vasbetonból készült épület alapterülete 9000 m2. A megyében ez volt az első olyan épület, ahol a vásárlót mozgólift szállította az emeletre.” -Dobrossy István - Miskolc írásban és képekben 9. Az épület mai arcát az 1990-es évek elején történt felújítás során kapta meg. A modernista épületet 1990-és 1993 között alakították át az eredeti épületet is jegyző Horváth István, Ybl-díjas tervező, tervei alapján. Az eredeti épület bár tömegében és telepítésében a belváros építészeti arculatában, a „tömb-rehabilitáció” lezáratlansága miatt nagy kárt tett, jól illeszkedik a vele egy időben épült magasabb építészeti minőséget képviselő középület és lakóházak sorába. (Megyei Könyvtár, Sportcsarnok, Lottóház, Ady Endre úti toronyház, Domus.)

A Széchenyi utca homlokzati magssági képe teljes hosszában meglehetősen inhomogén. Földszintes kereskedő házak mellett több szint magas bárházak és szállodák emelkednek. Nincs ez másként ezen a szakaszon sem és nem volt ez másként az elbontásra került épületek esetében sem. Az eredeti homlokzatmagassági játékot visszaidézve alakítottam ki a homlokzat megjelenését. Mivel a Centrum áruház nem kerülne elbontásra, hanem annak bővítéseként jelenne meg az új épület, ezért szükséges az ezen a területen helyenként alacsonyabb épületekkel rendelkező kontúrt egy szinttel megemelni. A nyíláskép is az eredeti utcaképet idézi. Annak nyíláskiosztását használva, abból kihagyva "befalazva" nyílásokat kapjuk az lukarchitektúrát. A végső kép így egy olyan utcaképét idézi az eredeti képnek, ahol éjszaka nem mindenütt vannak otthon. A Széchenyi utcán teljes hosszában üzletek jelennek meg az alsó osztópárkány alatt. Ezek az eredeti portálok a 70-80 as évek fent idézett átalakítási hullámaiban "modern" megjelenést kaptak, napjainkban azonban egy "archaizáló hullám" indult meg a főutca pláza projekt keretében. Ez a lukarchitektúrás portálkiosztás a tömblezáró, eredeti síkon lévő épületnél még megmarad, a visszahúzott szakaszon azonban az alsó osztópárkány magasságáig teljes felületen üvegszerkezettel jelenne meg.

A tömb azonban láthatóan komolyan sérült az épület megjelenésével. A szabadon álló beépítés, egy zártsorú tömbbeépítésű területen olyan problémákat okozott, melyek megoldása még várat magára. A kibontás után szabadon maradt tűzfalak még hangsúlyosabbá válnak az áruház előtt kialakuló teresedés miatt. A kialakuló parkolóutca, és az abból nyíló a Pece patak vonalát követő, lepusztult, elhanyagolt tömbbelső megjelenése a sétálóutcához ilyen közel nem szerencsés. Maga a teresedés nem okozna problémát, sőt a Széchenyi utcának jót is tesz, hiszen ezáltal a keleti lezárásnál egy olyan találkozási pont alakul ki, amely, ha tömb lezárásra kerülne kellemes megnyitása lehet a Széchenyi utcának. Ehhez úgy gondolom - és koncepciómnak is szerves része, hogy szükséges a zárt sorú utcaképet valamilyen formában visszaállítani. Egy tér létjogosultsága itt nem vitatható, hiszen a város legnagyobb gyalogosforgalmát bonyolító csomópontjáról beszélünk. A villamosvonalon messze a legnagyobb utascsereszám itt zajlik. Ehhez kapcsolódik a nagyszámú buszközlekedést bonyolító Szentpáli utca, és a Búza tér közelsége is. A zártsorúság visszaállítását, a tornyok elbontása Centrum áruház 1970-es beépítési vonalán javaslom, mert bár a mai Szentpáli és Széchenyi utca sarkán lehelyezkedő kissé töredezett, a korabeli felvételeken is látható kialakítás vonalvezetése máig kiolvasható a telekosztásból. Sajnos a további szakaszon a 4 sávos út megépítése és az ezzel járó telekösszevonások kiradírozták az irányokat. A Centrum-tömb északi oldala hasonlóan hányattatott sorsú. Ez a terület inkább emlékeztet egy várost szegélyező keresekedelmi-ipari terület beépítéséhez, mint egy a történelmi belváros peremén elhelyezkedő telepítéshez. A Pláza parkolóházát mutatja a belváros felől érkezőknek, de a CBA és a Merkur kaszinó épületének helyzete sem javítja képet. Érezhető, hogy a település-szövet ezen a részen nem tudja kellően megteremteni az átmenetet a Búza tér és környezete laza beépítése és Széchenyi utca, valamint a Szentpáli utca beforduló zártsorú beépítése között. A nagy semmi egyszerűen nekicsattan a történelmi városmagnak. Koncepcióm szerint az épület egy "fiktív bővítésként" egységes tömblezárást hozhat létre. visszaállítja a Centrum tömb zártsorú megfogalmazását, ugyanakkor az északi oldalról nem nyomul rá a lazább területre, ezzel egy átmeneti teret képezve. A déli oldalon ugyanakkor a Széchenyi utca kitüremkedéseként egy kisebb intim tér tud kialakulni, ami a tér jelenlegi funkciójának megfelelően felvezetést biztosít az áruházhoz, ugyanakkor a mai formával szakítva egy sokkal zártabb, befelé fordulóbb szemléletűvé válna. Ezáltal az "eredeti utcára" terelve a sétálókat. Az eredeti beépítési vonalat intenzívebb növénytelepítéssel javaslom megjeleníteni, vezetve a tekintetet az eredeti homlokzati síkban.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Nehezen gyógyuló seb a városszövetben: a Centrum Áruház és környéke
• Borpályázatot hirdetünk
• Borpályázat: Bereczki Zoltán pályaműve