A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Digép. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Digép. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 30., csütörtök

Vendégbejegyzés: A kohász múlt is álom marad?

Nagy Tamás írása. 

Négy éve még az újságok kiemelt hírei között szerepeltek az „Éledező kohász álmok”: mini acélmű épült volna az egykori DIGÉP területén. Az érintett cégek időközben csődbe mentek, így – mint már annyiszor a legújabb kori diósgyőri kohászat válsága óta – építkezés helyett csak a bontás és a további pusztulás a sorsa az ipartörténeti jelentőségű épületeknek és berendezéseknek. Erről sajnos már nem szólnak a hírek a helyi sajtóban sem. Ózdon egy egész város fogott össze, amikor az Ipari Park tulajdonosa bejelentette az egykori acélmű csarnoktorzójának bontási szándékát, ezzel egy időre megmentve a különleges építményt. Miskolcon valamiért nem tartják fontosnak annak az ipartörténeti múltnak a megőrzését, amelyről a Tér és Forma szaklap a 30-as években még így írt: 
Az óriási teljesítményű hűtőtorony vasbetonváza kitűnően szemlélteti az anyagban, a vasbetonszerkezetben rejlő nagyszerű lehetőségeket. Az ormótlan és romlandó faszerkezetű hűtőtornyok helyére ma ilyen remek szerkezetű, elegáns megjelenésű építményeket állít a mérnöki tudás. Az egymást keresztező íves merevítő lamellák benyomásteljességükben az elmúlt korok legremekebb konstrukcióival kelnek versenyre s a közeli jövő legmerészebb szerkezeteinek sejtelmét vetik előre. A 25 méter magas torony erőteljességével a telep jelentőségének hirdetőjévé válik, s így a tisztára üzemi célon túl is jó szolgálatokat tesz a telep egészének. A nagy olvasztókemencék hatalmas acéltestével, az azokhoz tartozó vasszerkezetű felvonókkal érdekes kontrasztot képezve, a mai korszerű ipartelepek jellegzetes képének remek alkatrészévé válik. Egy 100 m hosszú és 44 m széles, 17 m magas csarnok, öttámaszú, íves vasbetonszerkezettel, magasan fekvő vonóvasakkal. A magasban darupálya, alul pedig a külső oldalon transzmissziótartó gerenda. Nagyszerű tárgyiegyszerűségű konstrukció, áttekinthető, szellős és világos munkacsarnok.



Megjegyzés: az 1930. évi 2. számból idézett szöveg ugyan nem a DIGÉP, hanem a kohókhoz készült hűtőtoronyról szól, azonban a DIGÉP területén is ugyanilyen szerkezetű a régi hűtőtorony, ami még jelenleg is létezik. A képen látható építmény helyén épültek meg később a ma is látható hűtőtornyok. Ez kiváló lehetőséget ad(hat) a vasbeton szerkezetű hűtőtornyok fejlődésének bemutatására, ugyanis azok minden jellemző állomása megtalálható a DIGÉP és a Vasgyár területén.

A Pfeiffer József tervezte egykori öntödei csarnok jelentős része már áldozatul esett a meg nem valósult beruházásnak. Ezek az épületek ráadásul nincsenek is a helyi védettségi listán, pedig nélkülük nem lehet teljes képet kapni a korabeli ipari építészetről. Viszont rajta van a listán a „Nagyedző”, illetve a „Nyugati Erőmű” mint a múlt század eleji vasbeton építészet jelentős példái. A trafóházak közül említésre méltó az árverési hirdetmény mellékletében szereplő épület. A hirdetmény ugyan megemlíti az erőmű védettségét, azonban a hűtőtorony esetében már annak bontását javasolja. Kérdés, lesz-e új tulajdonos és annak mi lesz a szándéka ezekkel az épületekkel?



Kapcsolódó bejegyzések:

2015. április 28., kedd

Ipari túra a TICCIH/ICOMOS Ipari Örökség Szakbizottság szervezésében

Vendégszerzőnk, Walter Mitty írása és fotói következnek egy nagyon érdekes ipari túráról, amire mi sajnos nem tudtunk elmenni. 
„A TICCIH/ICOMOS Ipari Örökség Szakbizottság 2015. április 10-én szakmai kirándulást szervez a 2015. februári konferencián elhangzottak értelmében, miután sikerült belépési engedélyt szereznünk az alábbi helyszínekre:
1. Tiszapalkonya, Hőerőmű
2. Kazincbarcika, Borsodchem, Sóraktár
3. Miskolc, volt LKM
4. Miskolc, volt DIGÉP
5. Miskolc-Pereces”

Így szólt a hivatalos invitálás, amelynek nyomán az Észak-Keleti Átjáró Egyesület szűk kis csapata is részvételt nyert az érdekes kirándulásra. Az összesen mintegy 30 fős társaság zöme építészekből állt, előfordultak benne más mérnökök, ipartörténészek; és mi.
Jelen sorok szerzője kisgyerekként, a nyolcvanas évek első felében járt többször az egyik úticélul szolgáló Diósgyőri Gépgyárban, az akkori emlék máig kísért, inkább jó, mint rossz értelemben. S tudva, hogy az akkori sok ezres dolgozói tömeg, a hangulat, a munkaintenzitás s minden egyéb mára rég tovatűnt, jó lett volna ismét látni a három évtizede megismert csarnokokat, enteriőröket. A várt alkalom a fenti lehetőség képében megérkezett.



A volt LKM területének felkeresése önmagában nem tartogatott ilyen rendkívüli esélyt, hiszen az egyesületi tevékenység révén gyakran be lehet jutni a kohászatba, a Factory Arénába, és valamely ottani rendezvény apropóján „óvatlanul” elkóborolni más tájakra, akár a kombinált acélmű, a pályaudvar magasságáig. Míg csak elő nem ikerülnek az őrök és vissza nem terelnek... [Ilyen elkóborlásokra ma már senkit se biztatunk, egyrészt az egyre szigorúbb őrzés miatt, másrészt pedig minden ilyen eset ront a civilek és a gyárterület vezetésének viszonyán – a szerk.]


Ugyanakkor a barcikai komplexum ismeretlen területnek számított, pláne a meglátogatandó sóraktár (ami a valamikori, mára megszűnt műtrágyagyártáshoz kapcsolódott kiszolgáló létesítményként), hát még a tiszapalkonyai erőmű, amivel kapcsolatban igencsak meglepő információként szolgált, hogy nem – mondjuk – a rendszerváltáskor zárt be, hanem alig több mint három éve.



Az egyes helyszíneken készült fotók a fentiek szerinti kisebb-nagyobb mértékű rácsodálkozás élményét, egyszersmind az „ipari romantika/ipari horror” kettős játékának benyomásait hivatottak megörökíteni. Pereces, az egykor volt bányatelep(ülés) most kimaradt a programból az előzetes tervhez képest, mivel nem jutott rá idő ezen a pénteki napon.

A Palkonyán készült képek egy részét a „Pirx pilóta kalandjai remake-jének forgatásán jártunk” címmel lehetett volna elsütni egy mozis tematikájú blogon, míg a digépes fotók közül néhány olyan beállítással készült, hogy akár „Magyarországon forgatják a Mad Max IV., illetve a Star Wars VII. részét!” címmel álhírként el lehessen sütni, teszem azt, a Facebookon. Holtbiztos, hogy az olvasó felismeri ezeket a filmvászonra illő szituációkat a bejegyzés végén látható galériában.



Szakmai informácókat ezt megelőzően csak címszavakban csepegtetnénk: a ma is álló és működéshez közeli állapotban megőrzött (későbbi, további hasznosításra szánt) tiszapalkonyai erőműkomplexum az ötvenes évek legelejéről való, akkori építészeti világot és technológiát képvisel, a kazincbarcikai Borsodchem jelenleg általános raktárként szolgáló egysége szintén, bár hozzátehető, hogy szép ívű főtartói és előregyártott kazettás tetőzete révén a maga korának majdnem egyedülálló bravúrja volt. A Digép és a kohászat évszázados sztoriját, a szomorú, bár nem teljes véggel együtt, a miskolci olvasó bizonyára ismeri. Előbbiben jelenleg 49 önálló kft. működik, kisebbrészben az eredeti profilba vágó tevékenységgel – ilyeneket kerestünk fel a túránkon –, utóbbiban több mint háromszor annyi; jelen alkalommal csak a Factory felkeresésére kaptunk engedélyt.

Tiszapalkonya:







Kazincbarcika:





Diósgyőr (Digép és Kohászat):








A teljes galéria megtekinthető itt:

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. február 13., szerda

Borsod 2050: meghívó a holnapi rendezvényre

A Borsod 2050 kiállításhoz kapcsolódó következő rendezvényre invitálunk benneteket:

A diósgyőri volt két nagyüzem (LKM, DIGÉP) iparterületének és egykori kolóniájának rendezési kilátásai

Moderátor:
Némethi Lajos
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Ügynökség igazgatója, volt LKM dolgozó

A beszélgetés felkért résztvevői:
Ács András, Bicsánszki János, Brindza Ádám, Drótos László, Egri Józsefné, Gácsi József, Holló Csaba, Kovács Zoltán, Mányi István, Melles András, Némethi Antal, Nyitrai Dániel, Papp Viktor, Sipos István, Szedlacsek József, Sziklavári István, Tóth Lajos, Zaciera Lech, a Városháza és a BOKIK képviselője

Időpont és helyszín: február 14 (csütörtök) 17:00, Miskolci Galéria Kondor-terme



Kapcsolódó bejegyzések:

2011. szeptember 7., szerda

DIGÉP Nyugati Erőmű

Most, hogy az Ansaldo nyerte a villamostendert, reméljük, valóra váltják ígéretüket, és a Digépben fogják legyártani (legalább részben) a villamosokat.
Ebből az apropóból írunk most a Digép egyik legérdekesebb épületéről, a helyileg védett Nyugati Erőműről.
Az erőmű a múlt század első felében épült. Legnagyobb területű része, az egykori gépterem ma már üresen áll, épp ezért nagyon jól tud érvényesülni monumentalitása. A kezelőteremhez vezető kétkarú lépcső és a többi finom részlet miatt ipari barokknak nevezném, ha létezne ilyen stílus. Simán el tudnám képzelni, hogy bálokat tartsanak itt :-)





Ha a gépterem már ki is ürült, a kapcsolóteremben még megvannak az eredeti berendezések. Mára már természetesen idejüket múlták, de épp ezért érdekesek, hiszen eredeti, működőképes állapotukban maradtak fenn.


Ha ipari barokkról már beszéltünk, álljon itt egy kis csúcsíves ipari gótika is:


Sajnos jelenleg úgy néz ki, hogy helyi védelem ide vagy oda, ez az épület is az enyészeté lesz.


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 25., hétfő

Miskolci villamost Miskolcról!

Múlt heti hír, hogy a Zöld Nyíl tenderre egy olyan milánói cég is beadott pályázati anyagot, akik ugyanakkor a Digéppel szándéknyilatkozatot írtak alá: amennyiben ők (az AnsaldoBreda) nyeri meg a tendert, Diósgyőrben működő cégek gyártják majd a villamoskocsikhoz a forgó- és hegesztett alkatrészeket, valamint a kerekeket. A cikk szerint az is valószínűsíthető, hogy az egész összeszerelés is itt történne. 
Nem ismerem a pályázati rendszert, de ez szerintem olyan szintű előny, hogy a többi pályázónak igencsak össze kell szednie magát.
A milánóiak egyébként már többször jártak a Digépben, szóval nem csak a levegőbe beszélnek.
Így néz ki amúgy a milánói villamos:

AnsaldoBreda Sirio, 5 in Milano
Tomáš Kopečný képe
Nem csak ez a hír kapcsolódik a Digéphez. Most indul egy 518 milliós fejlesztési projekt, ami során főleg infrastrukturális fejlesztéseket hajtanak végre, hogy a befektetőket megfelelő állapotok fogadhassák: 
Reméljük, tényleg elindul valami.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. május 20., péntek

Nagyedző

Egy kedves barátom édesapja nemrég körbevezetett minket a DIGÉP területén. Rengeteg érdekes dolgot láttunk, még többet megtudtunk.
Ez a bejegyzés a gyárterület emblematikus épületéről, a nagyedzőről fog szólni.
A vasbeton szerkezetű épület a 20-as években épült, tehát a technológia korai példája. A felső darupálya magassága 24 m volt (ez kb. egy mai hétemeletes épület magasságának felel meg). Azért volt szükség ekkora méretre, mert többek között a légvédelmi ágyúk csöveit edzették itt. Érdekesség, hogy a kémény az épülettől kb. 10 méterre van, a füst föld alatti folyosón távozott.
Egészen megdöbbentőek az épület méretei. Ez a gyárterületen kívülről is sejthető (elég távolról is látszik), de igazán a helyszínen élhető át. Az is érdekes, hogy a lassan száz éves vasbeton szerkezetek jobb állapotban vannak, mint sok 20-30 éves társuk. De az igazán megdöbbentő az, hogy az épület jelenleg szénaraktár, amit egy kikötött kutya őriz. Szegény.




Kapcsolódó bejegyzések: