2012. január 31., kedd

Bloch és Stimm Röntgen-intézete

Írtunk korábban Bloch Alfréd és Stimm Lajos építészetéről. Akkor leközöltük ezt a képet is, felirata szerint a miskolci kórház röntgenintézeti pavilonjáról:

Forrás: http://kolibri.omikk.bme.hu/digit/index.php?page=cut&id=12997
Ma arra jártam, így lefotóztam, hogy néz ki most az épület:



Bár a fenyőfák elég sokat kitakarnak az épületből, az azért látszik, hogy a homlokzat meglehetősen leegyszerűsödött, és bár általában az egyszerűség barátja vagyok, itt nem örülök ennek. Szinte csak az ablaknyílások maradtak meg a homlokzaton, így kissé jellegtelen lett az épület. Az erkély alatti nyílás befalazásával pedig felborul a ritmus is, az a nagy buta tömör felület nagyon nem illik ehhez a kicsit barokkos stílushoz. Ugyanakkor az új képeken jobb alsó ablak fölötti kődísz is kicsit szervetlen, nem tudom, hogy ennyi maradt-e a régi, gazdagabb díszből, vagy ez valami kevéssé sikerült új próbálkozás.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 30., hétfő

Rejtvény: hol is van ez?

Nagyon bájos sziklakert, még így téli állapotában is. Szívesen látnánk több hasonlót.



Némi segítség az elhelyezkedését illetően.


Ezzel pedig új sorozatot hirdetünk: olyan kertecskéket keresünk, melyek lehet, hogy jogilag nem közterületen vannak, de egy közterület szépségéhez, hangulatos mivoltához is hozzájárulnak.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 27., péntek

Háló az Avas Szállón

Friss hír a minap.hu-n, hogy letakarják az Avas Szállót. Hát nem tudom, szerintem attól a csúnya zöld hálótól egyáltalán nem lesz jobb a helyzet. Akkor már érdemesebb lenne úgynevezett építési reklámhálót rátenni, egyedi tervezésű grafikával. Külföldön ha nem is gyakori, de szokásos ez a dolog. Itt egy  brüsszeli példa, ami talán nem reklám, de szellemes:



De nem kell ilyen messzire menni. Budapesten, a Ferenciek terén a ferences templom felújítását a Škoda szponzorálta, cserébe az állványzaton egyedileg tervezett reklám foglalt helyet.


Itt az Urbanista Blog cikke róla, a fotó is innen származik:
Szerintem az Avas Szállón is meg lehetne ezt csinálni, egy jól megtervezett, egyedi reklámgrafikával szebb lenne, mint most, és egy kis bevételhez is jutna a város.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 26., csütörtök

Városrészek címerei: Avas

Régen elkezdett sorozatunk most az Avasi Településrészi Önkormányzat címerével folytatódik annak apropóján, hogy az Avas – ilyen-olyan okokból – az elmúlt napokban ismét bekerült az országos sajtóba...

Az Avas – vagyis az Avasi lakótelep – nevét Miskolc jól ismert hegyéről kapta, valójában inkább azon a területen épült, amely Hejőcsaba és Miskolc között, e két település határában húzódott, és amely szőlőművelésre volt alkalmas. Az 1970-es évektől több lépcsőben épült ki a lakótelep.
A mai részönkormányzat történeti előzménnyel nem rendelkezett, így egykor használt jelképek sem léteznek. A régi Avasnak, amely Miskolc fölé magasodott, egy Szent György tiszteletére szentelt kápolna állt a tetején, egykor már a szőlők között. A címer erre a két momentumra – a Szent György kápolnára, mint az Avas hegy régi jelképére és az egykori szőlőművelésre – utal. 
A címer álló, háromszögletű, ezüsttel és zölddel hasított katonai pajzs, ezüst mezejében vörös kereszt látható, zöld mezejében pedig ezüst szőlőtőke lebeg fürtökkel, levelekkel. A pajzstartó az egyik oldalon zöld tölgyfaág arany termésekkel, a másik oldalon zöld olajág ezüst termésekkel. A pajzs alatt egy szalag lebeg, felirata: AVAS. A mesteralak az egykori Szent György kápolnára utal (az ezüst alapon vörös keresztet nevezi a heraldika György-keresztnek), a szőlőtőke pedig a régi mezőgazdasági kultúrára. A címer osztása azt fejezi ki, hogy a mai lakótelep területén régen két település, Miskolc és Hejőcsaba osztozott. A tölgyfaág a fizikai-természeti értékeket, az olajág a szellemi értékeket jelképezi. A címer színei a nemzeti színekre utalnak.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 24., kedd

Nyílt levél a kutyáktól elzárt területekről

Tisztelt Önkormányzat!
Miskolc közterületein egyre szaporodnak a kutyákat az adott helyről kitiltó táblák. Szeretném tudni, hogy ezeket a tiltásokat az Önkormányzat mikor és melyik rendeletében írta elő, mert sem a közterületek használatáról szóló 29/2011. (X.21.) önkormányzati rendeletben, sem az állattartás helyi szabályairól szóló 24/2010. (VI. 30.) rendeletben nem találtam erről semmit. Önkormányzati rendelet hiányában pedig kénytelen lennék azt feltételezni, hogy ezeket a táblákat a lakók önkényesen helyezik ki, ezzel jogsértést követve el.
Tájékoztatásukat előre is köszönöm:
Bereczki Zoltán
Miskolc Blog

A fotó csak illusztráció, nem Miskolcon készült

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 23., hétfő

Fotóblog: Welcome to Miskolc

Ha az ember a 3-as úton jön be Miskolcra kelet felől, akkor ez a látvány fogadja. Szerintem ez Miskolc egyik legforgalmasabb bevezető útja, nemcsak a Szerencs és Kassa felőli forgalom érkezik itt, hanem a Miskolc-Északkelet autópálya-csomóponté is. Ha már lebontatni nem lehet (gondolom nem a városé), akkor legalább kötelezni kellene a tulajt, hogy tegye rendbe valamennyire. Csak sajnos van egy olyan érzésem, hogy erre nincs jogszabály Magyarországon.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 22., vasárnap

Építészhallgatók miskolci tervei 4.: Benke István

Hallgatói terveket bemutató sorozatunk újabb darabja ismét egy avasi panzió, Benke István alkotása.
A tervezési helyszín Miskolc, Mindszent. Kiírt program: 16 férőhelyes panzió.
A helyszín egy alsó és felső utca közt helyezkedik el, ahol a két utca közti szintkülönbség 9 m.
A koncepciót a két utca közti, a telken belül megépítésre kerülő sikátor adta és az emellett elhelyezkedő lakótornyok.
A lakótornyok minimális igényeket elégítenek ki lakhatás terén. A tornyok két lineára lettek felfűzve, melyek párhuzamosak a sikátor tengelyével. A parkolás pinceszinten megoldott. A sikátor végén egy kilátóba lehet felmenni. Innen kilátás nyílik egész Miskolcra. Az alsó utcai tömeg, melyben a recepció kap helyet, illeszkedik a két mellette lévő épülethez. Innen megközelíthető lift és lépcső nélkül egy akadálymentes torony. Az épület hossztengelyével párhuzamosan húzódik még egy sikátor, mely az épület gazdasági ellátását biztosítja a vendégek zavarása nélkül, és ennek a végén találhatóak a telken meglévő pincelejáratok.
Az épület hűtéséről a kilátóból levezetett levegő gondoskodik, mely a pincékbe kígyózó, több mint 300 m csövön hűl le, mielőtt a helyiségekbe kerül a gravitáció hatására. 






  


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 20., péntek

Miskolcot fotózza a Google Maps autója!

Most volt a blog egy éves születésnapja. A blog legelső cikkében arról írtunk, hogy Miskolc mennyire van jelen a virtuális térben. A konklúzió az volt, hogy nem nagyon. Úgy tűnik, ez most megváltozhat, ugyanis jelenleg Miskolcot fotózza a Google Maps autója, így remélhetőleg hamarosan nálunk is lesz Street View.
Itt a Minap.hu cikke:
Hurrá, hurrá!

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 19., csütörtök

Mások szemével: Villanytelep

Most, hogy végre épül-szépül a Selyemréti Strandfürdő (a régi Augusztus Huszadika Strandfürdő), eszembe jutott Örkény István egyik egypercese. 
De vajon hányan tudják, hogy a novellában emlegetett Villanytelepi strand Miskolcon van?


Örkény István
Vallomás

Mindenki ebédel.
Hanyatt fekve süttetem magam a napozóban, mely mélyen bele van építve a Balatonba. Nem messze tőlem, törökülésben, kisportolt, magasra nőtt fiú s egy nagyon barnára sült lány, fejét a fiú ölébe hajtva. Más senki. A lány behunyja szemét, mert a déli napfényt mint egy nagyító tükör veri vissza a víz.
A tó csöndes, csak alattunk, a napozó cölöpei közt szöszmötöl a víz. Más zaj nincs. Hogy meg ne halljam, fojtott hangon beszélget a fiú meg a lány.
Szóról szóra:
– Egyszóval, hol sült le így? – kérdi a fiú.
– Nem mondom még egyszer – válaszolja a lány.
– Kérem szépen.
– Úgyis elvicceli.
– Isten bizony, nem viccelek.
– Már mondtam, hogy a villanytelepi strandon.
– Egyszóval, ez egy villanysülés?
Nevetnek. A fiú jobb keze öt ujja végigszalad a lány karján, súlytalanabbul, mint egy madár árnyéka a vízen. A lány elhúzza a karját. A fiú újra végighúzza rajta a kezét. A nevetés elül.
– Képzelem, micsoda strand az – mondja a fiú.
– Nagyon szép strand – állítja a lány.
– Csak gyerekek járnak oda?
– Inkább csupa felnőtt. Mindjárt mély a víz.
– Meddig ér magának? – duruzsol a fiú.
– Ki is van írva: Csak úszóknak.
– Egyszóval eddig ér? – dünnyög a fiú.
A lány hasa meztelen. A fiún is csak egy gyermekarasznyi fecskenadrág van, a lányon még annak is csak kicsinyített mása, egy kék kendőcsücsök az ágyékára kötve s két kis sapka a mellein. Nem is ruha ez, csak borogatás. Lefejti hasáról a fiú tenyerét, erre az bal kézzel átfogja a lány csuklóját, a lány szabadon maradt keze a fiúét, s úgy összegabalyodik a kezük, mint a szabadfogású cselgáncs birkózásban. Csakhogy ők oly szelíden birkóznak, ahogy egy újszülött kapkod kezével a lába, lábával a keze után; az a négy kéz, vélnéd, egyetlen testnek a tartozéka.
S halkan, galambi hangon nevetnek. Aztán megint elül a nevetés.
– Egyszer megnézem azt a strandot – mondja a fiú.
– Úgyse nézi meg – mondja a leány.
– Ha mondom.
– Úgyse.
– Isten bizony – mondja a fiú.
– Hogy kell odamenni?
– A villanytelepnél egy kicsivel tovább. Az van kiírva: „Augusztus Huszadika Strandfürdő.”
– Nem értem – mondja a fiú, s mintha nehezülne a hangja.
– Mit nem ért? – kérdi a lány, ő is lassabban, nehezen csordulón.
– Villanytelepinek hívják?
– Villanytelepinek.
Jobb vállán pihen a fiú keze. Nem pihen; lassan elindul lefelé.
– És Augusztus Huszadikának?
– Az a neve.
– Egyszóval, ez a keresztneve.
Ezen megint nevetnének, de valahogy nem akar világra jönni ez a nevetés, mert a fiú keze becsúszott a fürdőtrikó alá, és ott marad. A leány behunyt szemmel, tétován keresi a fiú kezét, de nem tudja eltávolítani onnan, ahová befészkelte magát. Ezek pontosan egymásba szabottak, a férfitenyér és a női mell.
– Villanytelepi? – kérdezi a fiú rekedten.
– Villanytelepi – mondja rekedten a lány.
– És Augusztus Huszadika – mondja rekedten a fiú.
– Augusztus Huszadika – mondja rekedten a lány.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 18., szerda

Évforduló

Jóllehet készültünk rá, de végül mégis csak elfelejtettük: tegnap volt egy éves a blogunk.
Ha már az ünneplés elmaradt, a köszönetmondás ne maradjon el. Köszönjük minden olvasónknak, hogy velünk volt az elmúlt egy év során, köszönjük vendégszerzőinknek, hogy hozzájárultak a munkánkhoz, és köszönjük a kommentelőknek, hogy értékes megjegyzéseikkel, kiegészítéseikkel emelték a blog színvonalát. Úgy gondoltuk, hogy legtöbbet kommentelő olvasónkat ajándékkal lepjük meg:


A miskolci Avas: Monográfia a város jelképéről c. 1993-as kiadású könyv több mint 30 érdekes tanulmányt tartalmaz.
A nyertes pedig: Péter, aki egyébként – sajnos – augusztus 26-án szólt hozzá utoljára íráshoz.
Péter, köszönjük a hozzászólásaidat, nyereményedet feladhatjuk postán, de akár egy személyes találkozó keretében is szívesen átadjuk neked. Arra kérünk, hogy jelentkezz az e-mail címünkön.

Olvassatok bennünket a következő évben is!

2012. január 17., kedd

Fotók és festmények gyárakról

Két, illetve három marginálisan kapcsolódó kiállításmegnyitóra invitálunk benneteket.
Kiss Tanne István Rozsdazóna című, könyvbemutatóval egybekötött fotókiállítása csütörtökön (január 19-én) nyílik a Kós Házban (Görgey u. 32.). A fotók és a könyv témája a diósgyőri vasgyár, illetve ami még megmaradt belőle.

Sütő Róbert festőművész kiállítása pedig szombaton (21-én) 11:30-kor nyílik a Miskolci Galériában. Sütő Róbert jelenleg Budapesten él, de Miskolcon nőtt fel és járt középiskolába (ahol egyébként jóbarátok lettünk). Mostanában ipari tájakról, elhagyott épületekről fest átütő erejű képeket.


Jövő szerdán (25-én) öt órakor pedig a Kós Házban nyílik a művésznek egy másik, a fentihez kapcsolódó kiállítása.



Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 16., hétfő

Új korlát

Ezt a csodálatos új korlátot az Andrássy Gyula Szakközépiskola elé akkoriban építették, amikor mellette az új megállót. Ismét felteszem ugyanazt a kérdést, amit az új buszmegállók kapcsán már feltettem: ha a város (nagyon helyesen) gondosan megtervezett, egységes megjelenésű villamosmegállókat épít, akkor miért nem lehet arra odafigyelni, hogy néhány méterrel arrébb is valami hasonló épüljön, ne pedig a legigénytelenebb csőkorlát?




Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 13., péntek

Téglaépítészet Miskolcon: Martintelep

A Martintelepen Martinkertvárosban járva egymással szemben két kisebb téglaházat fényképeztem le. Az egyik egyszerű, kedves, kicsit provinciális, de egy város nem attól lesz jó, ha van néhány nagyon szép nagy épülete, hanem ha van sok kedves kicsi.
A másik pedig annak az iskolapéldája, hogy hogyan lehet elcseszni egy ilyen házat.




Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 12., csütörtök

Szinva-parti életképek

Tiszteljük a természetet

Hogyan szabaduljunk meg egyszerűen és gyorsan megunt televíziókészülékünktől?

Épülő strand

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 11., szerda

Mások szemével: Jackson a főutcán '98

Egy videó 98-ból ami a miskolci Jackson alias Szukup Tibor főutcai sétáját örökíti meg. 
Jackson a 90-es évek emlékezetes figurája volt a miskolci főutcának, sajnos már nincs közöttünk.




Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 10., kedd

Mi hiányzik nekem Miskolcról?

Új sorozat, rövid bejegyzésekkel: mi az, ami az utóbbi években tűnt el Miskolcról (megszűnt, felszámolták, lebontották, átépítették stb.), és nekünk hiányzik.
Az elsőt egy szövegrészlettel és linkekkel idézzük fel:

„A Széchenyi utca 1. szám alatt egy másik világ létezett. Egy olyan világ, ahol az ember elhagyhatta mindennapi életét...” (MertNet)

Nem másról van szó, mint a Kossuth Art Moziról. A MertNet oldalán szép képek is őrzik a mozi emlékét. A mozi adatlapja még mindig megtalálható a filmajánló.hu portál mozikereső adatbázisában.
Különösen a Hevesi Iván Filmklub hiányzik, aminek műsorpalettáját a Művészetek Házában működő mozinak már nem érte meg megőrizni...

Nektek mi hiányzik nagyon Miskolcról?


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 9., hétfő

Az új garadnai kisvasút-végállomás

Írtunk korábban arról a projektről, aminek keretében megújult a lillafüredi kisvasútállomás és felépült az új garadnai végállomás. A Hadas Építész Kft.-n keresztül én is részt vettem a tervezésben, a garadnai állomás tulajdonképpen az én tervem. Nagy mulasztás is volt eddig, hogy nem mentem el alaposan megnézni.
Most hétvégén ott jártunk, és készítettem néhány fotót. Amit sajnálok, az az, hogy nem a sínek mellé került (ennek jogi okai voltak), hogy nem sötétbarna lett a faszerkezet (olyanra szerettem volna, mint mellette a múzeumnak), és hogy nem terveztem egyedi kukát, mert amit most oda kiraktak, az eléggé rontja az összképet. Meg persze itt is itt vannak azok a csúnya lámpák, amiket a lillafüredi perontetőre is raktak.
Az pedig már nem építészeti kérdés, hogy a wc nemcsak hogy zárva van, de fizetős is. Azt, hogy zárják, még csak-csak megértem, de hogy miért kellett fizetőssé tenni itt az erdő közepén, azt már nem.




az a bizonyos kuka

ez a pad viszont nagyon tetszik

Key in the Büfé. Szerintem ilyen angol mondat nincs.


Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 6., péntek

Téglaépítészet Miskolcon: borház az Avason

Ez az épület nagy kedvencem, és nem csak nekem. Egészen pici, viszont olyan jó helyen van (még a Villanyrendőrtől is látszik) és olyan különleges, hogy sokan szívesen fotózzák.
Sajnos nem tudok róla semmit, a Miskolci Avas c. könyv borházakról szóló fejezetében sincs benne.
Jöjjön akkor először néhány saját képünk róla:




Ezt egy budapesti barátom, Nagy Csaba készítette:


Ezeket pedig a Flickr-en találtam, Papdi Balázs fotója:

Miskolc, Avasi öreg pincesor / Old wine cellars in Miskolc

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 5., csütörtök

Megújult homlokzatok az Ady Endre utcán

Amikor a karácsonyi vásárt fotóztuk, akkor csináltam pár képet az Ady Endre utca megújult homlokzatairól is. Szerintem nagyon szépek lettek, különösen tetszik, hogy a cégérek egységes kialakítására is figyeltek. Így mondjuk még szembetűnőbb, hogy mennyire rontják a városképet a kandeláberekre applikált ilyen-olyan reklámtáblák. A homlokzatokról a Minap.hu-n találtam felújítás előtti képeket is, azokat is átvettem ide, a kontraszt kedvéért.






Egyetértek azzal, amit Jirkovszky Tamás, a Miskolc Holding Zrt. városfejlesztési igazgatója mondott nagyjából tavaly ilyenkor, a program elindulásakor: 
„A homlokzatfelújítások elsődleges szerepe a városkép alakítása, így tehát semmiképpen sem volt és nem is lesz céltalan ez a munka, és többnek tartom ezt a felújítási programot attól, mintha egy-két épület teljes rehabilitálása valósult volna meg.”
Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 4., szerda

Ismét a szilveszterről: a petárdák ellen

A Minapon olvasható Kutyahelyzet szilveszter után c. cikk hangneme nálam kiverte a biztosítékot. Zavar az is, hogy nem mer kitérni a petárdakérdésre: mivel ez legális – ahogy azt ki is emeli –, ezért a kritikára megint nem kerül sor. De sokkal jobban zavar az a kedélyeskedő, poénkodó hangnem, amivel sikerül a kérdést elbagatellizálni:
„A kutyák tehát nem válnak köddé, ha szilveszterkor elfutottak a gazdától, csupán be kell jelenteni az eltűnését, illetve azt, ha valaki megtalál egy-egy kutyát.”
Mi az, hogy nem válnak köddé...? Nagyon sok kutya köddé válik! Nagyon sokan soha többé nem kerülnek vissza a gazdához, mert senki nem találja meg vagy fogja be őket, autók kerekei alatt végzik, a hidegtől, az éhezéstől legyengül a szervezetük, és úgy pusztulnak el. Tényleg nem kell megijedni? Csupán be kell jelenteni, és várni, hogy majd valaki hazahozza?! Mégis, hol él a cikk írója, Csodaországban?
Egy korábbi cikkben a Minap újságírója a MÁSA segítségével a megelőzésre helyezte a hangsúlyt: mit tegyünk, hogy a kutyák ne meneküljenek el szilveszterkor a petárdadurrogtatástól megrémülve. A hasznos tanácsok mellett azért sikerült itt is elbagatellizálni a problémát:
„Ha mégsem sikerül megakadályozni, hogy a kutya elmeneküljön, a Miskolci Állatsegítő Alapítvány tud segíteni. A pórul járt gazdik bejelentést tehetnek, illetve kereshetik is kedvenceiket a www.allatsegítő.hu honlapon, vagy a 06-30/232-1890-es telefonszámon.”
Hát persze, tud segíteni, amennyire a lehetőségei engedik. Nem állami pénzből él, és egyébként sem mindenható. (Azt már csak mellesleg említem, hogy a cikkben elhelyezett link a MÁSA honlapjára rossz!)
Vajon mikor fogjuk már fel, hogy felelősek vagyunk az állatainkért? Mikor értjük meg, hogy nem elsősorban a gazdi jár pórul, akinek elmenekül az állata a petárdázástól megrémülve, hanem maga az állat! Tudom, mert az én kutyám is kiborult, az esti sétánál a sarkon túl nem jutottunk, mert iszonyatos erővel húzott hazafelé, éjfél környékén pedig, amikor megsűrűsödtek a tűzijátékok, remegve keringett a lakásban, megfogni, lenyugtatni nem lehetett.
Ajánlom mindenki figyelmébe a Blikk egyik cikkét és az újság fotósa által elindított kezdeményezést, ami azt szeretné elérni, hogy a jogalkotás komolyabban korlátozza a petárdák és tűzijátékok vásárlását, használatát. Nos, az én véleményem szerint nem korlátozni kell, hanem betiltani. Nemcsak a kutyák miatt, de miattuk is. Hogy mi játszódik le a kutyákban, azt segíthet megérteni a következő részlet a cikkből.
1. A kutyák hallása az emberénél százszor élesebb, sokkal szélesebb frekvenciasávban hallanak, mint mi. Egy 10–20 méterre felrobbanó petárda hangja, amitől mi összerezzenünk, a kutyának olyan akusztikus/idegrendszeri traumát okozhat, mintha az ember füle mellett elsütnének egy hajóágyút, úgy hogy nem is tudja, hogy van ott egy hajóágyú.
2. Az ember tudja, mi az, ami durran. A kutya nem.
3. Amikor pánikba esik a kutya, ösztönösen menekülni próbál. Ezzel csak annyi a baj, hogy jobb esetben póráz/nyakörv van rajta, és rajta is marad, illetve a gazdi kezében marad a póráz. Ilyenkor is megsérülhet az állat gégéje a hirtelen rántástól. Jó esetben pár hét alatt elmúlik a gége ödéma, a köhögés, a nehezített nyelés.
A rémült állat kitépi a pórázt a sétáltató kezéből, kibújik a nyakörvből és elszalad. Jobb esetben hazafut, megtalálják, állatmenhelyre kerül, jelentkezik a gazdi. Már ez is maradandó idegrendszeri sérülést okozhat az állatnál. Van ismerős, akinek „véletlenül” szilveszterkor lett epilepsziás a kutyája. Fél évvel élte túl.
Még rosszabb esetben pedig elüti egy autó a kontroll nélkül, a „világból kirohanó” állatot. 
Végül, de nem utolsósorban: a kutya nem tudja, hogy szilveszter van. Ő csak azt tudja, hogy nem piszkít a lakásba, ezért le kell menni, ha dologidő van. Egy kutyás sem szadizmusból viszi le sétálni a kutyát.
(Veres Viktor) 
 Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 3., kedd

Gépek a szabadban: Diósgyőri Papírgyár

(Frissítve olvasói hozzászólások alapján)
Egyik olvasónk blogbejegyzése adta az ötletet, hogy hol is vannak még Miskolcon gépek a szabadban.
A nagy múltú Diósgyőri Papírgyár bejáratánál látható ez a kompozíció:
 
Ez még a tavalyi hó
A talapzatokon sajnos nincsenek feliratok, de az olvasóink segítségével sikerült megfejteni a a funkciókat.
Ezek gépek a papírgyártás anyag-előkészítés részének őrlési fázisában vesznek részt:

Görgőjárat, melyet az anyag rostosításához használnak.
Működése során két görgőkő forog egyidejűleg a függőleges királytengely és saját vízszintes tengelye körül.
Hollandi malom őrlődobja.
A hollandi malmot anyagelőkészítéshez és őrléshez használják
A papírgyártás folyamatát bemutató digitális tananyagból megismerhető a papírgyártás pontos menete Sulinet Digitális Tudásbázis.
A gyár területén van a Papíripari Múzeum, ott biztos tudnak a gépek történetéről, aki szeretne bejutni annak viszont előzetes bejelentkezés szükséges.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 2., hétfő

Szilveszter a Hősök terén

Szilveszterkor egy kisebb összejövetel volt nálunk. Éjfél felé elindultunk a Városház térre megnézni a tűzijátékot. A Villanyrendőrtől felfelé kicsit gyanús volt, hogy mindenki szembejön velünk, megkérdeztünk egy csapatot, hogy mi a helyzet, és ők mondták, hogy idén a Hősök terén van rendezvény. Át is mentünk a térre, és pont odaértünk éjfélre. Jó ötlet volt bulit szervezni oda, nagyon tetszett, ami ott volt: színpad, zene, tánc, jó hangulat, sok fiatal. Volt velünk egy amerikai srác, ő egyenesen azt mondta, hogy sokkal jobb itt a szilveszter, mint Budapesten. Az egyik budapesti barátom pedig (aki amúgy már többször járt Miskolcon) azt mondta, hogy jó sétálgatni a belvárosban, mert nagyon jó terek vannak. Később hallottam, hogy úgy emlegette a buli helyszínét, hogy „a főtéren voltunk”. Nem ő az első budapesti ismerősöm, aki azt hiszi a Hősök terére, hogy az a főtér. Valóban nagyon jó adottságokkal rendelkezik: vannak térfalai, nagy középületek határolják (két szakrális épület, két iskola, egy posta), és a mérete is jó. Kicsit el is gondolkodtam, hogy nem lenne-e egyszerűbb tényleg ezt kinevezni főtérnek. Itt sem tökéletes minden, de ezek javítható dolgok. Gondolok itt a zsinagóga felőli nem túl szép betonkerítésre, a túlméretezett és komor hangulatú 56-os emlékműre, a Pece lefedésére, a nyilvános wc-k hiányára.

Kapcsolódó bejegyzések: