„A Szinva patak az egész évben bőséges vízmennyiséggel rendelkezvén, a város mind közegészség, mind pedig eszthetikai tekintetből fölötte sokat nyerne az által, ha e patak vizfolyását a házcsoportok belsejéből fölszabadítanák és nyílt csatornában, széles úton, esetleg parkon és sétányokon vezetnék tova.
Nagyobbszabású ugyan ez művelet, de a várost oly előnyökkel ruházná föl, melyekkel lakóira és idegen látogatóira egyaránt nagy kellemességgel hathat. Itt nyithatnának a város lakói számára impozáns és gyönyörű sétautat, mely jótékony hatását annál inkább éreztetné, a mennyiben vele kapcsolatosan a város apraja-nagyja itt a legkedvezőbb üdülő és sétatereit találná.”
Forrás:
Palóczi Antal: Miskolc rendezett tanácsú városának szabályozása. In A Magyar Mérnök - és Építész-Egylet Közlönye, XXI. évf. (1897), p. 259–263.
http://public.omikk.bme.hu/mee/fajlok/1897-259-263.pdf
Hát, bő száztíz év se volt elég ennek a megvalósítására, sőt, csak romlott a helyzet.
Annak, aki esetleg nem olvasná el a forrásmegjelölést: az idézet egy 1897-es cikkből származik, amiben a város akkori szabályozási tervét mutatták be.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése