A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reklámok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: reklámok. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 29., szerda

Drapériából is megárt a sok

A Miskolci Nemzeti Színház jelentős mértékű arculatváltáson esett át az elmúlt évben. Fiatalos lett a logó, a honlap és a különböző kiadványok, poszterek, hirdetmények dizájnja. Mostanában azonban nekem kicsit sok lett a színes-szagos reklámból.
A 190. évadot ünneplő színház az installációként újra felhasznált telefonfülkék berendezése mellett az 1847 és 1857 között historizáló stílusban emelt épület teljes főutcai homlokzatát színes zászlókkal és drapériákkal borította, pedig az épület egyébként igen szép homlokzattal rendelkezik, kár ezt egészében kitakarni az utcaképből.




Hangsúlyozom: egészében. A darabok címét felvonultató színes zászlókkal ki tudnék békülni, a főutca tengelyében rápillantva izgalmas látványt nyújtanak. De a középrizalit zöld drapériája nekem már sok. És nemcsak nekem: francia barátnőm például azt hitte, renoválási munkák miatt került a zöld drapéria a homlokzatra. Hiszen mi más indokolná az ilyen mértékű kitakarást?

Kapcsolódó bejegyzések:

2013. február 14., csütörtök

Újraértelmezett telefonfülkék

A könyvespolcként funkcionáló telefonfülkék csúfos miskolci kudarca (vagyis inkább a mi kudarcunk) után a színház marketingesei meglátták a telefonfülkékben a lehetőséget. Először még csak egyet vettek birtokba, mostanra azonban már összesen öt színes, belsejében a színház világát reklámozó  installációval elkészített fülke áll az épület előtt, és valóban számos járókelő figyelmét sikerül vele felkelteni.
Csak gratulálni tudunk a készítőknek.

Kutyafuttában készült kép, de rajta van mind az 5 fülke :-)


A telefonfülkék újrahasznosítása persze nem hungarikum, találtam egy cikket, ami számos megvalósult ötletet gyűjt össze, személyes kedvencem az akvárium.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. szeptember 10., hétfő

Csúnya portálok a főutcán

Amennyire tudom, a városvezetés pár éve kötelezi a főutcai üzletek tulajdonosait-bérlőit, hogy tegyék rendbe a portáljaikat. Ez nagyon dicséretes igyekezet, de sajnos gyakran abban merül ki a dolog, hogy (általában sötétbarna) faburkolatot kap a földszint, ami önmagában szerintem még nem elég. Sőt, kissé vadnyugati díszletváros hatása van tőle a főutcának. És akkor arról még nem is beszéltünk (illetve dehogynem), hogy mennyire tönkreteszi akár a legszebben megtervezett portált is a színes, csiricsáré matricázás és feliratok.





A probléma fennál a magát minden bizonnyal prémiummárkának tartó Café Freinél is, ez a zöld deszkaburkolat ezzel a betűtípussal egyszerűen nem illik egy történelmi belvárosba, céges arculat ide vagy oda:


A jó példa amúgy ott van az utca túloldalán. A Libri nagyobb cég, mint a Café Frei, az Adidasról nem is beszélve, mégis képesek voltak a céges arculatukat az épülethez igazítani. Itt egyébként a portálokon is látszik, hogy az épülethez tervezték őket, egész más is az eredmény, mint a fentebbi képeken:





Kapcsolódó bejegyzések:

2012. május 17., csütörtök

Hogyan kell könnyen és gyorsan elcsúfítani egy egyébként elég jól sikerült épületet 2.

Nemrég lett kész a Weidlich-palota homlokzatfelújítása. A belváros egyik legnagyvonalúbb épületéről van szó, aminek az udvara is páratlanul impozáns (még így felújítás előtt is). Tervezője első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd volt. 
A felújítás nagyon jól sikerült, a földszinten nyílt kávézó is méltó az épület rangjához.

Kép forrása: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:WeidlichMiskolc01.jpg&filetimestamp=20120320203745
A tervezők arra is gondoltak, hogy egy ilyen épületben rengeteg vállalkozás működik, amiknek a cégtábláit el kell helyezni. Erre a célra a kapu két oldalán alakítottak ki kis üvegezett ablakokat, nagyon helyesen.
Az egész elromlott azonban, amikor a vállalkozások elkezdték elhelyezni halálosan igénytelen, szedett-vedett cégtábláikat. A kedvencem a genotermben (közkeletű nevén nejlonbugyiban) elhelyezett utcanév-házszám.



Hiába volt a szép felújítás, ha az épület használóinak vizuális kultúrája ennyire minimális. Gyöngyöt disznók elé, komolyan mondom.

Kapcsolódó bejegyzések:

2012. január 27., péntek

Háló az Avas Szállón

Friss hír a minap.hu-n, hogy letakarják az Avas Szállót. Hát nem tudom, szerintem attól a csúnya zöld hálótól egyáltalán nem lesz jobb a helyzet. Akkor már érdemesebb lenne úgynevezett építési reklámhálót rátenni, egyedi tervezésű grafikával. Külföldön ha nem is gyakori, de szokásos ez a dolog. Itt egy  brüsszeli példa, ami talán nem reklám, de szellemes:



De nem kell ilyen messzire menni. Budapesten, a Ferenciek terén a ferences templom felújítását a Škoda szponzorálta, cserébe az állványzaton egyedileg tervezett reklám foglalt helyet.


Itt az Urbanista Blog cikke róla, a fotó is innen származik:
Szerintem az Avas Szállón is meg lehetne ezt csinálni, egy jól megtervezett, egyedi reklámgrafikával szebb lenne, mint most, és egy kis bevételhez is jutna a város.

Kapcsolódó bejegyzések:

2011. december 13., kedd

Becsomagolt villamosok

Vannak városok, ahol a villamos városképi elem. Mi több, turisztikai látványosság.
Persze San Francisco mindenkinek rögvest eszébe jut, de ilyen a lisszaboni villamos is, amely szűk utcákban, éles fordulókban, olykor meredekebb emelkedőkön közlekedik, és hozzá tartozik az ütközőjén-ajtajában lógó potyázók hada.


Számtalan városban hozzátartozik a belváros képéhez a villamos, egyszerűen azért, mert ott közlekedik. A belváros vizuális képének megőrzésére, javítására sok-sok pénzt költünk, de az vajon miért másodlagos, hogy hogyan néznek ki a belvárosban zakatoló villamosok?
Nem arról akarok beszélni, hogy milyen lesz az új villamos, reméljük szép. Még csak nem is arról, hogy jelen pillanatban viszont kettő különféle típusú villamos szaladgál a miskolci utcákon, és természetesen a hangulatosabbat fogja a város leghamarabb kiiktatni a közlekedésből.
Hanem megint a reklámokról fogok beszélni. Mert lehet egy villamos modern, formatervezett, és még a színe is megkapó, ha hirdetésekkel mértéktelenül teleaggatják, akkor engem inkább egy mozgó hirdetőtáblára emlékeztet.
A reklámozás efféle módszerének egy fajtája különösen kiütötte nálam a biztosítékot: az, amikor a jármű oldalának teljes felületét, az ablakokat is beleértve, beborítja a reklám. Mintha becsomagolták volna a villamost.



Mikor először láttam ilyen járművet, elgondolkodtam, hogy felszálljak-e rá. Úgy képzeltem, a becsomagolt kocsiban kilátás nélkül vagy minimális kilátással rosszul leszek, előjön az enyhe klausztrofóbiám. Persze odabent a félelmeim már nem igazolódtak be, mivel a reklám hálós felülete nem takarja ki úgy a kilátást, mint a belátást, csak éppen valamiféle enyhe homályt, hályogot von az utas szeme elé. 
De a problémám ezzel a villamossal nem a bent tartózkodó utas esetlegesen kellemetlen érzete, hanem a külső látvány. Ami sajnos elég ocsmány. Nemcsak azért, mert a legtöbb hirdetés önmagában kimeríti a vizuális környezetszennyezés kategóriáját, mivel hozzá nem értő emberek gányolják össze őket, hanem azért, mert az így becsomagolt villamosok leginkább már csak mozgó, megelevenedett reklámtáblákra, reklámhordozó dobozokra emlékeztetnek. Úgy tűnik, a mi belvárosunk ezt érdemli: nem a villamos, hanem a reklám lesz a városképi elem.
Hacsak nem valami egészen más koncepció munkál emögött, például az, hogy a közlekedési vállalat nagyszabású felmérése szerint a villamost használók a csúnyább városlakók közül kerülnek ki, akiket eképpen kell kitakarni a város képéből. 


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. október 17., hétfő

Új hirdetőtáblák a belvárosban

Korábban több posztban is kritizáltuk a belváros ronda hirdetőtábláit.
Úgy tűnik, a városvezetés sem rajongott az eddigi megoldásokért, ezért egységes, oszlopok köré felállított hirdetők jelentek meg.
A szándék üdvözlendő, a megoldás lehetne jobb is. 

Jóllehet a tábla egyszerű formája rendben is lenne, a fémfelület a reklámok eltávolítása után elég igénytelenül mutat. 
A táblák többfelé is feltűntek, azt azonban nem értem, hogy a Centrum közelében mért hagyják kihasználatlanul lerohadni Litwin József plakáttartó utcabútorait.
Reméljük, hogy a vadplakátolás elleni harc hoz majd némi látható eredményt is. Azt, hogy milyen mértékben elszaporodott hirdetési módszerről van szó, mutatják az új hirdetőfelületeken megjelent illegális plakátok is.
A Miskolci Galéria eközben némiképp dizájnosabb hirdetőtáblákat helyezett ki.


A forma nekem tetszik, az azonban elkerülte a tervező figyelmét, hogy az eső befolyik az üveglapok közé, és az elázott plakátok bizony nem túl gusztusosak.


Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 20., szerda

Hirdetőoszlopok pozitívan

Réka múltkori reklámtáblás bejegyzése végén a példaként felhozott stílusos reklámhordozóknál ugrott be, hogy én már láttam ilyet Miskolcon!

A Soltész Nagy Kálmán – Bocskai István utca kereszteződésében egy zöld postai dobozt (mi lehet ennek a hivatalos neve?) cseréltek le erre a hirdetőoszloppal kombinált verzióra:
Reklám még nincs rajta, látszik a Posta logója

Sajnos szemből már megfújták

Oldalról lehet kulccsal nyitni
Máshol még nem láttam ilyet a városban, de tetszene, ha ez terjedne el.

Egy másik pozitív példa hasonló, de jóval nagyobb kivitelben az éppen darabokra robbantott Újgyőri főtérről. Ez az oszlop a körforgalom közepén állt, most ideiglenes átköltöztették a Vasas sarkához.

A mellette lévő fémkeret valaha a Vasas rendezvényeinek a reklámtáblája volt
Kicsit kaotikus az összkép, de a hirdetőoszlop és a toboz büszkén állnak
 
A téren körbenézve azért látszik még egy-egy csúf példány is:



Kapcsolódó bejegyzések:

2011. július 6., szerda

Reklámtáblák reloaded

Egy alkalommal már értetlenkedtünk amiatt, hogy miért is kell belvárosunkat vizuálisan szennyezni  igénytelen reklámtáblákkal. Akkor a Villanyrendőr környékét vettük szemügyre, de máshol sem jobb a helyzet. 
A Centrum előtti térség ebből a szempontból (is) katasztrofális. Külön felhívnám a figyelmet a gótikus rakétaszerűségre.



A Szinvapark előtt is válogatottan szép darabokba botolhatunk.


A fenti képen látható buszmegálló egyébként igen jól sikerült, stílusosabb lett volna hozzá és az épülethez is illeszkedő reklámhordozókat tervezni mellé.
Vajon nem lenne szebb valami ilyesmi Miskolcon is?
A WALL AG termékei, innen: http://www.wall.de
Kapcsolódó bejegyzések:

2011. március 8., kedd

Hogyan kell könnyen és gyorsan elcsúfítani egy egyébként elég jól sikerült épületet

Megint dühöngök.
Azt gondolom, a Búza téri piac épületének felújítása-bővítése egészen jól sikerült (Csikós Mihály tervei alapján: http://csikos.hu/index.php?id=3&galeria_id=79&kategoria_id=3). Aztán beköltöztek az épületbe a különféle kereskedelmi cégek, elkezdték kialakítani "igényes" portáljaikat. A látvány pedig egyre siralmasabb lett. A földszinti üzletek, pékségek egységes üvegportáljai akár csinos, hangulatos boltokat is határolhatnának – de a különféle matricák, ragaszok gondoskodtak róla, hogy ez ne így legyen. 


Még nagyobb döbbenettel vettem észre, hogy a főbejárat portáljába sikerült ezt a műanyag függönyt felszerelni. Gratulálok hozzá.

Árulja már el valaki: mért nem lehet egy piac igényes? Persze tudom, a buszállomás eleve megadja az alaphangulatot a környéken, de attól még nem kell törvényszerűen minden környező építményt az igénytelenségbe süllyeszteni.

2011. február 16., szerda

"Reklám, te mosolygó hulla"

Hadd használjam önkényesen más értelemben Oliviero Toscani (a Benetton reklámfotósa) elhíresült könyvének címét. Mert hogy most a reklámozásról lesz szó, pontosabban annak néhány – számomra egészen felkavaró – példájáról.
Miskolc, belváros, annak is a legbelsőbb része: Villanyrendőr. Ocsmány reklámhordozók tömkelege, némelyik persze olyan régóta az utcaképhez tartozik, hogy szinte már fel sem tűnik. A reklámoknak egyébként is megvan az a sajátos tulajdonságuk, hogy önmaguk előtérbe tolásával szinte láthatatlanná teszik a hordozó médiumot: azt nézzük, hogy mit hirdet a reklám, és ritkábban látunk "mögé", vagyis kevésbé vonja magára a figyelmünket az, hogy milyen például a reklámtábla. Pedig nem ártana...
A következő reklámtáblák engem egyszerűen elképesztettek:

 

A Villanyrendőr buszmegállójának iparművészeti "remeke" önmagában is megrázó látvány, a spárgával hozzá kötözött reklámtáblák azonban mégis túlzásnak tűnnek... Miért teszi lehetővé a város, hogy ilyen, egy történelmi belvárosba –  vagy inkább sehova! – nem illő reklámfelületek kerüljenek kihelyezésre?! 
Őszintén gondolom, hogy ez szégyen. Szégyen a városra nézve, de úgy hiszem, arra az intézményre nézve is, ami így reklámoz (jogos a kérdés: hogyan tudna másként, kulturált körülmények között?). És persze szégyen a többi, ugyanott kihelyezett reklámfelület is.

Pár évvel ezelőtt a KÖH javaslatára a város kötelezte a Széchenyi utca üzleteit, hogy egységes arculatnak megfelelően alakítsák ki a portáljukat. A reklámozás mikéntjére vajon nem kellene kulturált kereteket teremteni? Saõ Paolóban négy évvel ezelőtt úgy határozott a városvezetés, hogy betiltja a köztéri hirdetéseket. És láss csodát, a felzúdulás csak rövid ideig tartott, mostanra mind a város polgárai, mind a cégek elégedettek a helyzettel. (Részletesebben erről itt olvashatsz: http://hg.hu/cikk/design/11422-varos-reklamok-nelkul) Nem hiszem, hogy ilyen radikális megoldásokra lenne szükség, viszont hiszem, hogy a város vezetésének tennie kellene valamit a mindent elborító reklámmocsok ellen. Átgondolni, jobban szabályozni, komolyabban betartatni, szigorúbban büntetni. A fenti példák csak cseppek a tengerben, úgyhogy ezt a témát még folytatjuk.