2012. február 28., kedd

Mi szocreál és mi nem

Többször előkerült már a blogon a szocreál építészet. A köznyelv általában nincs tisztában azzal, hogy mi is ez a stílus (szerintem kb. minden épületet így hívnak, ami a szocializmus alatt épült), így azt hiszem, érdemes pár szót ejteni róla.
Szocreálnak szokták hívni pl. ezt:


Sőt, ezt is:


Álljon itt egy idézet a szocreál hajnalából, 1949-ből:
„Olyan építőművészet létrehozására kell törekednünk, amely folytatja, fejleszti, s nem pedig leradírozni igyekszik a többszázados kultúrájú építőművészetünk minden múltját. Nem lebecsülendő népi építészetünk egészséges tradíciója, továbbfejlesztése sem.”
(Perényi Imre, Szabad Nép, 1949)
Azt hiszem, a laikusok számára is látszik, hogy a fenti épületek nem ilyenek.  A szocreál nagyon is klasszicista építészet volt, a modernizmust tagadta, ház formájú házakat épített magastetővel, párkányokkal, homlokzati pillérekkel, finom díszítéssel.
Szocreál tehát ez:

meg ez is:


és ez is:



Viszont ezt tényleg csak egy műveletlen újságíró titulálhatja annak.

Most, hogy már megszabadultak ezek az épületek az ideológiai töltettől, szerintem kimondottan szerethetők. (Mondjuk a Múzeumnak – az egykori pártháznak – nem bocsátom meg, hogy levágta a Kálváriát a Népkertről.) A modernizmussal szemben nagy előnyük, hogy a középszerű példányok sem zavaróak, míg a modern épületeknél tényleg csak a legsikerültebbek szerethetőek. Sajnos azonban nem lehet minden épület remekmű.

Kapcsolódó bejegyzések:

1 megjegyzés:

  1. Valóban szocreálnak szoktunk mondani az ötvenes hatvanas évek kicsit klasszicizáló, de mégis azonnal felismerhető épületeit (Petneházy bérházak, volt pártház, ma Megyei Múzeum, Győri kapui lakótelep stb.). Nem mondanám szocreálnak a hetvenes években született, nálunk modernistának képzelt szörnyűségeket, melyet az első képen láthatunk.

    VálaszTörlés