Réka:
Az I. Borpályázat nagyon sikeresen zárult. Négy pályázat érkezett, és heten vettünk részt a pályázatok megvitatásában. A négy pályázó magas színvonalú, komolyan átgondolt tervet adott be, és egészen megdöbbentő volt számomra az a tapasztalat, hogy egy olyan pályázatra, ahol a tét mindössze egy üveg bor, ennyire kidolgozott, igényes, minőségi tervek érkezzenek. Olyannyira, hogy győztest hirdetni nem is lehetett közülük.
Vagyis hát lehetett, mert tényleg igaz a közhely: mindannyian nyertünk azzal, hogy elmentünk az eseményre. Olyan izgalmas, magas színvonalú és inspiráló vita alakult ki a tervek készítői és bírálói között, amit én magam ritkán tapasztalok meg. Nagyon élveztem, és nagyon sokat tanultam belőle – egészen addig, míg a kellemetlen téli betegség haza nem zavart. Ezért még egyszer elnézést kérek a résztvevőktől, hogy megbontottuk az asztaltársaságot, mert egyébként még hosszan elhallgattam volna őket. Remélem, máskor is lesz erre lehetőségem.
A tervek nemcsak minőségük miatt nehezen rangsorolhatók, hanem azért is, mert a pályázati kiírásban exponált probléma más-más oldalát ragadták meg. A kiírás szerint a feladat a Centrum újragondolása volt, de arra kellett rájönnöm, hogy a feladat nem oldható meg pusztán a Centrum épületére koncentrálva. Minden pályázó átgondolta a történelmi városmagnak a Centrum helyét és környékét jellemző egykori struktúráját, és az egykori térfalak vonalának érzékeltetését ki így, ki úgy szükségesnek látta. Kovács Ágnes fák sorával és helyenként új épületekkel, a Centrum épületének meghagyását javasolva. Szász Csaba terve távolról indította a vizsgálatot: elgondolása szerint a Centrum és környékének rehabilitációja nem gondolható el a Búza tér és a Zsolcai kapu lehetőségeinek és feladatának átgondolása nélkül. Csaba szerint a város új főtere valójában nem jó helyen épül, a Szent István tér ugyanis lezárja a belvárost a gyalogosközlekedés szempontjából: a gyalogosok nem járnak át nagy számban a téren. A Centrum mögötti részen viszont nagyon komoly gyalogosforgalom van, vagyis ez a terület főtérnek kínálkozik. Csaba hangsúlyozta, hogy egy tér gyalogosforgalom nélkül csak halott tér lehet. Ezt a területet ő parkosítaná, ami sokat jelentene a belváros gyér zöldfelületei szempontjából – ezt a problémát minden pályázó megkísérelte egyébként kezelni. Juhász-Nagy Balázs tömbrehabilitációban gondolkodott, a centrum épületét kibővítve, átépítve csatolná hozzá a Széchenyi utca meglévő épületeihez, a modern épületegyüttest nagy belső udvarral látná el. Bereczki Zoltán radikális megoldást képzelt el: a Centrum teljes lebontását és az egykori térfalat modern, ám a régi beépítés tagoltságát, telekkiosztását megőrző, magastetős házak sorával állítaná helyre a Széchenyi és a Szentpáli utcán, melyek a kibontott Pece patakkal nagy zöld területet zárnának be.
A héten az egyes terveket megmutatjuk itt a blogon, remélem, lelkesedésemet Ti is osztani fogjátok. A csapat pedig már gondolkodik a II. Borpályázat kiírásán.
Dávid:
Réka remek összefoglalója után néhány gondolat saját szemszögemből:
A helyszín a Kós Ház volt, ami egyrészt inspiráló közeg az építészek és a várossal foglalkozók számára, másrészt jó volt látni, hogy mi „fiatalok” is tudunk ide programokat hozni, használni az épületet.
A tervezési helyszínnek választott Centrum elsőre számomra túl nagynak, összetettnek tűnt, de a pályázókat szerencsére ez nem zavarta. A tervek megértésében sokat segített, hogy a terveket a pályázat készítője ismertette, majd az összes ismertető után indultak a kérdések. Ez a kérdés-válasz rész nem volt túl vezetett, belefért ide-oda kitekintés, hiszen az épület, a terület kapcsán belekaptunk a főutca és a város problémáiba is.
Jó volt látni, hogy egy-egy motívum (pl. Pece patak, eredeti térfal, találkozópont a Centrum előtt) hogyan bukkan fel az egyes terveken. Külön érdekes volt számomra, hogy a helyi építészeket színezte egy budapesti kolléga is, aki a helyiekhez képest egy lépéssel hátrébbről tekintve tudott kérdéseket feltenni. Nekem mint informatikusnak az építész szleng is követhető volt, az este legtöbbször elhangzott szakszavát a „térfal” kifejezés vitte el.
A szervezők nem akarták, hogy csak építész belső beszélgetéssé váljon a kiértékelés, ezért Rékával mi külön kaptunk hozzászólási lehetőséget. A legnagyobb gondban akkor lettem volna, ha pontozni kell, szerencsére ez elmaradt. Fontos, hogy minél többen tudomást szerezzenek arról, hogy ilyen kis műhelyekben, anyagi motiváció nélkül is milyen színvonalas anyagok születnek. Remélem a blogra felkerülő terveken is át fog jönni a pénteki értékelés hangulatából.
Örülök, hogy ott lehettem az elsőn, és igyekszem részt venni a továbbiakon is. A legközelebbire már autó nélkül megyek, hogy ne csak a pályázatot, hanem a bort is tudjam élvezni.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése