Miskolc-belváros, 2011.
Centrum Áruház körüli térhasználat felülvizsgálata, újraértelmezése
Összeállította: Kovács Ágnes építészmérnök
A pályázatra egy koncepciótervet állítottam össze, ami beavatkozási irányelveket fogalmaz meg.
Célom az volt, hogy emberi léptékű, személyes hangulatú tereket hozzunk létre, egyben az utcákat lehatároló, keretes beépítési karaktert állítsuk helyre.
Tulajdonviszonyokkal nem foglalkoztam. Az aktuális városfejlesztési terveket nem ismerem, ahhoz így nem igazodtam.
Építs térfalakat! Ne bonts!
A vizsgált terület Miskolc központjának „kirobbantott” városrésze, beépítetlen telkekkel, hiányzó vagy torzóként maradt térfalakkal. Hatalmas parkoló-terek, nagy aszfaltozott járófelületek találhatóak itt, az élővizek hosszan befedett folyómedrei, a gépjárművek uralma és elsőbbrendűsége.
A történelmi belvárosban életre van szükség, a gyalogos és biciklis közlekedés szolgálatába állított terekre, részletgazdag, míves térfalakra, az egykori belvárosi sűrű „épületszövetre”. A javasolt beépítésekkel nem a nagyáruházak számát szaporítanánk, hanem az egyedi kis üzletek, kézműves műhelyek, kulturális és művelődési szolgáltatások jelenlétét segítenénk, melyek sokszínűségükkel, személyes figyelmükkel tartalmas emberi kapcsolatok kiépülését jelenthetik a személytelen nagyvárosi közegben. Élhető városközpontot!
Ültess fákat! És nyisd ki a folyómedret!
A beavatkozási helyszín közelében ma is megtalálható a Bükk hegyeiből érkező Szinva-patak medre, melyet hosszan lefedtek, hogy parkolókat biztosítsanak a tízemeletes panellakások lakóinak, illetve a belvárosba érkező autósoknak. A Pece-patak viszont már korábbi vízrendezések, csatornázások miatt kiszáradt, nyoma sem maradt.
Míg a Pece nyomvonalára egy rövidebb szakaszon csak úgynevezett „zöldfolyosó” kialakításával és az egykori beépítés lenyomatával emlékezhetünk, addig a Szinva-meder teljesen visszaállítható.
A városok legértékesebb oázisa, tüdeje a fákkal tagolt parkok területe, a vízpartok melletti sétányok és a szépen ápolt hársfasorok útvonala. Jótékonyan ellensúlyozzák a belvárosok beépítési magasságát, és a nagy forgalom közepette is a természet intenzív lenyomatát jelentik. A városi embereknek, a városban felnövő gyermekeknek létszükséglete, hogy megélhessék az évszakok ciklikusságát, ne szakadjanak el teljesen attól a természetes közegtől, ami miatt őseik itt alapították városukat.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése