Z. reggel bement a Hivatalba. Az öreg épület nemrég bővült új szárnnyal. Z. lelakatolta kerékpárját, majd a világos, üvegezett folyosón keresztül bement az új aulába. Az Osztályra szeretett volna felmenni, de az átépítés miatt nem találta az ismerős lépcsőt. Egy hivatalszolga készségesen megszólította. Z. elmondta neki, hogy az Osztályon lenne elintéznivalója. A Hivatalszolga adott neki egy sorszámot, amin az szerepelt, hogy nincs előtte egy ügyfél sem. Ennek ellenére Z.-t nem szólították azonnal, amit nem is bánt, mert legalább egy kicsit körülnézhetett az új épületben. Még tetszett is neki, hogy nem az Osztály sötét, szűk folyosóin kell várakoznia, mint eddig, hanem egy új, világos, tágas aulában.
Nemsokára szólították. Z. odament a pulthoz, ahol egy szúrós tekintetű hölgy fogadta. Z. elmondta neki, amit az Osztályon meg szeretett volna kérdezni. Még a végére sem ért, amikor a hölgy tulajdoni lapot és térképet kért tőle. Z. mondta, hogy ezek nincsenek nála, a vonatkozó helyrajzi számokat viszont tudja.
- A kolléga ez alapján nem biztos, hogy ki tudja keresni a kért információt. Ráadásul szabadságon is van, a helyettesítője pedig nem hiszem, hogy tud mit kezdeni ezekkel az adatokkal. Adok magának egy tollat, és leírhatja, amit szeretne. De azért várjon, felhívom az Osztályt.
Azzal feltelefonált az Osztályra. A telefon sokáig csöngött, úgy tűnik, a keresett hivatalnok nem volt a helyén. Végül valaki felvette.
Z. nem hallotta, hogy a vonal túlsó végén mit mondanak, csak a hölgy szavaira hagyatkozhatott.
- Nem tudod, E. Z. hol van? Egy ügyfél adatokat szeretne v.-i telkekről.
- ...
- Igen, ráadásul rögtön kettőről.
- ...
- Hát akkor adok a kezébe egy tollat.
- ...
A telefont letette, majd a türelmesen ücsörgő Z-hez fordult. „Én megmondtam” - volt az arcára írva.
- Adok magának egy tollat, ott annál az asztalnál leülhet, és írjon egy beadványt, hogy mi a problémája.
- De nekem nincs semmilyen problémám, csak információt szeretnék.
- Írja meg egy beadványon.
- Nem mehetnék fel az Osztályra, és akkor el tudnám mondani a kollégának, amit szeretnék, és azonnal megkaphatnám az információt?
Erre a hölgy lenézéssel vegyes felháborodással nézett Z.-re. Felmenni az Osztályra? Személyesen érdekődni? A válasz csak egy kurta „nem” volt.
Z. még gondolkodott egy kicsit, hogy érdemes-e tovább harcolni, hiszen tudta, hogy a kért információ a helyrajzi számok alapján a rendszerből azonnal kinyomtatható, de belátta, hogy ha tovább erősködik, azzal csak ront a helyzetén. Elvette a papírt, a tollat, félreült, és megírta a Beadványt. Az email-címét és a postacímét is feltüntette rajta, és kérte, hogy a kért információkat oda küldjék meg neki. A végén elgondolkodott, hogy úgy kellene lezárni a levelet, hogy „mélységes tisztelettel”, de félt tőle, hogy az Osztály gyúnyolódásnak venné, így elvetette az ötletet.
Amikor elkészült, a papírt leadta a hölgynek, majd elment. Pontosan tudta, hogy a kért információ nem fog megérkezni sem emailben, sem postán, így hamarosan újra fel kell keresnie az Osztályt.
Kapcsolódó bejegyzések:
A történet folytatódik. Múlt csütörtökön (három héttel és egy nappal az után, hogy ott jártam), felhívtak az Osztályról, hogy vigyek be a beadványomhoz egy 3000 Ft-s illetékbélyeget. Megkérdeztem, hogy ezek szerint nem tudhatom meg ingyen, hogy mit lehet egy adott telekre építeni? (Ami amúgy tudtommal nyilvános adat.) Az volt a válasz, hogy ha beadvány formájában kérem, akkor nem. Mondtam, hogy én egyáltalán nem úgy akartam kérni, és nem fogok 3000 Ft-t fizetni. Most itt tart az ügy.
VálaszTörlésTudom, hogy Miskolc rendezési terve fent van az interneten, de ez a két telek nem Miskolcon van.